ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-05-17 / 20. szám

XIII. évfolyam. Esztergom, 1908. május 17. 20. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A temesvári ünnepségek. — Csernoch püspök felszentelése és beiktatása. — Esztergom, május 16. Szent Gellért püspök és vértanú egyház­megyéjére irányította figyelmét mult vasárnap az egész magyar kath. világ. Egyik jeles és hírneves utódját, Csernoch János dr. esztergomi prelátus-kanonokot szen­telték fel ugyanis püspökké és iktatták be ünnepélyesen uj méltóságába Temesvárott. A Délvidék lehető legnagyobb ünnepe volt ez, oly fenséges, oly impozáns, hogy bátran mondhatjuk, miszerint Hunyadi és Losonczi városának falai között hasonló kon­cepciójú, fontosságában ezt megközelítő ünnep­ség még alig zajlott le. . Örömmel, megnyugvással, lelkesedéssel tekintett mindenki Csanád uj föpásztorára, a hitben sziklaszilárd, a tudásban széles látó­körrel biró, nemes lelkű, nagy férfiura, kinek fenkölt gondolkozása, emberbaráti szeretete, nyájas, mindenkihez leereszkedni tudó kedves modora már eddig is sokakat meghódított. S ha most mindeme fényes tulajdonokhoz hozzáveszem a püspök első nyilvános szerep­lését, azt a lelkes, igazán szivének mélyéből fakadó főpásztori beszédet, melyet híveihez intézett, nem tévedek, mikor azt mondom: Nincs ember a csanádi egyházmegyében, — legyen az akár katholikus, akár más vallású — ki Csernochért nem lelkesedne, ki azt az igazi apostoli lelkületű férfiút nem szeretné. -> Az isteni gondviselés öt szemelte ki a hét vármegyére terjedő egyházmegye élére. Jó akarata, hitbuzgósága, igazságszeretete, erös egyházias érzése és önzetlen hazafisága AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. • Életkérdések. — Az esztergomi papnövendékek m. e. i. iskolájának most megjelent kiadványa. — Sokan hasonlították már tengerhez az életet és méltán! Mindkettő kifürkészhetlen, perspek­tívái mindkettőnek a végtelenbe nyúlnak, ködbe borulnak, homályba vesznek el. Sóvárogva és tudvágytól mondhatlanul gyötörve állott e tenger partjain az ember. A hullámverés titokzatos zenéje Szirének énekeként hatott reá és útra késztette. Rálépett e hullámzó talajra, gyenge sajkában, törékeny evezővel bátran és bizalommal szeldelte e mérhetlen óceánt. Éltető napfénybe és rémitő éjszakába, lelket üditő szélcsendbe és szivet remeg­tető viharba belekiáltotta kérdéseit, melyek nem engedték nyugodni a szárazföld biztonságában. — Honnét jöttem ? Ki fia vagyok ? Miért lettem ? Mi végre vagyok ? Merre megyek ? Hová jutok ? . . . Mint lázbeteg, ugy rebesgette kérdéseit. Beteg is volt valóban. Agyában lázas víziók ker­gették egymást,melyek királyi származásáról tanús­kodtak, ragyogó jogarral, tündöklő koronával, ha­tártalan birodalommal. De egy szörnyű lázadás ki­fosztotta mindenéből. Lerántotta fejéről a koronát, kiütötte kezéből a jogart és kivetette országából! Odakint azután — sirni kezdett. Siratta az elvesztett Alapító: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. szinte predesztinálták öt a csanádi püspöki méltóságra. Ilyen fényes tulajdonokkal ékeskedő fő­pásztort iktattak be Szent Gellért székébe. Meg vagyok győződve, hogy minden tekin­tetben beváltja azokat a reményeket, amelye­ket hozzá