ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-01-19 / 3. szám

Azonban az emberi elme alkotásainak fejlődésével, a tudományok előhaladásával kapcsolatos emberi gőg és büszkeség terjedésével —• sajnos — azt tapasztaltuk, hogy az egész világot jótékonyan beárnyazó évezredes faóriásnak hajszálgyökereit élősdieknek ezrei lepik el s az istenáldotta földnek és a föld népének erejét, szeretetét, ragaszkodását mérges gyümölcsöket termő, vad növényeknek gyökerei nyomják el. Képlet nélkül szólva keresztényellenes, hazát és vallást nem ismerő elvek és intézmények férkőznek nemzetünk lelkéhez, melyek rombolását, pusztítását nem nézhetjük összetett kézzel, nem tűrhetjük, hogy infernális hatalmak vegyenek erőt az örök igazság hirdetőjén és képviselőjén. Ha elődeink találtak alkalmas eszközöket s tudtak alkotni hatalmas szervezeteket, melyeknek segélyével érvényesült a katholikus elv az állami és társadalmi élet minden rétegében, az oktatás minden fokán, a művészetek és tudományok minden ágazatában ; ha régen meg tudták találni a módját annak, hogy a túlnyomó katholikus többségek felett ne rendelkezzenek tanainkat gyűlölő, elnyomásunkra fanatikus kiszámitottsággal törő törpe minoritások — megtaláljuk mindezen eredmények kivívásának eszközeit ma is, csak nyitott szemmel nézzük korunkat, amint nézték elődeink is a magukét s a jóknak fölismert fegyverek forgatásában vezessen bennünket ugyanaz a hév és buzgóság, amely vezette a keresztes vitézeket, a kultúrát teremtő szerzeteseket, a töröKverő Hunyadiakat s a Pázmány Pétereket és Lippay Györgyöket. Amikor a szerzetesrendek vagy keresztes hadak utján lehetett legjobban segíteni a népen, akkor ilyeneket szerveztek a katholikus restauráció lelkes vezérei; ma a szövetkezés, a sajtó, a szabadtanitás, a gazdasági bajok orvoslása, a politikai és tudományos élet eseményeiről való fölviu

gositás, a peres ügyekben való segédkezés kínáltnak legalkalmasabb eszközökül a nép anyagi és 'kölcsi fölsegélésére, ma tehát ezeknek szervezésén ül fokozott erővel buzgólkodnunk. Ezeket az elveket akarja megvalósítani a atholicizmus s a korszerűség kívánalmait akarja yyesiteni a magyar katholicizmus restaurációjátk legújabb s — ha nemzetünk restaurációra ^yáltalában képes — annak hamarosan legerőbb szerve: a Katholikus Népszövetség. Olyan ervezetnek készül ez, mely egyesitheti az összes agyar katholikusokat s amely ezért védelmetje, harcosa lenne a katholicizmus gondolatának . állami és társadalmi élet, az irodalom, tudoány, művészet, ipar, gazdaság és kereskedelem inden ágazatában. A magyar katholikusok egyetésére égető szükség van, mert szervezetlenséünk és egyenetlenségünk már eddig is számtan jogunkat, egész társadalmi osztályok boldoulását, elveinknek tömérdek lehetséges téren iló érvényesítését engedte oda prédául hozzánk ápest csekély számú, de szervezett ellenségeink3k. Szervezetlenségünk következtében lomha, atudatlan test vagyunk, mely ha néha megmozdul is, az ellenségek soraiban nem sok kárt tesz. Minden katholikusnak tömörülése a Katholikus Népszövetség zászlója alá véget vetne ennek a szégyenletes állapotnak s a tömörülésnek nem áll útjában semmi, mert maga a katholicizmus az alapja az egyesülésnek. A Katholikus Népszövetség be akarja vinni a katholicizmus gondolatát az állami élet minden helyzetébe és vonatkozásába. Az a célja, hogy a katholicizmus, a magyar katholikusok számbeli túlsúlyának s a magyar katholicizmus múltjának megfelelően, mindenütt érvényesüljön. Nem akarjuk tovább tűrni, hogy a közvagyon felhasználásával továbbra is antichristianus irányzatok tápláltassanak, nem akarjuk eltűrni, hogy katholikus alapjainkon ellenségeink lépesedjenek s gyűjtsék az erőt az ellenünk folyó s napról-napra hevesebbé váló küzdelemhez. Nem sértjük senkinek a jogát, de a magunkéhoz sem engedünk rabló szándékkal senkit hozzányúlni. Nagy céljainak elérésére, az összes katholikusok egy táborba gyűjtésére felhasználja a Népszövetség a propagandának mindazon eszközeit, amelyek nemes céljaival, a mi kis magyar világunk átalakítására, nemesebbé tételére törő terveivel megegyeznek. Szabad tanítással, értekezletekkel, a katholikus szellemű hírlapok támogatásával és terjesztésével; röpiratok kiadásával tájékoztatja tagjait gazdasági és erkölcsi bajaink okairól és orvosságairól, a politikai és társadalmi élet bennünket érdeklő eseményeiről és feladatairól. Kioktat a gazdasági és szövetkezeti ügyekről ; tanácscsal, közbenjárással, segítséggel szolgál hitel-, fogyasztási, gazdasági és ' egyéb szövetkezetek felállításában. Irodákat szervez, ahol a Népszövetség tagjai közigazgatási, gyám-, adó-, katona- és egyéb ügyeikben ingyen felvilágosítást nyernek. Védelmet nyújt tehát a közigazgatási sérelmek és közgazdasági bajok ellen s minden lehető eszközzel segiti tagjait, hogy ugy az anyagi, mint a szellemi boldogulás terén minél nagyobb előhaladást tegyenek. A katholikus irodalom, tudomány és művészet fellendülése természetes következménye lenne a Népszövetség boldogulásának, mert a szövetség eszközei által felvilágosított népet többé nem tudná adófizetőjévé tenni a katholicizmus kiirtásán fáradozó sajtó ; iskoláinkban, egyetemeinken nem jutnának többé kathedrához magasztos elveink kipellengérezése által népszerűekké vált urak. A Népszövetség állandóan szemmel tartaná ugy a jó irányú, mint az ellenséges irodalmat, tudományos törekvéseket, szellemi mozgalmakat s a Népszövetség tagjait jólértesültségük megóvná attól, hogy ezentúl csak egy krajcárt is meg nem érdemelt helyre juttassanak. Álljon tehát sorába mindenki, akinek fáj a magyar katholicizmus pusztulása, akit lelkesít a dicső, boldog jövőnek reménye s aki nem akarja tűrni, hogy élősdiek, férgek, alattomos ellenségek sorvasztó áskálódása által elvesszünk. Alljon a Népszövetség zászlója alá minden becsületes s közügyeink iránt csak egy kicsit érdeklődő katholikus ^jtelme gyötörné, szaggatottan unisono mondja kar: »et exspecto«. De hiszi az örök életet s 'X majdnem lehetetlen akkordkövetkezésekkel , as, e, des, c dur hangzatokkal) többször és iindig fokozódó erővel ismétli meg, mig erőteljes armóniával az Ámenre tér. E részben Liszt a hangulatfestések oly vál>zatos képeit s oly megragadó bensőséggel festi, lely a velőt is megrázza. Sanctusát mintha a bethlehemi pásztorok ?ájába adná, erre vall 6

/4-es üteme s pastoralis :llege s mintha a bethlehemi éjszaka nagy eselényét kívánná föltárni, csakhamar felcsendül a lóriá-nak már ismertetett spherikus motívuma, íelybe az angyalok hosannája vegyül. A mise többi része már eddig felhasznált iotivumokon épül föl. Igy a Benedictus a »Christe ;

eison« motívumon, az Agnus a »qui tollis« íotivumon. Fölötte érdekes a »dona«, amely első összefüggésce hozza a misének e célra alalmas motívumait. Igy orgonapontra építve hozza lőször a »Christe eleison«, majd az »et in terra ax« motívumát több változatban, mig nem a Kyrie« alapmotívumán át egyházi zárlattal művét efejezi. íme mily hatalmasan nyilatkozik meg minen téren Lisztnek subjectivitásában rejlő és lély psychologiai alapon nyugvó nagy intuitív 3remtő ereje ! Tanulmányom a január 5-iki budapesti elődással kapcsolatban állván, illik, hogy ennek ikeréről is beszámoljak. Stojanovits Jenő nagy tudása és rátermettsége sikert jósolt a nagyszabású vállalkozásnak. Ének és zenekara is kitett magáért s tőle telhetőleg minden jót produkált. Hogy mindamellett teljes sikert nem aratott, az több körülményben leli magyarázatát. Az én véleményem e tekintetben ez: amig egy énekkar a karének művészi előadásánál csak a kottájában jelzett dynamikai árnyalatokban és a karnagyi pálca vezető erejében találja meg a siker zálogát, addig föllépése csak kísérlet marad, melynek csak félsiker lehet a dija. Bármily erőkből és mondhatom tiszteletre méltó erőkből állott is a kar, eltekintve némi ingadozásoktól s a fuvó hangszereknek sokszor boszantó distonálásától, nem tudott hatásosan kidomborítani sok oly helyet, amelyet nem a kottából, hanem az együttes próbákból s magából a mű szelleméből ki kellett volna éreznie. De hát hiába! A műnek nagy, sőt óriási nehézségei, a még fiatal énekkar, a csak ad hoc összetoborozott zenekar nem győzte sem idővel, sem annyi erővel, a mennyit Lisztnek ezen műve minden tekintetben megkövetel és megérdemel, ha buzgalmán nem is múlott. Hogy a közönség részvéte nem volt megfelelő, ez más lapra tartozik. Minden komoly zenésznek azonban örvendenie kell, hogy a ritkán hallott mű, amely 1858. április 11-ike óta Budapesten is szunnyadt, újra előadásra került, mert most már megerősödtünk annyira, hogy Lisztet megérteni és megbecsülni is tudjuk. s ha az icle sorakozók a Népszövetség terjesztésében csak századrészét fejtik is ki annak a buzgalomnak, melyet az megérdemel, akkor a Népszövetség virulni fog s vele virul a magyar katholicizmus ! Adja Isten ! — A „Morvavö"Igyi"-nek szives figyelmébe.*) Kezemben van a Miaván megjelenő »Obzor«. Kijelentem, hogy nem vagyok szociáldemokrata, de ha ezt a lapot adom a morvavölgyi népnek a kezébe, szociáldemokratává lesz. A morvavölgyi ur vagy nem olvassa az »Obzor«-t, vagy ha olvassa, nem tud a sorok között olvasni, ha azt állítja róla, hogy ker. szociális irányú. Mi az az »Obzor« ? Nyitramegyében a megyei bizottságba való választáskor Szabó Kálmán járásában kibuktak az összes néppárti jelöltek. Az »Obzor« pedig azon uraknak a lapja, akik arra törekednek, hogy a választások igy végződjenek. Hol van itt a ker. szociális irány ? Mi az az »Obzor«? Az »Obzor« azon uraknak a lapja, akik az egyház parancsait nem szokták megtartani. Hol va*n itt a ker. szociális irány ? Mi kell tehát a morvavölgyi népnek? Az, hogy egyházi és világi elöljárói jó példával járjanak elől. Legyen minden plébánián a legnagyobb rend és pontosság, legyen minden községnek lelkiismeretes tanítója, vallásos bírája, jegyzője, legyen a járásban törvénytisztelő szolgabíró, orvos, gyám, csendőr, kisbíró. Hanem, ha a morvavölgyi ember kénytelen tapasztalni, hogy egyikmásik plébánián rendetlenség uralkodik, hogy papja nem jó tanácsadója (csakhogy — sajnos — egyesek tanácsaikkal épen a néppárt ellen törnek. Szerk), ha azt látja, hogy tanitója nem járul a szentségekhez, hogy az iskolában kalappal a fején és pipával a szájában fogadja a gyermekeket, ha szolgabiráját, jegyzőjét, orvosát, gyámját vagy nagyon ritkán, vagy egyáltalában nem látja a szentmiseáldozat bemutatásánál, ha azt látja, hogy a vadászbérlők, akik rendesen urak, ünnepnapokon hajtó vadászatokat rendeznek, ha az uradalmak vasárnapokon mezei munkát végeztetnek, akkor nagyon könnyen elhidegül az egyház iránt és akkor hiába adom kezébe az »Obzor«-t, mert ebben az újságban ilyen dolgokról nem irtak és nem is fognak írni. Legyenek élő tjságok a nép között, főleg az elöljárók és akkor nem kell attól tartani, hogy a morvavölgyi nép szociáldemokratává tesz, mert van még olyan materialista a nép, hogy vagyonát nem engedi, a szociáldemokratákról pedig az a véleménye, hogy elveszik a vagyonát. Mi nem félünk a Hodzsáéktól, azok nagyon messze esnek tőlünk, de félünk azoktól, akik a nép között élnek, járnak s annak a népnek a fentebbiekben vázolt elöljárói. Miavavölgyi. A baromfitenyésztésről. Irta: Sinka Ferenc. II. Baromfiudvarunk képe nem volna teljes az önérzetes kakassal és kodkodácsoló tyúkokkal, ha ott nem látnók még a haragos pulykát, fehér tollú libát és falánk kacsát; no meg a szelid galambokat és rágcsikáló nyulakat is. A nemzetközi baromfikiállitáson nagy volt bennök a választék. Valamennyi között legnagyobb feltűnést az emdeni ludak keltették, Mintegy 70 pár volt bemutatva, de egytől-egyig bámulatraméltó példányok. Hatalmas termetükkel, bárányi súlyukkal és hófehér tollazatúkkal a legértékesebb és legpraktikusabb lúdfajta. Hódító útjában ez van hivatva ez ország lúdtenyésztését regenerálni és európai hirét emelni. Az emdeni lúd Frieslandból, Emdenből származik. Magyarországba Angliából és Németországból került a 70-es években. Közepes tojó, de a nagy test mellett finom tollú és hizékony fajta. Tojáshozama évi 15—20 db; egy darab 180—190 grammot nyom. Súlya soványan 6—8 *) Szívesen adunk helyet e kis cikknek lapunk hasábjain, bár a szerzővel több tekintetben nem vagyunk egy nézeten. Hogy Hodzsa szociáldemokrata elveket hirdet és lapjának azon a vidéken elég sok olvasója van, senki sem tagadhatja. Hogy pedig a vallásos tót nép már nem tiszteli annyira papját és egyáltalában az egyházi tekintélyt, az kizárólag Hodzsa politikájának és a »Ludove Novinyt revolverstilusának köszönhető'. Ha tehát az »Obzor< ellen kifogást emt'lnek, tessék a nem nemzetiségű papságnak és az illető tényezőknek igazi keresztény szociális lapot teremteni. Abban teljesen igaza van a cikkírónak^ hogy a népnek ugy egyházi, mint világi elöljárói jó példával járván elől, élő újságok legyenek. A példa vonz.