ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-11-15 / 46. szám

XIII. évfolyam. Esztergom, 1908. november 15. 46. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁESADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A katholikus autonómia sürgőssége. Esztergom, november 14. Apponyi Albert a főrendiház 1907. febr. 9-ik gyűlésén kijelentette, hogy »a katholikus autonómia megalkotása sikerülni fog még az átmeneti idö alatt«. Rakovszky Béla minapi interpellációjára pedig egész politikai önérzettel utalt az autonómiát becikkelyezö kész törvényjavaslatra, amelyet a választói törvény tárgyalása után fog benyújtani. Amilyen megelégedéssel vettük tudomásul, hogy végre egy kormány az autonómia megvalósítását kész ténnyel segiti elö, épp oly aggodalommal hallottuk, minden pozitiv igéret dacára, a miniszter elhalasztó, magyarán mondva: eltoló nyilatkozatát. Ennek nyomában országszerte kétség támadt az autonómia ügye iránt s elkedvetlenedéssel párosult bizalmatlanság vett eröt a lelkeken. Mi állja útját a törvényjavaslatnak, mely végre is egy 60 éve vajúdó organizmus kiépítését lesz hivatva előmozdítani ? Ha formai okok lennének a halasztás indokai, még bele tudnánk a várasba nyugodni, magának az intézménynek érdekében. Erről azonban a mindenkori nyilatkozat nem szól, csak szárazon a választási törvény utánra igéri a benyújtást. Tudjuk méltányolni a választási törvény nemzeti fontosságát, de nem értjük, hogy miért kelljen indokolás nélkül miatta épp az autonómiát háttérbe szoritani. Ez az összekapcsolás gyanús és félő, hogy az autonómiára nézve ujabb csalódást jelent. Ugy fest, mintha gyászlepel akarna lenni. A választási törvény tárgyalása úgyis beláthatlan politikai AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Idegenben. Nyugovóra szállt a nap. Ködös, szürke tájon egyedül bolyongok; Itt-ott utamat belepik a sárga Falevelek, lombok. Az egész hervadás Olyan köznapias: se szine, se gyásza . . . Csak úgy megszokásból buli az a sok levél Az uton egymásra. De más arra felénk, Mikor az erdó'nek széthull koronája ! Az egész vidéknek panaszkodó szele Sír, zokog utána. Siratatlan, árván Egy kicsi fűszál se hullhat le a porba, Ráhajol a szellő, költögeti s aztán . . . Megsiratja sorba. Mért nem lehetek ott? Míg búsan peregve hullnak a levelek, Nem látná meg senki, hogy egy édes álmot Siratok, temetek. Estéli András. Alapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. izgalmakkal fog járni. A politikai viszonyok a kormányt összetartó koalícióban nem valami testvériesek. A pluralitás miatt jelenlegi tervezetében, a függetlenségi párt és a néppárt tekintélyes csoportja nem igen szolidáris a javaslattal. Ha a koalició pártjai egyhangúlag nem fogadják el a javaslatot, ez ilyen elsőrangú politikai elvi kérdésben visszahat egyrészt a kormány nehéz helyzetére, másrészt tagadhatlan a kormány ellenségeinek aspirációit és a zavarosban halászó elemeket vérszem esebbé teszi. A kormány és a pártok helyzete a választási törvény címén tehát elég bizonytalan. Vannak elegen a jövőbe látók közül, akik«a krízist se tartják lehetetlennek. Szóval a politika jövője felleges. Akárhány aktív kiváló politikus a helyzetre célozva, mondja: Magunk se vagyunk tisztában, hogy mi lesz! Éppen azért politikai hibának tartjuk, hogy olyan eminens érdekű s a trónbeszédben is megigért intézményt, mint az autonómia, ismét ki tudja mennyi időre és milyen domináló politikai irányzatba kitolnak. A jelenlegi kormány jóindulatát a katholikus ügyek iránt elismerjük. Azért a cselekvés irányában ez a huzavona a kormány részéről következetlen. Söt az autonómia ujabb megrekedésének jelenségét tekintve, a katholikusokra nézve sérelmes is. A katholikus közvélemény amúgy is be van szórva az autonómia savával és borsával, illő tehát, hogy a cselekvés idején ne lepje el a bizonytalanságnak és a homálynak köde éppen a mostani kormány alatt. Meggondolandó, hogy a mostani koncilians kormányt felválthatja egyegy telivér liberális kormány ; hogy egy nemzetietlen darabont kormány és ami most tűrhetőnek látszik