ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-05-17 / 20. szám

zia), Baróthy Ferenc (Lippa), Szilárdak (Esztergom), gróf Serényi János (Vác), Lippa község, Ujaradi katholikus ifjúsági egyesület, Vannay Ignác (Balassagyarmat), Várnay Imre (Zsombolya), Bainprecht Antal és családja (Veszprém), Boll plébános (Nagytapolcsány), dr. Kárpáthy Károly (Szeged), Buzáth Ferenc (Budapest), báró Sztojánovits György (Nagyzsám). Csárszky István (Esztergom). Zichy-Hunyady Henriette (Budapest), az esztergomi izr. hitközség, Csáti Géza (Franciavágás), gróf Wilczek Frigyes (Érsekújvár), Agnelli (Sárvár), Pelczer Lipót (Kernend), Veszelyiék (Budapest), Brühl József és Skoda (Esztergom), Laczkóék (Esztergom), Lukcsics József (Budapesti, Szemnecz Emil (Budapest), Horváth Dezső (Tornóc), Kurinszky-család (Szakolca), báró Dániel Tibor (Németelemér), Szivák Imre (Budapest), gróf Zselénszky Róbert, Városy Gyula (Kistelek), Hatos Viktor (Paks) gróf Nákó (Fiume), Szmatlik (Esztergom), Tóth János államtitkár (Budapest) és számosan. Csernoch püspök pásztorlevelei. Csernoch püspök beiktatása napján papságához latin nyelven fogalmazott, fűzött könyv alakjában megjelent gyönyörű tartalmú pásztorlevelet intézett, hiveihez pedig szintén egy mély tartalmú pásztorlevelet és pedig magyar és német nyelven. A pásztorlevelek méltatását lapunk irodalmi rovatában találja meg a szives olvasó. Egyéb temesvári hirek. Csernoch püspök felszentelése és beiktatása alkalmából 1000 koronát küldött Telbisz Károly dr. temesvári polgármester kezeihez oly célból, hogy az összeget a temesvári szegények között ossza szét. Másnap pedig a csanádi egyházmegye érdemekben gazdag szentelő püspökét Németh Józsefet püspöki helynökévé nevezte ki s egyben rendkívül meleg szavakban fejezte ki köszönetét és elismerését azért az odaadó buzgalomért, amelylyel az egyházmegyét a püspöki szék megüresedése óta vezette s egyúttal összes tett intézkedéseit jóváhagyta. A város és egyházmegye szerte közszeretetben álló főpap kitüntetése nagy örömet keltett mindenütt. * * * S most Isten segítségével bezárom hosszú referádámat, eleget téve azon ígéretnek, melyet Temesvárra való elutazásom előtt tettem igen tisztelt olvasóimnak. Adja a Mindenható, hogy Csanád uj főpásztora, kit mindnyájan szeretünk, tisztelünk és becsülünk, igen sokáig teljesítse magasztos hivatását ugy szeretett egyházunk, mint édes hazánk javára! Pauer Károly. — A néppárt nem fuzionál. Ki hitte volna, hogy a 67 és 48, a legélesebb közjogi ellentétek ez országban valamikor egybeolvadnak. Pedig csakhamar megéljük ez ujabb meglepetést. Mert érzik lábuk alatt tünedezni a földet, féltik kerületeiket. Annyi bizonyos, hogy manapság a 67 egymagában politikai programúinak a megélhetésre kevés, a meghalásra elég. A nép tehát a politikának nevezett »uri huncutsag« egy ujabb tanulságos tünete előtt fog állni: hogy a 67-esekből 48-asok lesznek, a 48-asokból pedig most már nyíltan is 67-esek. Részünkről örülünk a 67 és 48 közti különbség eltűnésének. Egyrészt, mert ez a tényállásnak megfelelőbb politikai helyzetet teremt. A koalíció kormányzása óta tényleg nincs különbség 67 és 48 közt; a negyvennyolcasok semmivel sem »függetlenebbek« a hatvanheteseknél, ezek viszont semmivel sem svarcgelbebbek amazoknál. De őrölünk azért is, mert a közjogi ellentétek képezték eddig főakadályát egy erőteljesebb, nagyobbszámu keresztény politikai párt kifejlődésének Magyarországon éppúgy, mint Franciaországban. Most a néppárton múlik, hogy a logikus konzekvenciát e fejleményekből levonja s reméljük, hogy le is vonja. Ha a grófi párt (alkotmánypárt) nem átalja lesrófolni cégéréről a 67-est, a néppártnak még kevesebb skrupulust okozzon a kezdet óta népszerűtlen számnak programmjából való törlése. De azért a 67 törlése korántsem jelentené nálunk a szintén merev közjogi alapnak hirdetett 48 felvételét! Hisz ez a mostani pártalakulásnál is csak cégér és a népszerűség kérdése. Nekünk ily hatástkeltő eszközökre nincs szükségünk. Itt az idő, hogy a néppárt közjogi szempontból az egyedül józan indifferencia álláspontjára helyezkedjék, hogy kebelébe fogadhasson bármily közjogi árnyalatú egyént, ki a keresztény politika álláspontján van. S ez utóbbi az, ami a néppárt magatartását a fúzió kérdésében meghatározza. A néppárt nem fuzionál, nem fuzionálhat! Mert a néppárt bevallott keresztény programm alapján álló párt. Ez a legtartalmasabb és legtartósabb politikai programm ; maradandóbb, mint a változó közjogi programmok. Koaliciót (szövetséget) bármely párttal köthet a néppárt, ha kell — még a szociáldemokratákkal is szociális reformok kivivására, az álliberalizmus letörésére. De fuzionálni, egyesülni csak bevallott keresztény politikai programmot valló párttal, — mint például a már megalakult keresztényszociális párt is, — szabad és lehetséges. Bruno. A cigánykérdéshez.*) Irta: Gyapay Pál, főispán. Amidőn egyik fővárosi lapban olvastam azon tartalmas cikket, amire Lits Gyula igen tisztelt barátom és kollégám, a gyakorlati életből merített tapasztalatai alapján válaszolt — szinte gondoltam, sőt bizonyosra vettem, hogy ő lesz az a közigazgatási korifeus, aki arra első sorban meg fog nyilatkozni. Gyerek korom óta ismerem. Nagy tudású, széles látkörü elme van ebben az országban, hála Istennek elég, — de bármennyire megerőltettem is az emlékező tehetségemet, ezen nagy jelentőségű s egyúttal elviselhetetlenné vált kérdésnek alaposabb ismerőjét nálánál nem ismerem. Mindazonáltal mindenben még sem vagyunk egy véleményen. Abban igaza van, hogy a cigánykérdés megoldásának csak egy sikeres vezető utja van s ez: a kényszer-telepítés. A telepitésnek általa kijelölt módját, vagyis családonkint a községekben való letelepítését azonban nem fogadhatom el és pedig kettős oknál fogva. Először is azért, mert sohasem lennének vele készen. Másodszor pedig azért, mert kiszámithatlan terhet raknánk vele egyes községekre, amit azok nem is kötelesek elfogadni. Állításaimat be is fogom bizonyítani. A legkedvezőbb esetből indulok ki. Mondjuk, hogy egy előre megállapított napon az országban kóborló összes cigányokat több gyűjtő-állomásra összehajtatjuk s onnan családonkint a szélrózsa minden irányában az országban szétszórjuk. Mit gondol az én igen tisztelt barátom, akiről tudom, hogy a cigányéletet ismeri, állandó csendőri felügyelet nélkül meddig marad meg a helyén a cigány ? Igaz, hogy a száma bele lenne a hátába vagy a karjába tetovirozva, tehát visza lehetne kisérni, de akkor az összes csendőrség sem volna elég a rokonkereső cigányok összefogdosására s hazakisérésére. Hát a többi közbiztonsági és közrendészeti szolgálatot ki teljesítené ? Kilenc-tizezer szétszórt cigánynak összehajtása s lekötése kivihetetlen. Nekem is vannak a cigánykérdésben gyakorlati tapasztalataim. Én is voltam főszolgabíró. Sok bajom volt velük. Sok cigány volt a kezem alatt, a marcaltői rablógyilkosoktól kezdve a krumplit s kukoricát dézsmáló tolvaj-cigányig. Megfigyeltem, tanulmányoztam őket. Ismerem a törvényeiket, a szokásaikat, családi életüket és azt a vadállati ösztönt is, amit belőlük kiirtani nem lehet és mindezeknek figyelembe vételével egész határozottan állithatom, hogy szép módjával csak letelepíteni s a falusi biró

% gondjaira bizni őket — minden eredmény nélkül való kísérlet volna. Egy hónap sem telnék el, már együtt volna az egész közkereseti társaság. Ha a letelepítés József főhercegnek nem *) Vármegyénk főispánjának ezt az országszerte nagy érdeklődéssel olvasott és igen aktuális kérdésről szóló cikkét egy fővárosi napilapból vettük át. A főispán, ki közigazgatási tiszviselő is volt, igen figyelemre méltóan tárgyalja itt a cigánykérdést. sikerült, pedig az ő nyelvükön beszélt velük, személyesen ismerte őket, tejbe-vajba fürdött az egész banda Alcsuthon s nem dolgozott semmit, s ha a velük született kóborlási vágyat és vadságot az ott élvezett gyöngyélet sem volt képes elfeledtetni és bennük leküzdeni, mit gondol az én tisztelt barátom, hogy állandó csendőri őrizet nélkül, egy nyomorúságos faluban, ahol talán még lopni valót sem talál a cigány, hogyan sikerülne a telepítés ? Egyszer Alcsuthon egy vén cigánytól hallottam, amidőn egy száraz ágon gubbasztó varjura mutatva, mondotta, hogy: »Amikor ábbul a fekete madárbúi fehír gálámb lés, akkor lés a csigányból párást. Most csak megvannak a föncsiges úrnál, de majd Benedek nápjá felé, ha májd a füvet kalapácsosai sem lehet vissa verni a földbe, akkor megsökik mind«. Igy is történt. Meg is léptek majdnem mind s akik visszamaradtak, azokat a főszolgabíró közbenjárására, lóval, kocsival, pokrócokkal, sátorponyvákkal kistafirozva ő fenségének el kellett bocsátani, mert a cigányok miatt Alcsuthon, a községekben s az uradalmi tanyákon tűrhetetlenné vált a helyzet. En ismerve a cigány szokásait és leküzdhetlen tolvaj természetét, már ezen oknál fogva sem látom megengedhetőnek, csak ugy egyszerűen a községek nyakába varrni őket. De ezenkívül van reá egyéb okom is. A járványos állati betegségeknek legnagyobb részét a cigányok hurcolják be a községekbe. Ha dögöt érez, elmegy a negyedik ötödik faluba s éjjel hurcolja a sátrába, megfertőzve s uton-utfélen eldobált állati hulla részekkel Öntudatosan terjesztve a lépfenét, a sertésvészt, a baromfi-kólikát és más járványokat. Biztosra vehetjük, hogy amely község határában egy cigánycsalád letelepedik, ott a járványoknak se hossza, se vége. Ebben, továbbá az állandó mezei károkban, tüzekben s más egyebekben fekszik indoka annak, amiért az igen tisztelt barátom által ajánlott telepitési módot, minden közbeeső desinficiálási processits nélkül el nem fogadom. Sokkal célra vezetőbbnek látom a tömeges, 100—200 családból álló csoportositott letelepítést nagyobb és bekerített területen, egy e célra, külön szervezendő rendőrség vagy csendőrség, esetleg katonaság állandó asszisztenciája mellett, arra alkalmas és széleskörű fegyelmi hatalommal felruházott biztos vagy telepvezető parancsnoksága alatt. E telepen a cigányok oktatók vezetésével gazdasági vagy kezdetleges ipari munkára lennének kényszerítve, s amidőn már ezen munkákban a kellő jártasságot megszerezték s keresetképessé válnának, azok, kik, mondjuk három évig bűncselekményt vagy vétséget a telepen el nem követnek s az eddiginél becsületesebb életmódra némi garanciát nyújtanak, — azokat rendőri felügyelet alatt tartva — ki lehetne azután a községekbe telepíteni. Ezen cigánytelepeken elhelyezést nyernének a 16 évnél, vagyis serdült kortól 50 évig a férfiak és nők, nyolc éves korig a gyermekek. Nyolc évnél idősebb gyermekeket 16 éves korukig internátusokban kellene elhelyezni, oktatni és munkára szoktatni, amidőn keresetképessé váltak, különböző foglalkozásokban elhelyezni őket. A rosz magaviseletű fiukat és leányokat javítóintézetben kellene elhelyezni, s onnan visszaállítani a telepre. Szóval elejét venni annak, hogy a közbiztonságot veszélyeztessék. Ez volna szerény véleményem szerint az egyedüli helyes és radikális megoldása a cigánykérdésnek. Igaz, hogy 10—15 évig meglehetős gondot és kiadást okozna a belügyi tárcának, de végre is le kell számolnunk azzal, hogy a félmunka nem munka, másodszor a cigánykérdést keztyüs kézzel s humánus eszközökkel megoldani soha sem lehet, harmadszor, hogy mint mindenhez, ugy ehhez is csak akkor kezdhetünk hozzá, ha van reá pénzünk. Különben nem is kerülne oly rengeteg összegbe, mint ahogy első tekintetre látszik. Barakokat magukkal a telepes cigányokkal is fel lehet építeni. Élelmezésüket és ruházatukat megkeresnék munkával. I I Sirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc).