ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-11-08 / 45. szám

igazán és nem sajnálja egész erejét síremlékekbe önteni. Nem egy alkotása van a kerepesi teme­tőben, amely megihleti a szivet egész mélysé­gében. Az lesz ideális felfogás, mikor eltűnnek a sablonos obeliszkek, alaktalan kövek és legalább a módosabb családok részéről több érvényesülés nyilik a művészetnek a temetőben. Akkor lép a mi temetőnk is a genuaiak nyomába, akkor fogja fokozott mértékben, kifejezetten tolmácsolni a temető örök igazságait és tanulságát és nemcsak a temető örök igazságait, hanem az életnek ezernyi változatát, tragikumát, jellemezni fogja azt, aki itt nyugszik e műemlék alatt, megörö­kíteni fog valamit az életéből, amiből más tanul­hat, okulhat. A genuai temetőben a sok között a következő igazán hangulatos síremlék van, amely egy megrendítő tragikumot örökit meg. Élt ott egy fiatal házaspár. A férj megbetegedett, de farsang volt és egyik napon hitvese meg nem állhatta, hogy bálba ne menjen. A beteget ma­gára hagyta, t felvette suhogó selyemruháját s bálba ment. Ejfélután vetődött haza. Belép a szobába: mély csend, valószínűleg mélyen alszik a beteg. Odalép ágyához, le van egészen takarva. A lámpát közelebb hozza s óvatosan felemeli a takaró csücskét s belenéz a férje arcába: sárga, mozdulatlan halott. Mialatt mulatott: férje meghalt. E fájdalom szép fekete haját egyszerre őszbe borította. Ez a tragikus kis történet van már­ványba faragva: megkapóan, művésziesen, örök időkre szólóan. Művészetet, művészetet a temetőbe! Virág­szálat a tüdőbetegeknek, de művészetet a lelki betegnek, mert a temető csendes, hangulatos ágyába beleplántált művészet kétszeres, százszoros erővel hat a lélekre, mint a piacon felállított szobor- Kriegs-Au Emil. HIREK. Krónika. — A Kis-Duna panasza. — Ez sértés I... Botrány I ... Több a soknál I Esztergom ellen lázadok! Hát nincs hála, nincs kímélet, Hogy így firkálnak a lapok ? Engem, Esztergom tükrét, díszét Pocsolyának neveznek el! Kell, hogy fellázadjon e szóra E sokat tűrt, beteg kebel! A partjaim, hogy oly kopárak, Arról, instálom, ki tehet? Hisz fásítják már hébe-hóba S hordják oda a szemetet! Majd megszépülnék egyszer végre, Ha adna pénzt a nagy harang ; Annak kasszája mindig biztos, Az nem holmi újpesti bank! »Bacillusfeszek« ... ez is jó név 1 Hogy az én vizem — kolerás ? hogy nem a fellegekben kell járni a katholiciz­musnak, hanem itt e földön testvérei között mo­zogni, azokat küzdelmükben való segítéssel az égiekhez emelni. A demokratikus testvéries érzés Prohászka Ottokár életének motora és ezt a za­rándoklat minden tagja érezte részéről. Láttuk, hogy ime ez a püspök nem csinál át nem hidalható ürt maga és egy alsóbb pap között. Értékeli paptársait, mert tudja, hogy a jövőt az egyház érdekében csak igy lehet erősíteni s papokat ez­zel a móddal lehet a püspök hű katonájává ne­velni a katholikus akcióban. Sziklay Jánost és az agilitástól lelkes Kiss Jánost is melegen üdvözöl­ték, mint akik az előkészítésben, rendezésben any­nyit munkálkodtak. Tényleg 8 napig 140 koro­náért eddig egy zarándoklat se adott ennyit. Kiss Jánost a lateráni magvas beszédét szintén itt köszöntük meg. Közeledett az elutazás ideje. Az igazság kedvéért még csak azt konstatáljuk, hogy a ba­variai koszt nagyon olaszos volt s igy bizony néha a Corso Umbertói »Cambrinuos« vendéglőben volt pörkölt póttartalék készenlétben bajor sör bata­lionnal. A vendéglős sopronvidéki magyar ember. Cégtábláján a magyar címer pompázott, magyar fel­írással.Ez volt az egyetlen, ami magyarságot láttunk. Még a vatikáni osztrák és magyar követség palotá­ján, a hires Palazzo Venezián is csak a kétfejű sas karmait láttuk. Meg is botránkoztunk, hogy ál­lamiságunk saját tehetetlenségünk miatt, ennyi figyelemben se részesül. Ha már fájó érzelmeket Hát midőn a vágóhíd itt volt, Nem volt az elég nagy csapás ? S azóta vér nélkül szedtem be Máig a Hévizcseppeket . . . Mégis énrám kiáltják mostan : — Ne tűrjük ezt a beteget 1 Urak, urak a beteg még ma Talán tán éppen