ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-10-11 / 41. szám

való gyűlölet; ez is rémképet lát; ez is jajveszékel az ország jövője fölött. Ertjük: kihullott a református kézből a vezető gyeplő, illik ellenzékbe menni. Nincs hatalom, melynek birtokában a legjóizübb falatokat reformátusnak lehetett adni, illik kivételeskedni és sérelmekről ábrándozni. Ö okosabb formában jajgat és simább modorban, több logikai éllel, nagyobb taktikával, előrelátóbb politikával teszi ezt, de az ö jajveszékelésénél se takarható el a lóláb: a Róma iránt való gyűlölködés. De elég mára ennyi. Látható ebből is, hogy mennyi szeretet, mennyi türelem, mennyi igazságosság, mennyi méltányosság, mennyi jog, mennyi törvénytisztelet, mennyi józan okosság és következetesség és mennyi gyűlölködés irányit odaát? Látható ennyiből is, hogy a kis magyar Alföld rónáin milyen nagy gyerekek futkároznak a megfoghatatlan délibáb után s hogy mennyire elvakította őket a gyűlölködés!! És még ezek vagdossák a mi arcunkba, hogy türelmetlenek vagyunk; ezek merik mondani, hogy »« tudományos kutatás szabadságát és az egyéni vallásos meggyőződés szentségét mindennél többre becsülik." Politika ez vagy taktika, vagy világcsalás ? ? A tájékozatlanokat tőrbe csalja, a tájékozottak nevetség tárgyának tartják. Jobban tenné a »Háromság,« ha a végtelen szeretet intenzivebb imádásához készitgetné a talajt, minthogy agyarkodik. — Mindenáron csak forradalmat! A budapesti szociáldemokraták ugylátszik minden áron akarják a forradalmat. F. hó 8-án annak dacára, hogy Boda főkapitány megtiltotta a gyűlések megtartását, mégis kivonultak az utcára és tüntettek a plurális választójog ellen. Azonban Boda sem volt rest. Erélyesen intézkedett, hogy a főváros közönsége aznap élet- és vagyonbiztonságban legyen. Már most megállapodva a csütörtöki vérengzésnél, kérdjük, megérdemli-e az olyan munkásság az általános titkos választói jogot, mely fegyverrel, tőrrel, bottal, bicskával küzd érte ? Adható-e nyugodt lelkiismerettel a szavazati jog olyan népnek, mely előtt semmi sem szent, mely csak ütni, verni, törni, zúzni és gyilkolni tud ? Andrássy, úgylátszik, nagyon is belátott a jövő titkába, mikor a választójog reformján hónapokon keresztül törte a fejét. A magyar faj szupremáciája a fő. Helyes. A plurális választójog ellen küzdő polgárság egy része — miként olvassuk — már kezdi belátni Adrássy javaslatának helyessékos, éhes hadnak (mert éhesnek látszik egy szálig mind), nem tudom. De jelenlétük nincs tanulság hiján: a zsidó nem lehet soha annyira szegény, hogy egészségének gondozására elég gazdag ne volna. A mi szegény embereinknek csak baromorvosra van pénzük, emberorvosra már nem telik. Ami sokat megmagyaráz. De nézze csak, hogy vonulnak félre, mikor az óramutató a hatot érinti és a zenekar — igazán elsőrendű — belekezd egy áhítatos karénekbe. Mert az első zeneszám mindig karének. Igazán dicséretes szokás. De a galíciai had nem ettől menekül. Kell menekülnie, mert lejárt az ideje. Mert nagyobbára potyára iszik, ami megint azt jelenti, hogy nem lakik Karlsbadban, hanem a tőszomszédságában levő községekben huzza meg magát. Ami ismét dupla előnnyel jár: olcsóbb a lakás és nincs kurtaxa. De hattól kilencig és háromtól ötig nem ihatik. Ez a büntetés. Most már az úri publikum is kezd gyülekezni. Előbb lassan, egyesével, majd kettesévelhármasával, mig végre hétkor kibontakozik a világfürdők rendes nemzetközi képe. Amint a budapesti turfon »dőlnek« a pénzéhes pasasok a próbagalopp után a totalizatőrbe, ugy »dőlnének« itt is a »vizehes« pasasok a forrásokhoz. Csakhogy nem dőlhetnek. Hanem beállanak szépen a libasorba, mely helyenkint és időnkint 200—300 méternyire is elnyúlik és sétálnak türelemmel előre, mig a kúthoz nem érnek. Itt leadják poharukat, melyet rögtön telve kapnak vissza a folytonosan fecsegő leányhadtól, mely Ízléses fekete ruhájában gét. Mi lesz Magyarországgal — igy tűnődnek sokan •—- mi lesz szent István országával, ha a szociáldemokraták és velük már egy húron pendülő nemzetiségiek akcióba lépnek és kiadják a jelszót: a kereszténység, a magyarság ellen! Mi lesz a magyar hazából, ha az ellenség formálisan összeütközik ellene és minden magyart máglyára vet? Sötét képek. Nem tudjuk, hogy dönt majd a képviselőház akkor, midőn a választói jog reformja tárgyalás alá kerül. Annyi azonban bizonyos, hogy ilyen viszonyok után, aminők most uralkodnak a fővárosban, mikor az istentelen, hazátlan tömeg már a véres forradalmat akarja proklamálni és embervér után szomjúhozik, sokan elállanak az általános, titkos választójogtól és Andrássy mellé sorakoznak. Mert szent István országát prédául odadobni az istentelen és hazátlan nemzedéknek, a lehető legnagyobb bűn volna a nemzet részéről. Nem a mesterség, hanem a minőség a fő. Benczúr János tisztességes csizmadia mester ember. Abból a fajtából való, kik már kissé civilizálódtak ; kik jó modoruk, alkalmazkodási tehetségeik miatt előkelőbb körökben is szivesen látott alakok. A kaszinók is befogadják, mert, bár nem gentlemannok, de mégis tiszteletreméltó alakok, amennyiben a társadalmi konvencióknak megfelelni törekszenek. Egy ilyen polgártársat állítok az olvasó lelki szemeid elé példakép gyanánt, hogy láthassa, mit tartok én az ilyen alakoknál nemzeti szempontból kivetni valót. A kaszinó társasvacsorát rendez, melyre a tagokat annak rendje és módja szerint meghívja. Idegen is bevetődik a társaságba, kit a kaszinó elnöke törekszik a tagoknak hamarosan bemutatni. E társadalmi etikett megtörténte után az idegen is családtag lesz azon estére. Eddig rendén megy minden, mert e formalitásokat a modern társadalom konvenciói megkívánják. Nem is ezt akarom e helyen kifogásolni, hanem azt, mi a bemutatás közben történik. X. törvényszéki biró; Y. fiskális; Z. főszolgabíró ; kereskedő; Benczúr János vagyok, a testvérem fiskális. Az utóbbi tehát szegyenli bevallani iparos voltát; azt, hogy ő tisztességes csizmadia mester ember? Mire való ez ? Hát az iparos nem lehet a társadalomnak éppen olyan tiszteletreméltó tagja, mint bármely más tudományosan képzett vagy okleveles egyén ? Hát megbélyegző volna ebben az országban az ipar ? En abban a nézetben vagyok, hog}'- az iparos éppen olyan mértékben és módon lehet a művelt társadalom tisztelt tagja, mint bárki más, mert úgy tudom, hogy éppen annyi bölcseség és tudás kell ahhoz, hogy valaki kényelmes lábbelit készités fehér kötényében — fején az elmaradhatatlan fekete szalagcsokorral — bonyolítja le a forgalmat. Vegyüljünk csak a tömeg közé! De arra vigyázzunk, hogy mindig jobbra menjünk, mert még reánk fogják, hogy annyi német tudományunk sincs, amellyel a jó öreg betűkkel irt figyelmeztetéseket megértenők. Vagy legalább is ránk szólnak, hogy »bitte nur rechts zu gehen«. Jó lélekkel figyelmeztetem arra is, hogy egy helyben ne álldogáljon, de arra is, hogy szemmelláthatóan igen hosszú reverendáját jó lesz felfognia, mert valamelyik túlbuzgó fehér keztyűs »rendezo« még majd fülébe súgja, hogy: »bitte die Schleppe aufzuheben«. Ezen előleges jó tanácsok figyelembevételével megkezdhetjük a körsétát és a — találgatást. Én legalább azzal szoktam szórakozni, hogy az oldalt szembejövők nemzetségére tipelek. Persze nem mindig sikeresen, amint a »gyep«-en is megesik, hogy a jó tip rossznak bizonyul. De rendesen eltalálom. Próbáljuk csak meg! Látja azt a magas, borotvált ánglust? Meg a másikat, azt a szintén szálas, tömött bajuszú, panama-kalapos olaszt ? Mert fogadni mernék, hogy azok. Gyerünk csak utánuk, talán meghalljuk a beszédüket. Hát bizony németül beszél mindkettő. De azért ne gondolja ám, hogy a fogadást biztosan elveszítettem volna, mert németül utóvégre mindenhol beszélnek. Ám látja ott azt a hevesen gesztikuláló olajbarna arcszinű asszonykát ? Hát ha ez sem talián, taplót sem ér a fajismém. No hallja a sok »cs« hessen, mint az az államférfiúi, ki ügyes nemzeti politikát csinál és tetszetős budgetet tud felmutatni. A különbség csak a személyi tulajdonok hiányában mutatkozhatik, de nem a szakképzettségben. Ismerek én tudományosan képzett embereket is, kik veszekedő, összeférhetetlen természetük, elfogultságuk, mizantropiájuk, szögletességeik miatt minden képzettségük dacára sem valók a művelt társaságba és ismerek iparosokat, kik rutinirt magaviseletük által köztiszteletet vivtak ki maguknak. Nem a foglalkozás minőségében van tehát a különbség ember és ember között, hanem az egyéni tulajdonok és azon kötelességtudás és szakértelem miatt, melyekkel egyesek betöltik azt a kört, melyet a Gondviselés számukra kijelölt. Példa világosítsa a dolgot. Az angol iskola csak arra képesiti az angolszász népfaj csemetéit, hogy a közélet későbbi folyama alatt az emberre nehezedő kötelességeket teljesíteni tudja, birja. John a könyvtárt bújja, bizonyára »deöattny society* elnöke akar lenni. Harry pedig testét edzi, mert a »

Criket«. tizenegye közt akar helyet foglalni. Az angol iskola mind a kettőt felsegíti, kellő ismeretekkel ellátja, összes egyéb fáradozása azonban odairányul, hogy John a »debatlny society«nek és Harry a »

Criket« tizenegyének kötelességtudó tagja legyen. Iparos valaki ? Kereskedő, földbirtokos vagy hivatalnok ? Másodrendű kérdések, az első az, hogy mindenki becsülettel feleljen meg elfoglalt állása követelményeinek. Nem a mesterségnek, hanem a minőségnek kell elsőrendűnek lenni. Ha az emberek, nevezetesen Benczúr János uram is igy gondolkoznának, nem szégyenlenék megvallani a kört, melyben a társaságon kivül mozognak. Hja! de ehhez tiszta önérzerzetre volna szükség. A nagyzás nem segít ki a hínárból, melybe álszemérmünk taszigált. Sutor ne ultra crepidas, csizmadia ne tovább a kaptafánál, igy szól a magyar közmondás. Hogy ennek ereje ma már meggyengülhessen, művelni kell magát mindenkinek és meg kell szerezni azt a jártasságot az érintkezésnél, melyet a mai világ mindenkivel szemben felállít. Avval a nagyzással és félműveltséggel, mely egyes műhelyekben kritizálja a világ tolyását, többé nem lehet észrevétetni az embernek magát. Az önművelés közben azonban különös figyelmet kell fordítani a forrásra, melyből ismereteinket merítjük. Aki mocsárból oltja szomját, lázkórba esik, mely az erkölcsi halálba vagy a bolondok házába vezet. Ne legyünk tehát iparos uraim nagyzók, hanem önérzetesek. Ne legyünk tudákosak, hanem tiszta műveltségre törekedjünk, mert a mai világ nem nagy hasznot húz a félműveltségből. hangot? Minden szavában hármat mond. És hogy pereg a nyelve ?! A vak is látja, hogy talián. Vagy megint tévedtem volna ? Sajnos. Arra persze nem gondoltam, hogy a cseh nyelvben is sok a »cs«, meg hogy a cseh asszonynak is elég tisztességes gyorsasággal forog a nyelve. Az arcszín tévesztett meg. De hát ki látott olajbarna cseh asszonyt? Hisz szőke, vagy vörhenyes egy szálig minden szülötte Libussának!! Hanem arra már igazán feltenném retourjegyemet egy fületlen gomb ellenében, hogy az a szép fehérszakállos ur és a vele karonfogva közeledő karcsú hölgy franciák. Látja az igazi izlést ? Minő egyszerűség és mekkora elegancia ! Csodálkozhatik valaki rajta, hogy a földkerekség minden asszonyi teremtésének Paris diktál ? Persze, minél inkább távolodik, annál inkább vészit a divat eredetiségéből. Mire — teszem — a lipótvárosi szalonokba bevonul, csúnyául átalakul. Ám az is igaz, hogy itt az izlés is más, meg a — termet is. Pedig ez az utóbbi városrész ugyancsak szép számban van képviselve. Nem hiába mondotta Bánffy a lipótvárosi kaszinó egyik lakomáján, hogy e kulturtűzhely vezet szép Magyarországon. Ami kétségen kivül igaz is. Csak az a kérdés, hogy miben vezet? Mert abban határozottan vezet, hogy az általa képviselt városrész legtöbb »magyar« fürdővendéget liferál. (Már csak maradjunk a kereskedelmi szótárnál!) Nem hiszi ? No csak figyelje meg a nagyobb társaságokat és azokat különösen, melyek leghangosabban cse-