ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-09-20 / 38. szám

vallástanitásra nincs szükség!" Ime, a vallást magánügynek tekintő istentelen, hazátlan szociáldemokrácia mégis mindig a vallással fog­lalkozik s egyenesen kimondja e vakmerő szót: nincs rá szükség / Nem kell neki az örök élet, inkább a sátán rabszolgája. Nem csoda, hogy ördögi életében a legnemtelenebb tettekre vete­medik : öl, gyilkol, üt, ver, zúz, tör, támad, köp­köd, kövekkel dobál. S mindezt a »testveriseg« nevében teszi. No az igaz, szép elvek, egészen méltók Weltner és Buchinger Jakabokhoz! Leg­újabban a hírhedt bögötei tanitó, Tarcai is öltö­geti nyelvét a katholicizmusra. No de minket ezek a kijelentések el nem tántorítanak igazunk­tól, Krisztustól, ki monda: hogy az egyházon még a pokol kapui sem vesznek erőt! * A főispán lovagias ügye. A »Eszter­gomi Lapok« egyik legutóbbi számában a ren­dőrkapitányt elmozdító ítélettel foglalkozva azt irta, hogy a fegyelmi választmány elnöke, szóval a főispán is közel állt olyan cselekményekhez, # miért Unger Hugónak a nyakát szegték. Ezt egy apró betűkkel szedett megjegyzés kisérte, mely szerint nem titok, hogy a főispánnak is volt része holmi bársonyos kaszirnői kacsok puha érintésében és talán nem egyszer mélyebben is nézett a szeparéban a »frajla« tüzes szemébe. Továbbá hogy már akkor összecsendült a pohár a Laszbergek stb. egészségére. Ezt a főispán sértőnek találta magára és dr. Janits Imre köz­jegyző és Marton Géza ny. huszárőrnagy utján provokálta Gerenday József szerkesztőt, ki Ge­renday György miniszteri jogügyi főtanácsost és dr. Katona Sándor ügyvédet nevezte megbízott­jaiul. A lovagias ügy békésen nyert elintézést s igy párbajra nem került a sor. A lovagias ügy nagy port vert fel a városban s mindenki kutatja az előzményeket és e részben sok különböző hir kering. Az egésznek előzménye állítólag, hogy a főispán egyszer a késő esti órákban több barátjával és egy vidéki földbirtokossal egyik helybeli kávéház szeparéjában mulatott s eköz­ben a társaság egyik tagja, — nem tudni vájjon kinek az engedelméből, — bevezette volna a kaszirosnőt és igy tovább folyt a mulatság. Erre az állítólagos esetre tett célzást az Eszter­gomi Lapok és csak helyes morális felfogás az, mely elitéli magas polcon levő egyéneknek min­den az állásukhoz nem való tettüket. Mi ugy tartjuk, hogy az ilyen ügyet sem visszaszívással, sem lovagias vérontással elintézni nem lehet, mert a közönség között szájról-szájra kél a hir, ha nem is irják meg az újságok. * Földmivesek figyelmébe! Ma vasárnap, mikor e sorokat olvassa az esztergomi földmives nép, gondoljon arra, aki az ő atyja, aki az ő párt­fogója, segítője, védelmezője volt. Gondoljon Esz­tergom földmives népe a vitéz Bottyán János kuruc generálisra, a szegények gyámolitójára, kinél a földmiveseknek nem egyhamar lesz nagyobb pártolója és akit mi az ő hűséges kurucai után csak Bottyán-apónak emlegetünk szivünkben élő hálával. Ma van az a nap, szept. 