ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-05-17 / 20. szám

2 ESZTERGOM igo8. május 17. A székesegyházban. Szép, meleg időjárás kedvezett a vasárnapi ünnepségeknek. A legszebb verőfényes tavaszi nap köszöntött az ünnepi díszben pompázó városra. Minden házon ott lengett a nemzeti szinü trikolor. Az egyházi pompa, a csillogó fényes magyar díszruhák, hét vármegye és ugyanannyi város küldöttsége méltó külső keretet kölcsönöztek a Délvidék e nagy ünnepének, mely soká emléke­zetes fog maradni. A szentelés d. e. 9 órakor vette kezdetét a székesegyházban. Már a reggeli órákban óriási közönség gyűlt egybe és a templom előtti teret egészen megtöltötte. A székesegyházban a nota­bilitások és hatóságok képviselői a jobboldali pad­sorokat, a katonai hatóságok a baloldali padsorok első felét és a meghivóval ellátott hölgyek a bal­oldali padsorok második felét foglalták el. A szentély diszszékében ültek: Gróf Zichy Aladár Ő Felsége személye körüli miniszter és Justh Gyula, a képviselőház elnöke. Ott voltak továbbá a szentélyben Letics György szerb püspök több archimandritával, Vajda Ödön zirci apát, Magyar Gábor piarista rendfőnök, Klinda Teofil dr. és Fehér Gyula dr. esztergomi prelátus-kano­nokok a főkáptalan képviseletében, továbbá a csanádi káptalan teljes számban, Hirschler József dr. prelátus és kolozsvári apátplébános az erdélyi püspök és egyházmegye képviseletében, Lakatos Ottó minorita rendfőnök Aradról, Kiss János dr. prelátus, egyetemi tanár, Ortvay Tivadar apát, volt pozsonyi jogakadémiai tanár, azonkivül szá­mos más egyházmegyebeli kanonok, apát, prépost és áldozópap. Az esztergomi főegyházmegyéből megjelentek: Kucsera József holicsi esperes, Csernoch püspök egykori principálisa, Kopernlczky Ferenc dr. nagyölvedi esperes-plébános, Székesváry Imre köbölkuti plébános, mindketten mint Csernoch osztálytársai, városunk papságából pedig: Siposs Antal hittanár és Pauer Károly karkáplán, az »Esztergom« főszerkesztője. Az országgyűlési néppárt is igen szép szám­mal volt képviselve. Megjelentek : Molnár János prelátus, Rakovszky Béla, Hencz Károly, Pálos István, Wildfeuer Károly, Ernszt Sándor dr., Artim Mihály, Gyuriss Emil, Darányi Ferenc, Kovács Pál, Ssmrecsányl György, Csitáry Béla és Brestyenszky Kálmán. A függetlenségi párti kép­viselők közül vagy tizen jelentek meg, köztük Barabás Béla, Hódy Gyula, Baross János, Czobor László, Pescha Miklós stb. A székesegyház hajójában ültek a megyei és városi notabilitások és a hölgyközönség. A katonaságot Fanta alábornagy vezette. Jelen volt igen sok fő- és alispán is. Esztergomból a megye és város képviseletében megjelentek: Gyapay Pál főispán, Perényi Kálmán dr. alispán, a vidékről pedig Thuránszky Lajos muzslai főbiró, mind­hárman szép diszmagyarban. A szerkesztők közül: Bonitz Ferenc, Turi Béla, Sziklay János és nagy apologétánk: Görcsöni Dénes is. A felszentelés. Harangok zúgása közt vonult be pont 9 órakor a zsúfolásig megtelt templomba Csernoch e művében. Ismeri a modern kor minden tévelyét s gyermekének minden kételyét. Nagylelkűen jóakaró szeretettel kínálja fel neki a színméz igaz­ságot. Ismétlem: színméz igazságot, mert dr. Klug kitűnő pedagógus is: mindig mézbe burkolja a talán keserű pilulát, melyet a hitetlennek vagy kétkedőnek beád, hogy meggyógyuljon. A filo­zófia és theologia legsúlyosabb igazságait fejte­geti s mégsem válik nehézkessé, még kevésbbé unalmassá. Széleskörű olvasottsága ott, ahol a nehézkesség vagy unalmasság kezdődnék, szárnyat ád neki és néhány lökéssel a legvirágosabb me­zőre ragadja, ahol mesteri művészettel a történet, vagy legenda, vagy lélektan virágaiból köt csokrot, fon koszorút, hogy ennek édes illata meg is ked­veltesse az épen tárgyalt igazságot. Mindvégig lebilincselő, tanítva szórakoztató és szórakoztatóan tanitó olvasmány. Szinte nehéz megszakítani. Nyel­vezete állandóan válogatott, stílusa mindenütt emel­kedett. Szerző tudatában van, hogy örök, ünnepi igazságokat fejteget, azért mindig ünnepi ruhát visel. Az esztergomi papnövendékek m. e. i. isko­láját elismerés és dicséret illeti, hogy e jeles művel honi irodalmunkat gazdagította. Helyesen ismerték fel a XX. század gyermekének lelki szükségleteit, midőn épen e kitűnő apológiát választották fordí­tásra. A hit és hitetlenség óriási tusájában ugy szól bele e munka, mint a Sinai harsogó trom­bitái. Foglalkozik a pessimismussal, a pantheis­mussal, darvinismussal s a legújabban annyira hangoztatott származási elmélettel. Fönséges apo­János püspök, báró Hornig Károly veszprémi püspök baloldalán, azután Hosszít Vazul lugosi gör. kath. püspök és Németh József püspök. Az archidiakonus tisztét Várady L. Árpád c. püspök töltötte be. A püspököt az egész papság fogadta a kapunál. A bevonulás alatt a kóruson felhang­zott az »Ecce sacerdos magnus« üdvözlő dal. Csernoch püspök kiséretével a hivők mély főhaj­tása közepette ment a templomon végig. A főoltár elé vonult és ekkor kezdetét vette a felszentelési szertartás a lehető legnagyobb ünnepélyességgel. Csernoch püspök az oltárnál felvette az áldozó­papokat megillető ruhákat, majd Várady püspök felolvasta a pápai brévét, azután kezdetét vette a vizsgálat, vájjon vallja-e a felszentelő a kath. hitet, készséges-e engedelmeskedni az egyház fejé­nek, az egyház törvényeinek. A vizsgálat meg­tartása után következett az ünnepélyes szentmise, mely alatt szebbnél-szebb, gyönyörübbnél-gyö­nyörübb énekek hangzottak fel. Járosy Dezső karnagy és karkáplán vezette a kart. Ä püspök meg­érkezésénél Koenon: Ecce sacerdos-át énekelte a theologusok kara. A mise alatt Filke : D-moll mi­séje, vegyes ének és zenekarral, graduáléra : Ah, hol vagy magyarok . . . , offertoriumra : Bogisich: Bol­dogasszony anyánk ; a szertartás alatt Kothe: Veni creator-ja, a végén pedig Perosi Te Deuma ke­rült műsorra. A sz. lecke eléneklése után jött a tulajdonképeni püspökszentelés, amelynek lénye­ges kelléke a kéz-rátétel, a krizmával való fel­kenés és a püspöki jelvények átvétele. Ez a cere­mónia közel egy órán át tartott. Csernoch püs­pök mély meghatottsággal térdelt a szentelő püs­pök előtt. Azután az uj püspök vállára tették a nyitott evangéliumos könyvet,majd vászonkendővel bekötötték a fejét. Ennek megtörténte után Hornig Károly báró a krizmával felkente az uj püspököt, majd átadta neki a hármas egyházi hatalom jel­vényeit : a pásztorbotot, a püspöki gyürüt és az evangéliumos könyvet. Az uj püspököt azután visszavezették az oltárhoz, ahol felvette a püs­pököt megillető kis püspöki sapkát és folytatta a szent misét egész a felajánlásig. Ekkor Csernoch János dr. áldozati tárgyakat ajánlott a felszentelő püspök kezébe: két nagy égő gyertyát, két nagy kenyeret és két hordócska bort, Az utolsó evan­gélium előtt a felszentelő püspökök uj püspök­társukra ráadták a püspöki keztyüket és a püspök­süveget, kezénél fogva odavezették a püspöki trónusba és installálták. A beiktatás. Az installáció elején Hornig püspök into­nálta a »Te Deum«-ot, mire az uj püspök végig haladt a templomon és hiveit megáldotta, azután Hornig püspöknek megköszönte fáradságát e szavakkal: Ad multos annos! Következett a be­iktatás. Várady c. püspök a főoltár előtt felol­vasta a király kinevezési okmányát, mely idő alatt Csernoch püspök teljes diszöltönyben helyet foglalt a trónon s körülötte a teljes diszasszisz­tencia. Csernoch püspök librifere titkára: Pacha Ágoston c. kanonok volt, Hornigé pedig Simon György veszprémi kanonok. lógiáját nyújtja Isten létezésének s a lélek halha­tatlanságának az anyagelvüséggel szemben. Csak aki makacsul elzárja lelkének ajtaját, csak az nem meríthet hitet, boldogító világnézetet e könyv­ből. Jóleső megnyugvással teendi le azonban min­denki, aki elfogulatlanul végig olvasta. De dicséretet érdemelnek a kiadók, mint fordítók is. A fordítás mindvégig magyaros, élve­zetes, nyelvezete mindig válogatott. Nem is venni észre, hogy fordítással van dolgunk. A kiadvány alakjának s kiállításának nemesen egyszerű, köny­nyed és tetszetős volta is az iskola vezetőinek jó ízlését dicséri. Kiadványukat dr. Kohl Medárd püspöknek ajánlották, az iskola nagylelkű jótevőjének, min­den nemes ambíció lelkes pártfogójának. Ha még megemlítjük, hogy a fordításhoz Túri Béla irt előszót, ragyogó tollal, mélyen járó gondolatokkal, meggyőző dialektikával, — ugy mindent elmondottunk, hogy e jeles kiadványt mindenkinek figyelmébe ajánljuk. Szülők serdülő fiúiknak, nevelők, tanárok tanítványaiknak nem adhatnak becsesebb ajándékot. Főiskoláink hall­gatói és művelt laikusok igazán nagy haszonnal és élvezettel olvashatják. Az ízlésesen kiállított munka ára csinos calicakötésben 3 kor. Kap­ható a kiadóknál, Esztergom, szeminárium. A kiadványnak nagy szellemi sikert jövendölünk. Kívánjuk, hogy anyagi siker is koronázza theo­logusaink valóban dicséretes munkáját. DP. Tardos. A papság üdvözlése. A beiktatás végeztével a csanádi káptalan nagyprépostja és az egyházmegye első papja a jó lelkű, általános szeretetnek és tiszteletnek ör­vendő Németh. József püspök a papság nevében ékes latin beszéddel üdvözölte az uj püspököt, biztosítva őt ama szeretetről, tiszteletről és enge­delmességről, mellyel neki tartoznak. Csernoch püspök hosszas beszédben válaszolt, ugyancsak szép klasszikus latin nyelven. Előadta rövid pro­grammját. Együttműködésre buzdította a papságot, amelynek erejét a hit és erkölcsben találják meg. Korunk a hitetlenség kora. A hitet, az erkölcsöt akarják kitépni bizonyos elemek a hivő nép szi­véből, a pap ott legyen ilyenkor és minden erő­vel azon fáradozzék, hogy hivatásának megfele­lően védje a hitet, az erkölcsöt. Beszéde után a csanádi káptalan és a pap­ság Németh püspökkel az élén kézcsókkal hódolt a püspöknek és törvényes engedelmességet foga­dott. A kézcsók után még Klinda Teofil dr. praelatus az esztergomi főkáptalan üdvözlését tol­mácsolta a püspök előtt szép latin szavakkal, mire a püspök szintén latinul felelt és biztosította a főkáptalani további szeretetéről, hiszen akik között — úgymond — oly sok esztendőt töltött, azok szinte felejthetetlenek. Csernoch első püspöki beszéde. Csernoch János dr. ezután felment a szó­székre és magyar nyelven szentbeszédet intézett híveihez. A gyönyörű beszédből ezeket közlöm: »A püspökszentelésnél a szentelendő püspök vállaira teszik az evangéliumos könyvet, majd a következő szavak kíséretében adják át neki : »Vedd az evangéliumot és hirdesd a reád bizott népnek, mert hatalmas az Isten, hogy meg­növessze benned az ő kegyelmet«. Az egyház nevében hozzám intézett meghagyásnak már is sietek eleget tenni. Hosszú ideig tartott, közel ezer évig, amig az isteni igének hirdetői őseink­höz is eljutottak. Nagy kegyelemnek tartom az isteni gondviselés azon kegyes intézkedését, hogy éppen az én csekélységemre bizta Szent Gellért örökségének gondozását és ha csekély ségem és gyengeségem tudatában mégis remé­lem, hogy a legjobb iparkodás és akarat mellett célt fogunk érni, bizom az Ur Jézusban, aki meg­igérte az ő apostolainak és utódainak : En vele­tek leszek a világ végezetéig. A püspök az egy­házmegyében a hitélet központja, ő a legfőbb tanitó, ő a legelső pap, ő az egyházmegyének Istentől rendelt kormányzója. Megfelel ez ama hármas hivatásnak, melyet Krisztus alapitott : a papi, tanitói és kormányzói hivatásnak. Hirdetni fogom nektek Krisztus urunk tanítását, amelyet ő és apostolai hirdettek. Valamint a magas hegyeket járó utasnak szüksége van egy meg­bízható vezetőre, ugy az emberiségnek szüksége van egy megbízható vezérre, ami nem egyéb, mint a hit. Hirdetni fogom nektek a római pápa iránti hódolatot és tiszteletet, a koronás magyar apostoli király iránti alattvalói hűséget és az édes hazánk iránt való szeretetet. A püspök az egyházmegyében a hívőknek tanácsadója, vezetője. S ez kötelességemmé teszi, hogy vigyázzak lelki üdvösségtekre, vigyázzak, hogy az Isten igéje az egyházmegyében állan­dóan hirdettessék, hogy büntetését elnyerje a bűn és jutalmát az erény. E rövid szavakból látjuk, hogy mily nehéz megfelelni ama hivatás­nak, amely reám várakozik. Ezért szükségem van a ti szeretetekre és bizalmatokra. Ismeret­lenül, érdem nélkül jövök hozzátok. Ugy jövök, mint méltatlan utódja azon halhatatlan emlékű férfiaknak, akik a távol múltban ezernyi veszély között, ezernyi áldozatok árán letették a keresz­tény hitnek és műveltségnek alapját. Ezeknek a férfiaknak emlékében keressétek a szeretet és bizalom forrását, amelyre nekem is szükségem van azért, hogy nektek az üdvösség utján jó példával tudjak előljárni. Támogassatok engem, legyetek segitségemre, egyesüljünk, akkor fel fog ébredni az összetartozás, az együttérzés érzete, meg fog erősbödni az együttérzés, a sze­retet köteléke és képesekké fog tenni arra, hogy nagy dolgokat műveljünk a katholikus szentegy­házunk ügyeért. Kérjétek az Istent érettem, hogy az én tekintetem és az én Ítéletem tiszta, hogy hitem erős, akaratom szilárd, meggyőződésem állhata­tos legyen, hogy gyűlöljem a rosszat és szeressem az igazságot, hogy soha ne mondjam a rosszat jónak, a jót pedig rossznak, hogy né nevezzem a világosságot sötétnek és a sötétséget világos­nak, hogy főpásztori gondjaimnak vigasztaló, szomorú és örömteljes napjaiban egyaránt képes

Next

/
Oldalképek
Tartalom