ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-05-24 / 21. szám

— Apponyi kultúrpolitikája. Apponyi szerdai beszéde az egyszerűségnek a remeke. Szándékosan került minden szónoki diszitést, mert Demosthenesnél szebben beszélt a tett. Ada­tokkal bizonyította, hogy fejlődésünk fokozatosan emelkedik. Hiszen mig ujabbi alkotmányos éle­tünk kezdetén, 1868-ban 2 millió és nyolcszázezer koronát tett ki a közoktatásra forditott összes kiadásunk, a folyó évben már ez a kiadás 81 millió és 350 ezer koronára rúgott. S amióta ő áll a közoktatási kormány élén, 31 milló koroná­val több lett a költségvetés, mintáz előző években. Beszélt azután több fontos törvényjavaslatról, melyet még a nyári szünet előtt szeretne a Házzal megszavaztatni. Igy pl. készül a tanterv a magyar nyelv tanításának minél sikeresebb keresztülviteléről; a Ház asztalára kerül nemsokára az ingyenes elemi népoktatásról szóló korszakos törvényjavas­lat is, mely ugyan közel 5 millió korona áldoza­tot fog követelni a nemzettől, de szivesen szavazza meg e törvényjavaslatot minden honatya, mert a gyermekeit szegénysége miatt taníttatni nem tudó nép helyzetén segit e törvénnyel a kormány. Igen helyesen teszi Apponyi, hogy az ismétlő­oktatás elsatnyult intézményét is fel akarja eleve­níteni és a tanitóképzők helyes reformját nyélbe ütni. Ez utóbbi reform — szerény véleményünk szerint — nem fog a felekezeti képzők jogain csorbát ütni. Hisz erre a legfőbb garancia maga Apponyi, ki a nagy magyar nemzeti kultúrát mindenkor — igen helyesen — vallás-erkölcsi alapra kívánja fektetni, mely alapot azután gaz­dasági és szociális intézményekkel is óhajtja tovább fejleszteni. De a mi minket, katholikusokat legjob­ban érdekel: az az autonómiára és a kongruára vonatkozó megjegyzése. Apponyi be akarja váltani azt, amit igért. Autonómiát akar adni a magyar­országi katholicizmusnak, hogy végre-valahára megkapja az őt megillető jogait. Az eddigi kor­mányok mindig csak az igéret szép szavával kecsegtették a katholikusokat. De hiszen tudjuk : az igéret szép szó . . . Előtérbe helyeztek más javaslatokat és a szegény autonómiát mindig háttérbe szorították. Most végre-valahára nagy Apponyink maga fogja a gyeplőt és sürgeti leg­jobban az ügy rendezését. S igy áll a dolog a kongruával is, mely már nem késhet soká. Ha a néptanítók helyzetén segíthettek, segítsenek a lelkipásztorkodó papság szomorú sorsán is. A lelkésznek — mint Apponyi mondotta — nagyobb kvalifikációja és magaszto­sabb a hivatása mint a tanítónak és mégis, ha a financiális viszonyokat tekintjük, a lelkész jóval sanyarúbb helyzetben van, mint a tanitó. Igaza volt Csóti Géza képviselőnek, mikor azt mondta szerdán a parlamentben: Ezer korona évi fizetés egy káplánnak nevetségesen csekély, mert ebből 500 koronát élelmezésre levonnak. A tűrhetetlen existenciális viszonyok miatt jelentkezik felekezeti különbség nélkül a paphiány aggasztó jelensége. Szomorú dolog, de való. Végül Apponyi az 1848. XX. t. c. végre­Mennyek derűje, földi viharok Együtt segítik nagy diadalod': Hogy minden ágad, minden leveled Múló idó'n vesz örök eleteti Oh hadd dicsérjünk, hadd szeressünk Krisztusnak tölgye szentegyházunk, Benned születik újra lelkünk, Veled az élet utján járunk I Az ültetett, az éltet, áld, növeszt, Kinek szivéből nőtt ki a kereszt, Az »élet fája<, rég mely elveszett, De Krisztus benned visszaszerezett I — — S te vezérág az Isten tölgyén, A koronának koronája, Hogy szived oltár, lelked tömjén, Azt benned is Krisztus munkálja! Aranymiséden Főpapunk, Atyánk, A >Szentek Szentjén* esdj áldást reánk, Maradj *Kegyes«, — királyi gondolat: Az ég, a föld közt szent, nagy kapcsolat! S ha Salamonnal megkönyörgvén Nem kértél mást. csak bölcseséget: Láss uj tavaszt a Krisztus tölgyén, Az >újhodás*-ban célod érjed! Imád, áldásod, apostolhited A lázas kornak hozzon életet: Tavasznak éltét, Húsvét kincseit: Az ég és föld közt >Treuga Dei<-t! hajtását is tűzte ki céljául. Reméljük, hogy e végrehajtás is igazságosan, a magyarországi val­lásfelekezetek jogainak, intézményeinek sérelme nélkül fog a közel jövőben megtörténni. Addig is kívánjuk Apponyinak, hogy nemes intencióinak keresztülvitelében a képviselőház más, kevésbbé fontos dolgokkal ne akadályozza őt; hadd legyen a javaslatokból mielőbb törvény, főleg pedig a kath. autonómia és a kongrua be­cikkelyezése ne késsen soká. Ha pedig a parla­ment elé kerül e két utóbbi ügy, oldassék meg mindkettő helyesen. Ami az egyes támadásokat illeti, melyek egyrészt az államosításban szenvedő liberális atya­fiak hig agyvelejéből, no meg a minden jogos kívánság teljesítése — s igy természetesen az autonómia becikkelyezése ellen is — vészt kiáltó »Az Ujság« »Rovás«-aiból kerültek és kerülnek ki még ezután is, Apponyi ne törődjék. A parlament nagy többsége helyesli terveit, a szánalmas alakok bújjanak csak vissza szépen sötét odúikba. Helye­sen irja róluk az »Alkotmány« : oly ostobán gyanú­sítanak és firkálnak, hogy a személyeskedő és gán­csoskodó tendencia lólába teljes mezítelenségében lóg ki. Kettős jubileumi ünnep a fővárosban. Vaszary Kolos bibornok hercegprimás fő­védnöksége alatt a fővárosi férfi és női Mária­kongregációk a többi fővárosi katholikus egye­sületekkel szövetkezve május hó 31-én nagyobb­szabásu ünnepséget tartanak (az alább jelzett programm szerint) I. a lourdesi szent Szűz meg­jelenésének és II. X. Pius Őszentsége pappá szen­teltetésének ötvenedik évfordulója alkalmával. Az ünnepségen résztvevők figyelmébe ajánl­juk : 1. A Szentséges Atya teljes búcsút engedé­lyez mindazoknak, akik az ünnepség alkalmával a szentségekhez járulnak és az egyház fejének szándékára imádkoznak. Evégből kérjük az egye­sületeket, hogy május 28-án Áldozócsütörtökön, testületileg járuljanak a szentségekhez. (Ugyanis 31-ikét az ünnepség egyéb részei foglalják le.) 2. Akik az ünnepségen részt vesznek, Őszentsége túláradó jóságából pápai áldásban részesülnek. 3. Az ünnepség alkalmára Öszentségétől meg­áldott érmeket szereztünk, amelyeknek egyik olda­lán a lourdesi szent Szűz, a másik oldalán X. Pius képe látható ; hasonló levelezőlapot is készítettünk. Ezek az ünnepet megelőzőleg, vagy az ünnepség alkalmával megszerezhetők önként felajánlott sze­retet-adomány fejében (pld. 10 fill.) az egyesületek megbizottainál. A begyült összeget péterfillérként a Szentséges Atyának ajánljuk fel és a »Maria­Kongregacio« lapban nyugtázzuk. 4. Vidékieket szívesen látunk, de az elszállásolásukról nem gon­doskodhatunk. 5. A jubileumi ünnepséggel össze­függő minden levél és küldemény »Mária-Kon­gregáció « Budapest, VIII. ker., Mária-u. 25. cimen küldendő. X. Plus Szentséges Atyánk tiszteletére május 31-én d. e. 11 órakor a Kath. Kör (IV., Molnár-u. 11.) dísztermében (és szükség esetén ugyanakkor párhuzamosan az angolkisasszonyok udvarán) Rad­nai Farkas besztercebányai megyés püspök őmél­tósága és gróf Zichy Nándor őnagym. elnöklete alatt diszlelöadást tartunk a következő sorrendben : 1. Örömdal Thielen tői. Előadják a növ. papok, premontreiek, kegyesr. és egyetemi kongregáció egyesitett énekkara. Vezényli: Melszner Imre. 2. Az elnök megnyitó beszéde. 3. A papság törté­neti szempontból különös vonatkozással hazánkra... Szölgyémy Ferenc, a . Ferenc-József-intézet kor­mányzója. 4. Ifjúsági szónoklat. Tartja Feltser Imre bh. 5. A pápaság hitelveink szempontjából. P. Tomcsányi Lajos S. J. 6. Elnöki bezáró beszéd. 7. Pápai és nemzeti himnusz . . . Közös ének. — Megjegyzés. 1. Az ünnepségen csak jegyekkel lehet résztvenni. 2. Jegyeket a kath. egyesületek megbizottainak révén (ingyen) szerezhetünk és VIII., Mária-u. 25. alatt. A lourdesi szent Szűz tiszteletére rendezett ünnepség sorrendje. Május 31-én délután: 1. Gyü­lekezünk a belvárosi templom terén 3 órakor. Rövid ájtatosság után 4 órakor megindul a kör­menet a Váci-, Nádor- és Zrínyi-utcákon a Szent­István bazilikába. 2. Szent-István bazilikában a) Szentbeszédet mond sipeki Bálás Lajos rozsnyói püspök ur őméltósága, b) lorettói letenye, c) Magni­ficat, Te Deum és szentséggel áldás. — Meg­jegyzés. 1. Az egyesületek zászlójukkal jelenjenek meg. 2. Egyesületeken kivül a hivek kerületek szerint saját zászlójuk körül csoportosulnak. 3. A meneten résztvenni óhajtó egyesületek szívesked­jenek ezen szándékukat előre bejelenteni (VIII., Mária-u. 25.). 4. Akik az egyesületeken kivül óhaj­tanak résztvenni a körmeneten, azokat majd a rendezők fogják elhelyezni. Jöjjetek kath. hivek, jubiláljunk! Nyilatkoz­tassuk meg a kegyeletet és hálát, amit a lourdesi Szent Szűz és Szentséges Atyánk iránt táplálunk. Ötven éven át éreztette a Lourdesban megnyilat­kozó Szeplőtelen a föld kerekségével édesanyai jóságát; ötven éven át osztja Szentséges Atyánk felkent papi keze az áldást! Illő, hogy vigasztalás és áldás után sóvárgó lelkünk jubiláljon. Vészes felhők tornyosulnak hivő lelkünk országa fölé. De ime, ott tündöklik már ötven éven át a muló sötét felhők foszlányain vigaszunk, reményünk, boldogságunk tündér szépségű szivárványa: a lourdesi szent Szűz, hirdetve, hogy nem lesz többé vízözön, általános pusztulás ! Magasra tornyosul­nak a romboló hullámok lelkünknek drága ott­hona ellen! De ime, az ötven éves papban szi­lárdul áll a szikla, amelyen a pokol kapui nem vesznek erőt! Jertek tehát! szemléljük a vigasz­taló szent szivárványt és támaszkodjunk a meg­dönthetetlen sziklára és jubiláljunk! Megjegyzés. A vidéki kath. egyesületeket kérjük, hogy hasonló ünnepségeket szervezzenek és azok sikerét a Mária-kongregáció lapban ismer­tessék. A jubileumi levelezőlapokat a vidékiek is megszerezhetik a meghatározott föltételek mellett. (Budapest, VIII.. Mária-utca 25. szám.) A rendezőbizottság. — A nyitramegyei politikai helyzet. Már installálták gróf Wilczeket, ezt a hithű volt nép­párti képviselőt, mint nyitramegyei főispánt. Az ő első szereplése rokonszenves, imponáló volt. Ritka szellemi képességei vannak, magával ragadja az embert mint szónok. Mégis nehéz lesz a hely­zete az alkotmánypártivá átvedlett darabontok agyarkodása miatt. Nyitramegyében elég a svihák. Mindazonáltal ha tekintetbe vesszük, hogy gróf Wilczek Frigyes nemcsak a szót gyúrja, nemcsak a politikában és diplomáciában otthonos, hanem mint volt hontvármegyei szolgabiró, a közigaz­gatás fineszeivel is ismerős, reméljük, hogy bol­dogulni fog. Egyenes jelleme kizárja a struc­politikát, tapintatos és körültekintő erélye pedig nem fog gyengeséget mutatni, ahol a közbajok orvoslásáról van szó. A volt darabontok is meg fogják gondolni, akadékoskodjanak-e ott, ahol meg­alkuvást nem ismerő szigorral és részrehajlást száműző igazságossággal kell találkozniuk. Nyitramegyében van 11 képviselő és ezek között van 6 néppárti. Tehát ebből is kiviláglik, hogy a megye túlsúlyban néppárti. Az uj főispán­nak ezt sem szabad elfelednie, annál kevésbbé, mert ezek legmegbízhatóbb támaszát képezik, ha velük tart. A Thúróczy-Pongrácz-Krausz-féle complot csak ártani tud neki. Semmit sem aján­lunk az uj főispánnak melegebben, mint az óvatos körültekintést. HÍREK. Krónika. El sem tudjuk képzelni most, Hogy húsz év alatt A világgal városunk is Már mennyit haladt; Amidőn még villám sem volt S Lőrinc-utca sem, A nagy hid szinte hiányzott, — Alig képzelem! Hát még hogy a korzó mi volt, Rá se gondolok, — »Koroná*-ba sem mehettünk, Ha nem volt dolog. Hát akkor a mozi, mozi Hogy lett volna meg? Este — nyugalomra tértünk S fölkeltett a regg' . . . S a kovácspataki szálló Még a holdba' volt, — A poéta akkor még csak Szivéről dalolt És ha a természet ékes Templomába tért, Többnyire a Fári-kúthoz Szaladt le vizért, Vagy a Majális-kút körül Csapta a szelet . . . JQ. Ezért termeltek régente Annyi éneket, Melyekben a virágok és Az erdei csend Néma ajkkal dicsérik a Nagyot, Végtelent! . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom