ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-08-30 / 35. szám

Hát összebeszéltek alaposan és elmentek mind egy szálig és alávetették magukat a szőrtelenítő kúrának. Vájjon hogy is folyhatott az le ? Miképpen végzik a forró napsugarak a szőr eltávolítását ? Az oroszlánokról, tigrisekről és más eféle tropikus éghajlat alatt élő bestiákról, meg magukról a majmokról is azt kellene következtetnünk, hogy sehogy se; mivel ezek ott ma is teljesen szőrös, sőt részben bundás állapotban leledzenek és eszük ágában sincs megmeztelenedni. Sőt ugy látszik, hogy a szőrösségük még védelmet is nyújt a nap heve ellen, mint juhászainknak a kifordított bunda. Hát mégis föl kell megint tennünk, hogy az, ami ugyan olyan körülmények között a többi állatokkal nem történt meg, az emberrel megtörtént, hogy annak a teste kevés hiján teljesen csupasz lett; ami azonban megint elég különös: némely részeken mégis megmaradt a szőrösség, mint pl. a koponyán, — ahol pedig a napsugarak csak ugy, sőt még sokkal inkább érhették, mint a többi részen —• itt még fejlődött is a szőr a majom állapottal szemben, amennyiben hosszú hajú majmot megint csak épen az emberek között lehet találni. Hogy miért fejlődött a férfiaknak még bajuszuk és szakálluk is a tropikus égöv alatt s az asszonyoknak pedig nem, azt már könnyű megfejtenünk : azért t. i., mivel az asszonyoknak a férfiak igy jobban tetszettek. Mig ellenben épen azért nem fejlődött hasonló diszük az asszonyoknak, mivel közülök meg a férfiak épen a kevésbbé bajuszosokat és szakállasokat válogatták. A majom testvéreknek az izlése ugylátszik más milyen volt; mivel közöttük nem fejlődött ilyen különbség a két nemnél szakáll és bajusz tekintetében. Kissé szeszélyes eljárás a fönti a tropikus éghajlattól; de föl kell tennünk, hogy ugy volt, különben nem tudnánk magunknak megmagyarázni, hogy őseink a szőrösséget miképpen vesztették el. Mert hogy szőrösek voltak, azt csak föl kell tennünk; különben nem mutathatnánk ki róluk, hogy a majommal közös őstől származtak, amit pedig okvetlen meg kell cselekednünk a leszármazási elmélet érdekében. Csepreghy János. HIREK. Krónika. Mit jelent e hű-hó, amit most mi látunk, Amerre csak nézünk, amerre csak járunk?... Kopik kefe, seprő és fogy a Zacherlin . . . Derűt és nyugalmat nem láthatni senkin. Most tisztul a padló . . . Tündöklik az ablak, Hogyha reátéved sugara a napnak. Tükör és a képek — mintha mind uj lenne... A szék, ágy meg asztal jól letörülgetve. A konyhában sűl-fői, ami ízes, minden, Már előre sejtem, jó világ lesz itten . . . Mondják kérem: — lakzi készül erre sorba? Vagy hercegek jönnek vendégségbe, torba? — »Bizony még nem lakzi, nem is tor, mi készül, Nem is holmi gróf, vagy herceg jő vendégül. Másért ülünk majd mi szerény lakomához ... Szeptember elsején — diák jön a házhoz! >Óh higyjék meg, hígyjék, nagy úr ám a diák — Megsegíti ő az egész famíliát. Ő a kosztadónak — akármilyen olcsó — Egy elízeusi bő olajos korsó! >Meg azután — hát a jövőbe nem látunk — Van egy jó szorgalmas, házias leányunk . . .< — Értem immár én is, igy hát érti más is, Hogy ez a szeptember igen aktuális. Tehát még van idő, addig rajta, rajta . . . Mert a diák igen válogatós fajta. Sok helytt tapasztaltam, — ezt nemcsak ugy mondják, — Legfőkép rendezzék, ápolják a — konyhát! Igy aztán ha nem is lesz a láda telve És a sziv sem gyullad kivánt szerelemre, — De a kosztos család minden tagja áldott, Mikor hazaküld egy jó — kövér diákot! (-•) * Személyi hirek. Horváth Ferenc dr. prelátus-kanonok, papnevelő-intézeti kormányzó e napokban érkezett vissza Frankóról Esztergomba, Bogisich Mihály v. püspök pedig tegnap jött vissza Rohitschról. — Pór Antal prel.-kanonok holnap érkezik vissza svájci és tiroli üdüléséből. — Perényi Kálmán dr. alispán, ki Karlsbadban üdült, e napokban foglalta el ismét hivatalát. * Ünnepélyes istentisztelet. Ma a bazilika felszenteltetésének 52-ik évfordulóján d. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise lesz a főszékesegyházban, melyet Rajner Lajos dr. püspök celebrál. A szentbeszédet ez alkalommal Brühl József prelátus-kanonok, főszékesegyházi plébános mondja. * A hercegprímás Budapesten. Ő Eminenciája Vaszary Kolos biboros főpásztorunk f. hó 27-én érkezett Balatonfüredről Budapestre. A főpásztor jelenlegi állapota teljesen kielégítő, a balatonfüredi üdülés igen jól hatott testi szervezetére. * Adomány. Venczell Antal, prel.-kanonok egy vörös, Simor Teréz urnő pedig egy fehér selyem pluviálét ajándékozott a helybeli Szent Anna-templomnak. Mindkét nemeslelkű adakozónak jótéteményét fizesse meg a jó Isten minél előbbi teljes felgyógyulással. * A hadsereg köréből. A veszprémi hadgyakorlatokra vidékünkön masiroznak át az egyes hadtestek ezredei. Kedden a 16-ik honvédgyalogezred érkezett Esztergomba. Egy része a barakk-kaszárnyákban, más része a városban kapott szállást, jó része még Dorogra is került. Az esztergomi 76-os és 26-os csapatok tegnap indultak a hadgyakorlatra. Utjokban 30 podgyászszekér kiséri őket. * A Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve c. egyesület köréből. Rendes tagoknak ujabban beléptek: Kutschera József komáromi plébános (két korona), dr. Bundala János nadlányi h. plébános (két korona), Foltin János bajóti plébános (két korona), dr. Hegyi Jenő alsónyárasdi plébános (két korona), dr. Molnár Antal hittanár Budapesten (két korona). Az egyesületnek ez időszerint 7015 korona tőkéje van. A rendes tagok száma 100. * Beiratások mindenfelé — megélénkül a város. Esztergom képe egy-két nap múlva ismét élénk lesz. Jönnek a diákok. Ki édes papájával, ki édes mamájával. Beiratkoznak az elemiés közép iskolákba, meg-látogatják Buzárovits bácsit is, ki már teljes készlettel várja őket. De jobban fog fogyni egyúttal az »Esztergomi Friss Ujság« is s ha 1200 példány nem lesz elegendő, nyomnak majd 2000-et. Szóval ismét kezdődik majd a régi, élénk élet, mint két hónap előtt. * Halálozás. Farkas Alajos nyug. jegyző f. hó 24-én életének 74-ik, házasságának 44-ik évében meghalt Esztergomban. A boldogultat szerdán délután 4 órakor helyezték a belvárosi sírkertben örök nyugalomra, nagyszámú közönség jelenlétében. * Tiszteletlenség. Bajóton f. hó 18-án, Ő Felsége születésnapján, rendes szokás szerint ünnepélyes istentisztelet tartatik, melyre a plébános a szószékről hivja meg ugy az elöljáróságot, mint a hívőket. A nép meg is jelenik, de az elöljáróság soha sem megy el. Ezen tiszteletlenségre felhívjuk az illetékes körök figyelmét, mert ezáltal az elöljáróság maga mutat példát a felsőbbség ignorálására. * Jönnek a növendékpapok. Papnevelőintézetünk, mely a vakáció folyamán oly búsan, oly szomorúan meredt a nézőre, e napokban ismét megélénkül. Ugyanis szept. 3-án érkeznek városunkba a gimnáziumot látogató növendékek, 7-én pedig a theologusok, hogy kipihent lélekkel és testtel készüljenek további fenséges hivatásukra. Kisasszony napján reggel ünnepélyes »VeniSancte« lesz, utána pedig a délelőtti órákban az intézettörvényeinek felolvasása. * Lollok rektor lemondása. Lollok Lénárd esztergomi prelátus-kanonok, a wieni Pazmaneum kormányzója hivatkozással megrongált egészségi állapotára lemondott kormányzói hivataláról. O Eminenciája méltányolva a felhozott indokokat Lollok lemondását elfogadta és egyszersmind a Pazmaneum körül kifejtett buzgóságáért meleg köszönetet szavazott neki. Lolloknak a Pazmaneumból való távozását igazán nagyon sajnáljuk, mert méltó utódja volt azoknak a rektoroknak, kik a növendékeknek mindenkor és mindenben a lehető legszebb példát adták. Lollok prelátus lakása ezentúl Esztergomban lesz s ha a Pazmaneum növendékei méltán fájlalják szeretett rektoruk távozását, mi esztergomiak csak örvendhetünk neki, hogy oly derék főpap érkezik nemsokára városunk falai közé. * Nyomdász-jubileum. Igen kedélyes vacsora mellett ünnepelték a sajtó technikai és szellemi munkásai mult vasárnap Zeke Józsefet, a Buzárovits-cég nyomdavezetőjét, nyomdászatának 25 éves jubileuma alkalmából. Vagy ötvenen jöttek össze a »Magyar Király«-ba a tisztelők, a jóbarátok egyaránt. A Buzárovits-nyomda személyzete rendezte a jubileumi vacsorát. Megjelentek a helybeli papság sorából: Csárszky István dr. érseki titkár, Keményfy K. Dániel vizivárosi h. plébános, Pécsi Gusztáv dr. theol. tanár, Haliczky Z. Béla főszentszéki jegyző, Breyer István dr. érseki levéltáros, Siposs Antal hittanár és Pauer Károly főszékesegyházi karkáplán, az »Esztergom« főszerkesztője. Lapunk felelős szerkesztője, Dvihally Géza, családi okok miatt nem jelenhetett meg a jubileumi vacsorán. Ott láttuk azonkívül az ünnepelt feleségét és a helybeli iparos-világ tekintélyes képviselőit is. Igy többi között Magyary László kályhagyárost, a legényegylet világi elnökét, Dóczy Ferenc . ipartestületi elnököt, Lványi Géza városi képviselőt, Waldvogel József ipartestületi tagot, Fekete Ferencet, a munkás-biztositó pénztárnokát és az »Esztergom« buzgó krónikását: Ho?nor Imre tanítót. A vacsora előtt Boncze Tivadar betűszedő üdvözölte a jubilánst őszinte, szívből jövő szép beszéddel és átnyújtotta neki a nyomdaszemélyzet kedves ajándékát : egy ébenfanyelü ezüst fogantyús remek sétabotot, melyen a jubileum dátuma volt bevésve. Hamcsz Mariska pedig a nyomdai munkásnők nevében egy szép virágcsokrot nyújtott át a faktornak. Zeke meghatottan köszönte meg a meglepetést. A vacsora folyamán természetesen számos toaszt is elhangzott, a cigánybanda pedig egymásután eljátszotta szebbnél szebb darabjait. Beszéltek : Csárszky István dr., Magyary László, Dóczy Ferenc, Pécsi Gusztáv dr., Siposs Antal, Patter Károly, Homor Imre, ki az »Esztergom« mult vasárnapi számában megjelent »Krónikásnak legutolsó versszakát olvasta fel, melyet a jnbiláns tiszteletére irt, és Boncze Tivadar. Mindannyian az ügybuzgó, rendszerető, lelkiismeretes és mindenben pontos faktort éltették, ki elérzékenyülten mondott köszönetet a feledhetetlen megemlékezésért. Nem szabad megfeledkeznünk Meizler János szállótulajdnosról sem. Az Ízléses ételek és italok az ő kitűnő konyháját dicsérték. * Beiratások a vizivárosi zárdában. A vizizárosi zárdában a beiratkozások szept. i-tó'l 4-ig, délelőtt 8 órától 12-lg fognak tartatni; ugyanazon napokon délután 3 órától 6-ig lesznek a javitó és felvételi vizsgálatok. Oly szülők, kik gyermekeiket a német és francia nyelvekben külön óhajtják taníttatni, beadhatják őket a most létesült külön elemi iskolába (externat), melyben a tandij havonként 4 korona. * Köszönetnyilvánítás. Kohl Medárd dr. püspök a balassagyarmati kath. legényegyletnek és a ker. szocialisták egyletének 50—50 koronát adományozott, mely szives adományért ez uton is hálás köszönet mond a nevezett egyletek elnöksége. * Ujgyalla ünnepe. Fényes vasárnapja volt a komárommegyei Ujgyalla községnek folyó hó 23-án. A már megalakult kath. népszövetség hatalmas népgyűlést tartott a közeli községek lakosainak

r részvételével. Ott volt Szentpéter, Perbete, Ogyalla lakossága. A népgyűlés az iskola előtti téren folyt le, melyet ez alkalomra Paulus Ignác buzgó kántortanító csinosan feldiszittetett. Pont 4 órakor vette kezdetét a népgyűlés. Az óriási sokaság hatalmas éljene hangzott fel, midőn megjelent az emelvényen Szecsányi Gyula esp. plébános s megnyitotta a népgyűlést. Az alvó oroszlán és szamár meséjéből kiindulva, feltárta titkos és nyilt ellenségeink táborát s az eszközöket, melyekkel ellenünk küzdenek. Felhívta különösen hiveit, hogy mindenkor résen állva, egyesült erővel a kereszt alatt vigyük diadalra ügyeinket. A népgyűlés második pontját Szabó János udvardi főtanitó lelkes, tüzes beszéde képezte »a katholikus teendőkről a jövoben.« Az igazán fáradhatatlan, lankadást nem ismerő szónok a keresztény Magyarország restaurálását a jövő munkájának mondotta, megjelölvén az eszközöket eme cél elérésére. Takács Marcell perbetei káplán az egyesületi életről tartott tapasztalatokban gazdag előadást. Vázolta a ker. gazdakörök, hitel- és fogyasztási szövetkezetek, ker. szoc. egyletek célját, fontosságát. Különösen nagy hatást ért el, midőn az itjusági egyletek felállítását sürgette a községekben. Kocsán Károly udvardi tanitó a keresztény sajtó támogatásáról és a zsidó fércmunkák kiküszöböléséről oly hatalmas, gondolatokban oly magvas beszédet tartott, hogy a szavait figyelemmel kisérő nagyszámú hallgatóság többször megújuló tetszésnyilvánításban tört ki. Végül fuhász István szentpéteri segédlelkész egy hatalmasan átérzett beszédben hiveit kitartásra, szent hitünk bátor megvallására