ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-06-28 / 26. szám

megremeg a férfi. Szerelmes ölelés után villan a tőr. És a feleség a magyar asszony eszményévé magasodik. A hőslelkü magyar asszony képe lesz, aki szerelmét, szeretetét urának áldozza, magát meg feláldozza becsületéért. Nem a becsületét magáért. Eszmény lesz, személyesitője a magyar asszonyi erénynek : a hitvesi hűségnek, a gyönge asszonyi testbe szállt erős lelkeknek, amilyenek Egert megvédeni tudták. Aki a bajban is az ura szerelmetes felesége marad : a halálba is veled, a te kezed által. Amikor a Dobozi párnak emléket állítanak, mi az emlékben ennek a magyar asszonyi erénynek a magasztalását szeretnők látni. Hirdesse az igazi magyar asszony becsületének jellemességét. Hiszen csak ily lelkű asszonyok tudták a magyart oly nemes érzésűvé nevelni, amilyenné a harcok sohsem tették volna. Legyen ez az emlék a magyar nőiesség hirdetője. De beszéljen a magyar férfiasságról is, a lovagias bátor lelkű férjről, aki csak a felesége szerelmétől lágyul el, a vész keményebbé tesz. Doboziék neve alatt ezeknek a magyar jellemeknek álljon majd az emlék. Hogy ezt fejezze majd ki, nem kell ahhoz sem óriási dimenzió, sem egy csomó pózba vágott alak. Elegendő az, hogy a forma, amivel megörökítik ez eszmét, az csakis ezt jelképezze. Művészi formába legyen a gondolat, az eszme öntve. Ne legyen majd az emlék négyoldalú sima obeliszk. Nem kifejező az. A temetőkben százával van az ilyen, egyik se mutatja, ki fekszik alatta, vájjon bátor, erős, vagy a gyáva szomszédja. Más közönséges forma se legyen, mert az országúton elhaladó akkor közönyösen megy tovább. Gondolja ott nyugszik valaki, valaki, »Fuit«, a jó Isten nyugtassa szegényt. Ne nézze majd azt az emléket senki nyugvóhely jelének, hiszen élő eszmét akar az majd ott hirdetni. Egyszerű lehet azért mégis. Néhány erőteljes tömeg arányosan elhelyezve, karakteres tagozás, kifejező vonal harmonikusan összeállítva elegendő arra, hogy emlékünkbe vésődve formája, vissza idézze bennünk a gondolatot, amit szemléletekor lelkünk Doboziról, szép lelkű hitveséről alkotott. Hivja majd magára a figyelmet. Álljon meg a kocsival az utas, nézze meg és hallgassa, miről beszél neki az az emlék. És ha tovább hajtat, ne bánja meg, hogy a kő előtt, a három hárs alatt egy kalaplevétellel áldozott Doboziéknak, kikben a magyar jellemes erkölcs testet öltött. Sl. A Hold hűsége. 1. Az időszámitás tekintetében a Hold most már nem irányadó, mint volt egykor az ókori népeknél;*) sok bonyodalmat s viszásságot okozott a nap járásával egybe nem vágó járásával. E tény azon előítélettel tölthet el sokakat, mintha a Hold járásában sok volna a rendetlenség, egyenetlenség talán azért vetették sutba az exakt számításhoz szokott újkori népek. S ha valaki csak hébe-korba figyeli meg a hold keltétnyugtát, megerősödik ez előítéletében: semmi összefüggést, rendszerességet nem vesz észre járásában. Mig a napot pontosan látja felkelni reggel és lenyugodni estve, addig a Hold majd napnyugta után kel, majd hajnalban, majd éjfélkor, a nap legkülönbözőbb óráiban. Ezt a benyomást nyerjük, ha a Hold megjelenését elkülönítve egyes napokon figyeljük meg. De ha szemügyre vesszük egy egész hónapi magatartását, azután összevetjük ezt az év különböző szakaiban tanúsított magatartásával, mit a kalendárium adatai nyomán kényelmesen megtehetünk, sőt egy évi pályaciklusát korábbi évekkel is egybehasonlitjuk, akkor mint a reggeli nap a tenger hullámaiból, ugy emelkedik ki a bonyodalomból a hold járásának egységes, szabályos és mindenekfelett célszerű tervezete! A bonyodalmak, melyek az időszámításban támadnak, ha *) A Hold szerinti időszámításból még csak a »hét« maradt meg, mely a Hold egy negyed pályafutásával ér fel. a Holdat vesszük irányadóul, csak annak tulajdonitandók, hogy a Hold járása nem természetes mértéke az évnek, hónapnak vagy napnak. El kell tehát választanunk a közönséges időszámítástól és a saját hatáskörében tanulmányoznunk, mely első sorban: »ut praeesset nocti«, akkor tűnik fel csak, mily csodálatos a hűsége, mily bámulatos módon tud alkalmazkodni éjeinkhez, nemcsak, hanem éjeink különböző árnyalataihoz s a föld legkülönbözőbb pontjain ! De hát utóvégre talán valami fontos dolog a Holdnak célszerű járása?! Nem egészen henye kérdés ez, hanem a tárgyhoz szóló, mert a Hold jelentősége nem tűnik szembe mindjárt,**) ismerni kellene szerepét vagy a természettudományból vagy a mezőgazdaságból. Az első felelet a felvetett kérdésre az : ha csak oly alárendelt hivatása is volna a Holdnak, mint akár a temetőbogárnak vagy hangyának, a theleologikus érvhez akkor is kitűnő adatot szolgáltatna. De másodszor fenn kell tartanunk az állítást, hogy a Holdnak előkelő szerepe van a földi természet háztartásában, ha el is tekintünk meteorológiai s egyéb hasonló befolyásától s csakis mint világító testet, mint éjeink égi mécseslámpáját vesszük tekintetbe. Ezen utóbbi szerepéről mondja pl. Mädler csillagász, hogy a föld viszonyai alkalmasint máskép alakultak volna a Hold nélkül! Az emberi kultúra kétségkívül nagy hasznát vette a hold jótékony fényének s azt a jövőben sem szeretné nélkülözni. Nemcsak egyes részleges foglalkozáságaknak kedvez, mint a minő pl. a halászat, pásztorélet, hanem általánosabb érdekeket is előmozdít mint pl. a közbiztonságot, utazást éjjel. Holdfény mellett a cserje árnyéka, vagy a kavics is meglátszik az uton : ellenben mily nehéz sőt csaknem lehetetlen hold világtalan éjjel hegyes uton haladni, pláne ha szakadékok rejlenek jobbrabalra. Hasonlóan áll a dolog némely állatfajra nézve. Az éjjeli állatok ugyanis nem azért éjjeliek mintha világosságra egyáltalán szükségük nem volna, hanem csak mert gyérebb fénnyel is beérik. A Holdnak jelentősége tehát a földi természet háztartásában nem tagadható; s a mi különösen a kultura szükségleteit illeti e pontban : a feltalált vagy még feltalálandó mesterséges fényforrások s szükséglet milliomodrészét sem pótolhatják, mert a mezőt, hegységeket, országutakat ki nem világithatják ! De hát ha csakugyan olyan hasznos a Hold, miért nem világit akkor minden éjjel, hűségesen naplenyugtától napkeltéig?! Néha az éjnek csak egy részén át látható, némelykor egyáltalán fel se kel! E nehézség, mely azonnal feltámad az ember elméjében, mihelyt a Hold célszerűségéről hall, első pillanatra megoldhatatlannak látszik. Hogyan lehetne valamely világító test célszerűségéről szó, ha az néha egyáltalán nem világit ?! De azonnal eloszlik e nehézség, ha a jelenlegi fizikai világrendet tekintetbe vesszük. Hogy a Hold minden éjjel világithasson, nem szabadna a Föld körül forognia, hanem a .földpályán kivül bizonyos helyzetben veszteg kellene maradnia; mert épen a föld körüli forgása hozza magával, hogy néhány napig a Nap és Föld között vonul el következőleg mi sötét oldalát látjuk. De csak Isten mindenható ereje, azaz csoda tarthatná az emiitett helyzetben veszteg. A jelen anyagi világrend ugyanis megköveteli, hogy a központ felé törekvő gravitáció mindenkor megfelelő centrifugális erő által tartassék egyensúlyban, különben egyik égi test a másikba hullana. Ha tehát a Hold a nehézségerő ellenében centrifugális erő nélkül fenmaradna, ez nem kisebb csoda volna, mint az, hogy sz. Péter Krisztus szavára a hullámok tetején lebegett. Használhatóság szempontjából tehát a Hold nem állitható egysorba a nappal, mely mindennap pontosan megjelenik, mindennap világit; de ebből csak az következik, hogy tökéletlenebb teremtmény a napnál, mint általában a világban egyik lény tökéletesebb a másiknál. A célszerűség ezáltal nincs lerontva csak szűkebb körre szorul, t. i. a Hold azon fázisaira, melyekben használható. E fázisai az első negyedtől holdtöltén át egész az utolsó negyedig. (Ha ezen fázisai idején alkalmazkodik az éjhez, akkor