ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-05-03 / 18. szám

Van-e a végső cél megközelítésének rövidebb és biztosabb utja, mint az az elhagyott, magára maradt gyermek, kit az angol néplélek oly találóan nevezett el a Senki gyermekének ? Mivel menthető meg az amerikai magyarság a haza számára? Irta: Rev. A. Bliesz, connellsvillei plébános, esztergomi áldozár. Kilenc hónapja működöm itt, Pennsylvania államnak Connellsville nevü városában, mint magyar plébános. Itteni működésem éppen abba az időbe esik, midőn otthon élénk figyelmet kezdenek fordítani a kivándorolt magyarságra és mint olvasom a hazai lapokban, az amerikai magyarság megmentésére sok szép beszéd hangzik el, de bizony ezek igen sokszor az amerikai viszonyokat éppen nem ismerő hangzatos beszédek. Az összes beszédeken két irányt látok végig vonulni. 1. Mi az oka a kivándorlásnak ? 2. Hogyan menthető meg az itteni magyarság a haza számára ? Az elsővel nem foglalkozom, de a mentés nagy munkájában szerény tehetségemmel részt akarok venni, azért jöttem ki — ennek érdekében fogok dolgozni, mig főpásztorom kegyességéből itt lehetek. Az én szerény véleményem szerint csak két eszközt látok, mellyel a biztos célt el lehet érni és e két eszköz: Magyar templom és iskola. Örömmel konstatálhatom személyes tapasztalatból, hogy a magyarság öntudatosan tömörül a magyar templom köré, jól tudva, hogy ha a hazafiságnak már otthon is, akkor még inkább itt az idegenben, hol a világ mindenféle nemzetisége közé vagyunk beékelve, nélkülözhetetlen őrállomása a templom. Minden magyar templom itt a messze idegenben a magyar szívnek egy-egy menedékhelye. Minden oltárunk a szétszórtan élő magyarságnak egy-egy természetfölötti tűzzel melegítő tűzhelye. A tűz az Isten kegyelme, mely a szeretet tüzével irányt jelöl nekünk, magyaroknak, a sok idegen népnek útvesztőjében — isteni kegyelem, mely küzdelmeinkben megedz, szenvedéseinkben megvigasztal ; isteni kegyelem, mely a látszólagos jólét napjaiban, mikor az itteni sajátságos anyanyelvű viszonyok közt megfeledkezünk minden nemesebb érzelemről — figyelmeztet, hogy akkor is lelkiismeretünk tükrébe nézzünk, ahonnét két kötelesség int felénk : hithűség és hazaszeretet. Minden istentisztelet magyar egyházi énekeivel, magyar prédikációjával édes honi nyelvünknek egy-egy felcsendülő, magasba törő zsoltára. Aki a templomot szereti, rossz hazafi nem lehet. Hazaárulók csak templomkerülőkből lesznek, vallásos emberből soha. Minden magyar templom tehát vallási és nemzeti missziót teljesít. A magyar szellem ápolására tehát minél több magyar templom kell. Azok a jó urak, kik otthon annyira szivükön hordják az itteni magyarság érdekeit, törekedjenek oda, hogy abból a nagy összegből, melyet tanulmány és egyéb utazásokra fordítanak, juttasson a magyar kormány egy keveset az amerikai magyar templomokra és iskolákra, ne hagyják teljesen magára azt az amerikai magyarságot, különösen most, mikor a rossz munkaviszonyok miatt a magyarság, amely egyedül csak önerejéből tartja fenn templomát és iskoláját, ezrével hazamegy, most igen közelálló a veszély, hogy ezek a szép magyar templomok és iskolák fentartási eszköz hiányában majd idegen kézre kerülnek. Segítsék tehát ezeket a magyar templomokat és ez lesz az egyik eszköz az amerikai magyarság megmentésére a haza számára. Amint a felnőtteket a templomban, úgy a gyermekeket az iskolában lehet legjobban megtanítani a vallásosságra és az azzal egybekötött hazaszeretetre és azért magyar templom iskola nélkül csak fél munka volna. A gyermekeknek vallásos s hazafias nevelése mindig meghozta a kivánt gyümölcsöt. Hisz a jó nevelés olyan mint az évelő növény, mindig zöld, mindig viruló, vagy ha el is hervasztja az ősz fagyasztó lehelete, a tavasz új életre hozza. Az ifjúság az élet tavasza, a jámborság s erkölcsiség a gyermek életének ragyogó napja. A jámborság hatása alatt ifjúsága vihar nélküli tavasz, mindenki szereti; e jámborság védheti meg egyedül a korai bukástól, egyedül ez teheti a haza hasznos fiává és munkás polgárrá. A magyar iskola hivatása tehát elhinteni a gyermek szivében a