uj hivei és székvárosának polgár­sága fűznek s jövőjével még felül fogja múlni azokat a várakozásokat, amelyeket múltja alapján egyházmegyéje és Temesvár közön­sége irányában támaszt. S ezért bizalommal, szeretettel és hódo­lattal üdvözlöm az uj püspököt s velem együtt a kath. egyház minden hü fia, kérve a jóságos Istent, hogy híveinek, egyházunk­nak és hazánknak javára még igen sokáig éltesse öt! Vivát! Most pedig térjünk át röviden az ünnep­ségek lefolyására. Az orgonahangverseny. A püspökszentelés előnapján, szombaton d. u. 5 órakor érdekes ünnepe volt a temesvári székes­egyháznak. Az egyházmegye elhunyt püspökének, Desewffy Sándornak bőkezűségéből épült uj orgo­nát szentelték fel és adták át művészi orgona­hangverseny kiséretében. Az uj orgona Wegenstein Lipót és Fia temesvári orgonakészitő cég századik s igy jubiláris műve és kivitele, monstruózus szép alkotása méltó Wegenstein immár világhírű nevéhez. Az uj orgona renaissance stílben van tartva, gazdag faragással diszitve és püspöki címerrel ellátva. Sípjainak száma 3300. Van ezenkívül három manualéja és pneumatikus szerkezetét két és fél lóerejü elektromos motor hajtja. A regisz­terek száma 46 s igy hangterjedelme igen nagy. Azonkívül számos mellékregiszterrel s mintegy másfél száz kombinációval rendelkezik. Ára 30000 korona. Fenséges hangját mély megilletődéssel hallgattam. királyságot. Rongyokban járt és rabkenyeren ten­gette életét, —• de királyi származásának tudatát végkép ki nem törülhette lelkéből sem a nyomor, sem a mulandóság, csak elhomályosította. S ezzel az elhomályosodott elmével próbált ama kérdésekre megfelelni ez is, amaz is. Azt hitte, fáklyát gyújt a sötétségben, mely utat fog neki mutatni azon a zúgó tengeren. De orkán dühöngött és elfújta a fák­lyát, — nem világított, csak füstölgött s füstjétől elkábult a fáklyavivő és — belebukott a tengerbe. Szomorú sorsa azonban nem riasztott vissza má­sokat, hogy szintén kimerészkedjenek a mély tengerre. És kieveztek lélekvesztőjükön. De nem volt iránytűjük és irányt tévesztve, örvénybe kerül­tek. S recsegett a jármű s eltűntek ők is a bősz hullámok között és csend lett újból. Sokan szenvedtek igy hajótörést, mig ama vitális kérdésekre feleletet kerestek. Mindazok, akik viharral dacolni tudó árboc és hullámoknak parancsolni tudó kormány nélkül indultak neki annak a mérhetlen tengernek. Az árboc — az erős Isten-hit, a kormány — az elme alázatossága! Akik e kettőt magukkal vitték, csendes vizekre jutottak, hol az Isten éltető leheletét érezték arcu­kon, ahol megpillanthatták a biztos révpartot, melyre Örökkévalóság volt ragyogó betűkkel ráirva ! Testet és lelket üditő Golfáramlatba jutot­tak, ahol a béke és megnyugvás lágy zefirje leng és a végtelen irgalmában magát kinyilatkoztató Isten szava hallszik, mely minden kételyt eloszlató, biztonságával feltétlenül megnyugtató választ ád ama nagy kérdésekre. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­kereskedésében. Az orgonaverseny alkalmával zsúfolásig meg­telt a székesegyház nagy és diszes közönséggel. Az avatáson megjelent dr. Csernoch János püspök is, báró Hornig Károly veszprémi püspökkel és nagyszámú zeneértővel, akik a legnagyobb elisme­réssel voltak a mestermű iránt. Miután dr. Várady L. Árpád c. püspök és miniszteri osztálytanácsos előbb beszentelte az uj orgonát, megkezdődött az orgonaverseny. A ritka élvezetes hangversenyt Degel Frigyes budapesti mérnök és orgonaművész szolgáltatta, "Wegenstein fia segédlete mellett. A közönség áhítatos csendben hallgatta végig a művészi pro­dukciót. Csernoch és Honiig püspökök melegen gratuláltak az orgonamesternek remekművéért. A szerenád. Este gyönyörűen sikerült kivilágítás és szere­nád volt a püspök tiszteletére. Számos utca igazi tündéri fényben úszott. A püspöki palota hom­lokzatán végig száz meg száz kis lángocska, a palota középfalán egy hatalmas nagy kereszt, a kapu felett pedig egy korona szórta a nappali fényt. A palota előtti utca két sarkán Ízléses diadal­ivek állottak nemzeti szinü címerrel, zászlókkal, örökzöld növényekkel diszitve. A diadalkapuk felett is sok szines, vörös-fehér-zöld lámpa, fáklya és négy óriási ívlámpa világított. Igen szépen volt kivilágítva a városháza, a színház, a Kossák­féle palota, a takarékpénztár stb. Azonkívül min­den ház ablakában gyertyák égtek. A kivilágítás V2 8 órakor vette kezdetét s tartott 10-ig. Az egész város közönsége ott hömpölygött a püs­pöki palota körül. Nyolc órakor kezdődött a szerenád. Az állami főreáliskola épülete előtt gyülekezett a Zenekedvelők Egyesülete, mig a 29-ik gyalog­ezred zenekara a kaszárnyából Vonult ki. Felváltva egy-egy gyönyörű ének- és zenedarab hangzott fel, mely szerenád alatt Csernoch püspök az eme­leti ablaknál állt és barátságosan, mosolygós arccal intett le az utcára, ahonnan a több ezernyi tömeg harsány éljenzése üdvözölte. Fél tiz óra volt, mikor a szerenád véget ért. Ezeken az élő vizeken evez dr. Klug is, az Életkérdések tudós szerzője. Árboca magas és erős, kormánya mélyen beleereszkedik a tengerbe. Arcán fenséges nyugalom ömlik el, szeméből a meggyőződés ereje sugárzik elő. Részvéttel tekint jobbra is, balra is, azokra, kik a Golfáramon kivül eveznek; kik a felvilágosodottság fáklya­vivőinek hirdetik magukat, pedig csúnyán füstölgő kanócot tartanak kezükben; kik a haldokló Goethé­vel a Mehr Licht jelszavát hangoztatják, pedig ködben, homályban, sötétségben eveznek tovább; kik a Voratissetzungslosigkeit apostolaínak vallják magukat, pedig munkájukat azzal kezdték, hogy az Isten, lélek, halhatatlanság stb. fogalmait meg­győződésük szótárából egyszerűen törülték; kik ily szentségtörő kezekkel akarnák a háromszor szent Istent érzékelni s vértől csepegő bonckéssel a lelket megtalálni. Részvéttel tekint át ezekre a vergődő tudósokra s nagy szeretettel törekszik őket és követőiket tévedéseikről felvilágosítani. Meghallgatja érveléseiket és nyugodtan, meg­nyerőén felel ellenvetéseikre. Kitűnő éleslátással megvonja a mesgyét, melyet csak szofizmával vagy rosszakarattal lehet átlépni. Jól ismeri ellenfeleit, tudja összes fogásaikat. Tudásának gazdag tár­házából nemesacélu fegyvereket hoz elő s össze­méri elleneivel. Bátran küzd, nyugodtan viv, csak a nemes acél szikrázik, mig pozdorjává nem töri amazok pengéit. De a legyőzötthöz ő siet legelői és mig békejobbját nyújtja neki, a boldogit(^™ hit gyógyító balzsamát ^csepegteti sebeireH Dr. Klug kitűnő psichologusnak bizonyuH

Next

/
Oldalképek
Tartalom