nem halott: És Esztergomnak voltam tükre S talán máig is az vagyok. Ha bacillusos a vizem, hát Vigyék járványkórházba be : Legalább lesz az épületnek Egy bacillusos betege! Népakadémiai értekezlet. Andor György dr. prelátus-kanonok, mint az esztergomi kath. legényegylet elnöke pénteken este 6 órakor értekezletre hivta össze mindazon férfiakat, kik a tavalyi népakadémiai előadások megtartása iránt is érdeklődtek, sőt azok sikerét tehetségükhöz képest maguk is előmozdították. Megjelentek a legényegyletben az elnöklő prelátuson kivül: Csárszky István dr. érseki titkár, Dombay Nárcisz bencés tanár, Guzsvenitz Vilmos igazgató, Hulényi Győző dr. megyei főügyész, Kriegs-Au Emil belvárosi káplán, Magyary László a legényegylet világi elnöke, Mátéffy Viktor belvárosi plébános a legényegylet másodelnöke, Nagy Antal reáliskolai igazgató, Nemesszeghy István tanitóképző-intézeti tanár, Pauer Károly főszékesegyházi karkáplán, szerkesztő, Rózsa Vitái bencés tanár, Schweiz Vilmos kir. tanfelügyelő, Skoda János.'főszékesegyházi karkáplán, Szölgyémy Gyula igazgató-tanitó és Táky Gyula belvárosi karnagy. Elnök meleg szavakkal üdvözölte a jelen­voltakat, majd ecsetelve a tavalyi népakadémiai előadások hasznos voltát és sikerét, három pontra osztja előterjesztését. 1. A választójog kiterjesztése előtt állván, igen hasznos munkát végzünk, ha az analfabétákat a legelemibb ismeretek birtokába juttatjuk; 2. miképen rendezendő ezen ismeretek rendszeres előadása, lesz-e tanitó, hallgatóság és helyiség. 3. Szórakoztatással kapcsolatban tartsuk-e a tavaly megkezdett népakadémiai előadásokat vagy sem ? A jelenlevők tárgyalás alá vévén az elnök három propozicióját, a következő megállapodásra jutottak : Az analfabéták tanítására vonatkozólag határozatba ment, hogy Szölgyémy Gyula igazga­tót megbízzák, miszerint a tanitói karral érint­kezésbe lépjen és a tanítókat az analfabéták taní­tására felkérje. Az előadói helyiség: a városházában levő tanonciskola, esetleg a szentgyörgymezőiek számára a szentgyörgymezői kath. olvasókör. Annak idején különben sajtó, hatóság és falraga­szok útján értesíttetnek az analfabéták, hogy hol és mikor tartatnak az egyes oktatások. Az irás és olvasáson kivül a számtant is fogják előadni. A cselédleányok esetleg a sz. Anna zárdában nyerhetnek oktatást. Az egyes ismeretek rendszeres előadására pengetünk, s mert az igazságnak fölfelé való ki­mondásától se szabad félnünk, hát bizony szerettünk volna főurakat, több főpásztort a zarándoklat élén látni. vSzerencse, hogy Rakovszky István véletlenül Rómában tartózkodott hat nap óta s oda állt közi­bénk. 0 volt a sujtásos disz. Ez a hiány általános fel­tűnést keltett a zarándoklatban. Szerettük volna azt is, hogy amikor egy demokratikus érzelmű püspök a vezetőnk, akkor I. és II. osztálybeli utas kö­zött a római tartózkodás alatt ne tettek volna olyan elválasztó különbséget, No de ez is elsi­mult. Visszafelé »Daniel Ernő«, közlekedési poli­tikája kedves közeledést hozott létre, amiben a lipótvárosi plébános az ő szigorított kedélyes han­gulatával előljárt. Kálmán napot is itt ültük meg. Bresztyenszky Kálmán képviselő, Kovács Kálmán plébános és én voltam a célpont. A negye­dik Kálmán a garamszentbenedeki plébános elma­radt. Mielőtt feljebb — kívánom, hogy a magyar Sión hegyére — szállana, Nápolyt akarta látni Prohászka éltetőnk volt, mi pedig csendesen ko­cintottunk, nehogy a tenger csöndjét felzavarjuk. Az otthonról gondolkoztunk . . . Egyszerre éne­ket hallunk, a legszebb magyar egyházi éneke­ket. A fehérvári püspök az énekesek közepén velünk énekel. A tengeren kivül csak Isten volt a tanunk. Ez volt a zarándoklat mély érzésből fakadt Te Deumja . . . Keményfy K. D. Mátéffy Viktor plébános szolgált felvilágosítással. A budapesti Uránia színház igazgatósága ugyanis levelet intézett Nagy Antal reáliskolai igazgató­hoz, amelyben azt irja, hogy az Uránia 144 elő­adással szolgálhat bármely körnek, iskolának, vagy egyletnek és minden előadás 12 vetitett képpel kisérhető. Mátéffy röviden ismerteti a levél tar­talmát. Az egyes előadások nagy haszonnal jár­nának a mi irni és olvasni tudó publikumunkra. Rendszerbe vannak foglalva, három évfolyamra osztva. Igy pl. az első évfolyamban lehetne magyar történelmet, egészségtant s az egyes ipar és kereskedelmi ágakat előadni, a másik évfolyam­ban irodalomtörténetet, földrajzot, gazdaságtant stb. Az előadásokat át lehetne alakítani úgy, ahogy azt az előadó jónak látja. Többen hozzászól­ván az ügyhöz, elhatározták, hogy Nagy Antal igazgató érintkezésbe lép Molnár Viktor állam­titkárral, az Uránia igazgatójával és megkéri őt, volna szives egy pár előadást és vetitett képet az esztergomi u. n. munkás gimnáziumnak is juttatni, mely munkásgimnáziumot a mi iparosaink, keres­kedőink, földmivelőink és munkásaink képeznék. Az előadások kétszer hetenként tartatnának meg és pedig hétfőn és pénteken. Az előadók szak­emberek lesznek. Végül a vasárnapi népakadémiai előadásokra vonatkozólag elhatározták, hogy ezidén is advent és nagyböjt vasárnapjain tartják az egyes ismeret­terjesztő előadásokat, természetesen egy-két szó­rakoztató számmal (ének, zene, szavalat stb.) kap­csolatban. A szórakoztató részek rendezésével Mátéffy Viktor plébános bízatott meg. Az egyes előadások tartalma aktuális kérdések tárgyalása lesz. Az első előadást advent első vasárnapján Gitzsvenitz Vilmos igazgató fogja tartani e cimen: A kereszténység befolyása neveléstörténetünkre. Többek hozzászólása után Andor dr. szép köszönő szavak kiséretében az értekezletet bezárta. A legközelebbi értekezleten majd Szölgyémy és Nagy referálása kerül szőnyegre. P—r. * Személyi hirek. Lőrincz János papnevelő­intézeti aligazgató és Pécsi Gusztáv dr. theologiai tanár tegnap Rómából haza érkeztek. — Kersch Ferenc főszékesegyházi karnagy pénteken kétheti tartózkodásra a bácsbodrogmegyei Kulára uta­zott, hol f. hó 15-én öccsét, Kersch Mihály plé­bánost installálni fogják. * Ünnepélyes installáció. Az újonnan ki­nevezett és a fokozatosan előlépett esztergomi kanonokok ünnepélyes installációja f. hó 14-én, szombaton d. e. 9 órakor lesz a helybeli főszé­kesegyházban. — A párkányi esperesi kerület papsága ezen installáción — mint értesülünk — testületileg vesz részt, hogy ezáltal is kimutassa őszinte tiszteletét és szeretetét volt esperese, Ko­perniczky Ferenc dr. iránt, ki tudvalevőleg az in­stallálandó uj kanonokok egyike. * Autonómiai képviselőjelölés. Az esperesi kerületbe be nem osztott esztergomi papság f. hó 3-án délután V2 5 órakor választotta meg Graeffel János prelátus-kanonok, főszékesegyházi főesperes elnöklete alatt az autonómiai kongresszusra kül­dendő képviselőt. A beadott szavazatok legtöbbje Túri Bélára, az »Alkotmany« szerkesztőjére esett. Ugyancsak Túri Bélát jelölte aut. képviselőjének f. hó 5-én 97 szavazattal kettő ellenében az esz­tergomi főegyházmegyébe tartozó nem lelkészkedő papság is Budapesten. * Halottak napjának előestéje. Áhítatos kegyelettel ünnepelte meg Esztergom szab. kir. város közönsége ez idén is a halottak napjának előestéjét. Ki-ki sietett a temetőbe, hogy drága halottjának sirhalmára kegyeletének jeléül egy-egy koszorút, avagy égő gyertyát tegyen és imád­kozzék lelkiüdvéért. Temetőink e napon nagy látogatottságnak örvendtek, a belvárosi temető felé vezető uton pedig valóságos népáradat höm­pölygött az esti órákban. A temetők bejáratánál ez idén gyűjtő perselyeket állítottak, amelyekbe a közönség a tüdőbetegek szanatóriumára adako­zott. A mi minden nemesért és szépért lelkesedő hölgyeink ott állottak felváltva a perselyek körül és a sok-sok tüdőbeteg nevében köszönték meg a szives adományokat. A gyűjtésnél, melynek eredménye 278 korona 65 fillér, közreműködtek a belvárosi temetőben: dr. Földváry Istvánné, Grósz Ferencné és Frey Ferencné úrnők, továbbá Janits Irén és Margit, Nagy Adrienne, Szecskay Margit, Hajas nővérek, Magos Bertike, Brenner Margit, Meszéna Mariska, Magurányi Ditta és Niedermann Elza urleány ok. A vizivárosi és szentgyörgymezei temetőknél: Leitgeb Jánosné és

Next

/
Oldalképek
Tartalom