ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-06-21 / 25. szám

működő kulturális intézmények felsegélyezésére, mihez hozzájárul az a kétségtelenül évente is nagy összegre rúgó segélyezés, amelyről a szentírás szerint a balkéz nem tudja, mit tesz a jobb kéz. És a káptalan ? Bizonyára, ha azon összeget, amit az esztergomi szegények részére évenként kiosztani szokott, a helyi népiskolákra fordítaná, nem tudom mit cselekedne a város szegényeivel s nem-e akkor oda appellálna, tartsa a város szegényeit a káptalan. Szóval Esztergom város intelligens kath. hívőinek nagy része akként véli legalaposabban és kétségtelenül reájuk nézve leghasznosabban megoldani a helyi kath. iskolák kérdését, hogy épitsen a primás és a káptalan. Mennyire elütnek ők ama szegény földmivelő néptől, mely 70—100 százalék iskolai pótadót vállal magára, hogy az iskola kath. jellegét megmentse ! Pedig ez a nép egész közvetlenül nem érzi oly nagy mértékben a hitetlenség oly nagy mérvű rombolásait, mint a városiak és annak vezető szerepet vivő értelmisége. Pedig hátha valahol, úgy a városokban van legkiáltóbb szükség a hit vallásos, erkölcsös nevelésre, amelynek egyedüli biztositékát nem a templom, hanem a hitvallásos iskola nyújtja. A kath. iskolák leszorításával, kiküszöbölésével fokozatosan csökkenik a hitélet, hanyatlik, kivész az isteni erényekben tündöklő erkölcs, hogy a nyomában fakadó hitetlenség az oltárokat, a templomokat s egyéb a hitélet és az emberiség javát szolgáló intézményeit romba döntse. Vagy nem ugy van ? ! Egy-két évtized leforgása ha nem is tárja fel előttünk végső következményeiben a valót, de félemlítő következtetésekre ad anyagot a benne szerzett tapasztalat. S kik vesztenek vele ? Bizonyára nem az egyház, amely örökkön élni fog, hanem mi kath. hivők, kiket először hitükből, azután javaikból kiforgatva, erkölcsileg és anyagilag koldussá tettek. S mit jelent ez Magyarországban ? Nem egyebet, mint a tízmillió létszámot kitevő és a magyar nemzet létét biztositó, nagy múltú katholikusságnak közgazdasági és politikai alárendeltsége elkövetkezését, amelyből csak egy lépés a finisz Hungarie szomorú megvalósulása. De hát mindez csak rémlátás, mondják sokak közülünk. Igen, rémlátás, melynek csattanó bizonyságai Róma és Bizánc elbukása, melynek eléggé nyomán halad Franciaország és annak ellenkező nyomán haladva tűnik fel az egyesült Porosz királyság és Anglia. Esztergom városáról lévén szó, pro primo a törekvés oda irányul, ha nem épit, nem tart fenn a primás és a káptalan, iskoláik hulljanak az állam ölébe. Nos és ha hull, azt hiszik a városnak kevesebbe fog kerülni ? Jó lenne erre nézve Zalaegerszeg város tanácsát megkérdezni, ahol tudtommal az állami iskola boldogitásán már egy kissé fel is jajdultak. Tündöklő múlttal biró ős Esztergom város kath. nemes közönsége legyen múltjához következetes. Legyen ragyogó példája a többi városoknak, hogy kell a kath. iskolákat fentartani és teljes virágzásra juttatni, Mutassa meg, hogy gyermekei jövőjének lelki és anyagi érdekei mennyire megkívánják, hogy minden izében kath. jellegű város maradjon s mint ilyen hitében erős kath. metropolisa Magyarországnak. Adjon fényes tanúbizonyságot arról, hogy a szükséges áldozatoktól nem retten vissza és módot nyújt a más valláshoz tartozó felekezeteknek is, hogy gyermekeiket vallásuk szellemében neveljék és képezzék. Ha egy családnak nemes büszkesége gyermekei lelki és anyagi jólétéért a legnagyobb áldozatot meghozni, mennyivel inkább a város, a hivek közösségének. Ne higyje, hogy az állami iskola oly mérvben fogja csökkenteni a kiadásokat, hogy az adótehertől lihegve felszabaduljon. Ez hiú ábránd, de higyje el azt, hogy az állami iskola sok oly csalódással fog gazdagítani, melynek kárát O fogja legelsőbben vallani, mert az iskola kormányzatának elüttetésétől el fog üttetni a közéletben való vezető szerepléstől is, mert nem hiába vannak egyesek, akik az állami iskola felállítását kész örömmel üdvözlik és annak megvalósítására törekednek. Igen, mert ők nagyon jól tudják, hogy akkor a vezető hatalom a kath. lakosság kezéből kiesik és saját érdekükben szövődik össze. Hol vannak a város előkelő vagyonú, állású és értelmű közönségének kath. vallású tagjai, akiknek nevéhez őseik katholicitásának hűsége fűződik. Hol a hölgyek, akik szent Erzsébet és más vallásos egyesület tagjai, akiket a kath. nevelés és képzés szentelt csarnokának megvédésére hív az egyház, hogy megmentessék a népnevelés, a népoktatás igazi alapozatai, a kath. hitvallású szellemi vezetés és képzés azoknál, akiknek szivében az elvetett mag legfogékonyabb. Nem sorolom fel őket, miért is tenném azt, de fáj mikor tudni és tapasztalni kell, hogy nem a nép egyszerű fia eped az iskola államosítása után, hanem az, kiről joggal azt tarthatnák, hogy nemcsak kath. vallású, hanem minden izében kath. érzületű ember is. És majd meglátják, ha a kath. iskola megmentésén, illetőleg az iskoláknak kath. jellegű biztosításán fáradoznak, akkor ott sem fognak elzárkózni a segélyezéstől, ahonnan mindent várnak, de minden nem adhatnak meg. Okulnunk kellene Győr és Pozsony városok példáján, hol a katholikusok szervezve vannak és a kor követelményeinek megfelelő hivallásos iskolák tartatnak fenn. És miért ne lehetne ezt itt keresztül vinni, ha másként nem lehetséges?! Az amerikai mnnkaválság okai. Irta: Rev. A. Bliesz, connellsvillei plébános. Jelen életünk nem valami rózsás Észak-Amerikában. A munkaválságot megérzi mindenki ; nemcsak a munkásnép szenvedi, rossz hatása van annak Amerikában minden téren. Érezzük mindnyájan. És mentül tovább tart, annál mélyebbre eszi magát. A nép ezrével hagyja itt naponként az országot, templomaink üresek, aggódva kérdezi mindenki: mi lehet e nagy válságnak oka ? Hová vezet a teljes munkabeszüntetés? Lassan-lassan kitűnik már, hogy politikai okai vannak. Egyedül a leendő elnökválasztás annak oka. A kereskedelmi világ t. i. teljesen tájékozatlan, hogy mi lesz a jövőben ; azért sem nem ad, sem el nem fogad megrendeléseket, mivel most is kétséges, hogy ki lesz a győztes a november 2-iki választásnál: Byran, Taft, Roosevelt vagy valaki más ? A helyzet még nem alakult ki. Ha Byran találna győzni, ez a körülmény teljesen felforgatná az állapotokat az Egyesült Államokban és uj alakulás következnék be minden téren, amelynek horderejét nem lehet még látni most. És ez teszi óvatossá és tartózkodóvá a kereskedelmi világot. A tőkepénzesek bezárták pénzszekrényeiket és egy centet sem hajlandók kiadni. És pedig azért, mivel ha Byran találna győzni, első dolga volna ledönteni a vámsorompókat és akkor a szabadkereskedelmi elvek jutnának érvényre az egész vonalon, amelyek egészen más képet kölcsönöznének az Egyesült Államok kereskedelmének. Ilyen bizonytalan helyzet mellett azután nem akarnak kötni nagy üzleteket, melyeknek lebonyolítása éveket vesz igénybe. Pedig csak olyan üzletek biztosítanak állandó munkát és kenyeret a sokaságnak, melyeknek lebonyolítása évekig tart. És innen ered a baj, mely alatt sinylünk mindnyájan és legnyomasztóbban hat a munkáscsaládokra, melyeknek tartalék alapjuk nincs, vagy ha volt is valami kevés, hamar elfogyott és inkább visszavándorolnak hazájukba. A helyzet sújtja a tőkét is, mely sokat veszített és egyre vészit értékpapírjaiban. A trustok most már bánják is, hogy kikezdték Roosevelttel és kijátszották ellene az októberi válságot azért, mivel ő közülük egynéhányat alaposan megrázott, amennyiben a törvény kijátszásával akartak pénzt harácsolni. Most bánják, hogy Byran politikája rájuk nézve sokkal végzetesebbnek mutatkozik, mint Roosevelté. Ez a helyzet nemcsak itt érezteti hatását, de — amint olvassuk — túl a tengeren is. Ami természetes is. Mert, ha itt megváltozik a nemzetgazdasági politika, ugy más kereskedelmi számitások jutnak érvényre a világpiacon. Ami onnan van, mert az Egyesült Államok ipara, kereskedelme és természetes gazdaságának forrása oly bő és oly súllyal nehezedik az egész világra, hogy a földingást kell, hogy megérezze k mindenütt, mely itt támadt. Igaz, Roosevelt kijelentette, hogy a hagyományokhoz hiven ragaszkodik és nem akar harmadszor elnök lenni. De mégis, ha az amerikai nép közfelkiáltással jelölné, ugy az elnökséget elfogadni erkölcsi kötelessége volna. Ez az eshetőség rögtön véget vetne a jelen válságos helyzetnek. Visszatérne az üzletbe a bizalom és oly boldog idők következnének Amerikában, mint soha sem voltak. Mert a trustok — mint megvert ebek uruk lábához — ugy simulnának Roosevelthez és keresnék kedvét. Ezek is ugy vannak most, mint a mesebeli tanonc, ki addig idézgette az ördögöt, amig meg nem jelent. Mikor pedig megjelent, nem tudta visszakergetni és kiabálni kezdett, hogy segítsenek rajta, mert elviszi. HÍREK. Krónika. Tanköltemény különösen helybeliek részére, de fogfájós vidékiek is haszonnal olvashatják- Nem reklám! »Akinek foga fáj, tartsa nyelvét arra . . .< Igy zengé ezt régen Arany János lantja. Ma már a fájásnak máskép leszen vége . . . A fogorvosnak is van rajt' nyeresége ! Hát biz a fogfájás fájdalommal jár, ha Holmi csillapítót nem rakunk reája, — Hát a foghuzatás! — Petőfi is tudta, — A világon a legkeservesebb munka. A páciens leül a nagy karosszékbe, Aggódó az arca, hull a verítéke, Kezei reszketnek, szine fehér, sápadt, Nyitva van a szeme, de ő mitsem [láthat . . És jön a professzor nyájasan, vidáman, Vigasztaló szóknak nincsen nagy híjában; Orra hegyén cvikker, a kezében vas van S megkezdi a munkát derülten és lassan. S mint a kis Dunának partja porral telve — Oly kiszáradt szegény páciensnek nyelve És mint hangulat a megyebizottságban . . . Olyan hangulattal hangzik hang a szájban . . . Hej, de most már késő ... a fog künn fehérlik És az arc rohanvást, mint az alma, — érik . . A fájdalomérzés tetőpontra hágott, Ki a Napba néz is, csillagokat lát ott! — Ami a fő ebben és ami a főfő, Elmulhatik két, vagy három emberöltő, Mig egy ember akad, aki véges-végbül Kihúzza a fogat, — de fájdalom nélkül. Mig e sárvilágra születik ily ember, — Telve fogfájással, fájdalom- s keservvel Kínlódni kell addig, — sirni, mint a gyermek, Ugy a főispánnak, mint a miniszternek. De ha akad ember, egy Európában, Ki a fájdalommal is szembenéz bátran És fájdalom nélkül tesz-vesz s fogat rántat... El kell titkát lesni! Oda se az árnak! — Hát itt Esztergomban, miközöttünk már van, Ki fájdalom nélkül tesz-vesz, intéz bátran. Alig nézünk körül, nincs is, aki intsen, Már azt vesszük észre, hogy rossz fogunk nincsen. Csak aztán fájdalom ide, avagy oda Senkinek se jöjjön ki ám a jó foga ! Mert lehet, hogy ilyen tüzes buzgalomban A szó is megreked, mint a »gramofonban«. . . Már pedig tudja a megyebizottság is, Hogy szeretünk szólni, ha tán még úgy fáj is! (-) * Űrnapja Esztergomban. Az Oltáriszentség fenséges ünnepe impozáns módon folyt le városunkban. Esztergom városának kath. világa igen nagy számmal volt képviselve a gyönyörű körmeneten. Már korán reggel, sőt előtte való napon is szépen diszitették a bazilika környékét, megboronálták az utakat, behintették azokat fűvel, virágokkal, hogy az Oltáriszentségben jelenlevő Ur Jézusnak igazi triumphust rendezzenek. Vaszary Mihály, hercegprimási intézőt illeti meg az elismerés szava, aki mint minden esztendőben, ugy ez idén is gondoskodott embereivel arról, hogy a főszékesegyház környéke és a főút a nagy napnak megfelelően helyreállittassék. Reggel 8 órakor vette kezdetét az ünnepélyes szent mise, melyet Rajner Lajos dr. püspök mondott Haliczky B. Zoltán főszentszéki jegyző, Skoda János, Pauer Károly karkáplánok és a növendékpapok asszisztenciájával. A körmenetet is ő tartotta ugyancsak az előbb emiitettek segédkezése mellett. A körmeneten, valamint az előtte tartott sz. misén a helybeli főés alsópapságon kivül részt vettek: Gyapay Pál megyénk főispánja, a megyei tisztviselők, Perényi Kálmán dr. alispán, a városiak pedig Földváry István dr. főügyész vezetésével. Megjelentek továbbá a hercegprimási és főkáptalani uradalom tisztjei és a helybeli adóhivatal tisztjei is szép számmal. A katonai tisztikar Hess Rezső ezredes vezetésével vonult ki teljes díszben. Képviselve voltak e fenséges körmeneten azonkívül a helybeli plébániák, a különböző egyletek és körök, a tanulóifjúság, a vizivárosi elemi és polg. iskolai növendékek, a női Mária-kongregáció, az Oltáregylet, az érseki óvónőképző intézet stb. A vizivárosi polg. iskola növendékei kedves nővéreik kíséretében szép fehér ruhában jelentek meg, úgyszintén a Mária-kongregáció tagjai is, mi nagyban emelte az ünnepély fényét. A kanonoki két házsor négy sarkán, a kapualjában (Rajner püspök, Graeffel, Brühl és Pór' prelátusok házában) felállított négy oltár gyönyörűen volt feldíszítve. A menet sorrendje különben a következő volt : Legeiül mentek az érseki árvaház növendékei