ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-01-19 / 3. szám

kiló, hizöttan 10—15 kiló. Mint elsőrendű baromfi az ország minden részében sikerrel tenyészthető ; a magyar fajta javítására igen alkalmas. Voltak még a kiállításon szürke tollú tulúzi ludak, termetes olasz ludak, továbbá exotikus japáni és nílusi ludak is. Utóbbiak csakis mutatóba valók. Emdeni ludak után győzedelmi dijakat nyertek Reitter Oszkár nagybecskereki rendőr­kapitány és Révay Samuné. Előbbi vagy 12 pár óriási termetű, szebbnél-szebb ludat mutatott be. Ezüst érmeket kaptak : özv. Baky Béláné, Madzingi Gézáné és Borhy György; ezeken kívül többen bronzérmeket és tiszteletdijakat. Az összes baromfiak között a legnagyobb és legegyetemesebb hódítást az országban a pekingi kacsa tette. Csak meg kell nézni azt az átalakulást, amin a kacsafaj országszerte átment. Folyóvizeinken és tavainkon már alig látunk tarka kacsát, mindenütt csak fehér tollú és nagy­testű rucák bukdácsolnak. A pekingi kacsa Kinából származik. Magyar­országba a 80-as években hozták be. Nagy teste mellett jó tojó, finom tollú, puha húsú és hizé­kony. Tojáshozama évi 75—85 db; egy darab súlya 80 gr. Soványan 3 — 3V2 kilót, hizottan 5 — 6 kilót nyom. Hazánk éghajlatához akklimá­lódva, minden vidéken tenyészthető és fajjavi­tásra is nagyon alkalmas. Tenyésztésre ajánlható még a roueni kacsa is. A pekingivel sok tekintetben versenyez, csak a tollazata tarka. Hústermelésre amannál is jobb­nak tartják. A nemzetközi kiállításon láthattunk még nagyfajtájú aylesbury, fekete-tarka pézsma, sárgás orpington, kisebb alakú indiai futó, feketeszinű falkenhofi és exotikus mandarin, no meg két pár magyar kacsát is. A magyar fajta kacsa semmi kívánni valót nem hagyna hátra, ha testre nézve kicsi nem volna. Pekingi kacsákért a győzedelmi dijakat Fied­ler Lajosné, Szabó Sándor és Kovács Ödön vit­ték el. Ezüst érmeket kaptak: Bécsy Gedeonné, Aim; si Balog Albin és Fiedler Lajosné. Ezeken kívül többen bronzérmeket és tiszteletdijakat. Tanulságosak voltak a különféle kereszte­zett baromfiak, melyek között legnagyobb sikert a sárga orpington-kopasznyakúval értek el. A legtöbb azonban arra szolgált intő például: miként nem kell a különféle fajtákat ötletszerűen össze­házasítani. Hogy mi értelme van pl. a sárga orpington és kendermagos magyar, vagy a fehér orpington és a tarka-borzas keresztezésének, azt maguk a kísérletezők tudnák megmondani. Pedig az utóbbi gazdája 300 koronára becsülte a »talál­mányát«. Az meg már egészen nevetség számba ment, amikor az egyik a roueni kacsát a vad­kacsával, a másik pedig az emdeni ludat a hattyú­val párosította. Érdekes volt a pulykák csoportja, melyek között nagyra fejlődött termetükkel és fényes, fekete tollazatúkkal a bronz-pulykák domináltak. Mintegy 30 párat mutattak be, de egyik szebb volt a másiknál. Amerikából származik; a mai formáját Angliában nyerte, hozzánk a 40-es évek­ben került. Jó tojó, jó kotló, jó húsú, eléggé hizé­kony és edzett! Tojáshozama évi 25—50 drb. A kakas soványan 8—9 kilót, hízva 12 —16 kilót nyom. A tojó soványan 5—7, hizottan 8—9 kiló súlyú. Mindenütt jól tenyészthető és a hazai fajták javítására alkalmas. Utána legjobban ajánlható tenyésztésre a mexikói vagy virginiai fehér pulyka, melyből 6 pár volt bemutatva. Európába az 50-es években került és hazánkban is több helyen tenyésztik. Nem olyan nagy mint a bronz pulyka, de tollazata értékesebb. Nem rossz fajta a fekete francia pulyka sem, bár amazokat szivesebben te­nyésztik. Vannak azonban tenyésztők, kik a finom húsú, fehér magyar fajta pulykát minden más fajtánál többre becsülik. A kiállításon láthattunk egy pár kék színű pulykát is Falkenhofból. Pulykákért győzedelmi dijakat nyertek özv. Baky Béláné és Pákozdy Lászlóné; tiszteletdija­kat: Komáromy Istvánné és özv. Baky Béláné; ezüstérmet Mády Gyuláné és számosan bronz­érmet. A nemzetközi baromfi-kiállításnak kétség­kívül legvonzóbb része volt a galambok csoportja, •nely egyúttal a budapesti »Columbia« galamb­.'-portegyesület 25 éves jubiláris kiállítása is volt. Nem kevesebb, mint 40 fajta különböző szinü galamb volt bemutatva több mint 300 párral. Nagy részük a keringők osztályát képviselte az ország minden részéből, de nagyon sok volt a sirályka-féle (chinai, blondinetta, satinetta, anató­liai, német) ; továbbá a sokféle szinü pávagalamb, csuklyós, schmalkaldeni, dobos, bagdetta, dragon és carrier; azután a magyar, angol, hollandi és brünni fajta golyvások ; testes, magyar húsgalam­bok, máltai és florentini galambok, tyúktarkák, strasser és lengyel hiúz, valamint római és egyéb exotikus galambok. Különös érdeklődést a postagalambok kel­tettek. Mind a három fajtája: a belga, francia és német postagalambok kitűnően idomított egye­dekkel voltak képviselve, Gyékényes, Adony, Kossá, Fiume, sőt Przemysl állomásokig trai­nírozva. A német fajta postagalambok között volt látható az a győztes, mely az 1907. évi Fiume— Budapest közötti jubiláns versenyen 9 óra 47 perc alatt, zivataros időben elsőnek érkezett be és a hadügyminisztérium 150 koronás tisztelet­diját, aranyérmet és ezüst emléktárgyat nyert. Egy másik 1904-ben Kassa—Budapest között 2 óra 59 perc alatt tette meg a légutat. Harma­dik az idei őszön Adony és Budapest között 50 perc alatt ért be elsőnek. Negyedik Fiume és Budapest között kétszer győzött. A féltékenyen őrzött postagalambok lakattal lezárt külön kalit­kákban voltak közszemlére kitéve. A budapesti »Columbia« galamb-sportegye­sület, mely főkép a galamblövészet kultiválása céljából alakult, ma már kizárólag postagalam­bokkal foglalkozik. Kezelésében van a »Colum­bia« budapesti és még más 20 katonai posta­galamb-állomás az ország minden részében. Ga­lambállománya mintegy 1200 darab. A galambosztálynál győzedelmi dijakat nyer­tek Lavalle A. dr. (Németország) és Jandaurek Vince, a győztes postagalambok gondozója. HÍREK. Krónika. Ha Ázsiának ingoványos földjén Még ma is szarvast űzne a magyar, Ha sátra mellett nyája legelészne És csatazajtól zúgna az avar, Ha erdők mélyén áldozatfüst szállna, Midőn a szélen lebukott a nap; — Nem volna olyan pogány ez a nemzet, Mint ma, midőn >művelt« mert >halad« ! És akkoron fölkelének az Isten Rendeléséből papi emberek, Hirdetvén Azt, ki Jeruzsálem földjén Az igazságért megfeszíttetett De a vad nép nem hallgata szavukra, Sőt rájuk tört, — az Úr szolgáira És vérük festé a kemény göröngyöt S e vértől él még ma is Hunnia! Azóta kilenc század elsuhant már Szilárd, erős volt a magyar haza, A keresztben volt mindig az erője — Hej, de erője ma már oly laza! Mintha a lelke újra pogány lenne, Mintha éledne újra a harag . . . Vér, könny veritek újra kell hogy hulljon, Másként ez ország tán meg sem marad 1 Újra próféták kellenek előre, Akik hirdetni tudják a jövőt, Akik a megváltás útját mutatják, Miként amaz első hithirdetők. Kiállni a világ elé merészen A népért, mely esengve, kérve szól, Jogát, igazát védeni, megóvni S főkép lelkét, mely romlásra hajol! És mint Gellért, Csanádnak ősz főpapja Ki régenten az igét hirdeté, — Az uj Gellért is a pogányok réme, Kik Ázsia felől jöttek elé! Kik a nép testét-lelkét ekként rontják, Kikkel fertőzve Szent István hona . . . És kik nyugatról rontják meg hazánkat, Ezeknek mindig kemény ostora. Ma már ott áll Szent Gellértnek helyében, Magas méltóság, rang hullott reá, De ő, mint eddig, ezután is él, tesz A népért, melynek úgy pártját fogá. Engedje Isten és a jó Nagyasszony, Hogy munkálkodjon számos éven át, És büszke legyen reá Magyarország, Esztergom és az ősi szék, — Csanád! (-•) * Ünnepélyes istentisztelet. Ma, Jézus szent neve ünnepén a bazilikában d. e. 9 órakor ünnepi szentmise lesz, melyet Bogisich Mihály v. püspök, prelátus-kanonok mond. * Kanonoki installációk. A legutóbb ki­nevezett két uj kanonoknak, Brühl Józsefnek és dr. Fehér Gyulának ünnepélyes installációja hol­nap hétfőn d. e. 9 órakor veszi kezdetét a bazi­likában. Megelőzőleg az uj kanonokok a főkáp­talani kápolnában leteszik az ünnepélyes esküt és azután Rajner Lajos dr. püspök, éneklő kanonok fogja őket installálni. Az installáció után Te Deum lesz, majd szentmise, melyet Brühl József prelátus­kanonok fog mondani. * Főpásztori körlevél. Ő Eminenciája Va­szary Kolos bíboros főpásztorunk legutóbbi II. sz. körlevele közli ő Szentségének X. Pius pá­pának Ne temere kezdetű s az eljegyzésre és há­zasságkötésre vonatkozó fontos dekrétumát melyet ezentúl szemelőtt kell tartani majd a lelkészkedő papságnak, a második része pedig az Ordinárius­nak fentartott esetekről szól és hasonlóképen rend­kívül fontos. A végén ő Eminenciája a pápától nyert engedély folytán a húsvéti időszakot kiter­jesztetni parancsolja. Az esztergomi főegyház­megye területén tehát a következő három esz­tendőben (1908—1910.) a húsvéti időszak, mely alatt a hívek a húsvéti szent gyónás és szent ál­dozás parancsának eleget tehetnek, nagyböjt első vasárnapjától egészen Szentháromság vasárnapjáig fog tartani. Ilyenformán az egyház negyedik parancsát (a húsvéti szent gyónást és szent áldo­zás elvégzését) kivétel nélkül mindenki teljesít­heti, mert ezentúl még hosszabb idő áll rendel­kezésére. * Főegyházmegyei hirek. Csizmár Márton szénavári plébános kineveztetett boldogult Weisz Zsigmond helyébe a bozóki esperesi kerület ren­des-, Novotny János bozóki plébános pedig a ke­rület helyettes alesperesévé. — Ifj. Pathy Gyula péliföldszentkereszti kurátus Hontnémethibe kül­detett adminisztrátornak, a péliföldszentkereszti hivek lelki gondozásával pedig ideiglenesen Foltin János bajóti plébános bízatott meg. * Mattyasovszky Vilmos meghalt. Mattya­sovszky Vilmos budapesti ügyvéd, Esztergom vármegye nyugalmazott tiszti főügyésze életének 63-ik évében f. hó 16-án Budapesten meghalt. Az elhunytat Esztergomban élő nagy rokonsága a családi sírboltban óhajtotta eltemettetni s ezért Esztergomba hozták holttestét, hol tegnap, szom­baton délelőtt 11 órakor eltemették a kir. városi temetőben levő családi sírboltba. A vármegye ny. tiszti főügyésze elhunyta alkalmából külön gyászjelentést adott ki, koporsójára koszorút helyezett és a temetésen a vármegye tisztikara testületileg vett részt Pongrácz Kázmér m. főjegyző vezetésével. * Dr. Fehér Gyula és a város. Vim?ner Imre polgármester a következő értesítést küldte a város képviseletének tagjaihoz : Méltóságos és Főtisztelendő dr. Fehér Gyula kanonok ur ünne­pélyes beiktatása folyó hó 20-ik napján hétfőn délelőtt 9 órakor fog a bazilikában megtartatni. Midőn erről a tisztelt képviselő urat értesítem, egyben felkérem, hogy a beiktatási ünnepélyen részt venni s ezáltal is tanúsítani szíveskedjék a város közönségének a kitüntetett egyházi férfiú iránt, mint a város kegyúri templomának 23 éven át volt buzgó plébánosa és városi ügyeink egyik legkiválóbb és legjóakaróbb munkálója iránt min­denkor érzett mély tiszteletét, igaz nagyrabecsü­lését és őszinte ragaszkodását. Egyben értesítem a t. képviselő urat, hogy ugyazon napon délelőtt 11 órakor fogjuk az uj kanonok urat a belvárosi plébánián levő lakásán a város közönsége és tisz­tikara nevében üdvözölni, miért is felkérem, hogy az üdvözlő küldöttségbe részt veendő a fenti időben a városházán megjelenni szíveskedjék. * Főpásztori elismerés az Oltáregyletnek. Elénk emlékezetben áll még az az érdekes kiál­lítás, amelyet a helybeli Oltáregylet a sz. Erzsé­bet jubileum alkalmából rendezett. A kiállítás le­írása és az egyesület eddigi működésének ismer­tetése külön füzetben lőn az elnökség által kiadva. A tartalmas füzetet ő Eminenciája is kegyesen fogadta és a következő levélben fejezte ki érte köszönetét, amelyet dr. Walter Gyula prelátus­kanonok elnökhöz intézett: »Fopasztori szivem őszinte örömével vettem az esztergomi Oltáregy­let mult évi működéséről szóló jelentését, amely­nek vigasztaló tanúsága szerint a nemes buz­galmu egylet a lefolyt esztendőben is gazdag gyümölcsöket érlelt a hitélet virágos mezején. Hálás elismerésemet nyilvánítom ezért az egylet igazgatóságának s összes tagjainak, különösen

Next

/
Oldalképek
Tartalom