ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-10-04 / 40. szám

hívőkre nézve. És hogy lelkiismereti kényszernek ne legyenek kitéve még az aláírással is, ezért van kimondva, hogy mivel úgyis lényegtelen és felesleges az actus polgári érvényességére nézve az aláírás, meg van engedve annak megtagadása, ha az illető vallási meggyőződésével ellenkezik. Igy állván a dolog, a ker. kath. embernek kapva kellene kapnia az alkalmon, hogy ezen megengedett eszközzel a házasságra vonatkozó ker. kath. meggyőződéséről nyíltan tanúságot tegyen ! És egyedül ezen felfogása helyes, indokolt az aláírás megtagadásának és csakis ezt lehet értékesnek és becsesnek nevezni! Nem tüntetés, nem megvetés, nem dacolds az a törvénnyel szemben, mert hisz a törvénynek eleget tesz az illető a polgári közeg előtt való megjelenéssel és egybekelési szándékának nyilvánításával. Ez kötelező, ezzel dacolni nem lehet. Ellenben az aláirás lényegtelen, de annak megtagadása egy kitűnő alkalom és eszköz az illető hitének, vallási meggyőződésének megváltására, hogy ő Isten előtt érvényes házasságát a templomban és nem a községházán köti. Ebből két következtetést vonok le: Első az, hogy igazán érthetlen és oktalan azon anyakönyvvezetők eljárása, kik az aláirás megtagadását dacnak, engedetlenségnek, a törvény elleni tiszteletlenségnek vagy plane saját személyök elleni tüntetésnek veszik! És mennyi van ilyen! A legtöbb jegyző ambicióját helyezi abba, hogy községében mindenki aláírja a jegyzőkönyvet és ha akad egy ellentmondó, dühbe jönnek, fenyegetőznek, ezzel vétenek saját hivatali előírásuk ellen. »Majd megbánjátok !« »Majd törvénytelenek lesznek gyermekeitek U Ilyen fenyegetéseket hallottam tőlük, bár ez szigorúan tiltva van ; tőlünk pedig bűnnek veszik, ha a törvényesen megengedett jogaink felhasználásával kötelességeinket teljesítjük és felvilágosítjuk a házasulandókat jog'aikról és kötelességeikről, teendőikről. És mily szomorú dolog az, ha egy kath. vallású ember akkor, midőn lényegtelen dologról van szó, de a hitre nézve mégis fontos jelentőségű, a helyett hogy örülne a kath. hit ilyetén megvallásának, mely egyenesen megfelel a törvény szavainak is, a helyett tombol dühében az ellene vagy a törvény ellen elkövetett képzelt sérelem miatt! Igazán kár volt ilyenre a szentelt vizet pazarolni ! Gondolom, hogy a zsidó vallású anyakönyvvezető egyszerűen megnyugszik a megtagadó válaszon. De azon is rendkívül lehet csodálkozni, hogy sok kath. pap a kath. meggyőződés eme kifejezésének semmi fontosságot nem tulajdonit. Pedig van fontossága, rendkívüli nagy. Ha valaki jól ki van oktatva a kath. házasság-tanban és ebből kifolyólag megtagadja az aláírást, az ilyennek egész életére megmarad ama állandó erős hitbeli meggyőződése a krisztusi házasság fönségéről minden emberi találmánnyal szemben és megmarad egész életére az a büszke és boldogító kath. öntudata, hogy ezen meggyőződésének a törvény-megengedte módon házassága előtt nyilt kifejezést adott. És ez nem eredmény ? Csak tessék megfigyelni az illetőket, hogy mily erős, hathatós, holtig tartó benyomást gyakorol reájok és sokszor még gyermekeikre is! A tapasztalat erre ezer bizonyítékot szolgáltat és a ki egyszer tapasztalta és megfigyelte, az kimondhatlan nagyra becsüli. A ki pedig ezt semminek tartja, az nemcsak hogy nem pap, de egyszerűen nem ad a hitre semmit! Tehát csak tegyük meg kötelességünket, mint a hogy erősen meg van parancsolva és a törvény is megengedi, sőt mintegy sugallja. Adjuk elő a kath. tant és hasonlítsuk, mérjük össze a polgári kötéssel. Akkor nem lesz a lelkekben bizonytalanság, ingadozás, hűtlenség a hithez. Hogy mily fontos ez a tanitás az életre, mutatja a következő, velem történt eset. Az egyik községben mint káplán oktatván a házasulandókat, a menyasszonynak meghagytam, hogy legutóbbi tartózkodása helyén hirdettesse ki magát és a hirdetésekről szóló bizonyítványt az esküvő előtt hozza el az elbocsátó levéllel együtt. Eljővén az esküvő napja, a leány beállít, de semmi iratot nem hozott. Az egész ' násznép pedig a polgári kötés elvégzése után a templom előtt várakozik az esküvőre. Jelentem az ügyet a plébánosnak, ez kimondja: addig nem lehet esküvő, mig az elbocsátó meg nem jön, menjen gyorsan egy lóhátas a leány előbbi helyének plébánosához az elbocsátóért. Na, mikor ezt a lakodalmas nép meghallotta, főképen az idősebbek! Micsoda ? Nem lesz esküvő ?! Mikor minden meg van otthon sütvefőzve, kész az egész lakoma ?! »Jertek haza, hiszen mondta a jegyző, hogy már házastársak vagytok, tartsátok meg a lakodalmat, éljetek nyugodtan együtt!« Hát az elbocsátó még az nap délig megjött, az esküvő még aznapon megvolt, de ezek a szavak örökre lelkembe vésődtek, hogy mit eredményezhet a felvilágosítás hiánya. Pedig de sokan feleslegesnek, sőt bűnösnek, büntetendőnek tartják ! Épen az elmulasztása súlyos bűn ! Városy érsek szavai csengnek fülembe a nagygyűlésről : Papok, dolgozzatok ! Papok, tegyétek meg kötelességteket, tanítsatok mindenütt, a hol lehet ! Végső következtetésül, a címben felvetett kérdésre feleletül az eddig felhozottakból ezt vonom le: Mindaddig, mig a pap »lelkeszi tanitast« végez, »vallási meggyőződést« alakit hi veiben, a házasságra vonatkozó kath. tanítást alaposan objective előadja és ebből következtetéseket von a polgári kötésre nézve, mindaddig a polg. törvény szerint sem végez izgató, büntetendő cselekményt, hanem csak szigorúan előirt és a polg. törvényben is respectált és megengedett kötelességét teljesiti, mit ha elmulaszt, súlyos hanyagságot követ el, hiveit lelki zavarban és kétségben hagyja, egyes esetekben (mint előbb láttuk), lelki romlás veszélyének teszi ki őket, minden esetben pedig óriási lelki haszontól, vallási meggyőződésük megerősödésétől fosztja meg őket. Ha a »lelkeszi tanításnak,« az ebből keletkezett »vallási meggyőződésnek« természetes, önkéntes kifejezése és megnyilatkozása lesz az aláirás megtagadása, akkor a lelkész csak kötelességét teljesítette, nemhogy a polg. törvény ellen vétett, de azt teljes egészében szentül megtartotta ! Magam hat éven át mindig igy tettem, ugy oktattam a jegyeseket, hogy az anyakönyvvezetőt is meghívtam oda, előadtam a házasság szentségéről szóló tant és ezzel összehasonlítottam a polgári kötést, azután reájuk biztam, hogy aláírják vagy se! És 6 év alatt alig 2—3 pár irta csak alá! Ez nem izgatás, ez a püspöki kar szigorú parancsának teljesítése, melyet a világi törvény expressis verbis respectál! Ezt büntetni igazán bűn volna. Ha ellenben a pap túl lő a célon, ha a kath. tan előadása helyett, a »lelkeszi tanitás,« a »vallási meggyőződés keltese« helyett a polgári kötést gyalázza, ha a helyett, hogy a kialakított meggyőződést szabadságára engedné, a helyett talán fenyegetésekkel, erőszakkal, ijesztgetésekkel (mint 2 jegyző községemben tette a polg. kötésnél !) rákényszerítené hiveit az aláirás megtagadására, akkor 1. az előírás határát túllépné, mert ez nincs parancsolva, 2. túllépné a polg. törvényben nekünk megengedett és kikötött határt, 3. az Egyház szelleme ellen vétene, mely soha a kényszerítés, hanem mindig a felvilágosítás, tanitás alapján áll és az egyéni szabad elhatározást becsüli csak és tiszteletben kívánja tartani, 4. kitenné magát a világi hatóság büntetésének, ami a fentiek szerint egészen felesleges, mert másképen jobb eredményt lehet elérni és legalább is nem okos dolog. Tehát eképen cselekedjünk! Azt azonban határozottan és erélyesen viszszautasitjuk, hogy kath. hitünknek és meggyőződésünknek a törvényben biztosított kifejezésétől egy-két zsidó újság vagy plane néhány megkeresztelt jegyző az ő kath. voltának bebizonyítására megakarjon fosztani bennünket fenyegetésekkel és ijesztgetésekkel! Akkor a törvény-sértés, a büntetendő cselekmény a másik részen van !!! Bányász Endre plébános. Az Orsz. Magyar Kath. Iskolaegyesület tevékenysége. Az Országos Katholikus Magyar Iskolaegyesület Központi Irodája fáradságot nem ismerő buzgalmat és tevékenységet fejt ki dr. Giesswein Sándor apát-kanonok vezetése alatt a kath. egyházi javak egységes és a magánfelektől szerzendő biztosítások érdekében, hogy ezáltal a kath. iskolai szükségletek fedezésére az egyes egyházmegyék iskolaegyesületei köreinek rendelkezésére minél előbb megfelelő bevételeket biztosítson. Munkásságának már eddig is számottevő és igen szép eredményei vannak. Ámbár sajnosán tapasztaljuk, hogy egyes érdekeltek indokolatlanul erős hajszát indítanak a Gazdák Biztositó Szövetkezete ellen, hogy bizalmatlanságot ébreszszenek a felekben és hatóságokban. Azonban az aknamunka nem minden esetben sikerül. De ne is sikerüljön, mert itt szent ügyről van szó, amely előtt minden magán érdeknek háttérbe kell szorulni. Csak igy győzhetünk és cselekedhetünk. Egyesületünk nemesen küzd céljai érdekében, tevékenységével senkinek ártani nem akar, csak a biztositó feleknek és a kath. iskolaügy fejlesztésének kivan azzal használni, aminek végcélja nem lehet más, mint a magyar nemzeti állam és a keresztény kultura megerősödése. Az egyesület felterjesztésben kérte meg a nagyméltóságú püspöki kart, hogy az egyházi és iskolai javak egységes biztosítását, a Gazdák Biztositó Szövetkezetével kötött igen méltányos szerződés alapján, az Orsz. Kath. Magyar Iskolaegyesület Központi Irodája utján elrendelni kegyeskedjenek. Az egyesület meggyőző felterjesztésére legújabban a szombathelyi egyházmegye főpásztora ez évi 8. számú körlevelében 3456. szám alatt következőkben intézkedett: »1. A biztositási ügy lebonyolítását az iskolaegyesület szervezetéből kiküldött, illetőleg felkért képviselők teljesitik, kik erre nézve a Gazdák Biztositó Szövetkezetétől nyerik a hivatalos felhatalmazást és ezzel és ezen intézkedés által teljesen beillesztetnek az emiitett intézet képviselői szervezetébe; evégből az egyházmegyei főtanfelügyelőség, mint az iskolaegyesület egyházmegyei körének természetes elnöke, a szombathelyi egyházmegyei kört megalakítja és a megalakítás után a tüz-, jég- és életbiztosításokat a központi irodával intéző képviselőt kiküldi, megnevezi és ez az Orsz. Kath. Magyar Iskolaegyesület Központi Irodájának bejelenti. Az iskolaegyesület egyházmegyei körének szervezetét az alapszabály 16. és 20. §-a részletesen előirta. 2. A főtisztelendő plébános urak — legkönyebben az iskolaszékkel egyetértve — saját hitközségükben alakítják meg a plébániacsoportot és annak megalakítását a mellékelt ivek egyikén áz egyházmegyei kör elnökének, az egyházmegyi főtanfelügyelőségnek, a másikon az iskolaegyesület központi irodáinak bejelentik. Ugyanakkor jelölje ki minden csoport azt a tagot, akit a tűz-, lég- és életbiztosítási ügyletek képviselői teendőinek ellátásával megbizandönak, illetőleg kinevezendőnek tart és a megbízottról jelentését terjeszsze be az iskolaegyesület központi irodájának. Az iskolaegyesület plébániai csoportjainak szervezetét az alapszabály 12. és 15. §-a részletesen előírja. 3. Ehhez képest a jelenleg érvényben lévő templomi és iskolai lakásoknak biztositási kötvényei haladéktalanul az Orsz. Kath. Magyar Iskolaegyesület központi biztosításokat közvetítő irodájának küldendők. Az idő szerint nem biztosított egyházi és iskolai épületek és objektumok is haladéktalanul ugyanazon irodának lesznek bejelentendők. Ez ügyben tudnivalókat csak az képez, hogy a biztosítás alá veendő épület tulajdonképen lakó, vagy más célokra szolgál-e, mily összegre biztosítandó, mily tető alatt áll, mely községben és vármegyében van. Esetleg felajánlandó jégbiztosításoknál bejelentendő a termény, a biztosítandó összeg, a község, amelynek határában van. Ezen bejelentésekkel szemben az Orsz. Kath. Magyar Iskolaegyesület biztosításokat közvetítő központi irodája a bejelentés beérkezte napján déli 12 órától kezdve a Gazdák Biztositó Szövetkezete által érvényes biztosításba helyezteti a biztosítandó épületet avagy terményt; a szükséges részletek beszerzéséről, valamint a kötvény kézbesítéséről azután időközben gondoskodik.« A magas leirat értelmében a központi iroda azonnal s ha kérelmére a szombathelyi egyházmegye főtisztelendő papsága ismert lelkesedésével