a koalíciós kormány kezében, Szent Erzsébet. Irta: J. Józsa. Szeret minket az Ur! Mindig is szeretett! S egykor, hogy végtelen, túláradó szeretetét éreztesse, közölje velünk, mélyen fellélegzett, alkotva lehelt . . . Szállt lehellete, mint tiszta fehér lélek, az Ur dicshymnuszos, szentséges közeléből, szállt a végtelen csillagos űrben, szállt felhőktől kavalygó levegőn át — lomhán, álmosan himbálódzó tenger mellett, el, selymes pázsitu rónákon keresztül, madárdalos ligeteken és erdőkön tul a hullámmosta hegyen épült négy tornyos várba — két szerető sziv tárt ölébe .... Gyermeke született a királyi párnak, kis leány, Erzsébet . . . Es nőtt a kis baba . . . Egy nap fényes öltözetű lovagok, üdearcu apródok csoportosulnak a vár előtt egy fehérlovas, fehér kocsi körül, hol fehér asszonyoktól gondozva, dédelgetve, ércfényü bölcsőben, selymes párnákon egy édes, angyalarcu kis gyermek pihen . . . Es megindul a fényes kocsi a kis magyar leánnyal, drága kinccsel, arannyal és ezüsttel, selyemmel és bársonnyal az idegenbe, — a távol honba . . . Örömmel fogadják és megy a menet a templomba, a fehéren diszitett, fehér virágoktól illaSzerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. az keserű gyümölcs lesz. Az autonómia ügye, mint a lefolyt 40 év bizonyítja, a tiszta liberális kormányok idejében nem verhet gyökeret. Tessék-lássék módra csinál valamit, de a valóságban hatalmas áramlatot támaszt ellene, mert a liberalizmusnak nem áll érdekében, hogy a katholikus erők egy nagy organizmusba tömörüljenek és a kormány kezében levő katholikus hatalmi gépezetet kezéből kiadja. Jól tudja, hogy csak addig erös, amig a katholikusok szétszórt kévék maradnak. A helyzet ilyen képe nem lévén ismeretlen a kormány előtt se, azt hisszük, módját fogja találni, hogy az autonómia jogosultságát becikkelyezö törvényjavaslatot legalább azon időközben, amig a választói törvény tárgyalásának ideje elérkezik, a képviselőház elé terjessze s azt mindjárt le is tárgyaltatja. Legalább ennyit kellene egyelőre a katholikusok nyugtalanságának lecsillapítására megtenni és az autonómia vesztegzárját ezzel a törvényhozási aktussal megszüntetni. Maga a javaslat ugy se egyéb, mint régi tartozása a törvényhozásnak. Jogi nyilatkozat és elismerése a magyar katholikus egyház 60 éves követelésének. Elmúlt már annak az ideje, hogy az autonómia mibenlétéről, szervezetének milyenségéről irjon a sajtó a 12-ik órában. Ez ma már általánosan ismert dolog s átment a katholikusok lelkébe. Hogy milyen lesz az autonómia, az úgyis az egyház belső ügye. Azonban az kötelessége a katholikus sajtónak ma is, hogy az autonómia megvalósításának sürgőssége mellett úgyszólván agitáljon. Söt lökést adna, ha a katholikus társadalom az autonómia sürgetésében közreműködnék. Mily tos oltár elé, hogy ott a deli, bátorszemü fiu, Lajos, Thüringia grófja, eljegyezze magának Erzsébetet, a pici magyar kis leányt, kinek szende arcából, szeméből annyi édes angyali tisztaság és jóság sugárzik ki . . . Évek múlnak ... A kis leányból hajadon, nő, anya lesz, — egy fehérarcú nő, kinek fehér teste csodás szépségét, tiszta életét, fehér mocsoktalan lelkét országok, királyok járnak csodálni és bámulni, kinek szivében liliomérzelmei mellett dúsan virult és illatozott egy másik, az emberek legszegényebbjei, az elhagyottak, szegények, betegek és nyomorékok iránti végtelen, áldozatkész szeretet fehér virága: az irgalmasság . . . Egy a vár termeiben megcsodált, de a szegényes kunyhókban rajongással szeretett nő volt Erzsébet! Fehér rózsa Thüringia' árnyas zöld erdeiben . . . De feketeszivü emberek megirigyelték e szép, erényes életű, fehérlelkü nő tiszta, önzetlen örömeit s boldogságát és megirigyelték mások iránti jóságát, adakozását, bőkezűségét, végtelen irgalmasságát a szegények iránt is. Összesugtak-bugtak alattomosan, aljasán, — ármánykodtak . . . Egy napon újra kinyilik a várfal titkos kis ajtaja, kilép Erzsébet és sietve végighalad az árnyas, keskeny erdei uton. Ruhája meg-megakadt egy-egy kiálló vadrózsabokor ágán, de fehér keze szelíden szedi ki