ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-09-06 / 36. szám

XIII. évfolyam. Esztergom, 1908. szeptember 6. 36. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám, ára 16 fillér. Alapitó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóliivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők, Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. A német munkások példája. Esztergom, szeptember 5. (P) Lezajlott a düsseldorfi kath. nagygyűlés. Oly sok szépet olvastam róla, oly lelkesedéssel forgattam annak idején az »Alkotmány« kiküldött tudósítójának hatalmas referádáit és legutóbb dr. Török Mihály esztergomi theol. tanárnak az »Esztergom« legutóbbi számában közölt tanulságos vezércikkét, hogy szinte ugy érzem, mintha magam is szem- és fültanuja lettem volna a düsseldorfi nagy napoknak. Pedig — sajnos — csak a sajtó révén ismerkedtem meg velük. De mindegy, hisz az ember nemde akkor is tud lelkesedni valamiért, ha lapok utján értesül a dolog lefolyásáról. Igen ám, csakhogy én most nem dicsériádát akarok zengeni, mikor a németek hatalmas példáját látom magam előtt, hanem inkább a fájdalom húrjait pengetem. Erre késztet dr. Török cikkének egyik kérdő mondata, mely igy hangzik: Miért nincs nálunk 9 és ha nincs, miért nem lehet átvinni és lesz? Dr. Török többi között emliti a fegyelmezett német keresztény munkásokat. Hatvanezer keresztény munkás vett részt — úgymond — a menetben; csupa müveit, csiszolt, öntudatos, fegyelmezett férfiú . . . S nálunk? Szomorúság, sivárság az egész vonalon. Vájjon miért? Mi a németországi keresztény munkások célja? A munkások anyagi helyzetének javítása, de a törvényes korlátokon belül. Mind olyan emberek, akik hisznek Isten- és lélekben; nem materialisták, nem istentagadók. Szóval nem a zsidó újszövetségi próféta, Marx követői, akinek, miként Fényes Samunak is, szakálára -esküsznek a mi félrevezetett demokratáink. Könnyű elképzelni, hogy milyen aggodalommal nézik az ilyesmit a német marxisták, akiknek a belső villongások miatt ugy is gyakran fáj a fejük és a birodalmi gyűlésen is gyöngébb lett a befolyásuk. A keresztények pedig egyre többen tömörülnek. Nem rég a marxista 100.000 bányásszal már 80.000 keresztényt tudtak szembeállítani; a düsseldorfi kath. nagygyűlésen pedig — Török dr. állítása szerint —• 60.000-en vettek részt a tüntető menetben. Büszkék rá, hogy keresztények, nem szégyenlik a keresztet, mely botrány és gyalázat jele a demokraták szemében! Az egész hazafias, alkotmányos és tisztességes sajtó lelkesedéssel üdvözölte ezt a hatalmas tábort, annak adva kifejezést, hogy milyen kevés ember rokonszenvére számithatnak a vörös szocialisták a hatalmas, a müveit, az annyi gyári munkással rendelkező Németországban. Azonban csak bosszúsággal és szomorúsággal tudok ilyesmiről irni, mert szégyen szemre kell látnom, hogy eszesebb, ügyesebb a német mint a magyar. Vagy hát miért nem tud nálunk szervezkedni az a rengeteg sok keresztény munkás és kisember; miért nem tudnak nálunk összefogni legalább a katholikusok; miért olyan balga a magyar, hogy néhány okvetlenkedö, szerepelni vágyó, hasznot huzó zsidó legény által engedi magát az orránál fogva vezettetni ? Hát ez az a hires magyar »jozan ész«? Vagy annak a néhány zsidó gyereknek több a tudománya, több a becsülete, jelleme és igazságszeretete, mint a keresztény társadalom hivatott összes vezetőinek? Nem szégyenletes, szomorú dolog, hogy igy lehet keresztény, magyar munkásokat bolonditani? Vagy még azt se tudják a vörösek, hogy a zsidó rendesen mindenből csak üzletet csinál? Eddig a korcsmában, boltban, piacon stb. pumpolta a keresztényt, most mindezekhez a kereseti forrásokhoz egy ujabb jövedelmező ágat eszelt ki, gseftet biztosított magának a szociáldemokráciából. Azzal nem törődik a zsidó agitátor, hogy annyi pénz, nagybirtok, nagybérlet, gyár van zsidó kézen; úgyis tudja, hogy kiabálásai, szitkozódásai nem ártanak a nagy tökének s marad minden körülbelül mint azelőtt volt; de legalább ujabb módszer szerint pumpolja meg a keresztény munkásokat, akik rendületlenül fizetnek a párt pénztárába, a szakpénztárba, a szocialista újságra (különösen a piszkos és rémitö hazugságokkal, rágalmakkal telitett Népszavára), a pártnyomdára, pártiskolára, a zsidó vezetők pedig zsebre vágják a profitot és a ma?~kukba röhögnek — a goj butaságán. Németországban a keresztény munkás kész bármikor még mártiromságot is szenvedni hitéért, vallásáért. Tudja, meg van arról győződve, hogy vallás, erkölcs nélkül a társadalom fenn nem állhat. Istentelen nemzedék, vallástalan emberiség, erkölcstelen munkásság pedig a társadalom legnagyobb átka. Nálunk pedig főleg a vezetők, a »vezérek« a legléhább s leghitetlenebb alakokból kerülnek ki, akik egyúttal a legszájasabbak. Öntudatos istentagadók, életelemük a hazugAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. London. Augusztus 28. Verviers-ben az ember életét egy órával megtoldják, V2ii-ből V2 10 lesz. Egyet ugrik Közép-Európa nagy órája és aztán le viszik az utast Ostendebe, a La manche-hoz. A levegő tengeri, a szellem már angolos. Sőt egészen angol amint betette az ember a lábát a szállító bárkába. Igy nevezem a hajót, mert az angol nem tartja érdemesnek, hogy komoly hajót adjon erre a szürke csatornára. Becsületes négy órai hányatás és kisebb kaliberű tengeri kísérője után a doveri gyorsvonat zúdítja a tömeget London felé, oly szelídséggel, hogy majd kidobja az ablakon. Hiába, itt már drága az idő. A Chairin-Cross-on leszállítja, illetőleg leteszi a város kellő közepén, a nemzeti Themse partján : és ezzel belepottyan az ember az angol élet közepébe. Más levegő, más élet, más szellem ez itt. Teljesen elütő a miénktől, természetesen. Magas, szabad, finom ; mint a magas hegyek, mint mindenütt, hol az élet évezredek kultúrájából táplálkozik. Ködös, borongós, valami mélaság ömlik el magán a tengervároson, mi komollyá, higgadttá teszi az embert. Az épületek maguk csupasz piros tégláikkal kolosszális kiadásukban vagy zárkózott kis mosolygásukban öntudatos angolos nyugalommal néznek a járó-kelőre. Nem kérnek dicséretet, mert úgysem adná meg, ki nem ismeri őket. Össze-vissza van itt hányva a rémítő háztömegben minden. Rövid, egyenes vonal, pedáns építkezési szabályzat nem létezik. Görbe utcák, szük sikátorok, két ablak széles, hegyes homlokú házak a széles, hosszú road-okkal és street-ekkel össze vannak tagozva és monumentális, fenséges épületekkel tarkázva. A ködös, nedves, csapadékos idő nemcsak az emberek cipőtalpán látszik meg, mely rendesen egy ujjnyi vastag, hanem az épületek külsején is. Nincs vakolva, nincs meszelve. Sajtolt téglából van és kőből minden részlete a háznak, melyhez aztán emberi kéz nem nyul többé, csak a jó kőszén felszálló füstje nyalogatja körül. Nem a külső a fő az angolnak, hanem a belső. Nem formát keres, hanem tartalmat. De ha épen akarjuk keresni szellemét az architektonikában, akkor a WestminsterAbbey és az utána készített parlamenti épületen látjuk meg. Az angol gótika typusa ez, benne van a nemzeti lélek. Horizontális vonalakkal törte meg a gótika felfelé törtetését, casettákká darabolta az épületet, faragványos emberi remekké tette a magától imponáló fenséges helyett. Nem akar egyenesen az égbe törni, nem akarja teljesen a földet elhagyni. Ahelyett, hogy a szépet engedné önmagán uralkodni : ő uralkodik a szépen, mint neki jól esik. Fő a praktikus, a gyakorlati, mi az élet szabad kifejlődésének kedvez! Ha az beszorítható a szép formájába, akkor azt is szivesen elfogadja, mert ez az élet törvénye. S ez az angol! Azért aztán nyilvános és magán épületei amily kevéssé látszanak törődni a szalonképes külső megjelenéssel, oly nagyon kényelmesek, tágak, szépek és rendesek belülről. Az anyagban, pénzben és munkában nem tud takarékoskodni. Aki mintaszerűen, szaktudománnyal és gazdagon berendezett muzeumokat, kerteket akar látni, az ide jön tanulmányozni. Az angol ház kényelme pedig közmondásos. Azért a közönség is szivesen megy a nyilvános gyűjteményekbe, mert ezek nem pedáns iskolai kiállításra, hanem az otthon Minden helybeli és vidéki tanintézetben használatra előirt ISKOLAI TANKÖNYV valamint a legjobb minőségű rajz- és iró' szerek kaphatók Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében, Esztergomban. — Részletes tankönyv-jegyzékek ingyen. "•H