20-a, mikor a csaták oroszlánja és a földmivesek iránti szeretetre galamb-szivvel hajló nagy ember behunyta szemét. Ma van halála évfordulója. Emléke itt van az ő palotájában, a mai város­házán. Ezt az emléket fogjuk ma mi földmivesek megkoszorúzni. A földnek népe ma viszi a nagy emberbarát emlékéhez szivének háláját és azt jelképezi a mezők virágaiból font koszorú, mely­lyel áldozunk emlékének. Esztergom földmives népe! Legyen ez a nap a mi emlékünnepünk. Gyülekezzünk mise után mindannyian a Bottyán­palota előtt, hogy az emlékünnepély annál fénye­sebb legyen. Ott legyünk ! Tátus János. * Az iparos ifjúság „Veni Sanete"-ja. Esz­tergom város iparostanuló ifjúsága az új iparis­kolai tanév küszöbén zászló alatt vonul vasárnap a kegyúri templomban tartandó ünnepélyes »Veni Sancte«-ra. Az iparos ifjúság és azok az iparosok, kik előljárnak a jó példával, 7412 órakor gyüle­keznek az iskola épületben. * Esztergomi ember halála Amerikában. Még június 29-én halt meg Amerikában Dubán Ernő róm. kath. 28 éves, volt honvédtizedes, esz­tergomi illetőségű kertész. Dubán, kinek hozzá­tartozói még most is Esztergomban vagy a kör­nyéken laknak, évekkel előbb ment ki Amerikába s ott Panama-államban Lajecz Sándor honfitár­sunknál lakott, szorgalmasan gyűjtve megtakarít­ható dollárjait. A mondott napon Dubán fürdés­közben vizbefult. Házigazdája rögtön levelet irt az isteni rendőrségnek, hogy kutassa ki Dubán esztergomi szüleit s kérdezze meg mit csináljanak az idegenben elhunyt magyar holmijával és né­hány megtakarított dollárjával. Erre azonban nem kapott még feleletet az illető s most a város pol­gármesteréhez fordult, hogy ez értesítse Dubán hozzátartozóit az esetről. A hátramaradt holmik között mint honfitársunk irja a legértékesebb egy 50 dollárt érő danoló-gép (fonográf). Lajecz Sán­dor azt irja, hogy legokosabb volna, ha az ottani elöljáróságon levő holmit elárvereznék s a meg­takarított dollárokon is egy szép sirkövet állíta­nának az elhunytnak. Dubán hozzátartozói jelent­kezzenek a polgármesteri hivatalban. * Jubileum Lekéren. Lapzártakor értesü­lünk arról a nagyszabású ünnepélyről, mely Lekéren végbement. Folyó hó 17-én ünnepelte ugyanis dr. Zelenyák János lekéri plébános, a »magyar Kneipp« 25-éves áldozópapi jubileumát. Az ünnepi szentbeszédet ez alkalommal Koper­niczky Ferenc dr. nagyölvedi esperes-plébános mondotta, nagy hatást keltve. Az ünnepeltet szá­mosan üdvözölték! Lapunk jövő számában kü­lönben részletesebben foglalkozunk a jubileum lefolyásával. * Mikor lesz a hegymester-választás. Az alispán a városi hegymester-választás napjául folyó hó 30-át tűzte ki. A pályázati* kérvényeket folyó hó 29. délelőtt 10 óráig az alispáni hiva­talban kell benyújtani. Az alispán a kijelölő bi­zottságba a maga részéről Grósz Ferenc és Li?idner János v. képviselőket nevezte ki. A hegymesteri állás 600 korona fizetés és 120 korona lakbér­jövedelemmel jár. * Kérelem iparosainkhoz. Az esztergomi ipartestület lapunk utján is felkéri a testület tag­jait és különösen az elöljáróságot, hogy vasárnap délelőtt V4 12 órakor a belvárosi kegyúri plébá­nia-templomban tartandó iparos tanoncok »Veni Sancte«-ján szíveskedjenek megjelenni. A tanonc­tartóknak nagyszámú megjelenése mindenesetre az iparosifjúság lelki épülésére szolgálna, éppen azért mi is csatlakozunk ehhez a kérelemhez. Jár­jon elől jó példával Esztergom iparos világa és mutassa meg, hogy a nevelésükre és oktatá­sukra bizott gyermekeket a vallásosságra tanítják. Megvagyunk róla győződve, hogy a munkásság­nak több mint kétharmadrészét visszatarthatnók a szociáldemokrata felforgató elvektől, ha iparosaink is helyes nevelési érzékkel segítenek mindazok­nak, kiket e cél vezet a köztevékenység mezején. * A közönség köréből. Egy úriasszony igen igazságos hangon panaszkodott ma, hogy milyen boldog város ez az Esztergom. Mert ahol egyesek nincsenek rászorulva a keresetre és a jövedelemre, úgymond: ott már csak igazi bol­dogságnak kell lenni. Történt ugyanis, hogy az illető pénteken reggel vett egy halat a családja részére, estére. Délután azonban vendégek jöttek s igy több kellett volna. Az egész várost, az Összes halászokat bejárta, de nem kapta meg a kivánt halat, mert amint egyik halászné asszony sűrű pötyögéssel kifizette a halkeresőt: »egy kiló halért nem érdemes lemenni a bárkához, vegyen a nagysága 3—-4 kilót, azért érdemes a Kis-Dunára menni.* Ebből látszik, hogy milyen élhetetlen a mi népünk. Folyton panaszkodik a nagy adó és a terhek ellen s maga meg olyan komótos, hogy 1 forintért nem megy el a dunapartról a Dunára. Igazán ideje már, hogy a halastó-gazda­ság tulajdonosa egy rendes halüzletet nyisson Esztergomban s olcsón és előzékenyen szolgálja ki a közönséget. * Perbete Ünnepe. Felejthetetlen szép ünne­pet ült Perbete (Komárom m.) község f. hó 13-án szűz Mária nevenapján. E napon áldotta meg ugyanis Moháry Gyula szentszéki tanácsos, plé­bános a róm. kath. ifjúsági egyesület gyönyörű fehér selyem zászlóját, melyet a szűz Anya és szent Imre herceg, mint a mindkét nembeli ifjú­ság védőinek képe diszit. A szép ünnepre eljött a messze lakó nép is. Megjelentek zászlóik alatt, lelkészeik s tanítóik vezetésével a helybeli iparos­egylet, a tardoskeddi, udvardi ifjúsági egyesületek, képviselve mintegy 100 taggal. Ott volt a kerületi papság és környékbeli fiatalság nagy számban, még Imely község érdemes plébánosa is. Délután 2 órakor 20 bandérista vezetésével hosszú kocsi­sor vonult ki az itjusági egyesület tagjaival a község határához, hogy ott ünnepélyesen fogadja a méltóságos zászlóanyát gróf Zichy Miklósnét, ki férjével, az udvardi kerület szeretett képvise­lőjével jelent meg. A határ szélén Takács Marcell helybeli káplán, az egylet buzgó és fáradságot nem ismerő elnöke üdvözölte a magas vendégeket, majd az ifjúsági egylet leány tagjai koszorúkkal, bokrétával lepték meg őket. A diszes bevonulás után, melyet óriási néptömeg nézett végig, litánia, majd szent beszéd következett, melyet maga a fáradhatatlan elnök Takács Marcell tartott. Magas szárnyalású beszédében az ifjúság lelkéhez szólt, buzdítván őket, hogy ápolják sziveikben szüntelen a boldogságos szűz Anya és szent Imre erényeit. Ezen megható, szép beszédében bebizonyította, hogy az ifjúság tiszta erkölcse a nemzet ereje, s valamint ha a fának nincs virága, nem is lehet gyümölcs: úgy az ifjúság, ha az erények virágait nem gyűjti, nem élvezi azok magasztos illatát. Az ifjúságnak élnie kell, virágoznia kell, elher­vadni pedig nem lehet, nem szabad soha. Vala­mint Nagy Konstantin a kereszt jelével ellátott zászló alatt győzte le ellenfelét, úgy az ifjúság is a modern pogánysággal szemben csak úgy fog győzni, ha ezt a zászlót követi. A szónoki hévvel tartott szent beszéd után Moháry Gyula szent­széki tanácsos megszentelte a zászlót, majd ő is az ifjúsághoz intézett rövid beszédében rámutatott, hogy úgy az egyháznak, mint a hazának csak becsületes és erkölcsös, munkálkodó ifjúságra van szüksége. A gyönyörű hatalmas kék-fehér szalag felkötése után a szegek beverése következett. Ezen igazán maradandó emlékű ünnepély befe­jeztével a már felszentelt zászló alatt vonult az ifjúság az egyleti helyiségekbe, hol a méltóságos zászlóanyának Szetei Mária köszönte meg lelkes szavakkal, hogy a zászlóanyai tisztet elvállalni kegyeskedett. Pálinkás Márton biz. tag az ezen alkalomra készített alkalmi költeményt szavalta el. Végül Takács Marcell a szeretett képviselőnek s a jelenlevő küldöttségeknek s az összes vendé­geknek hálás köszönetet mondott szives megjele­nésükért. Mindezek után táncmulatság, egy nép­mulatság következett, mely alatt a legnagyobb leereszkedést és szeretetreméltóságot mutattak a magas vendégek. Már éjfél felé járt az idő, midőn a magas vendégek s a vidék küldöttei azon forró óhajtással váltak el, vajha a jóságos Isten minden községben adna oly buzgó, fáradhatlan, tevékeny munkást, mint Takács Marcell. * Piacrendészet. Az esztergomi piacon való­ban elszomoritó viszonyok uralkodnak. A piacot úgyszólván elfoglalva tartják olyan árusok és árusnők, kik semmit nem termelnek, hanem a faluról bejövő termelőktől még az utakon össze­vásárolják az élelmiszereket s aztán jó pénzért eladják a piacon a közönségnek. Sokan pedig idegen kereskedőktől beszerzett ipari cikkeket árusítanak s ezzel gyöngítik az esztergomi adó­fizetőket. Esztergom város tanácsa most erősen megrendszabályozza ezeket a viszont elárusítókat. Valamennyit összeiratta és iparigazolvány váltá­sára kötelezte és egyúttal megbüntette őket 4—4 koronára iparkihágás miatt. Az erélyes Ítéletből közöljük a büntető részt: »Özv. Molnár Istvánné szül. Budai Erzsébet, özv. Bunda Károlyné. Ballá Ferencné, Nyevidánszki Vincéné, Kvatek Sándorné, ifj. Sovány Ignác, Teplán Józsefné szül. Német Bor­bála, özv. Lencsés Jánosné, Juhász Mihályné szül. Kamellár Borbála, Bognár Jánosné szül. Juhász Teréz, idb. Sovány Ignác, özv. Mekler Józsefné szül. Baják Borbála, Dojcsán Józsefné szül. Dinnyés Verona, Sebők Mártonné szül. Miskolczi Anna és Horváth Lajos esztergomi lakosokat a városi tanács az 1884. XVII. t.-c. 156. §-ába ütköző ipar­kihágás miatt egyenkint 4—4 korona pénzbünte­tésre illetve ennek behajthatatlansága esetére 6—6 órai elzárásra itéli s egyúttal mindannyit jelenlegi foglalkozásuk gyakorlásától mindaddig eltiltja, amig maguknak iparigazolványt nem szereznek. — Fentieknél fogva megkeresi a város tanácsa a rendőrkapitány urat, hogy amennyiben a most nevezett esztergomi lakosok a tovább eladást ezen ítélet kézbesítése után is iparigazolvány felmuta­tása nélkül űznék, őket ismételten feljelenteni szí­veskedjék.« — Ez azonban az illetőknek csak egy csoportja, mert a város számszerint 27 ilyen piaci ügyért rendszabályozott meg. * Országos zarándoklat a Szentfőidre Dr. Giesswein Sándor kanonok, biersi apát, ország­gyűlési képviselő lelki vezérlete alatt és számos pap közreműködésével országos zarándoklat indul f. é. október hó i-én a Szentföldre, amelyet a Szentföld magyarországi hivatala rendez. Arak : I. oszt. 700 kor., II. oszt. 550 kor., III. oszt. 300 kor. Programmokkal és felvilágosításokkal szivesen szolgál a Szentföld magyarországi biztositó hivatala Budapest II. Margit-körut 23. plébánia hivatal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom