ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-04-12 / 15. szám

XIII. évfolyam. Esztergom, 1908. április 12. 15. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Alapító: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. A türelmetlenek. Esztergom, április 11. (***) Kik ezek? A katholikusok. Wahrmund egyetemi tanár leszáll a tanárszék piedestáljárói; röpiratokat gyárt; népszerűség után futkároz; olcsó dicsőség után áhitozik. Megtagadja az Isten létét, azt állítván, hogy ép eszű ember nem hihet Istenben; a szentek tisztelete szerinte nem egyéb, mint bálványimádás, a katholikus erkölcstan haszontalan külsőség stb. Ki ez a modernista-óriás? Az osztrák kormány által az insbrucki egyetemre kinevezett tanár, ki ott a „katholikus egyházjog"-ot adja elő. Rettenetes dolog! A katholikusok ezt ott Ausztriában tovább tűrni nem akarják. Azt kivánják, hogy ez az istenkáromló stréber a katholikus egyházjogot tovább ne adhassa elő. Rettenetes dolog! Mindez a XX. században, a szabad kutatás korában megesett. Mégis csak türelmetlenek ezek a katholikusok. Le velük! Tegyük meg Wahrmundot azért mint a szabad kiszólás nagy mesterét a tudomány martyrjának, kit a „tiszteletre méltó idegen" bécsi képviselete máglyára itélt. A protestáns tiszteletesek gyűlést tartanak. Nem találnak sürgősebb és fontosabb dolgot, mint a szociáldemokratákkal és zsidókkal megkötendő szövetséget a katholikusok ellen, mert a haza veszélyben forog; a forradalmár természetű katholikusok alá akarják aknázni a társadalmi békét. Vissza akarják hozni a spanyol inkviziciót. Le velük! Miután pedig a fejétől büdösödik a hal, meg kell tépázni a római Antikrisztust, el kell páholtatni a csuhásokat, el kell rabolni az egyházi javakat, hogy legyen miből a katholikusok leigázásának esetére magyar módszer szerint „magnum áldomás"-t inni a Bachus pincékben. Ezen meggondolatlan hangokra felébred a katholicizmus évtizedes mély álmából és a „Népszövetség"-gel felel, hol kizárnak minden politikát, protestáns testvéreinknek szeretettel még nem is a megbocsátás, hanem a barátság jobbját nyújtják oda. Chorusban förmed a sajtó tisztességtelenebb része a forradalmár katholikusokra és harsányan bekiáltja a légürbe: a katholikusok türelmetlenek; nem engedik, hogy megrabolhassuk őket. Jogaikat már megtépáztuk; most vagyonukra áhítozunk. Ok azonban elég vakmeröek védelmezni magukat. Ez már mégis csak alávalóság. Máriaországa a mienk, hiszen mi vagyunk azok, kik az Isten anyját az anyák mintaképének tartjuk. Ilyen türelmetlen nációt szent István koronájának uralma alatt álló országban a XX. században meg nem tűrhetünk. Le vele, ki vele! Vándoroljanak ki Galíciába! Mi a fajmagyarokkal akarjuk megosztani a földi boldogságot. Prosit! Szép társaság verődnék össze, ha a magyarok nagy és hatalmas Istene a bűnösöknek ellent nem állana. Meddig osztogatja az alázatosaknak kegyelmét? Nem tudom. Annyi tény, hogy a türelmetlen katholikusok birka türelmét nem sokáig nézheti ö sem tétlenül, hanem meg fogja engedni, hogy a gyáva népnek nyakába essék a járom. Ugy kell neki; megérdemli. A türelmetlen népség leigázandó. A katholikus vagyonból és alapítványokból megteremtett és a 15 millió katholikus által évenkint kiizzadt közadókból subveniált budapesti egyetem tanárkara a legnagyobb részben katholikus ellenes tanokkal van telítve. A négy milliót kitevő zsidóság csemetéi a jogi fakultás 70—80%-át teszi ki; az orvosi fakultáson a katholikusokat keresgélni kell; a technikát a 4 millió zsidóság hazafias csemetéi vették birtokba. A katholikusok hallgatnak; a keresztet nem tudják öt megillető helyre visszahelyezni, saját otthonukban az idegenek merényleteitől kell tartania. De azért a katholikusok türelmetlenek, elmaradottak, nem e világból valók. A biztosító társaságok vezérférfiai zsidók, részvényesei zsidók. A biztosító társulatok horribilis összegeket harácsolnak össze a katholikusok véres verejtékéből. Ok Széli kivételével talán senkit sem tűrnek meg maguk között; keresztények csak a bureauban alkalmazhatók, hol nyomorult napidijak vagy évi fizetések mellett fehér rabszolgáknak tartatják magukat. S a katholikusok türelmetlenek. Le velük ! El velük! Meg kell rabolni őket, hogy a szegénység miatt annál türelmesebben hurcolhassák a jármot. Igazán nem szép a katholikusoktól, hogy ilyen eklatáns módon arcul csapkodják a szeretet vallása nevében a testvéries együttérzést. A sajtó türelmetlen, ideges; itt-ott hazudik ; rágalmaz; elferdíti az igazságot; felAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Hogyan működik a Gyermekvédő Liga? Mióta az Üdvözítő ajkairól elhangzottak e szavak: nem akaratja Atyátoknak, hogy elvesszen egy a kisdedek közül, azóta az annak előtte elhanyagolt gyermekvilág az egyháznak szemefénye lett. Azért a » gyermekvédelem «, mint szó, lehet uj, de a fogalom, melyet takar, annyira egykorú a kereszténységgel, hogy ennek isteni alapitóját megelőző időkben teljesen ismeretlen. Bizonyos tehát, hogy akár az egyes emberek, akár az állam vagy a társadalom a legnemesebb keresztény cselekedetet viszik véghez, ha a fölkarolásra szoruló gyermekek földi és örök boldogulásának biztosításában fáradoznak. Egyeseknek e téren szerzett kiváló érdemei eléggé ismeretesek. Elég legyen a tavaly elhunyt gróf Károlyi Sándornéra hivatkozni, ki a Pesti Első Bölcsőde és a Budapesti Orsz. Első Gyermekmenedékhely Egyesületek alapításával, illetőleg felvirágoztatásával szerzett hervadhatatlan érdemeket. A törvényhozás terén az első tett az állami gyermekvédelemről szóló igoi. évi VIII. és XXI. t.-c. megalkotása volt. Legfőképpen azonban a társadalom együttes közremunkálásának kell előmozdítania a gyermekvédelem ügyét. És ezen a ponton oly egyesülésről kell megemlékezni, mely a társadalmi szövetkezések során immár országszerte ismeretes. A Gyermekvédő Egyesületről és Ligáról van szó. Ez a vállalkozás a gyermekvédelem társadalmi szervezésének hazánkban ez idő szerint leghatalmasabb tényezője, mely fennállásának rövid ideje alatt is jelentékeny eredményeket tudott felmutatni. Működésének első 15 hónapi időtartama alatt 428 gyermeket vett gondozásba, ami 95 ezer koronát emésztett föl s a legutóbbi »Gyermeknap« alkalmából is a 100 ezer koronát megközelítő összeget gyűjtött céljainak megvalósítására. Működésének iránya azonban komoly aggodalomra ad okot. Ha átlapozzuk ugyanis a ligának hivatalos közlönyét, a Budapesten megjelenő Gyermekvédelmi Lapot, feltűnik, hogy szinte irányzatosan kerüli a valláser kocsi szempontot, sőt egyik-másik cikkében vele ellenkezni is látszik. És ha elolvassuk e havi folyóirat mult évi decemberi számában közzétett jelentést az Országos Gyermekvédő Liga 1906—7. évi működéséről, szemet szúr, hogy a Liga ügyvezető igazgatójának, dr. LCarsai Sándornak terjedelmes jelentésében egyetlen szó sem esik arról a páratlan nevelési tényezőről, melyre a megmentést váró gyermeknek az Isten, az erkölcs, a család, de meg a saját egyéniségének tekintetéből is mindenekfölött szüksége van. A Liga által gyámolított szünidei fürdőkön viktusokról ugyancsak e folyóirat hasábjain megjelent ismertetések szintén arról tesznek tanúságot, hogy a Liga a valláserkölcsi érdekeket a nevelésnek igen nagy kárára kielégítetlenül hagyja. Legfájdalmasabb azonban a természetfölötti életnek ezen teljes elhanyagolása éppen a züllésnek indult gyermekeknél, kiknek megnemesitéséhez a hitből származó indító okokra legfőképpen van szükség. ELSŐ SZENT ÁLDOZÁSI EMLÉKKÉPEK,