ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-10-18 / 42. szám

A kongresszus —• mint előre látható volt — semmit sem javitottt az anglikán egyház helyzetén ; amióta pedig a katholikusok anglikán területen oly fényesen sikerült eucharisztikus kongreszszust tartottak, amelyen maga Vanutelli, a pápa igen kedves embere is részt vett, meghökkentek. A szimptómák arra engednek következtetni — s ebben reménykedik a biboros is — h°gy ha jelenleg nem is, de ugylátszik mégis közel van az idő, amikor az anglikánusok ismét visszatérnek a róm. kath. egyház kebelébe, melytől századok előtt erőszakos módon elszakadtak. A kath. egyházra kétségkívül óriási nyereség volna az anglikánusok visszatérése. Hatalmas kath. tábort lehetne Angliában alakítani a hivő anglikánusokból, kik puritán jellemükkel, barátságos fellépésükkel sokakat tudnának megnyerni a katholicizmusnak, X. Pius pápa — amint a környezetéből kiszivárgott •— sokat, nagyon sokat imádkozik a visszatérés kegyelméért. Többször mondotta : Leghőbb vágyam, hogy a francia nemzet visszatérjen Istenéhez, az angol pedig Krisztus igaz egyházához. Bárcsak teljesülne mielőbb O Szentségének e forró kívánsága. Beavatott körök mondják, hogy nem is annyira az infallibilitás dogmája, mint inkább a katholikusok iránti ellenszenv és megmagyarázhatván gyűlölet oka annak, hogy az egyesülés még mai napig sem történt meg. Sajnálatra méltó tanitás. »Mi, egyedül az evangélium igazságaihoz ragaszkodó protestánsok, olyan emberi nagyságot, mely szuverén hatalmat akar gyakorolni a lelkek felett, soha el nem ismerünk.« Ezek Zsilinszky Mihály ur heccelő szavai, melyekkel bizonyára azt akarta velünk megértetni, hogy a reformált egyházban mindenki szabadon követheti vallásos meggyőződését; hogy a református atyafiakat hitelvi és valláserkölcsi szempontból mi sem irányithatja a szentírás magyarázatában, hogy ezen ok miatt ott náluk mindenki azt hiszi, amit akar, mert egyedüli hitelvi kútforrás lévén a szentírás s mert azt bárki is tetszése szerint magyarázván, ugy csűri-csavarhatja az igaz értelmet, amint neki tetszik. Csodálkozunk mégis, hogy van augustai Confessio és lutherista Concordia! Ha mindenki szabadon kibogarászhatja az értelmet, mire jók az augustai Confessio és a lutherista Concordia ?! Ezeket nem emberi törpeségek foltozgatták egybe ? ? ! Ezek szuverén hatalmat nem gyakorolnak a protestánsok fölött??! Nem ezek szerint igazodik a reformáltak vallása ? ? Ez nem schema, melynek értelmében prédikálnak a református szónokok ? ? ! Ha nem, mire való akkor a reformált egyházban az a bősz hadsereg, mely tógában hirdeti a szószékről a katholikusok iránt való gyűlölködést? Ha nem, akkor minden református prédikátor egy-egy zsarnoka az emberi léleknek és egy-egy embertelen kinzó eszköz, mely a szószékről gúzsba kötögeti a szabadon kutatni szerető lelkeket! Vagy talán Zsilinszky Mihály urnák szubjektív vallása van s neki Hecuba az augustai Confessio és a lutherista Concordia ? ? Ne izéljen kérem Zsilinszky Mihály uram, magának is van egy bizonyos Credója, mely irányítja vallásos felfogásait. És ez nem tekintély ön előtt? Ez nem emberi nagyság? Ez nem gyakorol szuverén hatalmat az ön lelke fölött? Vagy talán maga is azt hiszi, mit a nagy, Pázmány a protestantizmus arcába vágott, hogy Kálvin a »Credot« soha sem hitte? Vagy talán ön a helvetika confessio barátja ? Akkor ne dobálódzék — szeretettel kérjük — nagy frázisokkal, mert önmagát fogja megfogni benne. Mint ahogyan tényleg meg is fogta. Aki olyan nagy garral állítja, hogy nem ismer emberi nagyságot, mely szuverén hatalmat akar gyakorolni a lelkek fölött, az előtt az augustai Confessio, lutherista Concordia és helveciai Confessio tekintéllyel nem birhat. S ha ezeket szögre akasztják önök, mi marad meg a protestantizmusból ? ? ! Szellemi zűrzavar, melyben a kutató szellem eligazodni nem tudhat. Zsilinszky ur tehát, mikor kikel a papság csalhatatlan isteni tekintélye ellen, azt állítván, hogy az a józan észszel ellenkezik, nem veszi észre, hogy az infallibilis egyház dogmája helyébe, melyet gyűlöletből lehurrog, oda helyezi az augustai Confessiót, a lutherista Concordiát és a helveciai Confessiót. Ez nem került még ellentétbe a haladó kor szellemével, az uj tudományok vívmányaival és mindazokkal a keresztény vallásfelekezetekkel is, melyek emberi törpeségek helyett egyedül Krisztust ismerik el fejedelmüknek ? De hát akkor Kálvin miért nem hitte a katholikus Credo első hitágazatait ? Miért bontogatta szét a második hitágazatot ? Miért mocskolta be a harmadikat ? Miért homályosította el az Ötödiket? Miért káromkodik a kilencedik és tizedik ellen ? Olvassa csak el tisztelt Zsilinszky ur a komoly tudósok nézeteit, kik olyan lekicsinylőleg szólanak a rágalmakból összetákolt kálvinista confessióról, majd akkor talán látni fogja, hogy milyen csalatkozhatatlan tekintély után kullog Zsilinszky ur, ki nagy hetykén önmagán kivül más tekintélyt elismerni nem akar. Olvassa el kérem komolyan az augustai confessiót s ha az elfogultságtól egy pár percre szabadulni tudna, bizony belátja, hogy az augustana Confessio igen sok hazugsággal van telve s hogy az augustana Confessio magával ellenkezik, éppen ugy, mint ön édes jó uram, ki tiltakozik minden vezető szellem ellen s akkor térdet és fejet hajt egy emberi törpeség által összefércelgetett gyenge alkotás előtt. Vagy ezek isteni tekintélyen épültek fel ? Kitől vettek ehhez Luther és Kálvin küldetést és megbízást? Ugy-e a kutató szellem segítette őket az igazság ismeretére? No lám, ön ebben is rövidlátó, mert nem akar beismerésbe lenni. Ön ön önmagán éppen most legeklatansabban beigazoltnak láthatta, hogy az emberi ész örvény, mely sok balgaságra ragadja magával az embert, sőt olykor-olykor az ember komoly számbavehetőségét is mélyébe vonzza. Mit mond a nagy Pázmány? »Az irás betűje csak igaz értelmében Isten szava; hamis értelmében nem Isten igéje, hanem az ördög szava. A betű azért igaz magyarázat nélkül halált és veszedelmet szerez azokban, kik azt idegen értelemben veszik.« Ki igazolja önök előtt az írás igaz értelmét?? Vagy talán önök kisajátították az írás igaz értelmét ? ?! Mi jogon ? Kitől nyertek ehhez tekintélyt ? No látja kérem, sokkal okosabban tette volna ön is, ha mélyen hallgat és nem dobálódzik az üres szavakkal, akkor most nem tudta volna meg a világ, hogy nagy ugyan Zsilinszky uramnak a pipája, de kevés hozzá a vágott dohánya. Az Isten háztartása igen bölcsen rendezkedett be; megengedi, hogy fiant scandala, mert csak igy tisztulhatnak az eszmék. Tessék csak máskor is kirohanni, legalább megtudjuk ideát, hogy kevés bölcsességgel kormányoztatik odaát a világ. És még ezek az elemek akarnak vezető szellem nélkül, szabadon gondolkozni, kik gondolkozni sem tudnak gyűlölködés nélkül; kiket járszalagon vezet az emberi törpeség által összetákolt augustai és helveciai Confessio?? Nevetni szeretnénk! Nem tesszük. Inkább szánjuk a sereget, melynek vezére olyan mértékben disqualificalta magát a komoly tudomány emberei előtt. Váljék egészségére! Nagyra nőjjön! Utóbb még nagy ember is válhatik belőle. Csak rajta! Luther és Kálvin idegesen várakoznak reá, hogy a túlvilágon is megalakulhasson a triumvirek hatalmas testülete. Rablók. Mondják, hogy egy egyházi szónok egyszer a szószékről Ígéretet tett hallgatóinak: ma, úgymond, az ember azon testrészét mutatom be nektek, mellyel egész életünkön át legtöbbet vétkezünk. Gondosan takargatjuk, hogy mások meg ne lássák. Szokatlan kíváncsiság és figyelem kisérte a szónok szavait. Egyszerre csak kinyújtotta a nyelvét, mondván, ime ez az ember legveszedelmesebb testrésze, mellyel a Traccserinek a társadalomban szerencsétlenségeket, párbajokat, bukásokat, családok tönkrejutását okozzák. Nincs igy ? A pletyka nem mételyezi meg a társadalmi életet ? Nem oka ez annak, hogy sok helyen az élet pokol ? A természettudomány segélyével oldjuk meg e kérdést. Ez azt mondja, hogy az emberi nyelv egy olyan egykarú emelő, mely legtöbb esetben akkor is működik, mikor az ész, mint ráható erő működni már régen megszűnt. Tényleg olyan ma a társalgásunk, csevegésünk a szalonokban, szószátyárságunk az előszobákban, mint a kandalló, mely sok tűzanyagot emészt föl s e tűzanyag, fájdalom, rendszerint a felebarát. A tudósok azt mondják, hogy ha az emberek alaposabb műveltségre tennének szert, megszűnnék a pletyka. Igaz, mert azt tapasztaltam, hogy szellemszegény társaságokban uralkodik a pletyka. Itt konferenciáznak büntetlenül a becsület rablók ; itt eszelik ki a módozatokat,, miképen kutassák ki embertársaik gyöngéit. Mivel pedig senki sem tökéletes, hanem csak az Isten, tehát nem kell a Traccserineknek nagyon megerőltetni magukat; találnak az emberi gyarlóságok sürü bozótjában elegendő bogáncsok Jó volna pedig ezen epidemikus ragály ellen idejekorán megmenteni az emberi társadalmat, mert ez azon veszedelmes kóranyagnak az oka, mely a kis városok légkörét olyan veszedelmes módon megmételyezi. Ismerek egy községet, hol két ember sem ért egyet. A hölgyek pedig valóságosan emésztik egymást. Nincs is náluk társadalmi élet. Tengődnek csupán; tűrik egymást, mert egymásra vannak utalva. Hölgyeink ma ölelkeznek, holnap női kézimunkát szeretnének rögtönözni egymás ábrázatán. Elmélkedtem: mi ennek az oka ? Nem a hölgyek okai ennek, hanem a Traccserin, ki akkor van csak elemében, ha a családok között kiverheti a kártyát, ha az egykarú emeltyűje fáradhatatlanul munkálkodik. Miután az Üdvözítő is azt mondotta, hogy »szegények mindig lesznek közöttetek«, a felültetés könnyen megy. Én ezen Traccserineket tartom a társadalom legszivtelenebb rablóinak, mert ezek a földi békét, a gyémántnál is sokkal drágább becsületet, jó hírnevet rabolják el. A társadalomnak a Traccserineket bojkottálni kellene. Ezeket nem volna szabad a szalonokban megtűrni; a családi tűzhelytől pedig óvatosan távol kellene tartani, mert könnyen lerombolják a családi boldogságot és helyette beoltják a poklot. Azt mondottam, hogy a szellemszegény társaságok a Traccserinek melegágya. Emelni kell azért még a magukat művelteknek nevezettek szellemi nívóját is. Népakadémiát, szellemi tornatermeket kell építeni, hogy a léleknek ne legyen annyi ideje és módja a felebarátja becsületén rágódni. Ezzel emelkedni fognak az emberek belbecse és alkalom adatnék a műveltség továbbfejlesztésére azoknak is, kiket az élet forgataga magával ragadott vagy akik szakképzettségüket betöltött hivataluk légkörében az emberiség javára kénytelenek gyümölcsöztetni, s e munka közben saját »én«-jökben megfásulnak. Kellemes szórakozást nyújtassanak a népakadémia és a magasabb iskola mintájára bevezetett szellemi tornatermek. Ha az emberek ezt az ideát csak megközelítőleg is be tudnák vinni a közéletbe, kevés idő múlva észrevehető módon megfogyatkoznék a Traccserinek osztálya és elviselhetőbb volna a kisvárosi élet. Hiába, igaz az, hogy a kíváncsiságnak leghatalmasabb ellenmérge a közismeretek fokozatos fejlesztése. Hiába, igaz az, hogy a butaság és korlátoltság tövében nő a pletykázás bolonditó gombája. Az ember éjjel gondosan bezárkózik, hogy a tolvajok meg ne lephessék s hogy becsülettel szerzett vagyonkáját el ne emeljék; nappal pedig tárva-nyitva hagyjuk családi szentélyeinket, őrizetlenül hagyjuk eszünket és szivünkét. Pedig nappal a fórumon, este zsúrjainkon sokkal veszedelmesebb rablók férkőznek közelségünkbe. Kik ezek ? A tudatlanságból és megszólásból élő Traccserinek, kik észrevétlenül lopják ki szivünkből mások becsületét. Nem balgaság ez ? Nem könnyelműség ez ? Népakadémiát kell felállítani barátaim ; szellemi tornatermeket kell bevezetni a kaszinókba. Nemcsak azért, hogy valamit tenni látszassunk, hanem előre kieszelt tervvel és öntudatosan haladva egy bizonyos magasztos cél felé. A Traccserineket pedig bojkottálni kell, — mert ezek a legveszedelmesebb rablók, kik legdrágább kincsünket, becsületünket támadják meg és észrevétlenül lopják ki szivünkből az emberszeretetet. K. L.