ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-01-12 / 2. szám

hogy Istentől nyert rendkívüli adományával Isten dicsőségére is föláldozza tudása legjavát, de hogy nagyobb volt benne a művész, mint az egyháznak engedelmes gyermeke, kitűnik abból, hogy művészetét az egyház rendelkezéseinek, parancsának alávetni nem tudta, holott lehetetlen róla azt föltételeznünk, hogy ő, aki az egész világ zeneirodalmával foglalkozott, és Palestrinát és a Choralist épp úgy ismerte, mint Mozartot, Beethovent vagy Bachot, az egyháznak mindezekkel szemben vallott állásfoglalásáról tudomást nem szerzett volna. Nem arról van szó, hogy az egyház az egyénnek, mint ilyennek privatim végzett ájtatosságait szabályozza, habár az imádkozás tekintetében is megőrizte ellenőrzési jogát, hanem és főkép arról, hogy liturgiájának menetét idegen befolyástól megóvja. Ezt célozzák az egyházi rendeletek, amidőn az egyházi zene szabályozása kérdésében a világi zene elhatalmasodását nem tűri, és számkivetni rendel az egyházból minden oly zenét, amely külső effectusokkal, önkényes szövegmagyarázásokkal, a színpadi hatások ezer változataival az emberi érzések és szenvedélyek szolgálatában állanak még ott is, ahol az örökkévalóság peremén, szemközt az Istennel, a keresztény embernek elfeledve az élet minden kérdését, buzgó áhítatos imában egyedül Istenhez kellene fölemelkednie s egyedül Istennel kellene foglalatoskodnia. Ezt nem vette tekintetbe Liszt. Azt mondja, hogy miséjét inkább imádkozta, mint irtai gyermekkorától ápolt vallásos áhítatából eredt a munkája »genitum non factum« ; de a tények azt vallják, hogy nem »genitum sed factum«, mert egy szemernyit sem tért el programmjától, saját alkotta ideájától, melyet e szavakkal domborít ki: »Die Kirchenmusik sei weihevoll, stark und wirksam, sie vereinige in kolossalen Verhältnissen Theater und Kirche, sie sei zugleich dramatisch und heilig, prachtentfaltend und einfach, feierlich und ernst, feurig und ungezügelt, stürmisch und ruhevoll, klar und innig.« Hol van itt csak egy pont is, amely az egyház álláspontját födné ? S hol van a paradoxonok halmazából csak egy is, amely »per oblectamenta aurium majorem pietatis affectum«, a mély, a vallásos áhitat felgerjesztését célozná ? — Ez az ütköző pont, amely miatt Liszt miséje, mint liturgikus zene, ezen célnak meg nem felelhet, mert hiába »Theater und Kirche« tabernaculum és súgólyuk, »prachtentfaltend und einfach«, gyöngy nyakék és sz. olvasó, »stürmisch und ruhevoll«, »Hurra« és »Dona nobis pacem« nem egy kalap alá sorozható fogalmak. Esztergom társasélete. A Kath. Kör XVI. r. közgyűlése. A kath. társadalmi életnek legfőbb mozgatói és irányitói kétségkívül a kath. körök. Azért alakultak, hogy a keresztény civilizációt megmentsék, a kath. társadalmi életet újra szervezzék. E célból kiváló és buzgó egyéneket vesznek fel kebelükbe, hogy a társadalmi munkásság minden terén egyesüljenek akként, hogy minden egyesülésnek vezércsillagul a kath. szellemet tűzzék, a keresztény jelleget biztosítsák. Az esztergomi kath. kört is mindenkor ez a szellem vezérelte s vezérli mai napig is munkásságában. Tagjai tudják, megvannak róla győződve, hogy a vallásos jelleg nélkül való vagy épen kifejezetten annak kizárásával, vagy ellenére alakult társadalmi egyesülések nagy veszedelmet rejtenek magukban, mert hozzájárulnak a hitközönyösség s a vallással nemtörődés elterjesztéséhez, mig ellenben a kath. körök — s igy az esztergomi is — mindennap mintegy figyelmeztetésül szolgálnak arra, hogy kath. vallásunkat mindenütt és minden viszonyok között megóvni, fentartani, bátran megvallani s szabályait, szellemét az élet minden viszonyaiban követni és szerinte cselekedni kötelességünk. A kath. társadalmi működés eme vezér elveire appellált f. hó 6-iki megnyitó beszédében a kath. kör nagyérdemű elnöke is, mikor a legutóbbi pécsi kath. nagygyűlésen elhangzott igazságokból kiindulva a vallásunkból kifolyó tettekre és a lelkiismeretes, pontos kötelességteljesitésre buzdította a tagokat. És vájjon miféle kötelességeink vannak nekünk katholikusoknak a kath. társadalom terén ? A kath. sajtó támogatása egyik legfőbb kötelességünk ! E kötelességteljesitést kötötte a jelenlevők szivére a fáradhatlan elnök. És méltán. Ha keresztény kath. hitéletet akarunk alapítani, nem szabad kezdenünk az épületet a fedélzetnél, hanem az alapjánál. Ketteler mainzi püspök idejében szárnyra kelt a szálló ige: ha sz. Pál élne, hírlapíró lenne. Nagyon igaz, mert az ima apostolsága mellett elsősorban a sajtó apostolsága az, mellyel a keresztény eszméket leghathatósabban terjeszteni lehet. A pécsi kath. nagygyűlés visszhangjakép megalakult a kath. sajtóegyesület. Szüséges tehát, hogy minden derék kath. férfiú kötelességének tartsa ezen egyesület támogatását. Anyagi áldozatok árán semmire sem megyünk. Apostolok kellenek, kik tollal és pénzzel szolgálják a kath. sajtő ügyét. O Szentsége X. Pius pápa is egyre buzdít a kath. sajtó támogatására. Érzi, hogy a katholikusok, sőt még a papság se értette át egészen a kath. sajtó fontosságát. Legujabbi nyilatkozatában ugyanis e sajtóra vonatkozólag a következőket mondotta: »A sajtó fontosságát még mindig nem fogják fel teljesen. A klérus sem, a hívek még kevésbbé foglalkoznak vele ugy, mint ahogy szükséges lenne. Az öregek azt mondják, hogy a sajtó uj dolog és régen nagyon sok lelket megmentettek anélkül, hogy törődtek volna az újságokkal. Azt mondják, hogy: régen ! régen ! Arra azonban nem gondolnak, hogy régen nem volt annyira elterjedve a rossz sajtó mérge és igy az ellenméreg, a jó sajtó sem volt annyira szükséges, mint most. Mi nem régen, hanem most élünk. Tény, hogy az istentelen újságok megcsalják, megmérgezik és tönkreteszik a keresztény népet. Hiába építenek templomokat, alapítanak missziókat és iskolákat és hiába létesitik a legjobb intézményeket: minden fáradságuk hiábavaló, ha nem tudják használni a loyális és őszinte katholikus sajtó támadó és ve'dofegyvereit.« Lám a pápai trónról is csak ez hangzik felénk: a rossz sajtó mérgére ellenméreg szükséges és ez legyen a kath. sajtó / Mattyasovszky Lajos lovag, elnök meggyőzően fejtegette e nagy igazságot, szépen megszerkesztett beszédét különben, mely mindenkit csak bátorítani és lelkesíteni tudott, szószerint itt közöljük: Mattyasovszky Lajos elnök beszéde. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Mint a katholikus társadalmi tevékenység egyik szerény szervét, kétségtelenül érdekel mind az, a mi édes hazánkban e téren történik. Az elmúlt év eredményei közül legközelebb érint minket, mint katholikusokat, a VII-ik országos kath. nagygyűlés, mely hazánk egyik vidéki városában, az annyi történelmi és szent emlékek révén híressé, dicsővé vált Pécs városában folyt le. Ezen VII-ik nagygyűlés méltóan sorakozik elődeihez, sőt azokat felülmúlja, leginkább abban, hogy a katholikus lelkesedésnek szunnyadó tüzét első alkalommal gyújtotta fel, hogy az lángjával bevilágítsa és tettre hívja szeretett hazánk öszszes katholikusait. Az ipar, a gazdaság és művészet köréből rendezett országos kiállításon, buzgó versenyre kelt a katholikusoknak bátor hitvallása, mely "minden részen viszhangoztatta a szent Mór idejére emlékeztető hitvallásos lelkesedést. A katholikus nagygyűlések, az azokon hangoztatott eszmék, a résztvevő nagyszámú közönség sürü helyeslései, mindenkor fényes tanúbizonyságot tettek arról, hogy csakugyan hézagot pótolnak társadalmi tevékenységünkben és hogy igazuk volt a kezdeményező lelkes vezéreknek, hogy azok az alvó katholicizmus életre keltésének egyik leghathatósabb eszközét képezik. Igaz, hogy a velünk ellentétes nézeten állók a kath. nagygyűléseket is, mint a katholikusoknak minden, bár legszerényebb mozgalmát is ferdén és hamisan Ítélik meg ; ugy szeretik minden mozgalmunkat a világ elé állítani, mintha annak éle ellenük volna irányítva, pedig mi semmi egyebet nem akarunk, mint hogy azoknak ismerjenek el, a kik számunk és történeti multuk szerint valóban vagyunk. (Ugy van !) Midőn a mai hitellenes áramlatokkal szemben iparkodunk hitünknek és egyházunknak érdekeit megvédeni, mi akkor senkit nem támadunk és nem csak a magunk ügyének teszünk szolgálatot, hanem védelmezzük a kereszténységnek, az Istenben való hitnek alapjait és mindazoknak javára munkálkodunk, a kik általában hivőknek tartják magukat. Mi az igazság birtokában vagyunk, az igazság pedig nem szokott támadni, legfeljebb védelmi álláspontra szorul, midőn az ellene inditott támadásokat visszautasítja. Közel kétezer esztendőnek története tanúbizonyságot tesz mellettünk. A kereszténység, az egykor hatalmas római birodalomban sem ugy terjedt el, hogy annak társadalmi és állami intézményeit támadta volna, hanem a benne rejlő igazság saját erejénél fogva hatott; meggyőzte a népeket vallási tanaik téves voltáról és nem az erőszak hatalmi eszközeivel, hanem a szeretet édes szavával gyűjtötte őket Krisztusnak dicsőséges keresztje alá. Az eljárásnak ezen módjától ma sem tér el a katholikusok tevékenysége és midőn a pécsi kath. nagygyűlésen egyesült lelkesedéssel egyhangúan hozatott meg a határozat, mely szerint elérkezett már a tizenkettedik óra. hogy a tevékenységünk egyik főeszközére, a kath. sajtóra, az eddiginél nagyobb gondot fordítsunk, ennek sem volt más célja, mint kath. érdekeinknek hathatós védelme. Ezért mondatott ki az országos kath. sajtóegyesületnek sürgős megalakulása, mely hatalmassá tenné a sajtót, különösen pedig a napi sajtót, nem azért, hogy másoknak vallási meggyőződését támadja, hanem azért, hogy a magunkét védelmezze. (Ugy van!) Senki sincs-közöttünk, aki a sajtó hatalmát ne ismerné. ítél az elevenek és holtak felett, dicséreteket, gáncsokat osztogat jobbra balra és sokszor olyan ügyekben hallattja szavát, a melyeket jobb volna, ha a feledés homálya boritana, mintsem, hogy a nagy nyilvánosság elé hozassanak. De a ki a sajtó működését figyelemmel kiséri, annak lehetetlen észre nem venni, hogy különösen a mi szent egyházunk és annak egyes intézményei a sajtó egy részében folytonos támadásnak vannak kitéve. Jogosult tehát, sőt szükséges is a katholikusoknak határozott állásfoglalása az ilyen sajtóval szemben. Ezt pedig nem lehet máskép elérni, mintha egy hatalmas, nagy elterjedésnek örvendő kath. sajtót állítunk annak ellenébe ! Magáról a pápai trón magaslatáról többször hangoztatták egyházunk legelső őrei, hogy iratokkal szemben iratokat kell állítani és ismeretes Németország egyik volt legnagyobb püspökének, Ketteler báró mainzi püspök híres mondása »hogy ha szent Pál apostol ma élne, újságíró lenne.« . Tudjuk azonban, hogy a leghivatottabb újságírói Apologétának lángnyelvü szózatai a »pusztába kiáltó szava« lennének, ha hiányzik a hatalmas sajtó, a mely a szélrózsa minden irányában széthordja, terjeszti eszméit és azoknak utat nyit a legfényesebb palota márvány termeitől kezdve, a legutolsó gunyhónak szerény kamrájáig. Ész és pénz kell a kath. sajtónak. Az ész egymagában tehetetlen, ha nem tudja termékeit a népeknek legszélesebb rétegeibe eljuttatni. Anyagi eszközök nélkül a kath. sajtó nem képes egyházunk szent érdekeit kellőkép megvédeni, azért akar a kath. sajtó egyesület elsősorban elegendő anyagi eszközről gondoskodni, hogy képes legyen nagy céljainak megvalósítására. Ma alig van művelt — de bátran mondhatom betűt is-, merő ember, a ki újságot nem olvasna. Ha a katholikusok az e célra fordított filléreiket a kath. sajtó támogatására? adnák, az rövid idő alatt bátran felvehetne a versenyt, az ellenséges indulatú sajtóval. (Ugy bizony!) Ha valaki azt mondja: hogy neki szerény anyagi viszonyai meg nem engedik a kath. sajtó támogatását — megengedem, hogy valami igazság lehet állításában; — de azt már meg nem engedem, hogy az ilyen semmikép sem pártolhatná a kath. sajtót. Mert hiszen lehet a vendéglőkben, kávéházakban, olvasó termekben kath lapokat követelni ; lehet a lapokat hirdetések leadásával és ajánlatokkal támogatni, egyszóval a támogatásnak ezer módja van és semmi sem kívántatik hozzá, csak az ügyszeretet, a komoly, elhatározott, erős akarat. (Ugyvan! Éljen !) A szeretet, — mint egyebekben, — ug) ebben is' találékony, az erős akarat pedig nen riad vissza az akadályoktól, hanem tudatosan tö rekszik célja felé. Az eszközök nagy sokaság áll rendeltetésünkre a kath. sajtó támogatásán és ezek legelseje, hogy utat törjünk a kath. saj tónak ugy a kath. családokban, mint a nyilvánc intézményekben. Ily módon mindnyájan buzgó tagjai leh< tünk a kath. sajtóegyesületnek, a melynek meg alakulása kétségkívül a magyar katholikusok mu évi tevékenységének egyik legörvendeteseb eredménye. Tegyük meg mindnyájan azt, am tehetünk. Jézus! mindenszentek koronája, Mária mii denszentek királynéja nevében és oltalmába ezennel megnyitom az esztergomi kath. Kör XVI-i rendes közgyűlését. (Éljenzés és taps.)