ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-03-22 / 12. szám

öreg embernek festik és mégis Góliátnak titulálják. Még rosszabbul viselkednek mint a »Népszava«,melyet az »Uj Lap« elmésen »Népszamará«nak nevez el. Ennél nem csoda; mert hiszen olvasóiból még az egy igaz Isten eszméjét is ki akarja ölni; de protestáns atyánkfiainál, akik büszkék keresztyénségükre, ez megdöbbentő érthetetlenség. A katholikus elvektől borzadnak, melyek az újszövetség evangéliumát jobban, példásabban törekesznek megvalósítani az isteni Mester, Jézus példája után, mint a protestantizmus — no hát ez igazán vaskalaposság. A Dunántúli Protestáns Lap, melybe a szociáldemokrata Balthazar is szokott irni, oly elszomorító dolgokat hozott K. J. esperes tollából napvilágra, melyek a magyar protestantizmusra a Népszavánál is rosszabb árnyékot vetnek. Nemhogy ők is összefognának egy »Protestáns Népszövetség«-be és védenék híveiket keresztény gondolkodásmódjukban és Krisztus követésében, hanem e helyett az erősebb chrisztianizmust támadják és a pogány szellemnek segítségére sietnek. Igenis, ha a keresztyén atyafiaknak, vagy jobban a pásztoroknak nem kell a Népszövetség a mostani viszonyok közt, hát a katholikusoknak nagyon is elkeli, első sorban az Isten nélküli szocializmus és a Jézust és igy evangéliumát el nem ismerő, már igen hatalmas és befolyásos judaizmus ellen, melynek Husz Ábrahámját a pénzhamisítás, orgazdaság és felebarát gyilkosságnak főkolomposát, kit az állami rend igazsága — az igaz, nem éppen tiszteletre méltó módon —kivégeztette: »vértanuként« zengedezte el a zsidó sajtó és még a 48-as »Budapest« is. Ha egy keresztényt ugy felmagasztalt a törvény igazsága, elhallgatta a zsidó sajtó: de hogy most egy Ábrahámot ért — lett áj véh! Hát ha a zsidóság egy embert, aki nem kimélte embertársait, sőt családja becsületét sem — vértanuként védte és gonosz tetteit gyöngíteni iparkodott, no akkor a katholikusságnak és igy a Népszövetségnek bizonyára több joga van első sorban hitfeleit védelmezni; és hogy többi felebarátjait sem akarja elpusztítani, szépen megfelel nem egyszerű katholikusnak, hanem papi embernek az »Uj Lap« 51. számában Illésházy Illés. Ezt olvassa el az »Esztergom« 9. száma után a Dunántúli Prot. Lapban felhevülésében cikkező esperes ur, no meg a gyűlöletében csatangoló zsidó sajtó. A katholikusoknak igenis egy táborba kell sorakozniuk, mert egyesülésben az erő és kitartásban a biztos és áldott győzelem. A katholicizmus a hitelvekből indul ki, már pedig ezek a keresztény Magyarországban szerfelett meg vannak sértve és igy hitüknél fogva, erkölcsi kötelességük jogaikat megvédelmezni és fentartani. Ne azt nézzék az ellenfelek, hogy mit csinál az ellentábor és ha nekik nem tetszik, gyalázatosabbnál-gyalázatosabbakat szórnak reá, nem kiméivé a célt, nem a személyeket, eszközöket, erkölcsöt, — hanem azon gondolkozzanak, hogy nekik is kellene valamit csinálniok. Vagy talán jobban tetszik az elv, ha én nem épitek; mert jobb a Pató Pál élet, hát akkor más se építsen, javítson ; mert akadályozni fogom, mint egykor a zsidókat, a kik fogságaikból visszatérve, jeruzsálemi templomukat építették és ebbe folyton ellenségeik háborgatták. A katholikusok már sokat vesztettek és veszítenek is, ha meg nem értik a keresztény sajtó horderejét, melyre főfejük a római, de azért keresztény világ feje, a pápa figyelmezteti. És ő valóban Góliát, de az Uj-szövetségé, aki nincs vasban öltözködve, hanem isteni erőben Jézusnak reá hagyott csalhatatlan hatalmában. És kell minden katholikusnak a magyar »Népszövetség«-et megérteni, hogy katholikus módon tudjon cselekedni, mint a német » Népszövetség « magasztosán cselekszik, hitének, de egyúttal hazájának, a közjónak előmozdítására és javára. Küzdjenek, harcoljanak az ellenfelek: de ugy, hogy soha tisztességtelen, vallástalan, erkölcstelen, jellemtelen eszközöket ne használjanak, mert akkor kitűnik a hamis irigykedés és kigyullad az álnok gyűlölet. A keresztény magyarnak hangoztatni kell, habár kard szerezte is meg hazánkat, csak a kereszt ereje tarthatja fenn boldogitőan ! Spectator. Az Úrangyala. Udvard község kath. közönsége 600 éves jubileumra készül. 1309-ben, Róbert Károly király idejében, Tamás esztergomi érsek alatt az udvardi szent Márton halmon épült szentbenedekrendü atyák kolostorában Magyarország püspökei nemzeti zsinatot tartottak, melyen elrendelték, hogy egész Magyarországon naponta háromszor húzzák meg a harangot az Urangyalára. E nevezetes eseményt az udvardi kálvária harangjai fölött álló kronosztikon igy örökíti meg: Itt zengett a harang eLső üDVözLete nékeD Szűz Anya! nyILt háLát Hunnia bérCel közt. 1909-ben tehát 600 éve lesz annak, hogy a harang először kondult meg az Urangyalára. Imádságos hangja előbb kisded körben, Udvard vidékén, később mind nagyobb hullámokat verve, széles Magyarországon, majd az egész keresztény világon hirdette: »Az Úrangyala köszönté a boldogságos szűz Máriát.« Az Úrangyala harangozásának és imádkozásának közkedvelt szokása Udvardról indult ki. A most élő udvardiak, a dicső ősöknek méltó unokái óhajtván lenni, ezen emlékezetes esemény megünneplésére Úrangyalabizottságot alakitottak, feladatául tűzvén ki, hogy e 600 éves jubileum megünneplését előkészítse. A bizottság a jubileumot országossá kívánja tenni, hogy ami az elmúlt szép időkben nem maradt az udvardi kolostor szent falai között, hanem országszerte, sőt az egész világon elterjedt: e hálaörömünnep se szoruljon Udvard szűk határai közé, hanem legyen felfrissitője, fellendítője egész Mária országában az Úrangyala buzgó imádkozásának. Udvardon pedig a 600. évforduló emlékére Úrangyala kápolna emelését vette tervbe a bizottság, melyre a fedezetet közadakozásból, Mária tisztelőinek jótékonyságából reméli megszerezni. A jubileum fővédőjéül a bíboros hercegprimás, védőkül pedig a magas főpásztorok kéretnek fel. E célból Udvard község lakossága már január 27-én küldöttségileg tisztelgett a budavári primási palotában, hol Kohl Medárd dr. püspök átvévén a jubileumi bizottság jegyzőkönyvét, szívesen megígérte, hogy ugy ő Eminenciája, mint a magas püspöki kar elé pártolólag terjeszti fel azt. Tisztelgett a küldöttség dr, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspöknél is, ki minden nemesért buzduló, ismert lelkesedésével s nagy jóindulattal karolta fel az ügyet. A szervezés megindult. Örömmel tudatjuk Mária tisztelőivel. Udvard, 1908. március 11. Szabó János, főtanitó. Március 15. A nemzet nagy ünnepét nagy lelkesedéssel ünnepelte meg Esztergom város közönsége is. A város fel volt lobogózva és úgyszólván minden polgára, szivében a szabadságszeretet fenséges érzetével vett részt a nagy emléknap minden hazafias mozzanatában. Az ünneplés szent misével kezdődött, melyet dr. Fehér Gyula praelátus-kanonok mondott a város kegyúri templomában. A misén nagy ünnepi közönség jelent meg s Gyapay Pál főispán, Kmety Károly dr. és Vimmer Imre polgármesterrel az élén ott láttuk vármegyénk és városunk vezetőségeit. A mise alatt a városi reáliskola énekkara egyházi énekeket zengett, a mise végével pedig a nagy közönség az Isten házában egy szívből lélekből elénekelte a Himnuszt. Mise után a közönség a Fürdő szálló nagytermében gyülekezett, hol dr. Kmety Károly Esztergom város országgy. képviselője tartotta beszámolóját a 48-as kör közgyűlésének keretében. A 48-as kör közgyűlésén Brutsy János szintén a politikai helyzetről szóló elnöki megnyitója után a kör belső életét Zwillinger Ferenc főtitkár festette, majd Draxler Alajos pénztáros pedig a kör szerény anyagi viszonyairól adott ugyancsak kimentő jelentést. Ennek utána megejtették az uj tisztviselői választásokat, melyekben mindenki megmaradt a maga helyén. A közgyűlés után Brutsy János elnök felkérte a város képviselőjét, hogy adjon felvilágosítást az ország politikai helyzetéről, mire Kmety Károly dr. megtartotta beszámolóját. Mikor először jött Esztergomba, úgymond, a polgárság szemében annyi tüzet, annyi lelkesedést látott, hogy ezért hagyta el nyugodt tanári székét s ezért kér részt magának most is a politika nagy munkáiból. Áttérvén a politikára, mondja, az országgyűlés megoldotta az átmeneti korszak második feladatát, vagyis a gazdasági kiegyezést Ausztriával. A kiegyezésről akar nyilatkozni. Az önálló vámterületnek tudvalevőleg — mondta Kmety — el nem hárítható gátakat emelt a darabont kormány azáltal, hogy a külföldi államokkal megkötötte a kereskedelmi szerződéseket. Ezeket ignorálni nem lehetett, hanem kénytelenek voltunk szankcionálni. A választó közönség, úgymond, mindenesetre olvasta az újságokból a kiegyezés történetét. Azonban az olvasmányokat csak fenntartásokkal jó fogadni. A sajtó különböző irányú közleményeiből nehezen lehet véleményt formálni. Éppen azért kijelenti, hogy meggyőződése, miszerint ez a kiegyezés nem jó. Gazdaságilag gyönge. De hisz ezt csak szükségből fogadták el. Fenntartottuk, úgymond, a vámközösséget 1917-ig, de gondoskodás történt arról, hogy akkor érvényesülhessen a programmul kitűzött önálló vámterület. A mostani szerződés nem kedvező ugyan, de a sovány egyezség is jobb egy hosszú pernél. Kapcsolatban ezen szerződéssel, mint ennek osztrák részről felállított feltételét a 2°/o-os kvótaemelést is elfogadtuk. Ez nagyon súlyos dolog volt. Én és velem a 48-as pártnak egy tekintélyes része hallani sem akartunk a kvóta-emelésről, később töprengtem és már-már azon ponton voltam, hogy inkább levonom a konzekvenciákat, mintsem megszavazzam. Eljöttem akkor csendben ide is Önökhöz tájékozást nyerni. Meghallgattam a függetlenségi kör választmányát, melynek egyhangú véleménye ugy hangzott, hogy hárítsam el aggodalmas gondolataimat, mert önök t. polgártársak rendületlenül megbíztak Kossuth Ferenc hazafiságában s óhajtották, hogy a kormányt tovább is kövessem és támogassam. Ez a kvótaemelés bizony ó—7 millióval emelte terheinket. Követte a tanácsot, sőt nyíltan kikelt azok ellen, akik a kvóta-kérdésben kerteltek és nem szavazták azt meg. Az önálló magyar nemzeti jegybank kérdésében a képviselő kijelentette, hogy ennek megvalósítását elsőfokú fontos kérdésnek fogja tartani és ezért ennek megvalósulásáért minden erejéből küzdeni fog olyan kitartással és szívós ragaszkodással, mint ahogy véleménye mellett mindég ki szokott tartani. Az általános titkos választói jognál kijelenti Kmety Károly, hogy a többes szavazatok manipulációjának nem hive és ilyen alakban az általános titkos választói jogot el nem fogadja, hanem küzdeni fog ellene. A szavazati jog titkos volta ellen is kikelt a képviselő, mondván, hogy a magyar ember nyíltan szavazhat. A nők szavazati jogának nem barátja. A házszabály-revízióval szemben nem zárkózik el teljesen, azonban az uj szigorított házszabályt nem engedi zsebkendő-házszabálylyá tenni. A házszabály-revizió alkalmából azonban feltétlenül követeli és ezen követelése mellett kitart, hogy a revizió alól kapcsoltassanak ki a katonai és közös ügyek, mert állami Önállóságunkat Ausztria felől nagyobb veszedelem fenyegeti, mint az összes nemzetiségek részéről. A katonatisztek fizetéséről szólva, a fizetésemelésnek nem barátja, mert a katonatiszteknél sokkal rosszabbul vannak fizetve az állami tisztviselők. A nagy országos politikáról a képviselő áttért Esztergom város vidékeire, melyeket szintén ugyancsak szivén hordott. Ezek közül elsőnek emiitette a városnak szomorú pénzügyi viszonyait. Wekerle a mult évben Ígéretet tett, hogy legközelebb az állami funkciókat végző városoknak oly összegű állami segélyt fog juttatni, hogy a pótadók mindenütt az 50 %-ra essenek legalább is. Az uj adózási reformnál a képviselő arra fog törekedni, hogy a bor- és husfogyasztási adó eltörültessék, illetve csökkentessék. E részben már fél sikert ért el, amennyiben a nevezetes csingérügyben valamelyest mégis meglágyult az ország kincstárnokának, Wekerle Sándornak szive. A reáliskola kérdésében is eredményekről beszélhet, mert a vármegye jeles főispánja és Zlinszky István dorogi képviselő segítségével sikerült kijárnia a városi reáliskola állami 8 osztályú intézetté való fejlesztését. Ez is ugyancsak fél siker, mert a város a terhektől teljesen meg nem szabadult, de bizik benne, hogy sikerülni fog teljesen államivá tenni. Az összekötő vasút ügyében is sokat fáradozott a képviselő s ebben az ügyben egy örvendetes kijelentést is tett

L amennyiben oly biztos értesülést nyert, hogy a vasút már a napokban engedélyezve lesz. Ezenkívül még csak azt emiitette meg, hogy Esztergomból több munkás kérvényt nyújtott be a földmivelésügyi minisztériumhoz, hogy Esztergomban gazdasági munkásházakat építsen. A kérelmet a miniszter kedvezően fogadta és a munkásházak miatt egy hivatalos közeget küldött ki Esztergomba az ügyet tanulmányozni.