ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-11-08 / 45. szám

XIII. évfolyam. Esztergom, 1908. november 8. 45. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Tiltakozzunk! Esztergom, november 7. (,*,) Ha házi szentélyeinkbe hivalkodók tolakodnak be, megkérdezzük tőlük: mit keresesz itt barátom, itt semmi helyed; menj haza, rendezd ügyeidet otthon; nálunk az a házi szabály, hogy a hívatlanul föltolakodót ki szoktuk akolbólítani;• ha szép szerével akarsz távozni, szedd-vedd a sátorfádat, mert ha késlekedel, röpülni fogsz. — Idegen beavatkozást meg nem tűrhetünk, mert elég erőt érezünk magunkban arra, hogy belügyeinket magunk végezzük. Amely családban nem ez a házi szabály, az gyámoltalan; az nem életképes; azt járszalagon vezetheti mindenki, ki hogy saját piszkát eltakarhassa, más háza elé jár seperni; más család belügyeibe avatkozik. Mi a társadalmi érintkezés közben az ilyen feltolakodót megvetjük vagy legalább is törekszünk arra, hogy megértessük vele nemtetszésünket. A reformált egyházak az utóbbi időben évi közgyűléseiken erősen öltögetik gyűlölettől, tajtékzó nyelveiket és érthetetlen arroganciával erkölcsbirónak tolják fel magukat. Elbizakodottságukban már annyit is merészelnek, hogy szentelt berkeinkbe tolakodnak be és véleményt kockáztatnak oly hitelvi és fegyelmi törvények fölött, melyekhez nekik egyáltaljában semmi közük. Ezt az arrogáns, tolakodó fellépést egykedvűen elnézni nem •szabad, mert még a -keresztény szeretet sem kivánja ott a hallgatást, hol szerzett jogok védelméről van szó. A reformált felekezetek vezető emberei AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A Pázmány-egylet , római zarándok-útja. — Visszaemlékezések. — III. Rómának sok emlékét lehetne még leírnom, de határt szab a tárcaíró korlátja. Még csak a vatikáni könyvtárt említem. Az Isten szentélyéből, pompás palotáiból párhuzamos az átmenet a tudomány csarnokába. A műveltség a templom küszöbéről az egyház papjainak szaván vette kezdetét s lépett az iskolába, hogy a századok folyamán a kultura megőrizője: a könyvtár föntartsa. Amiként a római imahelyek legfényesebb emlékei az egyház égbe vezető szellemének, ugy a vatikáni könyvtár magasba törő tudomány fényével árasztja el lelkünket. V-ik Miklós a klasszicizmus pápája az alapitója, a ki egyben a Vatikánt speciális pápai várossá, apostoli paláciummá kezdte emelni. A vatikáni könyvtár több mint 300,000 nyomatott s közel 40,000 írott könyvből áll. A zarándoklat hivatalosan csak a pompás Sala Maggiore-t nézhette meg, mely egész múzeum, telve a IX. Pius emlékeivel, aki, mint a fölirat is rávezet, a könyvtárt »omni cultu instauravit«. A falak az egyetemes zsinatokat ábrázolják. Mint magam is könyvtárőr, megAlapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. egymást túllicitálva rágalmaznak, gyanúsítanak, sárral dobálnak, fenyegetőznek, conspirálnak. Ez ellen tiltakoznunk kell, mert a nyomást tovább elszenvedni nem akarjuk. Belügyeinkbe avatkoznak, melyeket tisztelniük kellene, ha az igazságot elismerni, a jogot tisztelni akarnák; ha volna bennük csak parányi méltányosság és tisztelet mások meggyőződése iránt. Uja, de a történelem arról győzött meg bennünket, hogy a reformált felekezetek vezető szellemében mindezeket hiába kerestük a múltban, nem találjuk a jelenben s nem remélhetjük a jövőben. A gyűlölettől megvakított emberektől egyebet nem is várhatunk. Más utakat kell tehát keresnünk. Miután nekünk nincsenek konventjeink, melyeknek évi közgyűlésein ellenségeink szeretetlen támadásaira megadhatnánk az illő feleletet; miután Egyházunk hierarchikus szervezetének alkotó eleme egyrészről olyan magas közjogi méltóságokból alakul ki, hogy ellenségeinek piszkolódó porondjára nem léphet ki; nekünk a hierarchikus szervezet másik részének, a lelkészkedő papságnak erkölcsi kötelességünk a támadásokat szó nélkül nem hagyni; nekünk kötelességünk, habár nem a piszkol ódás fegyverével, felemelni szavunkat és erélyesen tiltakozni az idegen beavatkozás ellen; kötelességünk visszaverni a szentelt berkeinkbe hívatlanul betolakodó modern gladiátorokat. A bazini egyházkerület kezdette meg legelső sorban a tiltakozást; mult hó 27-én az esztergomi egyházkerület őszi közgyűlésén látogattam a könyvtár tudós igazgatóját, P. Eriét, aki egyik nap délelőttjén, lekötelező szívességgel külön mutatta meg a könyvtár nemzetközi szakosztályát s a kéziratos könyvtárt. Ezek birnak legnagyobb bibliographus értékkel. A magyar szakosztályban örömmel szemléltem, hogy a magyar nyelvű forrásmunkák tekintélyes számban vannak meg, főkép a történelmiek. Üveg alatt van egyik szekrényben kifeszítve Ottó császár szabadságlevele a római egyház számára. A Damazus udvaron keresztül, egy sarokból vezet a lépcső a könyvtár folyosóihoz, melyek a keresztény őskorbeli emléklapokkal, szobortöredékekkeí vannak megrakva. A tudomány halhatatlanságát hirdeti itt minden. Látva, hogy mennyi embert, erőt foglalkoztat ez a könyvtár, eszembe jutott a mi elmaradottságunk .... Kisebb keretben, a könyvtár arányához mérten, a mi egyházi kezelésben levő könyvtáraink is mennyire rászorulnak a modernebb reorganizációra, praktikus fejlesztésre. Ezzel hány IgJJekvő erőt lehetne foglalkoztatni a tudományos pályára specialiter nevelni. Önálló erőket kellene könyv- és levéltárainkba állítani, akik csakis annak éljenek s igy hivatásszerüleg csinálják azt, amiről a magyar papság nem is rég még oly nevezetes volt, t. i. a történetírást, ezt a per eminentiam papi irodalmi működést. Alig van belőlük már néhány cédrusfa. Pór, Fraknói, Kollányi, Karácsonyi, Ortvay s néhány a fiatalabb generációból képviselik a történetíró papi gárdát. Alta ruit cédrus, silvae trepidate minores! . . . Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. emelte fel szavát mindazon beavatkozás ellen, mellyel kipellengérezni törekedtek mindent, ami katholikum. A példa megvan: követökre várunk, mert az a nézetünk, hogy az egyházkerületeknek évi közgyűléseiken tiltakozni kell a reformált felekezetek tolakodó, illetéktelen, szeretetlen támadásai ellen. Mint egy test álljon sorompóba a lelkészkedő papság és tiltakozzék az illetéktelen beavatkozás ellen. Törekedjék minden egyházkerület jegyzője arra, hogy e tiltakozás necsak az egyházkerület jegyzökönyvében, hanem a nyilvánosság előtt is nyerjen kifejezést. Nézetünk az, hogy az egyházkerületek jegyzőjének kötelessége rövid ^néhány szóban az egyházkerület ezen tiltakozását a kath. sajtó utján is közhírré tenni. Ha a reformált felekezetek vezető szellemei azzal fenyegetödzenek, hogy felkeresik »serelmeikkek a királyt; hogy a magyar kormányhoz memorandumot fognak küldeni; hogy védelmet keresnek a törvényhozó testületnél : tegyük ezt meg mi is. Előbb azonban tiltakozzunk a beavatkozás ellen s azután eszeljünk ki módozatokat, melyekkel igazainkat illetékes helyeken megvédelmezhetjük. Ismerje el kötelességének minden lelkészkedő pap azt, hogy a nyilvánosság előtt, a sajtó utján közhirré teszi mindazon túlkapásokat, előnyöket, kiváltságokat, melyeket a reformált felekezetek vezető szellemei, és maguk az egyházközségek a mi erkölcsi és Október 11-ike, vasárnap volt a pápai fogadás emlékezetes napja. Előző nap a bűnbánat szentségével tisztultunk meg, hogy a pápát láthassuk, előtte hódolhassunk s áldását vehessük. Reggel 9 órakor a sz. Péter Sacramentum kápolnájában, ahol a pápákat haláluk után felravatalozni szokták, mondotta Csernoch János, Csanád főpásztora, közügyeink iránt legnagyobb politikai érzéket tanúsító püspökeink egyik legkiválóbbja a csendes misét. Meglátszott rajta, hogy átérezte a pillanat nagyszerűségét. Magyarok miséjét mutatta be a magyarok Istenének a legfiatalabb magyar püspök. Magyar ének, magyar lelkesedés, lélekből kitörő ima töltötte be szent Pétert s egyesült a püspök áldozatával. Utána az oltártól Prohászka Ottokárunk tartotta meg sz. beszédét a pápaságról, a benne rejlő erőről s a sz. Péter székéhez való fiúi ragaszkodásról. Beszéde végeztével a pápai himnuszt énekeltük el s nem egy idegen nézte meghatottsággal a kápolna rácsozatánál a magyarok lelkes és épületes ájtatoskodását. Máskor is megilletődtem a szt. Péterben. De a mise, a beszéd, a környezet hatása eme órákban csaknem merengővé tett. A magyarok buzgósága, mint valami képes biblia, a legmeghatóbb ékesszólása a hitnek, tárult fel előttem. A kápolnából szétoszolva Michel Angelo »Pieta«-ja ötlött szemembe. Éreztem, hogy minket is ugy tart ölében a pápaság, mint e nagy műnél Mária isteni Fiát. A sz. Péter oltáránál fénylő lámpák hivtak, intettek minket magyarokat, hogy mi rajtunk is ugy kellene fény lenié az igazság és szeretet fáklyájának, mint ahogy ég e szent he-