vallásos hazafiság magvát; és csakis igy menthetők meg a gyermekek a magyarság számára, csakis igy remélhetjük, hogy a honszerelem visszaviszi őket majd Magyarországba. Hogy mily égető szükség van e két mentő eszközre, azt mi tudjuk legjobban, kik itt a nép között élünk; csak mi látjuk, hogy ez az Amerika olyan, mint egy óriási olvasztó kemence — minden aranyat kiolvaszt a magyar szivekből. Hogy megismerjem a hitközségemhez, plébániámhoz tartozó magyarságot, felkerestem őket otthonukban, bejártam a plébániámhoz tartozó 100 angol mérföldön 30 bányatelepen szétszórt híveimet. Nem tudom hogyan ván, de elszorult és most is mindig elszorul a szivem, ha azokba a faskatulyákba, az úgynevezett burdosházakba lépek, melyekben a munkások laknak. Ilyenkor tapasztalom, hogy ezek a magyarok nem olyanok, mint otthon falumba voltak. Ilyenkor jut eszembe a költő szava: »jó magyar nép hová lettél, szép híredből de kiestél*. Én még »zöld« vagyok közöttük, igy hívnak ugyanis itt minden uj bevándorlottat. Ruháimon van talán még a hazai por. Hej dehogy kefélem ki. Csak könnyeim ki ne áztassák. Én tehát leghamarabb meglátom —• mert hát még »zöld« vagyok — mit veszített itt a magyar abból a sok szép jellemvonásból, amit otthon elsajátított. Keresem a magyar szót. Amikor meghallom, elszorul a szivem. A szülők még csak tudnak magyarul; a gyermekek már hibás kiejtéssel beszélnek. Az unokák — azok igen sok esetben már egy hangot sem fognak beszélni magyarul. Beigazolódik a költő szava »alig értik nyelvünket mar.« Pedig elfelejtve nemzeti nyelvünket mintegy meghalnak s megszűnnek létezni a nemzetre nézve. »Kihalván a nemzet nyelve —• kihal vele a nemzet is.« Keresem a magyar szivet. De oly igen ritkán tudok ráakadni. Hová lett belőle a magyarnak hagyományos vallásossága? Hová tünt el a mértékletesség, józanság, hitvesi hűség, családias érzés? Kiolvasztotta Amerika, az az óriási olvasztó kemence. Ezért kell a magyar szellem íentartására magyar templom és iskola. Templom nélkül hogyan lehet vallásosságot, hitvesi hűséget, becsületérzést hirdetni és fentartani ? Iskola nélkül hol lehet a zsenge, fogékony gyermeki lelkekbe hazaszeretetet csepegtetni, hol lehet a magyar történelmet, hol a négy folyam és Kárpátokkal koszorúzott hazát megismertetni ? íme tehát magyarokról gondoskodni akaró jó urak, e két eszköztől függ a megmentés. Ha minden helyen, hol 100—150 magyar család lakik, lesz magyar templom és iskola, ott nem kell félteni a hazaszeretetet, sem a magyarságot. Ezek nélkül pedig csakugyan hazátlanná lesz a hazaszeretetről hires magyar. Tanitói gyűlés. Az »Érsekújvár-vidéki r. k. népnevelők egyesületé «-nek udvardi köre ápril hó 28-án Komáromszentpéteren tartotta ez évi közgyűlését. A gyűlést szent mise előzte meg, mit e kerület új egyházi tanfelügyelője Szecsányi Gyula esperes-plébános mondott. A A gyűlés 10 órakor vette kezdetét. Megjelentek: gr. Zichy Miklósné, Zichy Miklós gróf, országgyűlési képviselő, a kerületi papság és tanítóság igen szép számmal, továbbá tanügybarátok és érdeklődők. A Himnusz eléneklése után Szabó János udvardi főtanitó, a járáskör elnöke tartotta elnöki megnyitóját. Üdvözölte a megjelenteket s első működésében az uj tanfelügyelőt. Szép szavakkal fejtette ki, hogy különösen ma mennyire szükséges a pap és tanitó együttműködése. Aposztrofálta az egyházi elnököt is, kérte: hasson oda, hogy mindenütt, ahová hatásköre kiterjed, az egyház szolgája és a tanügy munkásai a krisztusi szeretet jegyében egyesüljenek a közös munkára. Az üdvözölt tanfelügyelő köszönetet mondott úgy Szabó János elnöknek, mint Duschek János volt tanfelügyelőnek. Ezután az elnök jelentését olvasta fel. Beszámolt tevékenységéről és jövőbeni tervét vetette fel. Ez utóbbi hosszú vitát provokált, mihez többen szólottak hozzá. B. Báthy Dénes udvardi tanitó értekezését olvasta fel. :>A kath. népoktatás intézői mit tegyenek a felnőttek oktatása érdekében.« A szép gonddal kidolgozott tételt általános figyelemmel hallgatták s a vitánál egy pár gyakorlati megjegyzéssel bővítették. Utána »A magyar beszéd tanításának módszere a nem magyar tanítási nyelvű iskolában« cimü tételről értekezett Vadkerty Ferenc udvardi tanitó. A fáradtsággal összeállított dolgozatban a direkt módszert fejtette ki a felolvasó s ezt tartja legalkalmasabbnak arra, hogy a magyar nyelvet könnyen elsajátíthassa az idegen ajkú gyermek. A tanitói nyugdíjtörvény revízióját előadta Kocsán Károly udvardi tanitó. A nyugdíjtörvény hiányosságaira mutatott rá s ismertette a. módosítandó törvényszakaszokat. Hangsúlyozta különösen, hogy a nem magyar érzelmű nemzetiségi tanítókkal szemben erélyesen hajtassék végre a nyugdíjra vonatkozó törvényszakasz. Határozati javaslatát egy pár módosítással elfogadták. »A tanitóképzés«-t a kör már évekkel ezelőtt tárgyalta s Szabó János elnök, előadó indítványára az akkor hozott határozati javaslatot megismételték. Tanítót a parlamentbe ! E kérdésről kimerítő előadást tartott Kocsán Károly tanitó, ki nemcsak az eszme elméleti pártolására, hanem gyakorlati megvalósítására is felhívta a tanítóság figyelmét. Ismertette az eszme megtestesitésének fontosságát az összes tanítóságra vonatkozólag s továbbá annak gyakorlati kiviteléről szólott. E nagyjelentőségű kérdésről való előadás általános helyesléssel találkozott s annak kivitelére az első lépés, a választási alap gyűjtése meg is indult. Erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot fogadta el a közgyűlés,: »Ez eszmét — >Tanítót a parlamentbe« — az »Érsekújvár-vidéki r. k. népnevelők egyesületének udvardi járásköre magáévá teszi. Minden kör és közgyűlésen napirenden tartsa a kör elnöke, vagy e célra megbízott tag és önkéntes adakozásra szólítsa fel a megjelent tanítókat. Elfogadunk adományokat bárkitől, egyesületektől, tanügy barátoktól. Minden tanitótag erkölcsi kötelessége ez eszme terjesztése és csekély anyagi támogatása. A tanitó fáradozásával megteremtett jövedelem : szindarab előadás stb. bizonyos százalékát adja a választási alapra. A begyült pénzt az egyesület pénztárnoka kezelje és annak kiutalványozása felett az egyesület elnöke a választmánnyal együtt határozzon.« Ez utóbbi tétel előadása után Zichy Miklós gróf szólott a felvetett eszméhez s azt igen helyeselte s méltányosnak tartotta. Kívánatos is, hogy a parlament mai képe megváltozzék és a jövőben ott a társadalom minden osztálya képviselve legyen. Még egy pár megjegyzést tett Kocsán előadására. Végül Szecsányi tanfelügyelő megköszönte Szabó elnöknek a gyűlés tapintatos vezetését és a kath. segélyalap támogatására hívta fel a tanitók figyelmét. A kör elnöke pedig hálás köszönetet mondott a nemes grófné és grófnak, kik türelemmel és nagy figyelemmel hallgatták végig a gyűlést és látogatásukkal megtisztelték. Úgyszintén a papságnak és a megjelent vendégeknek. A sikerült gyűlést a Szózat eléneklésével fejezték be. Ezután bankett volt s az asztalt Zichy gróf finom tokaji borral látta el. Hogy a nemzet munkásaival való együttérzést minden pillanatban megmutassa, a bankett végén megjelent a vidám hangulatú papok és tanitók között, kik lelkes felköszöntésekkel ünnepelték a grófot. A banketten indult meg a gyűjtés a tanitói választási alapra Siposs Rózsika tanítónő által, ki e célra 62 koronát szedett össze. Szecsányi esperes pedig egy régebbi dologra adott, de fel nem használt 20 koronás adományát ez alapra adományozta. E tanitói gyűlésen megjelentek egy kellemes és hasznos nap emlékével tértek otthonukba. HÍREK. Krónika. Szép vitézek, jó vitézek, bátor katonák, Nem szükséges, hogy megvédjék franciák hónát, — Oly hőstettet, milyet tettek, bárki nem csinál, Bámulhatna az egyszeri francia király! János vitéz s a huszárok — igaz — nagy vitézek, Róluk szól a nóta, melytől hangzanak a rétek, — Lehet, — hogy a púpon túl is igy kaphattak kedvet, Akik bátran, akik tűzzel Összeverekedtek. Kesereg is most a 76-os kuruc tábor, Hogy csak egyszer akart volna kirúgni a hámból, Akkor is csak búcsún akart, hisz civil is tette És amolyan rendőrbagázs fogságra tétette. De kesereg más is nagyon, más is könnyez, átkoz, Felújítva Budapesten egész véres Dános. Tutáékra rájár a rúd, vagy mint máskép mondják, — Ráteritik majd a hidegvizes sátorponyvát!