célszerű s Isten létét s bölcsességét hirdeti.) Sőt lehetne mondani: a Holdnak bizonyos időben előálló hasznavehetetlensége még plausibilisebbé teszi a célszerűség bizonyítékát, mert ezen hasznavehetetlenségének ideje összeesik azon idővel, melyben a Föld körüli forgásának következtében nem éjjel jő fel egünkre, hanem nappal, mikor, ha világitóképes is volna, fölösleges lenne. Dr. P. G. **) Különösen azoknak, kik korán feküsznek le, midőn a Hold több napon egymásután későbben kel feli HÍREK. Krónika. A szenzációk. — Perzsia. — Infáns. — Taft és Roosevelt. Szesztörvény- — „Kenyeret és jogot!" Csupán a szél vert port a héten . . . De mégis van szenzáció, Ezer a téma és a szemnek Mindezt olvasni, látni jó ! Hogy Európában minden csendes, Ezt tudni kellemes dolog, Bár reng a föld vad perzsiában — A sziv remegve nem dobog. Sőt hogy infáns jött a világra, Még örül is Hispánia . . . S ha már öröm van, könnyű akkor Lelkesedést is látnia . . . Hanem a honfitűz lobogva Mostan Amerikában ég, Választás lesz ... és korteskednek Taft és Roosevelt elnökék . . . Nálunk a szesz tüzel és szinte Választás is lehet azon: Szeszügytől izzadnak-e jobban, Vagy ha hűsölnek a — napon ? Amit pedig legjobb most látni; Hogy kezdődik az aratás — Dúsan dől (hol a jég nem ártott), Az Istenáldás, a kalász. Kenyér hát volna még a nyáron — Hanem a jog, — a várvavárt — Megjön-e őszre ? Vagy csak szele Veri fel majd a láthatárt . . . ? (-•) * Ünnepélyes papszentelés. A bazilika közönsége ma, június 28-án ritka szertartásnak lesz szem tanuja. Mivel a papszentelés szertartása hosszú, rendesen kora reggel, jóval a főistentisztelet előtt szokták azt végezni a püspökök. Dr. Rajner Lajos érseki helynök ezúttal a főistentisztelet idejére, d. e. 9 órára tűzte ki a papszentelést. Az elmúlt héten, 24-én a következők lettek diakónusokká: Fray Jenő, Gyúrják Ignác, Kégly György, Lőrinczy Lajos, Prohászka Imre, Sütő Ákos, Szabó János. Szombaton, 27-én, Gálik János diakónussá, Horváth László subdiakonussá lett. A nevezett 8 diakónust ma vasárnapon áldozárrá avatják. Ugyané napon szenteli pappá a bukaresti érsek Horváth Árpád végzett növendéket is, kit az esztergomi szeminárium nevelt a romániai magyar missiók számára. Ugyancsak a napokban szentelte szerpappá a római bibornokvikárius dr. Csiba Ferenc III. éves theologust a Collegium Germanicum Hungaricum esztergomi növendékét. * Főegyházmegyei hírek. Kubicza Celesztin hrachovistyei h. plébános megbízást nyert a vagyóci plébánia ideiglenes vezetésére. — Kormanovich Endre h. alesperes, barstaszári plébános folyó hó 26-án meghalt. Az elhunyt 1849. nov. 19-én született Királyfán, pappá szenteltetett 1872. május 16-án. Barstaszáron 1887. óta működött. H. alesperes 1899-ben lett. * Zsolt Nándop sikere. Zsolt (Zsakovecz) Nándor zeneakadémiát végzett zeneszerző és hegedűművész, ki most a londoni művészkörökben él, egy zeneszerzeményével megnyerte az Erkel Ferenc-pályadijat. A pályadíj 1000 korona s a Lipótvárosi kaszinó tűzte azt ki egy magyar stilusu zongora-ötösre. A. dijra öt pályázat érkezett be, melyből a bíráló-bizottság Mihalovich Ödön elnöklete alatt a legjobbnak a mi ifjú művészünk szerzeményét tartotta. Zsolt (Zsakovecz) Nándor ezen sikere is mutatja, hogy szorgalmával és jeles tehetségének fejlesztésével még nagyobb elismerésekben is lehet része. * Te Deum. Az esztergomi kath. főgimnáziumban ma vasárnap zárják be az iskolaévet. A Szt. Ferenc rendiek templomában reggel Te Deum lesz, utána pedig az ifjúság vissza megy az intézetbe, hol megkapja az évvégi bizonyítványt. * Dombay Lajos meghalt. Dombay Lajos m. kir. pénzügyi tanácsos, pénzügyigazgatói helyettes f. hó 25-én 56 éves korában, állami szolgálatának 36-ik évében meghalt Budapesten. Az elhunyt még

/

titkár korában sokat szerepelt Esztergomban. O volt az, aki az esztergomi polgárok adóját az adókivető bizottságban hihetetlenül föl-