ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-10-18 / 42. szám

HIREK. A bazini esperesi kerület őszi gyűlése. — Tiltakozása reformátusok illetéktelen beavatkozása ellen,— A bazini r. k. esperességi kerület e hó 15-én tartotta Modorban őszi gyűlését. Reggel 9 órakor Ernyei Lajos apát-plébános fényes segéd­lettel első pontifikális szt. miséjét mondotta el, melyen Janda István karmester vezetése alatt az énekkar valósággal remekelt. Az imádásra kitett eucharisztikus Ur Jézus előtt 0 Szentségének ismert legújabb allocutiója úgy tetszett, mintha maga az Ur Jézus intézte volna hozzánk kérését. A szivünkbe nyilallott a kereszténység restau­rációját sürgető isteni szó, a lelkünket hatotta át a missió: »eatis et fructum afferatis, et fructus vester maneat.« Ennek jegyében nyilt meg a gyűlés. Az apát-plébános rövid néhány szóban reámutatott a hitélet megújulásának sürgető okaira, megjelölte az eszközöket: a gyóntatószéket és a gyakori szt. áldozást. Az eucharisztikus Ur Jézus éljen a mi és hiveink szivében: »et tunc . . . reno­vabitis faciem terrae.« A közeli választási reformra való tekintettel nagy lelkesedéssel veszi a kerület az eszmét, hogy az analfabétákat a kath. tanítóság közre­működésével imi-olvasni megtanítja, hogy hazánk minden polgára alkotmányos jogait gyakorolhassa. Hitünkért való rajongó szeretettől áthatva s a vallási béke érdekében őszinte lelkesedéssel elfogadtuk a következő tiltakozó javaslatot: »A bazini esperesi kerület papsága csodál­kozással tapasztalja, hogy az ujabb időkben oly irányzat indult meg a hazai protestáns felekeze­tek körében, mely nem elégszik meg a róm. kath. egyház tanításának és intézményeinek egy­szerű kritizálásával és el nem fogadásával, — ami elvégre érthető volna részükről, mert hisz azért protestánsok, hogy protestáljanak a kath. egyház ellen, — de szinte természetes jogának követeli a róm. kath. egyház legbensőbb ügyeiben való kizárólagos bíráskodást. Vezető állásban levő férfiaik csak rólunk mondanak véleményt, lapjaik csak rólunk irnak, egyesületeik csak velünk fog­lalkoznak, gyűléseik tárgysorozatán csak a mi ügyeink szerepelnek. Amidőn az illetéktelen beavatkozás és a legnagyobb fokban jogtalan eljárás ellen tiltako­zunk, egyben nem mulaszthatjuk el, hogy kifeje­zésre ne juttassuk ama alapos gyanúnkat, hogy eme különös eljárás voltaképen injekciónak van szánva, amellyel nem annyira az elfonnyadt protestáns hitélet föllendítésére, — mert hisz erre nem alkalmas, — hanem arra törekszenek, hogy a kevésbbé tisztán látó protestáns nép szenve­délyét nem létező sérelmek és alappal nem biró jogok hangoztatásával felkorbácsolják. Ami reánk megint azt a benyomást teszi, mint mikor a saját részét könnyelműen eltékozolt örökös irigységé­ben a sajátját nyugodtan biró és gyarapító társát perli nem azért, hogy magának szerezze meg, hanem hogy az is veszendőbe menjen. Ha a protestáns felekezetek vezető férfiaiban valóban az evangélium szelleme élne, melyet unos­untalan világgá bocsátanak anélkül, hogy tartal­mát meghatároznák, akkor a tékozló fiu példá­jára mellüket verve kellene mondaniok éppen annak az atyának, kiről sokkal durvábban beszél­nek és nagyobb kíméletlenséggel irnak, mint az apagyilkosról: »Atyánk! vétkeztünk az Ég ellen és te ellened; az írást addig nyirbáltuk, lapjait addig tépdestük, mig csak a kötése maradt ke­zünkben; theologiánk a tekintély tagadása követ­keztében a racionalismusban feneklett meg; né­pünk nemcsak a vallási indifferentizmus, de a vallási nihilizmus vizein hánykódik; oly ingová­nyos talajra léptünk, melynek zsombékjai között a biztos pusztulás ijesztő réme dugja fel fejét. Mutasd meg tehát a kiutat, melyen ismét a könnyelműen elhagyott apai házba visszatalálha­tunk!« E beszéd, éppen azért, mert őszinte val­lomás, férfias cselekedet volna. Akkor aztán ők is beállhatnának ama mű munkásai közé, mely­nek útjába gátakat vethetnek ugyan, de amely­nek létrejöttét megakadályozni nem képesek.« Nem akarunk mi vallási harcot, nem boj­kottálunk senkit, intézményeinket féltve őrizzük s a Petrán épült egyházért küzdeni, s ha kell, szenvedni is tudunk. A kongrua ügy is szóba került; felkértük az orsz. néppárt tagjait ügyünk istápolására. Autonómiai képviselőnkké egyhangúlag Túri Bélát 'választottuk. Több, a kerület belügyeit illető kérdés meg­vitatása után uj lelkesedéssel oszlott szét a kerü­let, hogy a hitélet lángjait az Ur Jézus kegyelmi erejével és eszközeivel élessze, erkölcsi nívónkat emelje, a társadalmi békét megszilárdítsa, és az igaz, pozitív kereszténység magvát gyümölcsö­zővé tegye. Ez legyen a vatikáni szó visszhangja, a minősithetlen, jogtalan és szerencsétlen támadá­sokra pedig a legtalpraesettebb felelet! H.J. * Rajner püspök római útja. Rajner Lajos dr. püspök és általános érseki helytartó kedden utazott Haliczky Zoltán Béla főszentszéki jegyző kiséretében Rómába. A püspök körülbelül e hó végéig marad az olasz fővárosban s ez idő alatt Kohl Medárd dr. püspök helyettesíti őt Ö Emi­nenciája megbi Z cl Sei folytán az érsek-helynöki teendőkben. Kohl püspök e célból mindjárt Rajner vikárius távozása után érkezett városunkba. * Három új esztergomi kanonok. A hiva­talos lap legközelebbi sz.áma közli a három uj esztergomi kanonok kinevezését, kik kor szerint a következők: Hübner János hidaskürti esperes­plébános, dr. Koperniczky Ferenc nagyölvedi esperes-plébános és dr. Rott Nándor, a wieni Augusztineum lelki igazgatója. A három uj kano­nok az esztergomi főegyházmegye legjelesebbjei­ből lett kiválogatva. Hübner János, jelenleg 72 esztendős, az egyház veterán tagjai közül való, ki mint a pozsonyi Emericanum prefektusa kezdte életpályáját s 44 évig volt Hidaskürth lelkipász­tora. Azon ideális plébánosok közé tartozik, kik test­vériesen megosztják káplánjukkal a terheket. Még magas korában is végezte a felemunkát. — Dr. Koperniczky Ferenc a középkorúak közül való, jelenleg 57 éves, rokonszenves, agilis férfiú, ki működését mint szemináriumi tanár kezdte, Simor primás aulistája is volt s 25 év óta Nagyölveden plébános; hivatva van a központ nagy munkájá­ban jelentősebb részt venni. — Dr. Rott Nándor az esztergomi szeminárium volt bölcseleti tanára és tanulmány-felügyelője, az egyházmegye fiatal gárdájából való, jelenleg 39 éves. Kiváló tehet­ségű és jellemű férfiú, ki a tudomány és az inten­ziv papnevelés terén szerzett érdemeket és korát valamint egyéniségét tekintve még nagyra van hivatva. A kinevezetteket mind őszinte örömmel üdvözöljük és nekik szívből áldásos működést kívánunk! * Az alispán üdvözlése. Dr. Perényi Kál­mán alispán névnapját a megye tisztikara és hivatalnoki kara megünnepelte. Az egész hivata­los vármegye kedden d. e. 10 órakor Pongrácz Káz­mér főjegyző vezetésével az alispán lakására ment, hol a főjegyző üdvözölte az alispánt. A város részéről Vimmer Imre polgármester vezette a város tisztikarát és szintén rneleg szavakban tol­mácsolta a város jó kivánatait. Dr. Perényi Kál­mán mindkét küldöttséget igen szívélyesen fogadta és megköszönte úgy a megye, mint a városi küldöttség figyelmét, válaszában kifejtvén, hogy sikeres működésének biztositéka a tisztikar ügybuzgalma és alispánjához való sokszor tapasz­talt bizalma és ragaszkodása. Az alispán azután barátságos villásreggelire hivta meg üdvözlőit, melyen számosan közéletünk szereplői közül, kik az alispánt üdvözölni megjelentek, szintén részt­vettek. * „A Keresztény Szeretet Országos Gyer­mekvédő Müve" e. egyesület köréből. Znamenák István, a nagyszombati Seminarium Marianum kormányzója alapitó tagsági dij gyanánt 100 koronát fizetett az egyesület pénztárába. * Főegyházmegyei hir. Döme Mór, az In­stitutum Adalbertinum tagja, gyémántmisés áldo­zár f. hó 6-án életének 84-ik, áldozópapságának 61-ik évében a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után Nagyszombatban elhunyt. R. i. p.! * Molnár prelátus arcképe. Molnár János prelátus-kanonok s országgyűlési képviselő pén­teken elküldte a főkáptalannak saját olajfestményű arcképét. A csinosan festett kép a prelátust a Mária Terézia adományozta főkáptalani diszjelvény­nyel ábrázolja erős profilban. Az arcvonások igen jók s a kiállitás is finom Ízlésre vall. A képet fénykép után Erdélyi budapesti udvari fényképész festette. — Itt említjük meg, hogy a boldogult Vézinger Károly prelátus képe, melyet Braunecker Sztina bárónő festett, szintén a főkáptalani kép­tárba került. * Felirat a királyhoz. A budapesti keresz­tényszocialisták f. hó 16-án hatalmas népgyűlést tartottak, a melyen elhatározták, hogy a plurális és nyilt választói reformtervezet ellen feliratot intéz­nek a királyhoz, melyben kimutatják, hogy a plurális szavazati jog ellenkezik a modern jog­egyenlőséggel, a nyilvános szavazás pedig utat nyit a korrupciónak, a hatalmi pressziónak és a for­radalmi terrorizmusnak. A feliratot a keresztény szocialisták Huszár Károly szerkesztő indítvá­nyára intézték O Felségéhez. * Tisztújítás a megyénél. A vármegye őszi közgyűlésén töltötték be az újonnan szerve­zett I. oszt. szolgabírói állást. A törvényhatóság erre az állásra egyhangúlag Reviczky Elemér II. osztályú szolgabírót választotta, mig a II. oszt. szolgabirói állásra Reviczky Gábor t. b. szolga­biró I. oszt. közigazgatási gyakornokot válasz­totta, miután a szintén pályázó Zsíros Jenő t. b. aljegyző II. oszt. közig, gyakornok visszalépett. * Iskolaszentelés Visegrádon. Mult vasár­nap, október 12-én, szép ünnepe volt Visegrád katholikus lakosságának. Ezen a napon szentelte fel dr. Andor György prelátus-kanonok, primási iroda-igazgató, az uj katholikus iskolát, melynek felépítése körül nagy érdemei vannak a község derék elöljáróságának, az iskolaszék áldozatra