ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-03-01 / 9. szám

Ugy látszik, K. J. uron nem fogott Tisza gróf tanácsa. Tehát nemcsak, hogy magunkra maradunk, hanem még onnan is megtámadnak bennünket, ahonnan jogosan várhattunk volna segélyt a közös ellenség ellen. Szép keresztyén türelem ! Nem baj. Legalább tudjuk, hogy szervezkednünk kell7 Legalább tudatára ébredünk annak, hogy meg kell csinálnunk a Népszövetséget! 6. Zs. HÍREK. Krónika. Itt van már a farsang vége, itt van végre, Bálozásnak, mutatásnak lassan vége, — Mi lesz most már majd a dolgom, Ha bálokról nem zeng kobzom? Hogy jön a téma rakásra? Mit dalol az »Esztergom* víg krónikása? Farsang vége már minálunk egész ünnep, Az emberek, ha ilyenkor otthon ülnek, Az újságot veszik sorra Ebédután s éhgyomorra. Ki-ki kiváncsi, hogy lássa, Mit dalol az »Esztergom* víg krónikása? S ha csalódik, ha a nótát meg nem érti, A krónikás becsületét mélyen sérti . . . De jó az, hogy ő nem hallja, Máskép Párkányba hajtatna. Az uj szolgabiróságra Panaszra az »Esztergom« bús krónikása! Amióta Esztergomban »Friss Újság* van. A drágább lap — van egynéhány — szörnyű pácban. S mint negyvennyolcat a Zoltán, Vagy mint Polónyit a kormány. Cserben hagyják egyre-másra. Örül ennek »Esztergom* víg krónikása! A vasúttól (bármelyiktől) ha bejárunk. Bárhogy nézzük, de az útra nem találunk S húzassunk bár lassút, frisset . . . Ezen kupié nem segíthet, Sem a »jobbak* óhajtása, Sem a »lapunk fáradhatlan krónikása*! Tetszik tudni ezt a nótát, ezt a nótát Akkor irtam, amikor a táncot ropták, Én is »faradhatlan* voltam . . . Egy volt fáradt, — csak a tollam . . . Nem volt vig, mint Eötvös bátya, Igy került most egy kupié a krónikába! . . . (-•) Csernoch püspök bucsuzása. — A Kath. Kör bucsuvacsorája. — Az esztergomi Kath. Kör — amiként azt lapunk legutóbbi számában is jeleztük — Csernoch János dr. prelátus-kanonoknak, a kör diszelnökének csanádi püspökké történt legkegyelmesebb kinevezése alkalmából hétfőn este a kör összes helyiségeiben bucsuvacsorát rendezett, melyen Esztergom város kath. társadalmának kitűnőségei teljes számban vettek részt. Ünnepelni jöttek, de egyszersmind búcsúzni is. Ünnepelni azt a férfiút, akit harminc évi itt tartózkodása alatt csak tisztelni, becsülni tanultak; búcsúzni attól a jeles főpaptól, kinek kiváló tulajdonságait a pápai és királyi kegy egyaránt elismerte, midőn az apostolok utódjává választotta és Szent Gellért püspök egyházmegyéjének élére állította őt. De amint egyrészt bensőséges örömmel, együttérzéssel és lelkesedéssel ünnepelték az esztergomiak Csernoch püspököt, ugy másrészt fájós szívvel, könnyes szemmel tekintettek mindnyájan a közeli jövőbe: amikor nemsokára eltávozik körükből az, ki tulajdonképen egészen az övék volt. Nem akarjuk újból elősorolni mindazon érdemeket, amelyeket a nemesszivü, fenkölt gondolkozású férfiú egész életén át szerzett, hiszen az »Esztergom« nemrég külön vezércikkben foglalkozott magas személyével, mi ez alkalommal csupán a bankett lefolyásáról akarunk referálni, arról a bankettről, mely sokáig feledhetetlen marad az esztergomiak előtt. Feledhetetlenné tették mindnyájunk előtt azok az őszinte nyilatkozatok és búcsúszavak, amelyek közéletünk vezetőférfiainak ajkairól hangzottak el. De térjünk vissza magára a bucsuvacsorára. A Kath. Kör két termében teritett asztaloknál nem férvén el a vendégek, az olvasó terem asztalait is igénybe kellett venni, annyian eljöttek ugyanis Csernoch tisztelői közül, hogy a később jövőknek már csak az olvasó teremben jutott hely. Az illusztris társaságban ott voltak a főkáptalan tagjai közül: Bogisich Mihály v. püspök, Maszlaghy Ferenc, Roszival István dr., Vézinger Károly, Andor György dr., Brühl József és Fehér Gyula dr. prelátus-kanonokok, továbbá a helybeli papság számos tagja, a vidékről pedig Székesvdry Imre köbölkúti plébános, sz.-széki tanácsos, Csernoch püspök osztálytársa, továbbá Haiczl Kálmán dr. garamszentbenedeki és Zibrinyi Gyula dunamocsi plébánosok; a világi előkelőségek közül: Perényi Kálmán dr. alispán, Vim?ner Imre polgármester, Magos Sándor ítélőtáblai biró nejével és leányával, Hulényi Győző dr. főügyész, Janits Imre dr. kir. közjegyző, Magurányi József főkápt. ügyész nejével, Schweiz Vilmos kir. tanfelügyelő, Frey Ferenc lovag, volt orsz. képviselő nejével, Gönczy Béla dr. főorvos, Pisuth Kálmán főszolgabíró, Nedeczky Miklós főkápt. urad. tanácsos nejével, Csupor István hgprimási urad. erdőmester, Major Ödön dr. árvaszéki elnök, Geiger Ferenc főkápt. gazd. jószágfelügyelő, Katona Sándor dr. ügyvéd nejével, ezenkívül számos hölgy, sok megyei, városi tisztviselő, adótiszt és a püspök több más tisztelője. Midőn már ki-ki elfoglalta a helyét és megkezdődött a vacsora, felállt Mattyasovszky Lajos lovag, a kör elnöke és a következő szívből jövő őszinte szavakkal búcsúztatta Csernoch püspököt a Kath. Körtől, melynek a püspök oly buzgó látogatója, oly nagynevű mecénása volt. Mélyen tisztelt Hölgyek és Urak! Alig van közöttünk valaki, ki nem látott már diszlő rózsatőt, melyet sok év tavaszának harmatgyöngye, sok nyárnak éltető melege, hevítő napsugara növesztett naggyá, tett virulóvá; de amelyet a vihar egy pillanat alatt megsemmisített, a nemesítés helyén letört; és akik látták, kétségtelenül mély részvéttel sajnálkoztak, az ékességétől, koronájától megfosztott, árván maradt rózsatőnek sebéből lehulló könnycseppjei fölött. Ily formán vagyunk mi ma m. t. Hölgyeim és Uraim kedves körünkkel, mert azt, ki az alkotás nagy munkájában az oroszlánrészt magáénak mondhatja, ki a legmelegebb odaadással, testtel, lélekkel, sőt anyagilag is annak virulóvá tételét oly hathatósan elősegítette, ki nagy tudásának közlésével, oly nyájasan és erőteljesen támogatta, ki kedves körünknek nemcsak névleges, de valóságos dísze: őt dús és minden tekintetben kimagasló érdemeinek elismerése és jutalmául Isten akaratából a pápai és királyi legmagasabb kegy, az apostolok utódjává tett és kedves körünket díszétől, koronájától fosztott meg. Amily nagy örömmel telt be szivünk, midőn a kitüntetés hire érkezett, ép oly sajgón szorul össze keblünk, ha elvesztésére gondolunk; mert mély és fájdalmas a seb, melyet távozása szivünkben hátrahagy, de él bennünk a hit, vigasztal a remény, hogy szeretetünk melege mágnesként vonja őt közénk, ki bizonyára a távolban is a mienk marad. Kérjük azért a mindenható Istent, áldja meg őt kegyelme bőségével, hogy az a szent Szűz, hazánk nagyasszonya Mária, kinek kegyképe benne oly hivatott, buzgó őrizőre talált, oltalmazza minden időben, esdje ki sz. Fia szeretetét az ő részére, kit a mi mély tiszteletünk, őszinte szeretetünk és nagyrabecsülésünk kisér apostoli útjában. Isten tartsa, Isten szeresse, Isten éltesse dr. Csernoch János csanádi püspök ur ő Méltóságát. Éljen! Lelkes éljenzés zúgott végig a termeken, a kör elnökének igaz szavai az öröm és fájdalom érzelmeit egyaránt keltették fel a jelenlevők szivében. Mattyasovszky elnök után, Maszlaghy Ferenc prelátus emelkedett szólásra. O — úgymond — mint a búcsúzó püspök jó barátja, intéz hozzá egy pár szívből jövő szót. Nehezére esik a hoszszas beszéd, mert nagyon meg van hatva, rendkívül fájlalja barátja távozását, kit általános köztisztelet környez, melyet évtizedeken át a nyilvánosság szemeláttára kifejtett nagybecsű és szakadatlan tevékenységével, talentumával és egyéniségének rokonszenves vonásaival hódított a maga számára. Sajnálni fogja távozását a főkáptalan is, az esztergomi egyletek is, kik egyik legagilisabb vezérüket, egyik legjobb emberüket és nemesszivü jótevőjüket veszítik benne. Kívánja, hogy apostoli működését Isten áldása kisérje. Alig hogy befejezte rövid bucsuszózatát a prelátus, nyomban felállt Perényi Kálmán dr. alispán, ki az 6 poéta lelkének szép gondolatait füzögeti egybe mindig, ha valakit felköszönt, most is virágos mezbe öltöztette jókivánatait. Röviden ecsetelte a püspök önzetlen megyei működését, melyért az egész megyei tisztikar nevében hálás köszönetet mond. Esztergom vármegye — úgymond — Méltóságodban vezérét, lelkes harcosát veszíti, ki nemrég a megpróbáltatás keserű napjaiban is kitartásra, türelemre, bátorságra buzdította a vármegyét. Nagy tudása, okos, mérsékelt politikája, nemesen érző szive előtt mindnyájan meghódoltunk, mert tudtuk, kí a mi vezérünk. Kívánja, hogy Esztergom vármegye törvényhatóságáról ezentúl se feledkezzék meg s habár személyesen nem, de lélekben időzzék tovább is közöttük. Felköszöntőjét és búcsúztatóját Csernoch lelkes éljenzésével végzi. Perényi alispán azután Vimmer Imre polgármesternek adta át a szót. Vimmer polgármester a tőle megszokott szép beszédmodorban Csernochnak Esztergom városa iránt kifejtett lelkes tevékenységét ecsetelte rövid, de velős szavakkal. Szivén feküdt — úgymond — mindenkor Esztergom városának érdeke, amint ez bölcs felszólalásaiból is kitűnik és nemcsak a megyének, hanem a városnak is igazi mozgató lelke volt. Alapos készültség, nagy tájékozottság és a dolgok gyors megítélése jellemzik őt, mint jeles és tevékeny városi képviselőt. Kívánja, hogy Temesvárott is a régi esztergomi maradjon. A szép búcsúztatót követő viharos éljenzés után Andor György dr. az esztergomi papság nevében intézett az ünnepelthez rövid búcsúbeszédet. A prelátus különösen Csernochnak az esztergomi papsághoz való baráti viszonyát emiitette. Csernoch volt ugyanis az, aki az esztergomi papság között az összetartó kapcsot, az igazi testvéries szellemet és egyetértést igyekezte fenntartani. Tanácsaival, útbaigazításaival mindenkor ezt a testvéri összetartást kívánta előmozdítani, nem csoda tehát, ha az esztergomi papság is nagyon fájlalja, hogy azt kénytelen majd nélkülözni, akihez ily testvéries szellemmel és igazi egyházias érzéssel ragaszkodott. Kívánja, hogy a távolban is többször örömmel, szeretettel gondoljon vissza esztergomi oltártestvéreire. Andor dr. általános tetszést keltő szavai után felkelt maga az ünnepelt, a búcsúzó püspök. Minden felszólalóhoz és üdvözlőhöz volt egy nyájas szava. Fájdalom tölti el a szivét, mikor annak a körnek kell bucsut mondania, amelyben oly szívesen tartózkodott s amelynek működését elejétől fogva — hisz az alapítók között annak idején ő is foglalt helyet — élénk figyelemmel kisérte. Nehezére esik a válás e kedves otthontól, amelyben mindig oly jól érezte magát. Kívánja, hogy a Kath. Kör, Esztergom kath. társadalmának^ e gócpontja továbbra is virágozzék és teljesítse fontos missióját. — Fájdalmasan érintik a megye és a város vezérférfiainak szavai is, mert olyan körtől kell megválnia, amelyben szívesen hozta meg áldozatát a haza szent oltárára. Hogy az alkotmányos küzdelemben Esztergom vármegye és Esztergom városa is fényesen megállta a helyét, azt ő a jeles és hazafias tisztikarnak tulajdonítja. Az alkotmányos küzdelem nehéz napjaiban — úgymond — összpontosítottuk erőnket, kitartottunk a nemzeti küzdelemben becsületesen mindnyájan, anélkül, hogy másokat elveikben sértettünk volna. Tettük azt pedig azért, mert ily módon véltük nemzetünk és hazánk boldogulásának ügyét legjobban szolgálni. — A vármegye és a város két oly tényező, amelyeknek mindig együtt kell müködniök. Hiszen ami a megye érdeke, az egyszersmnd a városé is. Örömmel konstatálja, hogy Esztergomban a megye és a város közötti viszony erős alapokon nyugszik, ami főleg az alispánnak és a polgármesternek köszönhető, kik teljes erővel és buzgalommal azon fáradoznak, hogy e jó viszonyt a megye és a város lakóinak legnagyobb örömére és megelégedésére továbbra is fenntartsák. Szívesen szentelte idejét ugy a megyei, mint a városi közéletnek, mert az volt az elve, ha az ember tehet valamit a közügyért, soha se restelje a fáradságot, hanem dolgozzék és küzdjön ugy, ahogy tud. Szívesen fog visszaemlékezni azokra a lelkes férfiakra, kik odaadóan, önzetlenül és lelkiismeretesen szolgálták ugy a megye, mint a város ügyeit. — Fáj az esztergomi papságtól való megválása is, mert ő minden papban testvérét nézte és a szeretet, az összetartás kapcsát a papság között mindig nagyrabecsülte. Hasznos és eredményes működés csak akkor várható, ha mindnyájan egyöntetűen járunk el mindenben és nem húzunk szét. Még egyszer köszöni a jelenlevők szives megemlékezését és iránta megnyilatkozó szeretetét. Esztergomra és a Kath. Körre