ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-04-26 / 17. szám

ruban; Nagy Sándor hibázott az indiai háborúban ; Caesar hibákat követett el az afrikai háborúban: Cyrus hibákat tön a scythiai hadjáratban. A katholicizmus is hibázni fog? Ne viseljünk háborút addig, mig nem szerveztük hadállásainkat. Szervezkedjünk a mainál még nagyobb erővel, mert az ellenség megelőzött bennünket; a legbiztosabb pontokat tartja elfoglalva; a szenvedélyeket örült rohamra uszitja. A viselendő hadjáratban a nemzetközi conventiókat nem fogják tiszteletben tartani. Guaerilla csapatokkal lesz dolgunk, melyek csak rombolni tudnak. A gaminok, kik Paris utcáin készülnek a nagy hadjáratra, ifjú koruk dacára már ma bevitték szellemüket a magyar társadalomba is. Távol vannak tőlünk és mégis irányitanak és gondolkodóba ejtenek bennünket. Gyerkőcök ők, kik Paris utcáin születtek, az utcán élnek, az utcát terrorizálják, az utcát vezetik. E gaminok nemcsak francia specialitás, hanem magyar rém is. Tanítsátok ezeket; világosítsátok fel, hogy Isten és haza nélkül lehetetlen meglakni a földet; buzdítsátok őket, hogy el ne csüggedjenek; gondolkozzatok közöttük fennhangon; Ínségeik iránt legyetek figyelemmel; beszéljetek, járjatok közöttük; ismerkedjetek meg a közhelyekkel; hirdessétek a jó újságokat; osszátok szét az alphabeteket; hirdessétek a jogokat; ne rezzenjetek össze, ha a nép szabadságról álmodozik; ébreszszétek mindenütt a lelkesedést; törjetek zöldágakat a tölgyfáról. Változtassátok forgószéllé az eszmét!!! A tömeg magasztossá válhatik! Nem mi mondjuk ezeket; Hugó Viktor szavai ezek, melyek nagyon reánk illenek. Változtassuk tehát forgószéllé a Katholikus Népszövetség magasztos eszméjét s a nép, mely ma még ingadozik, magasztossá válhatik! Fel a munkára! Már háromnegyed tizenkettőre elmúlt. — Püspöki konferencia volt csütörtökön a biboros hercegprimás budavári palotájában O Eminenciája elnöklete alatt. Megjelentek azon: Várossy Gyula dr. kalocsai érsek, Bálás Lajos rozsnyói, Boromissza Tibor szatmári, Csáky Károly gróf váci, Csernoch János dr. csanádi, FischerColbrie Ágost kassai, Hornig Károly báró veszprémi, István Vilmos szombathelyi, Majláth vonatunk, édesszavu fülemilék csattogása hangzott fel itt is, ott is, kellemes változatosságot varázsolva a vonat egyhangú zakatolása helyébe. A rómaiak éppen ébredeztek, mikor fürge lovú kocsikon iparkodtunk a Szt-Péter tőszomszédságában álló St-Martha zarándokházba. A ház vezetésében szorgoskodó apácák nyomban meg is vendégeltek reggelivel, mely után azonnal körútra indultunk. Csapatunk vezetését, melybe 18 növendékpap és 14 gyulafehérvári főgimn. tanuló volt beosztva, Msgre Dr. Csiszárik János, pápai kamarás, az osztrák-magyar követség titkára volt szives elvállalni. Alapos történeti tudással s kiváló műérzékkel magyarázta nekünk Róma történeti nevezetességeit, nem mulasztván el soha a vallásos pietás, a hitből táplálkozó szent lelkesedés értékes zománcával a mondottakat körülfoglalni. Szorgos körültekintéssel állította Össze nap-nap után programmunkat úgy, hogy elmondhatjuk, miszerint mindent láttunk, amit rövid öt nap keretén belül látni általában lehet. Az egész csoport nevében kedves kötelességet teljesitek, midőn e helyen is hálás köszönetet mondok Dr. Csiszárik urnák fáradságot nem ismerő buzgóságáért, mellyel honfitársait vezette és szivünket szent lelkesedéssel telitette! Róma dicsőségét zengeni felesleges vállalkozás volna: megtették már számtalan sokan századok óta. Műkincseit egytől-egyig méltatni hiú kísérlet volna : sokkal avatottabb tollat igényel. Mindenütt nagy idők tiszteletreméltó tanúival találkozunk, melyek a századok romboló vihara Gusztáv gróf erdélyi, Prohászka Ottokár dr. székesfehérvári, Párvy Sándor szepesi, Radnai Farkas besztercebányai, Széchenyi Miklós gróf győri, Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspökök és Fehér Ipoly pannonhalmi főapát. A hercegprimás rövid ima után megnyitotta az ülést és a jegyzőkönyv vezetésére Fischer-Colbrie Ágost kassai püspököt kérte fel. Napirend előtt a bibornok-hercegprimás előterjesztette O Szentsége X. Pius pápa köszönő levelét, amelyet a jubileuma alkalmából a püspöki kar által hozzá intézett üdvözletre küldött. A levelet hódoló tisztelettel vették tudomásul. Majd Párvy Sándor szepesi püspök előadásában a kath. lelkészek kongrua-ügyében függőben maradt kérdéseket tárgyalták. A kath. klérus ugyanis a kongruarendezéshez 700 ezer koronát ajánlott fel a megyés püspökök, a káptalanok, a javadalmas apátságok és prépostságok javadalmaiból. Miután a kivetett összegek ellen reklamációk érkeztek be, a püspöki kar most véglegesen rendezte az arányosítást. Ezután F'ehér Ipoly pannonhalmi főapát tett előterjesztést a katholikus jellegű iskolák tanítóinak fegyelmi szabályzatáról, mely az egész országban egyöntetűvé teszi az egész eljárást. Végül a X. Pius pápa által kiadott uj házassági dekrétumra vonatkozó vitás kérdéseket beszélték meg és jutottak közös megállapodásra. Ezen konferencia a kongrua ügyét véglegesen dűlőre juttatta, amennyiben Apponyi Albert gróf vallásügyi miniszter a kongrua-javaslatot már legközelebb a törvényhozás elé terjesztheti. Mit tett az egyház a gyermekvédelem terén? Isteni Mesterének példája szerint az egyház mindenkor kifogyhatatlan türelemmel s igazán anyai szeretettel istápolta a gyermek-világot, a társadalomnak e legdrágább kincsét és sohasem szűnt meg hirdetni azt az evangéliumi tant: vigyázzatok, hogy meg ne vessetek egyet a kisdedek közül. A történelem pedig ékesen szóló bizonyságot tesz amellett, hogy az egyház a gyermekek lelke üdvösségének munkálása mellett nem feledkezett meg testi érdekeiknek védelméről sem. Ezen a téren is igaznak bizonyult, hogy az egyház a természetfölötti szempontok érvényesítésével kapcsolatban a természeti élet hiányait is pótolja. Mily gyökeres változást idézett elő a krisztusi szellem a gyermekekkel szemben tanúsítandó eljárás tekintetében, arról a pogány korból fennmaradt emlékek elég hangosan szólanak. Lesújtó adatok kínálkoznak például annak az állitásnak igazolásául, hogy a gyermekvédelemnek fenséges művét a kereszténységet megelőző időkben nem ismerték. Aristoteles beszéli, hogy az ó-korban mindennapi dolog volt a gyermekek kitevése, sőt alatt megfakult külső alatt soha nem látott fényt és ragyogást takarnak. Minden talpalatnyi földhöz nagykorú tradíció fűződik. Itt diadalt ül utonutfélen Krisztus isteni tana. A tagadás szelleme szégyenkezve takarodik el az ősi romok közül. Ezek a néma romok hallgatásra kényszeritik! Némaságukban is fenséges apológiáját kiáltják világgá annak a nagy igazságnak, melyet V. Sixtus pápa irt hatalmas ércbetükkel a szt-Péter-tér óriási obeliszkjének talapzatába : Krisztus győz, Krisztus kormányoz, Krisztus uralkodik ! Azért csak néhány kimagaslóbb pillanatot szándékozom megörökíteni, mint amelyek mélyebb benyomást gyakoroltak lelkemre. S ezek közül első helyen a pápa szentmiséjét kell felemlítenem, melyen husvétvasárnapján jelen lenni szerencsések valánk. A Sixtus-kápolna előterme zsúfolásig telt meg az osztrákok háromszázas és a magyarok kétszázas zarándokcsapatával. Templomi csend állott be a méhkasként zsongó tömegben, midőn a Szentatya közeledtét jelezték. A nemes testőrségnek néhány tagja nyitotta meg a menetet. Delitérmetü óriások ezek, kik pompásan festenek ízléses egyenruhájukban, csillogó sisakjukban, ragyogó Jcardjukkal. Velük a palotaőrség színpompás ruhában, óriási fehér lószőrernyős sisakkal s fényes lándzsával. Azután a sötét-piros selyem s bársonyruhás szolgaszemélyzet hat megtermett tagja. Utánuk a belső kamarások magával a Szentatyával. Minden szem őrajta függ: megható látvány ! Lycurgus törvénye elrendeli, hogy a rossz külsejű gyermekek megölessenek. Quintilianus védi a gyermekülést, ha nagy a gyermekek száma, a tizenkét táblás római törvény pedig megengedi, hogy a családok tetszés szerinti számban neveltessék fel gyermekeiket. Mily máskép beszél ez embertelenségekkel szemben Krisztus s mily máskép cselekszik az isteni Gyermekbarátnak tanítása nyomán az egyház ! Az Üdvözítő igy szól: bocsássátok hozzám a kisdedeket s ne utasítsátok el őket, mert azoké a mennyország, akik hozzájuk hasonlók. Az egyház pedig folytatja a Megváltónak a gyermekvédelem terén megkezdett munkáját s nemcsak közvetlenül a saját hatáskörében, hanem közvetve a keresztény állam révén is minden erejével azon van, hogy a gyermekek földi javát és természetfölötti boldogságát hathatósan előmozdítsa. Fölemelő nyilatkozatok és tények nagy számban állnak ennek igazolásakép rendelkezésünkre. Az első keresztény császár pl. halálbüntetés terhe alatt tiltotta meg a gyermekek megölését vagy eladását s ha a szülőket szükség csábította volna ily gonoszság elkövetésére, a császár vagyonából kaptak segélyt, hogy a bűnnek eleje vétessék. S mig a tanitó egyház a különböző zsinatokon szigorú büntetést szab a gyermekek testilelki megrontóira s hitágazatként állítja a világ elé, hogy a gyermekek teste szüleitől származik ugyan, de a lelke Isten országából jön, addig a keresztény szeretet áldozatrakész lelkesedésétől áthatott szivek szóval és tettel sietnek a jövő reményének földi és örök boldogsága megmentésére. A keresztény emberiségnek szivéből beszélt Aranyszájú szent János, midőn azt hirdette: Nincs jelentőségesebb, mint a gyermekek szellemét kormányozni és őket az igaz életböicseségre megtanítani ! Az elhagyott és szegény gyermekek keresztény családoknál való elhelyezésére és katholikus módon való neveltetésére vonatkozólag is találunk fölös számú példákat mindjárt a legrégibb időkben. Elég legyen arra az Eusebius elbeszélte tényre hivatkozni, hogy a később oly fáradhatatlan munkásságú Origenes, atyjának kivégzése és vagyonának elkobzása után, keresztény asszony házába vétetett föl s nála nyert példás neveltetést. A bölcsősházak és óvó-intézetek keletkezésének legelső nyomai is épp úgy a gyermekvédő egyháznak közelségébe vezetnek, mint maguk a különböző gyermekmenedékhelyek, melyeknek legelsejét is egyházi férfiú, Datheus, milanói főpap, emelte a VIII. századnak második felében. A későbbi időkben mind inkább és inkább módjában állott az egyháznak a gyermekek keresztény értelemben vett védelmében előljárni. Rengeteg az a vagyon, melyet Krisztusnak egyháza a veszélyeztetett gyermekek menedékes kórházaira, valamint nevelő-intézeteire fordított! Mig a romba dőlt pogány világ márvány palotáinak szomszédságában nem találni egyetlen Egy tiszteletreméltó aggastyán, élénk, jóságos tekintettel, fürge, életerős mozdulatokkal. Egész lényén méltóság ömlik el, mely tiszteletet parancsol. Áldást osztva megy végig a zarándokcsapat előtt s mikor belép a Sixtinába, felhangzik az Ecce sacerdos magnus fenséges dallama. S kezdődik a szentmise. A Szentatya csupa áhítat, mélységes hitből táplálkozó pietás. A világegyház kormányzása komoly hangulattal telité főpásztori lelkét, komoly kifejezést varázsolt különben jóságos arcára. A csendes misét a hírneves énekkar kiséri. Mintha nem is emberek énekelnének ! A hang színezetét maga a kor adja meg, mert kis fiuk és meglett férfiak énekelnek e karban. Légies finomsággal magasztalják amazok Istent a Glóriában, kiragadva az ájtatos zarándoksereget a köznapiasság szürke világából s felemelve az angyali szférákba. Csupa lendület, öröm és mennyei boldogság rezeg végig mesteri akkordjaikon! De épp oly megragadó emezeknek erőteljes, szivbekapó hitvallása a Credóban. Rendületlen hit, mélységes meggyőződés érzik ki énekükből. Tudnak bánkódva szomorkodni a kereszten függő Krisztus lábainál, de épp ugy örvendezni diadalmas örvendezéssel a halottaiból dicsőségesen feltámadott Jézus üres sírjánál. Amikor pedig az oltárcsengetyü a consecratiót jelzi, lelket emelő harmóniába olvadnak mind és egyesülten dicsőitik a kenyér és bor szinei alatt valóságosan jelenlevő Istenembert! Földre borulva imádkozik mindenki. Megnyitja lelkét e páratlan impresszióknak s behunyja sze-