kész világi elnökének s a buzgó plébánosnak, Hofer Jenőnek. A felszentelés ünnepségei a templomban kezdődtek »Veni Sancte«-val, innét a szentelést végző prelátus a kerület papságának nagyszámú tagjaitól kisérve az uj iskola elé vonult, hol a növendékek éneke után élénk figyelemmel hall­gatott szép beszédet mondott a katholikus isko­lának az egyes családokra s az egész községre kiható vallás-erkölcsi és nemzeti szempontból egyaránt áldásos működéséről. Beszéde végén köszönetet mondott az iskola építése körül buz­golkodóknak {Hofer plébános, Nádler Ferenc törvénybiró és Gyulay visegrádi jegyző) s az Ég áldását kívánta számukra. Erre az iskolatermek megáldása következett, mely után a hivek a plébánia-templomba vonultak vissza, hol a »Te Deum« eléneklése után ünnepi szentmise követ­kezett. Az ünnepélyen részt vettek : Brey er Is ván dr. érseki levéltáros, Perger Lajos esztergom­szentgyörgymezei esperes-plébános, tanfelügyelő, Pattornyay László dr. dunabogdányi plébános, Prágay József kisoroszi plébános és Mika Ferenc dömösi adminisztrátor. * Szobrot XI. Ince pápának. Budavár visszafoglalásának 222-ik évfordulója alkalmából Szemző László bács-bodrogmegyei nagybirtokos mozgalmat indított, hogy Budavárban szobrot ál­lítson a magyar nemzet XI. Ince pápának. XI. Ince pápa ugyanis 100,000 aranyat küldött a Budát visszavívó magyar hadsereg költségeire Rómából, de miután kegyes adománya már a felszabaditás után érkezett meg a rendeltetési helyre, elrendelte, hogy az összeg Buda újjáépí­tésére fordittassék. Nagylelkű adományát később még 80,000 arannyal toldotta meg. Szemző László mozgalma valóban igen szép és kegyeletteljes gondolatot fejez ki. Remélhetőleg sok hive akad a mozgalomnak és Budavára nemsokára ismét egy nagynevű férfiú szobrával lesz gazdagabb. * Máriavölgy — a főkáptalan birtokában. Ki ne ismerné Máriavölgyet, a kedves, csinos völgyben fekvő pozsonymegyei kegyhelyet? Messziről zarándokolnak oda a jámbor hivők, hogy a Szűz Anya kegyképe előtt elvégezhessék ájtatosságukat. Ezt a kedves kegyhelyet vette meg összes ingatlanaival együtt — miként érte­sülünk — Stockau Matild grófnétól, Máriavölgy egyik birtokosától az esztergomi főkáptalan a kezelése alatt álló u. n. kuratela-alap terhére. Stockau grófnő már régebben tervezte birtoká­nak eladását, tavaly a karmelitáknak is kínálta a csinos, nagy kastélyt valamint a hozzátartozó szántóföldeket, erdőségeket stb., de a karmeliták közbejött akadály miatt kénytelenek voltak a megvétel szándékától elállani. A birtok után — miként ezt velünk közlik — már-már az ide­gen faj is kérdezősködött, nehogy tehát e hír­neves kastély zsidó kezekbe kerüljön, a főkáp­talan elhatározta, hogy a birtokot megveszi és a kastélyt a nyugalomba vonuló pafok országos otthonává alakítja át. A főkáptalan kérelmére há­rom tagu bizottság tárgyalt a grófnővel (Ke­reszty Viktor dr. pozsonyi kanonok elnöklete alatt Kofrányi Alajos pozsonybesztercei és Gond Ignác stomfai esperes-plébánosok) és sikerült is megállapodásra jutniok, amennyiben a grófnő hajlandónak mutatkozott a birtokot jóo.ooo ko-~ rónáért a főkáptalannak átengedni. A birtokot a következő ingatlanok képezik: 110 katasztr. hold

Next

/
Oldalképek
Tartalom