ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-07-19 / 29. szám

A röpirat megjelenése után dijat tűztem ki növendékeim előtt azok számára, kik valami lényegtelen hibát találnak fejtegetéseiben. Szinte csoda volna, ha ily szántatlan ugaron túrva az elgazosodott földet, a fejtegetésekbe lényegtelen hiba ne csúsznék, avagy a sok argumentum közül egyik vagy másik nem bizonyítana.

13 Találtak is két-három lényegtelen hibát; ilyen az x—gs=gs egyenlet és a súrlódás százaléka. Lényegtelen hibák ezek a) mert a jelzett egyenlet nélkül is áll a súlyemelés és a felhajított kőből merített érv (tehát még az érvet sem kell elvetni, annál kevésbé a tézist). Keressen ugyanis S. úr csak egy embert, a ki elhiszi, hogy a súlyemelés közben az erő nem szükséges a mozgatásra, hanem mind az ellenállás (gravitáció és levegő-ellenállás) legyőzésére fordittatik, és hogy a súly az első elindítás erejénél fogva emelkedik, mint ezt Newton I. törvénye kívánja. Ha ez igy volna : akkor tessék légüres térben elindítani s azután nyugodtan tartani a súlyt; hisz a gravitáció ellenállását a tartással legyőzöm : s még sem emelkednék tovább a test. A sach itt ugyebár egyúttal matt ? ! b) A vonat példájánál sem a súrlódás hányada az argumentum lényege, hanem a mit már Newton III, törvényénél emiitettem; hogy a vonat mozgatására nem marad erő, ha menetközben minden erő az akadályok legyőzésére fordittatik. Hisz a mozgás elején (egyenletes pályán) ugyanazok az akadályok, melyek menetközben. Amint tehát menetközben az akadályok veszik igénybe a mozdony egész erejét, ugy elindulásnál. Tehát a mozgás megkezdésére nem marad semmi erő, erre pedig még a Newton-féle misztika szerint is kell erő, különben a vonat el se indulhat. Mivel érzi S., hogy a mozdony kegyetlenül keresztülgázol Newton I. törvényén, itt egy kétség besett kísérletet tesz megmentésére. Azt állítja ugyanis, hogy »az akadályok megvannak ugyan az első lökésnél, de nem ép oly mennyiségben mint később. Tudvalevő ugyanis, hogy az akadályok a mozgás sebességével nőnek. »Hat, bocsánatot kérek, a fizika tanárának jobban kell tudnia a fizika tanát, mely ép az ellenkező : hogy t. i. a súrlódás (főfőakadály !) mennyisége a gyorsaságtól független. Mert a mennyivel lassabban mozog a vonat pl. annál több ideig küzd az akadályokkal; s mennél gyorsabb a mozgása, annál rövidebb (bár hevesebb) a küzdelme az akadályokkal. Ha talán még a levegő ellenállásának a sebesség négyzete szerint való aránytalan, növekedésében bizik még, ám tegyen kísérletet légüres térben. 4. Még egy fontos alapfogalomban van eltérés a két rendszer közt, s ez az erő fogalma. Az erő meghatározása a Newton rendszerben is századokon át egész a legutolsó 25 évig ez volt: *>a mozgás okát erőnek nevezzük.^ Ez igazi, fizi13 Ha egy tétel bizonyítására felhozott 8 érv közül egy nem bizonyít, e körülmény a tétel erejét nem dönti meg. 14 Még Fehér régibb kiadásaiban is ez szerepel. agyamat: Aki most sem tudja szeretni hazáját, az okvetlenül jöjjön ide e hideg kőszoborhoz s ez megtanítja őt az igazi hazaszeretetre. Aradról vájjon hova, merre indultam volna, ha nem Temesvárra, az én jó, volt principálisomhoz : Csernoch püspökhöz. Még Esztergomból értesítettem őt eljövetelemről. Püspöki fogata már ott várakozott rám este az állomásnál. Gyorsan felülve a kocsira, egyenesen palotájába hajtattam, ahol rendkívül szívélyes fogadtatásban és nobilis vendéglátásban volt részem. Magával a megyés püspök úr Ő Méltóságával, csak másnap beszélhettem és pedig a reggeli 6 órai szent miséje után, melyet gyönyörű házi kápolnájában mutatott be az Urnák. Ez alkalommal egy végzett hittanhallgató papnövendékének feladta a kisebb rendeket, mely szertartásnál Bauer rektor s az udvari papság segédkezett neki. Sok kellemes percet töltöttünk együtt. Természetesen az esztergomi jó idők sem maradhattak el, a püspök sokat kérdezősködött jelenlegi viszonyaink felől. Délután a várostól félórányira eső temesvári kincstári erdőbe hajtattunk. Hárman voltunk: a püspök, kedves titkárával, Pacha Ágoston c. kanonokkal és csekélységem. Az erdőbe érve leszálltunk a kocsiról és körülbelül másfélórai sétát tettünk. Többi között megtekintettük a földmivelésügyi kormány érdekes fácános kertjét is. Másnap reggel 6 órakor Csernoch püspök IV. éves végzett theologusainak feladta az alszerpapságot és pedig a szeminárium kápolnájában. kai meghatározás. A mennyibe t. i. a mozgás pozitív fizikai eredmény, pozitív okkal is kell bírnia. Pozitív okra, erőre vezetendő tehát vissza akár a testnek nyugalomból mozgásba való átmenetele, akár a lassúbb mozgásból a gyorsabba való átmenetele. E két eset pozitív mozgásváltozás ! Ellenben a gyorsabb mozgás lassudása, vagy a mozgás megszűnése nem pozitív változás a mozgásban, hanem csak negatív. Logikailag ugyan a »mozgásváltozás« közös (egy) fogalma alá foglalható, de fizikailag ellentétes dolgok, mint általában a pozitív és negatív ellentétes egymással. Abból tehát, hogy a pozitív mozgás-változásoknak oka az erő, nem következik, hogy a negatív változásokhoz is kell erő. Már pedig a modern energetika e nagy szofizmát követte el, (neve: illegitimus transitus) vagyis a logikai egységet fizikai egységnek vette, midőn a negativ mozgásváltozáshoz (Newton I. törvényeinek kedvéért) ép úgy erőt kivan, mint a pozitív mozgásváltozásokhoz, s midőn az erőnek ez uj meghatározást adta: a mozgásváltozás okát erőnek nevezzük. _ , _ Dr. Pécsi Gusztáv. — A megyei koalició életrekeltése. Esztergom vármegye közönsége akkor volt igazán ur a saját fészkében, mikor dr. Cser7toch János elnöksége alatt megalakult a megyei koalició. Az összetartásnak, a szervezkedésnek hatalmas ereje megtörte a régi pecsovics gárda hatalmát s mint az oroszlán ereje tudatára ébredve eltávolította vagy elhallgattatta mindazokat, akik elbizakodva a hatalom védőszárnyai alól a megyei ellentállás gyöngítésére törekedtek. Ámde az oroszlán mintha csak elfáradt volna, elaludt a szerzett babérokon s most az alvásban ugy elgyöngült, hogy saját embereinek és elveinek sem nyújt védelmet a bosszúra gyülekezett és már teljesen szervezett régi ellenségeivel szemben. A vármegye közállapota szomorú képet mutat. A rend itt teljesen a fejetetejére állt s a vármegyei koalició békés álmodozása alatt a darabont világ kisértetei teljesen kezükbe vették az ügyek irányitását és a főispánt úgyszólván teljesen elszigetelték, lefoglalták önmaguknak. Innen van az, hogy a közelmúlt politikai harcokban érdemeket szerzett férfiak örökös csipkedésnek, vagy mint legutóbb is láttuk, nyílt támadásnak vannak kitéve. A közönség körében izgatottan követelik, kogy a vármegyei koalició lépjen ki már egyszer tartózkodó álláspontjából és az eltávozott elnök helyébe új elnököt választva kezdje meg működését. Mi ezt az eszmét minden erőnkből támogatni fogjuk, mert azt látjuk, hogy közállapotaink rendezésére okvetlen szükséges. A koalició a vármegye érdeke és legfőképen azért sürgős, mert nagy kérdések megoldása előtt áll ugy a politikai világ, mint a társadalom. Ilyenkor csak az egészséges összetartás feltételezi a győzelmet. Akik azt hiszik, hogy a teljesen maguk Rövid két napi tartózkodásom alatt bejártam a várost is. Már egyszer volt alkalmam nevezetességeit behatóbban áttanulmányozni és pedig akkor, mikor Csernoch püspök ünnepélyes felszentelése és installációja zajlott le falai között. Nem foglalkozom vele bővebben, hisz sokan ismerik már. Célom pedig nem az, hogy százszor elcsépelt dolgokkal untassam a szives olvasót. Lakossága (52,000) nagyobbrészt német anyanyelvű polgárokból áll, de a legutóbbi évek folyamán tért hódított ott a magyarság is. Mig pl. 1851-ben a város 21,000 lakosa között csak 2400 magyart találunk, addig 1900-ban 50,000 lakosból már 37% volt magyar, ma a lakosság 45—50 °/o-át képezi már a magyar elem, ami egyfelől a hivatalnokok nagymérvű beköltözésének, másrészt az idegen nyelvűek asszimilációjának köszönhető. A várost gyönyörű köz- és magánépületek, tiszta kövezett utcák és szép terek díszítik, melyeken nagy sebességgel száguld a villamos. Van számtalan gyára; ipara igen élénk, kereskedelme számottevő, forgalma ugy a vasutakon, mint a Béga csatornán igen jelentékeny. Szóval Temesvár hazánk vidéki városainak legjelentékenyebbike. Sokan szebbnek tartják Pozsonynál. Persze: de gustibus non est disputandum. * Szeretett volt principálisomtól szívélyes bucsut véve Fehértemplom, majd Báziás felé tartottam, hogy az Aldunát és vidékét behatóbban tanulmányozhassam. Erről azonban a következő számban lesz szó. képére és gondolkozására formált hatalmi tényezők tekintélye meg fogja védeni sorsuktól, csalódnak, mert aminthogy egyszer már elsöpörtettek az egészséges fejlődés útjából, azonképen el fognak söpörtetni ismét. Ha pedig a koalició ujraalakulását egyesek nyúlszivűsége megakadályozná: a vármegye megérdemli sorsát, melyben sínylődni fog. Magyar München. Irta: Kriegs-Au Emil. Hartberg, 1908. jul. 12. I. Az idegenben egy zúgó hegyi patak mellett ülök. Örökös mozgása, nyughatatlan előre törtetése, kedves csobogása nem hagy nyugton. Gondolat gondolatot kerget fejemben és a pataknak, erdőnek lágy zenéje Esztergomról beszél az én lelkemnek. Esztergom jövőjéről, nagyságáról, ami volt, de úgy talán nem, mint ahogyan lesz. Bátran törtetnek előre a habok, nekivágnak merészen a sziklának, utat vájnak ezernyi akadályon át : óh ez engem is felbátorít, ez merész, édes gondolatokat sugall, ez erőt leheli ezeket kimondani, kiírni, nemcsak rejtve megálmodni. Ha van ennek a hegyi pataknak ereje, hisz odalenn a völgyben már malmokat mozgat, hajócskákat hordoz a hátán, sőt néha pusztító hatalommá is megnövekszik s felüti fejét a békés lakók otthonában, kertjében, földjein ís, akkor úgy érzem van annak a szenvedélyes szeretetnek is ereje, mely szivemet Esztergomhoz fűzi, van ereje, hogy tudjon szólni, agitálni, sőt tehetsége szerint majdan tenni s áldozni. Nem ülhetnék itt a patak mellett, nem itt az égbenyúló fenyvesek alján, ha nem nyomult volna be ide a hegyek közé is a kultura. Itt a kultura rányomta tenyerét a legelhagyatottabb helyre is. Itt öntudatosan, kérlelhetlenül és következetesen megnyilvánul a kultúrember joga, feladata és hivatása, melyet Isten adott neki : művelni, alakítani, simítani, szépíteni, kihasználni azt, amit Isten adott, megmunkálni, formálni, ékesíteni azt a masszát, melyet a nagy teremtő művész átengedett az embereknek: a földet, a természetet, annak rejtett erőit. Láttam egy Albumot ebben a kis stájer városkában és ez telve van édes ömlengésekkel, mind aki itt járt beleszeretett ebbe a szépérzékü városkába, azt irják minderi lapra : »felejthetetlen, boldog emlék, édes napok.« Valóban itt érezni, hogy a kultura boldogít, a harmonikus, szép kultura. Itt nem szürke, füstös kultura van, hanem zöld, viruló, illatos, színes, üde kultura, itt a kultura nem kéményekkel rakta tele a várost és nem fülsiketítő zajjal és benzin robbanásokkal roncsolta meg az emberek idegeit, itt nem szürke kőhalmaz, sima aszfalt és rajta sikamlós erkölcsökben mutatkozik be a kultura, hanem itt művészi érzékű kultura van. Olyan kultura, mely az isteni masszát úgy a természetben, mint emberben ; az életben és az élet szinterén, a lakásban és utcán, a parkban és erdőben, a magán életben és nyilvánosban, a templomban és otthon formálta ugyan, nyesegette, tisztogatta, de nem vetkőztette ki természetes rendeltetése és jellegéből, nem változtatta el, hanem csak ékesítette, csiszolta. Innen van, hogy ez a kultura itt oly üde zöld, olyan természetes, ezt a kultúrát átlengi az erdőnek szűzi lehellete. Azért olyan jól esik itt lenni, itt a kultúrának van nemesítő, boldogító hatása a lélekre. Mikor mindenfelé, amerre csak nézek, egyszerű és szép minden : utca, házak, kertek, sétányok, erdei utak, városház, iskola, templom, üzletek, otthonok, mikor a szivekben is, ha belenézek, nemeset, szépet találok: ez jól esik a léleknek. Szép keretbe könnyebb szép tartalmat beleönteni, belenevelni. A gyermek-világ itt olyan,

f mint a keret: tiszta, illedelmes, kedves, ájtatos. Oh édes szép kultura, az embernek földi nagy hivatása, feladata, boldogsága, te feltüzelted az én lelkemet és te erdei patak, mely oly kedvesen hajtod fejecskédet a kultura édes, ékes járma alá, miről kedves csobogásod tanúskodik, te folyton csak arról beszélsz nekem, hogy Esztergom, ez a régi, híres magyar város, ez a magyar katholicizmus központja ismét szép lesz, ismét nagy lesz és gyúpontja lesz a magár katholikus kultúrának, a magyar keresztény művészetnek és tudománynak, te folyton azt búgod : Esztergom lesz a magyar München. Csak aki nagy, izzó, merész eszméket hordoz magában, tud önzetlenné alakulni, tud ezeknek szolgálatába állni, tud ezért tanulni, dolgozni, irni, tenni, áldozni, ezer akadállyal szembe szállni. Csak aki Esztergom jövőjében remél, csak