ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-02-02 / 5. szám

átalakítására. Akció kell, anélkül nincs élet. (He­lyeslés.) A tevékeny szeretettel utat törünk zászlónknak az ellenségek falanxa között is. Ez lesz az igazi demokrácia, nem az irigykedés, hanem a szeretet demokráciája, melynek XIII. Leo pápa adott nevet: a keresztény demokrácia. Ezt kövesse a népszövetség s akkor a nép mel­léje áll vállvetve és zászlóját a népjólét fokára tűzheti. A püspök lelkes beszédét követő tetszés­zaj elülésével Hattet István főtitkár felolvasta a népszövetség védőinek üdvözlő iratait. A véd­nöki tisztet nagy lelkesedéssel elfogadták : Vaszary Kolos hercegprimás, Várossy Gyula kalocsai érsek, gr. Széchenyi Miklós győri, gr. Mailáth G. Károly erdélyi, Bende Imre nyitrai, Bischer-Co lórié Ágost kassai, gr. Zichy Gyula pécsi, Boromissza Tibor szatmári, Firczák Gyula munkácsi, István Vilmos szombathelyi püspökök, Fehér Ipoly pannonhalmi főapát, dr. Takács Menyhért jászóvári, Burány Gergely csornai prépostok, Vajda Ödön zirci apát, gr. Zichy Nándor tárnokmester, gr. Zichy Aladár miniszter, gr. Mailáth György, br. Révay Ferenc, br. Gerliczy Félix, grót Chotek Rudolf, Kétly Károly dr., Szabó Ferenc főrendiházi tagok. Leg­újabban pedig Csáky püspök is. Felolvasták továbbá annak a közel háromszáz katholikus és keresztény szocialista egyesületnek nevét,melyek Írásban vagy táviratilag üdvözölték a diszgyülést. Az üdvözle­tek felolvasása nagy lelkesedést keltett. Lelkes éljenzéssel fogadva tartotta meg ezután Zboray Miklós záró beszédét, melyből ki­emeljük a következőket. A kagyló, ha idegen test kerül beléje, megszüli az igazgyöngyöt. A magyar katholicizmust ért bántalmak is megszül­ték a maguk igazgyöngyét, a katholikus Nép­szövetséget. (Lelkes éljenzés.) Sokan vannak, akik nem helyeselték, hogy ebbe a szervezetbe poli : tikailag szereplő egyéniségek is belevigyék a maguk tevékenységét, de hisz már egy éve mű­ködött a kath. Népszövetség és vájjon beszéltek-e róla annyit, mint a legutóbbi hét alatt, mióta politikusok is részt vesznek működésében. Hadd támadjanak bennünket, nem félünk, a kath. ön­tudatnak fel kell ébrednie minden igaz kath. ember szivében. Más vallások vezető emberei gyűléseket tartanak és kimondják, hogy el kell venni az egyház vagyonát. A fővárosban faj és felekezeti jellegű frakciók előtt fejet hajt mindenki . . . (Fel­kiáltás : Abcug Vázsonyi!) Ne személyeskedjünk, nem a név itt a fontos, hanem az eszme jelen­ségéből ítéljük meg, hogy tömörülnünk kell, ha a néppel akarjuk akarjuk keresztül vinni a mun­kánkat. Segítsük tehát a gyengéket, az erőtlene­ket. Szükségünk van arra, hogy erősek legyünk a munkásnép felkarolásában, támogatásában. Mind­annyian egyért, egy mindannyiunkért. Végül örö­mét fejezi ki, hogy a nem kereszténynek hirde­tett főváros is a vidékkel együtt oly impozáns módon csatlakozik a népszövetség zászlaja alá. A fényesen sikerült diszgyülést a pápai himnusz akkordjai zárták be. Majd lassan-lassan akad egy kis adag a mi kedvenc, vidámító ita­lunkból, a borból, amely épen úgy, mint a görög nép »nepenthe«-je feltüzeli kedélyünket, s a föl­keltett vidám hangulat feledteti majd velünk a jelen és a mult bánatát s a jövő gondjait is biz­tató világításban tárja elénk. A vidámság, ha nem is született velünk, — mondja Jósika Julia bárónő — akkor is meg­szerezhetjük e kincset, ha szerények vagyunk óhajtásainkban és megelégszünk a hellyel, amelyre sorsunk állított; ha bízunk a Gondviselésben és megadással hordjuk a terhet, melyet az Isten kegyelme mindig erőnkhöz mér ; ha nem nézzük irigy szemekkel azokat, kik nálunknál gazdagab­bak, előkelőbbek és boldogabbak ... Nem a herceg­ség, nem a roppant halom pénz, nem a magasztos hatalom, nem a testi erő, nem az ízletes ételek, nem a cifra köntös és más földi jó képes az em­bernek békeséget és életvidámságot biztosítani, hanem egyedül a jó lelkiismeret. Legyünk tehát, m. t. h. és u., vidámak, mert a vidámság isteni adomány, amely felüdíti és megédesíti az életet. Fontoljuk meg, hogy a vig kedélyű ember arcán és szellemén jóval később mutatkoznak az öregedés jelei s csak elvétve találjuk meg a szép ifjúkor letűnését szomorúan hirdető ráncokat. Istenem, mily kegyetlen is a természet, hogy az évek számát ilyen és más hasonló fogyatkozásokkal irja rá az ember ábrá­zatára! Legyünk vidámak, mert az életvidámság­tól áthatott emberek nemcsak boldogok, hanem legtöbbször jóakaró emberek is; akiktől távol oszlani kezdett a 14—15 ezer főre menő tömeg és a lelkesedés még az arcán is megnyilvánult. Sokan négyes sorokban járták végig zászlókkal a főbb utvonalakat. Az impozáns csendes tüntetés nagy feltűnést keltett a fővárosban. Adja Isten, hogy a Népszövetség apostoli munkájának gyü­mölcsét is élvezze mielőtt. S élvezni is fogja, ha oly lelkes vezérei lesznek, mint Majláth, Pro­hászka, Várossy és Fischer-Colbrie püspökök. Egy jelenvolt. HÍREK. Krónika. A farsangról dalt, ódát, eposzt Már fabrikáltak eleget. A színmüvekben is van bőven Elég farsangi jelenet És hogy az élet mennyi dolgot Farsangi fejjel produkál — Ha mindjárt hamvazó után is, — Azt már megirni sem muszáj I Nem is bolyongok kis lovammal (»Szárnyas Pegazus< a neve) A sokszor megjárt tánctermekben, Hol repülni sem kellene, Hisz ugy is elragad ott szivet És lelkeket az ihletés . . . Csak a hideg zuhany ne bántson, A nyilv. nyugt, felülfizetés ! Óh szebb, magasabb régiókba Visz lovacskám gyors szárnyain, Hol annyiféle a hatás és Olyan sokféle már a szin ; Hol ugy emelkedik a lelkem Mint felhők a nagy híd felett, Ugy is érzem épen magam, mint Azok a szálló fellegek ! Ha bosztonról szólnak a traccsok, Álom ingerkedik velem, De tűzben, felhők között járok És tollat ragad a kezem, Midőn arról beszélnek szerte, Hogy más lesz a világ sora, Mert Párkányban lesz szolgabíró És Muzsla sorsa mostoha ! Hej, Sors! ím mostohának mondnak Még Esztergomra nézve is, — Mert nem mosolygasz rája egyszer, — S rossz vagy még az államhoz is ! Ha a telekkönyv Párkányban lesz, Az államra öntesz vizet, Mert a sok-sok tulsójárási A hidon többé nem fizet! Lám, mint borul a város arca ... Készül a deputáció . . . Párkány meg üde. majd kicsattan, Hiszen remélni, várni jó 1 van az irigység és gyűlölködés, a megszólás és rágalmazás szelleme s mindenkor kitérnek a gonosz, elvetemült emberek útjából. A vig hangulatú ember mindig barátságos, ritkán veszélyes és jó I hangulata kellemesen hat másokra is. Legyünk m. t. h., vig kedélyüek, mert az élet számos tapasztalata alapján láthatjuk, hogy a vidámság sokkal inkább meghosszabbítja az életet, mint a diéta s a friss levegőn való foly­tonos tartózkodás. A vidám kedélyhangulat az a géniusz, amely keresztül vezet bennünket az élet ezer, meg ezer viharán, bátran, mosolyogva és fölemelt fővel, mint egy győztes hadvezért, aki előtt a győzelem lobogói lengenek. Mindaddig, amig az ember örül a bájos természetnek s az azt éltető napsugárnak ; amig a tarka szinvegyületekben pompázó virágos rét és a hatalmas fákkal benőtt erdők viszhangot keltenek az ember lelkében; amig romlatlanok vagyunk és örvendünk, ha derűs, vidám arcokat látunk, mindaddig ne csüggedjünk, hanem örül­jünk az életnek ! Mindaddig, mig az emberi sziv rejtekeit átjáró érzések élnek az ember lelkében; amig hűség és barátság, hit, remény és szeretet ki nem hal a szivekből, mindaddig, m. t. h., ne engedjük magunkat bánatos érzések világába juttatni, s ne engedjük a világfájdalom és gyű­lölet sötét szellemeitől szétrombolni ideáljainkat ! Legyünk vidámak, legyünk az élet minden változatában vig kedélyüek, mert: »ahoi tiszta kebelben vidám sziv dobog, ott van a földi lakó édene.« Elvárhat ő, — nem bus menyasszony! S jó, ha irigy a vőlegény, — Látom prófétaként előre, Hogy lesz itt — szerelmi regény! T. i olyan regény, milyent majd Az Élet apó produkál —• És versem elején is mondtam, — Farsangi fejjel, mint dukál ! Hanem ha majd a lakzi meglesz, (Hogy »mikor ?« az már más dolog !) Lantom újra a táncteremről, S a „felül fiz. "-ről nyikorog! (—.) * Ünnepélyes istentiszteletek. Ma Gyertya­szentelő Boldogasszony ünnepén a szokásos gyer­tyaszentelési szertartást valamint az utána követ­kező ünnepi szentmisét a bazilikában d. e. 9 óra­kor Pór Antal prelátus-kanonok tartja. — F. hó 7-én, azaz pénteken Ö Eminenciája püspökké szentelésének 16-ik évfordulója alkalmából szin­tén ünnepi szentmise lesz, melyet d. e. 9 órakor Vézinger Károly prelátus-kanonok fog mondani. * Főegyházmegyei hir. Marschall Elek pozsonysárfői plébános 1908. január i-étől nyug­díjaztatott s a pozsonysárfői plébánia vezetésével adminisztrátori minőségben Hotár Lajos eddigi pozsonysárfői subsidiarius bízatott meg. * Csernoch püspök üdvözlése. Tömérdek sok üdvözlet érkezik nap-nap után az uj csanádi püspökhöz. Általános örömet okozott mindenütt az a tudat, hogy Csernoch János dr. személyében a csanádi egyházmegye egy minden tekintetben kiváló főpásztort nyert, aki egyházának s hazájá­nak egyaránt csak díszére fog válni. Az uj püspököt különben hétfőn, jan. 27-én a helybeli főkáptalan testületileg üdvözölte. Az üdvözlő be­szédre, melyet dr. Blümelhuber Ferenc nagy­prépost mondott, a püspök meghatottan válaszolt, hangsúlyozva, hogy nehezére esik a válás kar­társaitól, akikhez immár 20 esztendeje fűzi őt szeretetköteléke. Másnap, kedden a temesvári káptalan küldöttsége járult uj főpásztora elé. A küldöttségben a vezető dr. Kun László olvasó­kanonokon kivül részt vettek: Várady L. Árpád min. osztálytanácsos, Blaskovics Ferenc, Witten­berger Antal kanonokok, Jászai Géza Szeged bel­városi apát-plehános és Pacha Ágoston titkár. Dr. Kun László szép latin beszédben üdvözölte az uj főpásztort, amelyre a püspök ugyancsak latinul válaszolt. Ebéd után a küldöttség vissza­utazott Temesvárra. Itt emiitjük meg, hogy Cser­noch dr. tegnap Wienbe utazott, hogy hétfőn Granito di Belmonte pápai nunciusnál a processus informativusnak alávesse magát. Utána O Felsége elé járul és köszönetet mond kinevezéseért. * A főispán gyásza. Vármegyénk főispán­jának családjában ismét halálozás történt. Néhai Gyapay Dénesnek, Győr vármegye egykori alis­pánjának özvegye, szül. zombori Lippay Malvina, Gyapay Pál esztergomi főispán nagynénje, Lippay Géza főispán testvére, 72 éves korában meghalt Győrött. A temetés nagy részvéttel ment végbe szerdán délután. Gyapay Pál főispán a temetésen oly erősen meghűlt, hogy napokig Győrben kel­lett feküdnie. * Helyreigazítás. Mult számunkban »Az uj kanonokok beiktatasa« c. hírbe tévedésből Graeffel János prelátus-kanonok neve is került. Mint illetékes helyről tudatják velünk, a prelátus semmiféle üdvözlő beszédet nem tartott az ujonan kinevezett két kanonokhoz, hanem Raj'ner Lajos püspök, éneklő-kanonok installálta őket szép latin beszéd kíséretében. A püspök ugyanis először Fischer-Colbrie Ágost kassai püspök érdemeiről emlékezett meg, majd Schlick István prelátust parentálta el s csak azután tért át a két uj kano­nokra, méltatván azok nagy érdemeit. Igazság kedvéért közöljük e sorokat, nehogy továbbra is félreértésre adjanak alkalmat. * Ipoly napja a főgymnáziumban. Fehér Ipoly pannonhalmi főapát névnapját ezidén is nagy kegyelettel ünnepelte meg a szent Benedek-rend és a vezetése alatt álló ifjúság. Reggel ünnepé­lyes szentmisét hallgattak a tanulók majd utána a főgymn. nagytermében szép ifjúsági ünnepélyt rendeztek a főapát tiszteletére, melynek végén Hollóst Rupert, az intézet igazgatója az ünnepelt iránti hálára és szeretetre buzdította az ifjúságot. Délben a bencésszékházban díszebéd volt. * Érdekes főpásztori körlevél. Boromisza Tibor szatmári megyéspüspök második számú körlevele igen érdekes felhívást tartalmaz. [Meg­üresedvén ugyanis egyházmegyéjében egy kano-

Next

/
Oldalképek
Tartalom