ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-07-12 / 28. szám

védelmét, akkor kár felszólalni. Eddig egy »nyilvánvaló «, »könnyen érthető« kifejezéssel gond nélkül lehetett beadni a Newton-féle paradoxonokat és a modern energetika abszurdumait (»a kocsi épp oly erővel huzza vissza a lovat, mint amily erővel huzza a ló a kocsit« ; »a mozgásban levő vonat mozgatására már nem kell semmi erő, a gőz egész ereje a súrlódás és a levegő ellenállásának legyőzésére fordittatik« ; »a munkás, ki akár egy nap is tart vállán egy mázsányi terhet, ha nem mozog vele, nem végez munkat« stb.) De ezentúl aligha lehet. A természettudomány is kénytelen lesz egy kis reform és tisztulási processusnak alávetni magát; a Kopernikus-GalileiKeppler kezéből kihullott fonalak ismét felvétetnek s a Newton által a természettudomány útjába gördített akadályok eltávolittatván, a természettudomány uj fejlődésnek fog indulni. Newton III. törvénye végérvényesen meg van döntve. Térjünk át Sebesta fizikai ellenvetéseire. Könnyen vághatok, akárcsak a répa. 1. »Newton III. törvénye nincs megcáfolva« :imü fejezetét arra fekteti, hogy kiirja Chwolsonóól az actio-reactio azon két esetét, melyet az tárgyal, melynek azonban egyike se szól a tárgyhoz. Az egyik a sima lapon nyugvó golyó esete, mely egyensúlyi állapotot képvisel. A másik eset két testnek kölcsönös vonzása, mely esetben reactio egyáltalán nem szerepel. A fölvetett probléma pedig az: vájjon a mozgás esetében, ahol a mozgási akadályok reagálnak, áll-e a hatás-visszahatás egyenlőségének elve ? Mert Newton minden hatás

1 esetére állította fel III. törvényét. Sőt a mozgás alaptörvényévé tette azt. (»Mozgástörvények, « »Bewegungsgesetze« cimen van tárgyalva mindenütt.) De az a különös fátuma e törvénynek, hogy éppen a mozgás esetére nem áll. Newton inkább mathematikus volt, mint fizikus. A mennyiségtannak legszebb formája az egyenlőség, ebbe a formába szerette volna Newton gyömöszölni az összes természeti tüneményeket. De nem megy! mert az egyenlet csak az egyensúly állapotát fejezi ki.

8 Halálos sebe tehát e törvénynek, hogy épp a mozgásra nem áll,

9 amelyre Newton szabta, (mint mindjárt részletesen látni fogjuk.) Annál kevésbé mondható általános törvénynek, mert akárhány hatás van a természetben, hol visszahatás egyáltalán nem szerepel. Igy mindjárt a testeknek emiitett kölcsönös vonzása. A nap vonzásának s az általa létesített mozgásnak semmikép sem reagál a föld viszontvonzása, ellenkezőleg elősegíti azt. Ezért mondja ugyanaz a Dressel — kit S. feltétlen tekintélynek ismer el — a nehészségekről szóló fejezetében (204—205. oldal), hogy a kölcsönös vonzás esete nem igazi actioreactio esete. Miért ? mert itt két független hatás lép fel, melynek egyik oldalon sem felel meg ellenactlo. Ez tehát két kölcsönös, de nem ellentétes hatás esete. Hogy Sebesta a kölcsönös és ellentétes közti nagy különbséget (igen egyszerű logikai fogalmak) nem érti,

10 arról én nem tehetek. Talán egy példából megérti: ha két hajó kötelek és csákányok segélyével egymást kölcsönösen közelebb húzza, ez kölcsönös hatás ; ha ellenben a két hajó egymásnak ront, az két ellentétes hatás. 2. Kis gimnazisták is jobban megértették i nehézségerőnek a tehetetlenséghez való viszonyáról mondottakat. Maga S. citálja szavaimat: »a gravitáció a testek természetes tehetetlenségét egy fizikai okkal növelik S mégis elég logikátlan azt következtetni ebből, hogy »eszerint ha nem volna gravitáció, mozognának a testek anélkül, hogy valami mozgatná azokat.« Ha nem volna gravitáció, megmaradna fentebbi szavak szerint a testek természetes tehetetlensége, melynél fogva a testek külerő nélkül maguktól soha meg nem mozdulnának. Mivel Newton rögeszméjével (a mozgási tehetetlenséggel) a tehetet1_

nség fogalmát teljesen megrontotta — úgy, 7 Nemcsak a két esetre, melyet S. egérlyuk gyanánt ir használni. (»A két eset kimerit mindent, amit a III. vény mond.«) »Minden hatásnak egyenlő és ellentétes szahatás felel meg.* Igy van szövegezve Dressel-nél, hér-nél s minden fizikai könyvben e törvény. 8 Pl. a gépeknél: a teher és karjának szorzata egyenlő erő és karjának szorzatával, de csakis egyensúly esetén. 8 Hogy a III. törvénynek a mozgásra való alkalmaiánál »megmozdul a fizikusok kara*, annyit jelent, hogy nden fizikai könyv tárgyalja e nehézséget, mert a józan ; ösztönszerűen fellázad, mihelyt az actio és reactio egyenégét a mozgás állapotára ráakarjuk húzni. (Lásd Dressel és 32. oldalon.) 10 Azért >értelmetlen beszéd* előtte a füzet e része: t az ilyen kifejezések nagyon korrelativ értelműek! hogy korunk leglogikusabban gondolkozó fizikusa, Chwolson, azt valóságos »mysteriumnak«

11 mondja — azért művemben bővebben foglalkozom ez alapvető fogalommal. E fogalomhoz képest azután nagyon mellékes, amit a gravitációhoz való viszonyáról valaki gondol. 3. Ismétli némi változtatással a banális példát, melyen a diákok meg szoktak botránkozni: »amenynyi a ló kifejtett erejéből a kocsi húzására esik, ugyanannyival húzza vissza a kocsi a lovat.« S mivel ez igen konkrété és népszerűen mutatja Newton III. törvényének képtelenségét, azért Sebesta ráfogja ez esetre, hogy az »igen komplikált és szövevényes.« Cseppet sem komplikált, sem szövevényes! A ló egy bizonyos mennyiségű erőt fejt ki, ez az actio. Ha az erő kisebb a kocsi tértiénél és a mozgás akadályainál (ezek együttvéve teszik a reactlo-t), akkor hiába rugaszkodik neki a ló százszor is! Bár tényleg hat a kocsira, mivel a hatás kisebb az ellenhatásnál, a kocsi meg nem mozdul (a hatás energetice eredménytelen). Mikor lesz mozgás ? Csak akkor lesz mozgás, ha a ló ereje, az akció nagyobb az ellenhatásnál. Cseppet sem szövevényes az eset, (valamint a vonat esete sem, mely lényegileg ugyanaz), hanem Sebesta uram nem tudja analyzálni a legegyszerűbb mozgási tüneményeket, mert Newtonista! s mentségül a diákok »kellő tágkörü ismeretének és absztrakáló képességének« hiányára hivatkozik. 4. Ösztönszerűleg érezve a III. törvény belső gyöngeségét és hogy a mozgás megölő betűje Newton ez axiómájának, a vonat és a kocsi példájánál önkényüleg kikapcsolja magát a mozgást. »A haladó vonat esetében az akció és reakció egyenlősége annyit jelent, hogy a vonat saját energiájából annyit fordit az ellenállás legyőzésére és a súrlódásra, a mennyi épen elég.« »Hogy a kölcsönös húzáson kivül a ló és a kocsi is mozog, ez egészen más . . .« Itt azonban S. eltér az egész modern fizikától, melynek képviselője és Góliátja gyanánt akar fellépni. Mert Newton és a modern fizika a törvényt mozgástörvénynek tekinti, amelyből a mozgást nem szabad kikapcsolni. Azt kellene tehát bebizonyítani, hogy a mozgásra és az akadályok legyőzésére fordított erő (ez az egész akció!) egyenlő az akadályok részéről kifejtett ellenakcióval. De ezt bizonyítani nem lehet: mert ott van az egyik oldalon a nagy plusz, a nagy többlet: a mozgás. A fizikusok itt egyenesebb uton mennek neki a hínárnak. Azt mondják ugyanis erre: hogy a vonat mozgatására menetközben már nem kell erő,

12 az az első elindulás erejénél fogva mozog; a gőz ereje tehát az akadályok legyőzésére fordittatik. De itt azután menthetetlenül sakk-matt lesz a modern fizika. Mert elinduláskor (egyenletes pályán) ép oly mértékben voltak meg az akadályok,

13 mint menetközben. Ha tehát menetközben az akadályok leküzdése veszi igénybe a gőz egész erejét, akkor elinduláskor is, és igy az elindításra a mozgás kezdetére nem marad semmi erő. Pedig erre már a Newtonisták is kivannak erőfogyasztást. Newton III. törvénye szerint tehát a vonat el se indulhatna soha! 5. Jellemző a Newtonista bizonyító képességére,

14 amit S. a 35. oldalon mond, hogy t. i. »két egyenlő és ellentétes erő esetén is van mozgás, ha egy harmadik erő járul még hozzá.« Itt t. i. harmadik erő szóba se kerülhet, mert hisz ép az a kérdés, váljon két ellentétes és egyenlő erő létesíthet-e mozgást. Ezek pedig mindig csak egyensúlyt létesítenek. Nagyon köszönöm azonban, hogy a reactionak a tehetetlenséggel való összetévesztését nem tekinti a modern tudományos fizikából vett ellenellenvetésnek. Ugyanis: legokosabb ellenfeleimnek — az egész vita folyamán — ez volt utolsó szalmaszáluk ! 6. Az Intenzitás-törvény

15 mélységét S.. talán nem érzi, de megbámulta azt már nem egy 11 I. 75. A Newton-féle rendszerben biz megfejthetlen mysterium, jobban mondva abszurdum. Nem úgy a józan ész szerint. Mert a tehetetlenség fogalma a fizikai testnek mozgó élő lénnyel való összehasonlításból származik. Emez képes magát mozgatni, amaz nyugalomban marad, mig külerő nem mozdítja, de akkor aztán mozog. A tehetetlenség tehát merő indiíferencia a mozgásra nézve. 12 Sok millió ember utazott' már vonaton és sok masiniszta kormányozta a gőzparipát., de ez a »genialis« ötlet még egyiknek agyában sem villant meg, csak a Newtonisták » hiszik« ezt erősen. 13 S maga a modern energetika tanítja, hogy az akadályok legyőzésére egyforma erő kívántatik akár gyorsan, akár lassan mozog a vonat. 14 Hja! szolidan bizonyítani csak abból a megvetett filozófiából tanul meg az emberi 15 Csak magasabb intenzitású energiával rendelkező test hathat kisebb intenzitásura. fizikus. Az energia átvitel a modern fizikában azonos a mozgással. Miért lehetséges tehát az energia-átvitel, a mozgás csak magasabb akcióképességgel rendelkező testről a kisebb intenzitásura ?! Mert csak akcióképesség különbsége esetén lehetséges a mozgás! Ép ez az új tétel, melyet Newton III. törvénye ellen szegeztem. Dr. Pécsi Gusztáv. A nagyzás, f§^:)- Szeretjük a fényt, a pompát, szóval nagyzó nemzet vagyunk. Ha latainerek vagyunk, restelkedünk a harmadik osztályban utazni. A bajorokat, steiereket, osztrákokat személyesen ismerem. Itt a harmadik osztályban jobb utazni, mert itt hemzseg az ország krémje; a második osztályban csak az affectans majmok feszelegnek ; az első osztályban azok vannak, kik csillagokat rugdalnak. Persze itt síncsen szabály kivétel nélkül. Itt is vannak nagyzók, de ezek elenyészőleg kevés számban, inkább félszeg teremtményeknek mondhatók. Nálunk a harmadik osztályban —• mondják sokan — azért nem lehet intelligensebb embernek utazni, mert sok ott a csőcselék és a »fenséges nép« nyájaskodni nem szokott, nem akar, hanem duhajkodik még utazás közben is, azt gondolván, hogy itt is a korcsmában van. Ez igaz, de hát ennek mindig igy kell maradni ? Nem. Tanítani kell a felnőtteket, mert ezek sokszor veszedelmesebb gyermekek, mint akik az iskolába járnak, hogy időtlen időkig olyan vadak ne maradhassanak. Meg kell kezdeni már a nemzeti munkát s akkor remélhetőleg idővel olyan »fenseges népünk is lehet, mely a tisztességről is tud fogalmat alkotni s mely nem a duhajkodásban, hanem a komoly munkában fogja feltalálni egyik életcélját. Ezen szomorú állapotoknak az iskolák is okai, melyekben sok helyen nem az életnek tanitanak, hanem az évzáró vizsga kedveért emléztetnek. Az emlékező tehetséget gondosan fejlesztik, de az értelemre ügyet is alig vetnek. Igy alakulnak ki azután a közélet számára az értelem hiányában szenvelygő szajkók, kiknek nyelve pereg anélkül, hogy tudnák miért. Hej pedig a hazának nem szajkókra, hanem értelmes polgárokra és honleányokra volna szüksége. Akkor hamarább felvilágosithatók volnának az elmék aziránt, hogy a nagyzás nagy nemzeti veszedelem. A hazának nem üres fejű, pergő nyelvű, hanem komolyan gondolkozó, értelmes munkás polgárokra és honleányokra van szüksége, kik nem a duhajkodásban, hanem a tisztességtudásban és munkában emelkednek ki. Szeretjük a fényt, a pompát, szóval nagyzó nemzet vagyunk. Minden ember rang, kor és nemre való különbség nélkül rendszeresen tovább nyújtózkodik, mint ameddig a takaró ér. Igy telve vannak a nyilvános helyek, otthon üres az éléskamra. Unatkoznak a családtagok, mely unalom szüli azután a családi boldogság tolvajait. Ma a kávéházi termekbe szorult a művészet és szobrászat. Ki tudja letagadni előttem, Ihogy a kultura a kávéházak és vendéglők éttermiéinek fenséges formája fölött túlmagas fokra emelkedett. Ezt a fényt, a pompát valakinek meg kell /fizetni. Megfizetik a fogyasztók és látogatók. Enélkül pedig megélhetnénk. Ma megtörténik azután, hogy az intelligensebb embernek nincs otthona, de családi boldog- J sága sincs. az oka, hogy nagyon sok családban a házitüzhe^y\ mellett nehéz gyászban gubbaszt a a mythologiai embervilág eszményesitett tűzőre. Ez az oka annak is, hogy a házasság édenkertjét felverte a giz-gaz. Szeretjük a fényt, a pompát, szóval nagyzó nemzet vagyunk. Ma a komoly múzsák keseregnek a magyar tudományosság felett, mely neqa a tartalomra, hanem a külső hatásra dolgoziky Zeus leányai: Clio az idegen által meghamisított történelem felett keserég; Euterpe a zenésített kóser liberalizmus felett és az idegen által magyar charakteréből kimerített zene-költészet felett aggódik; Melpomene a lipótmezőn végződő tragoedia miatt kpzdi türelmét veszíteni; Malla az elerkölcstelenitett comoediát fájlalja; Terpszichore az erkölcstelen és fajtalan érzelmekre ingerlő táncok miatt szomorkodik, melyek pros-