ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-12-20 / 51. szám

XIII. évfolyam. Esztergom, 1908. december 20. 51. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A kongrua. Esztergom, december 19. Végre-valamelyes tényleges döntés történt a katholikus papság kongruája ügyében. Apponyi kultuszminiszter benyújtotta 1908-ra vissza­menőleg a rég várt törvényjavaslatot, mely a lelkészi fizetést 1600 koronáig kiegészíti s azt a kath. papságra is kiterjeszti. Éppen 24-ik éve van a kongrua állandó napirenden. Amióta 1885. március 26 án Trefort miniszter körlevele a püspöki karhoz megjelent, az osztrák kongrua-ügy törvény­hozási megoldása után. Ebben a kérdésben is tehát — sajnos — csak az osztrákok után indultunk meg. Ö utánnuk foglalkoztunk azzal a nagy horderejű, egyházunkra nézve leg­korszerűbb kérdéssel, hogy a mostani modern életviszonyokhoz képest elégtelenül dotált lelkipásztorkodó papság anyagi helyzetét meg­javítsuk s oly jövedelmi kulcsot állapítsunk meg, mely állása függetlenségét, felsőbb kép­zettségét a dignus est operarius mercede sua elv alapján is joggal megilleti. A püspöki kar a Trefort-féle felvetés előtt már tárgyalta ugyan a szegényebb sorsú papok kongrua­pótlékát, kivált azon megyékben, ahol a püspök a maga javadalmából segélyt nem volt képes nyújtani. A kivitelre, a megvaló­sításra nézve azonban az 1885-iki miniszteri levél, majd az 1887. március 22-iki legfelsőbb kegyúri elhatározás adta meg a lökést. Azóta a fökegyúr, az országgyűlés, a püspöki kar, a kormányok foglalkoztak intenzive az üggyel; egész irodalma támadt, hogy ezt a nehéz, kényes természetű és amellet égetően szük­séges kérdést érdemileg megoldják. A nehéz­séget az okozta, hogy a kongrua felvetésével, ugyanabba az egyház jogéletét, s vagyoni helyzetét mélyen benyúló dolgok is bevonat­tak. Ilyenek: a stóla, a párbér, a canonica visitatio, a deputátumok, a nagyobb javadal­mak, a püspöki jövedelmek, az alapítványok, az egyházi javak megterhelése vagy meg­adóztatása . . ., amelyek mind sokféle érdeket s status quot bolygatnak meg. Az égető szükséget viszont a megváltozott megélhetési körülmények, a szociális követelések, az alsó papság tekintélyes részének sokhelyt mos­toha és tagadhatatlanul nagyon is aránytalan javadalmi ellátása indokolták. Az is tény, hogy aggodalmak s izgalmak is befolyásolták a kongrua késedelmét. A papság méltán attól tartott, hogy ha csakis az állam fogja a kongruát fedezni, a pap a kormány orgánumává lesz s annak kezében a politika áldozatává lehet. Bármely állami segély papnál, tanítónál s tanárnál az eddig élvezett önállóság leszerelését s a függést jelenti, ami egy erös liberális kormány kezé­ben bunkó lehet. A nagyobb javadalmasoknál meg az okozott izgalmat, hogy nekik kell az egészet pótolni. A papság hangulata ugy lát­szik a Schlauch-féle kongrua-javaslat felé hajlott, mely szerint 10 milliót ajánlanának Alapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. meg a magyarországi egyházi nagy javadal­masok a kongrua céljaira s az összeg jel­zálog teherkép kebeleztetnék be a főpapi birtokokra s a javadalmasok a 10 milliónak öt százalékos kamatait fizetnék a papság kongruájára. Növelte az aggodalmat, hogy a kongruát javarészt a görög katholikus plébá­niák kapják, amelyeknél a régi kamerális szabályt, hogy egy lelkészi állomásra legalább 600—700 lélek számíttatik, nem tartották be s annyi a plébánia, főkép a románoknál, hogy 100—200 hívőnek külön papja van. Simor primás ebben látta a kongrua leg­nagyobb nehézségét s akadályát. Sokan voltak, akik azt szerették volna, ha a püspöki kar a kormány közreműködésétől függetlenül, csak a saját hatáskörében intézi el a kongruát. Ennek az iránynak a legnagyobb ellenzője az egri érsek volt. Nem akarva részletezni a kongrua-ügy­ben történteket, most már csak a száraz valósággal kell számolnunk, amely a törvény­hozásnál benyújtott javaslat után előáll. Bár­mennyire lássuk, elismerjük s hódolattal méltányoljuk azt a jóakaratot s áldozatkész­ségét, melyet a püspöki kar, a nagyobb ja­vadalmasok és a kormány a kongrua elinté­zésével tanúsítottak, az 1600 korona minimális összeg csak átmeneti kielégítésnek és elinté­zésnek tekinthető. A mai megélhetési viszo­nyok mellett jönni kell olyan megoldásnak, mely a minimumot 2400 koronában fogja megállapítani. »A szolidaritás — mondotta Schlauch püspök 1886-ban — mely bennün­ket papjainkkal összeköt, egy mély erkölcsi kötelék, mely akkor legszilárdabb, mikor ta­pasztalja, hogy amit irányában teszünk, azt szeretetből tesszük.« Ez a hit és bizalom a föpásztorok cselekvési képessége iránt ma is megvan. Ismerve a püspöki karnak a kon­grua-ügyben negyedszázada óta tanúsított nagybuzgalmu fáradságát, fiúi bizalommal táplálja az alsó papság a reményt, hogy a kongrua-kérdésben a mai megoldás csak ideiglenes. Két dolgot a végleges rendezésnél min­denesetre tekintetbe kellene venni. Első sorban a görög katholikus plébá­niákat, különösen a románoknál fokozatosan, a lelkész halála után, redukálni kell s filiákba olvasztani. Ezzel a megszűnt plébániákra eső illeték a kongrua fölemelését nagyban elő­segítené. Másodsorban revideálni kell a plébániák jövedelmi összeírását, mert számos olyan plébánia van, melynek jóval nagyobb a biz­tos jövedelme, mint a mennyit bevallott. Akárhány helyen az ingatlan vagyon után a bérleti jövedelem feltüntetése nem állja a tényleges valóságot. Nomina sunt odiosa. Az igy eszközölt összeirás nagy igaz­ságtalanság, amennyiben a földbirtokra ala­pított, tehát rendszerint jobb javadalmak aránylag kevesebb jövedelemmel szerepelvén, nagyobb segélyt kapnak, mint a kimutatás­Szerkesztőség : Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők, Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­kereskedésében. ban a való jövedelmet feltüntető, rendszerint gyöngébb és szegényebb, készpénz fizetésre alapított plébániák. A jövedelem ilyetén be­vallása már a nyugdijilleték megállapításánál is méltánytalan díjfizetési kulcsra adott al­kalmat. Akárhány középszerű, söt gyönge plébánia több nyugdijilletéket fizet, mint sok közismert és annak bizonyult jó plébánia­javadalom. Keményfy K. D. — „Ez az idők jele." December 15-ike nevezetes napja volt a magyarországi katholiciz­musnak. E napon tartotta meg ugyanis a kath. Népszövetség rendes közgyűlését Sopronban. Az egész ország katholikus polgársága Sopron felé irányította tekintetét, dehogy is ne, hisz a katholicizmus szent ügyéért szállnak sikra mindazok, kik a kath. népszövetség táborához sorakoznak és a keresztény Magyarország meg­teremtéseért küzdenek. Hat-hét ezer ember hallgatta a népszövetség tüzes vezérének Rakovszky Istvánnak beszédét, melyben kitartásra, bátorságra szólította a nép­szövetség immár 140,000 tagból álló lelkes táborát. »Tizennégy éves üldözés, gyűlölködés, le­szólás nem tántorított meg — irja Rakovszky az »Alkotmany« csütörtöki vezércikkében — 11 havi fáradságos munkával megteremtettük a ka­tholikus nép hatalmas szervezetét. — »Ez az idők jele.«. Valóban az idők jele. A 140,000 tagból álló hatalmas tábor immár számottevő tényező az or­szágban, mely ha kell, kibontja zászlaját és kiáll a csatasorba. Jelszava: keresztény Magyarország, keresztény hit, keresztény erkölcsök, keresztény gondolkodásmód minden vonalon ! Nem a gyűlölködés, sem a rágalom és Ízet­len támadás fegyverével tör magának utat előre e dicső tábor, hanem a szeretet, az összetartás, a védelem irányítja minden lépését. Támadni, gyűlölködni csak Balthazárék, An­talok, Zsilinszkyék és Bánffyék szoktak, kiknek nagyon fáj, hogy a magyar kath. nép szervezke­dik és a tiszta evangélium alapjára áll ; hogy Krisztust, a béke fejedelmét választja vezérének és annak elveit igyekszik érvényesíteni minden vonalon. Hála Istennek, hogy a nép és az intelligen­cia is már lassan-lassan öntudatára kezd ébredni annak, hogy ő katholikus. Látja, szomorúan ta­pasztalja, mily elkeresedett harcot folytat ellenünk az ellenség és mi ölhetett kezekkel nézzük a szomorú társadalmi és erkölcsi dekadenciát. Megmozdult a katholikus tábor, a szervez­kedésre szervezkedéssel felel és a kath. népszö­vetség diadalmas zászlaja alá áll. Igen, az idők jele s ez jól van igy. A vezér lelkesítő szózatát, kell, hogy minden kath. ember szivébe vésse. Legyen már egyszer vége az álmos katholicizmusnak! A közönyt, a nembánomságot le kell végleg törni! Esztergom kath. társadalmában mintha csupa szunnyadó erő volna. Keveset látunk a népszö­vetség táborában. Nem elég a vizivárosi szervez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom