ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-05-06 / 18. szám

XL évfolyam. Esztergom, 1906. május 6 18. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám, ára 16 fillér. Alapító: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetéseit felvétetnek Buzárovits Gusztáv köm vkereskedésóben. Gyapay Pál székfoglalója. Esztergom, május 5. Esztergom várraegye és város ma szombaton ünnepet ült. Gyapay Pált, a nemzeti kormány bizalmasát, a legtörölmetszettebb magyar főispánt iktatta be abba a méltóságba, melyből vagy áldás, vagy a megnemértésnek átka borul az ősi vármegyére. Mi Gyapay Pálnak, a koalíciós kormány főispánjának működésétől áldást várunk; áldást, mely uj életet jelent ugy a hivatalos, mint a társadalmi téren. A bizalomnak oly megnyilatkozása várta az uj főispánt, amilyen bizalommal csak fogadni lehet azt, aki azok nevében jött, kik a nemzetet a sanyarú megpróbáltatások "tengeréből a nyugalom révébe vezették ; s akik ősi törvényeinknek megfelelő alkotmányos életünket visszaállitották, visszavívták. Isten hozott vármegyénk vezére! A jó törekvésekben fáradhatlan bajtársaid leszünk, küzdeni fogunk Magyarország nagyságáért és dicsőségéért közös erővel, egyforma törekvéssel, mert hisz ha kivetted részed a nemzeti küzdelemből, Esztergomvármegye és város közönségével együtt harcoltál. A hazaszeretetben, a haza javáért hevülő érzelmekben, ha versenyre kel bárki e megyével, egyenlő lehet vele, de felül nem múlja ebben. Üdvözlünk vármegyénk vezére! Üdvözlünk mint magas államhivatalnokot, kinek tiszte irányítani e megyét, üdvözlünk mint szeretetreméltó embert, ki szűkebb társadalmunk elseje vagy s ki után bátran törekedhetünk. Eddig mi magunk harcoltunk, védekeztünk a hatalom ellen, most tehát küzdjünk együtt a hatalommal édes hazánk és ősi vármegyénk felvirágozásáért. Az installáció. Már reggeli 4 órakor mozsárlövések hirdették, hogy Esztergom vármegye és város ritka napra virradt. Az utcák már pénteken este zászlódiszt öltöttek s a reggeli napsugárban az üdvözlő lövések hangja mellett, büszkén lengett a sok nemzeti trikolor. Az uj főispán az esztergomi vonalon jött körünkbe. Pisuth Kálmán főszolgabíró Dorogh község állomásán üdvözölte. A főispán rövid, katonásan egyenes szavakban köszönte meg az üdvözlést s aztán folytatta útját Esztergom felé. Kíséretében voltak Kmety Károly, Horváth Gyula, Zlinszky István és Lengyel Zoltán képviselők, továbbá több küldöttség Fehérmegyéből és régi választó-kerületéből, melyek aztán sorban tisztelegtek. Az esztergomi pályaudvaron óriási számú közönség élén Vimmer Imre polgármester rövid beszédben üdvözölte, amire a főispán ugyancsak röviden felelt. A pályaudvaron Gyapay Pál fogadására megjelentek Lits Gyula Hont főispánja, Békássy Elemér kamarás, báró Nyáry Alfonz, Ziskay Antal kir. tanácsos, Mattyasóvszky Lajos lovag, Totovics Kálmán, a szent-sir lovagja, Vaszary László hg.-primási gazd. tanácsos vezetésével az egész primaciális, Nedeczky Miklós káptalani gazd. tanácsos vezetésével pedig a káptalani gazdasági tisztikar, a város tisztikara stb. Hosszú kocsisorban vonult be a menet az ősi megyeházba. Végig, amerre jött a menet a fellobogózott utcákon, a nép éljenezte és kendölobogtatással üdvözölte az uj főispánt. Felérve a megyeházára, a folyosón dr. Perényi Kálmán fogadta rövid üdvözléssel, mire Gyapay Pál csak annyit mondott: Szeretettel és nemes törekvésekkel jöttem ez ősi székhelyre, fogadjanak szívesen. Rövid pihenés után a főispán egész kíséretével a belvárosi kegyúri templomba ment, hol az ünnepi szent misét dr. Fehér Gyula cs. és kir. udvari káplán, a sz. kir. város plébánosa mondotta. Festői látvány volt, amint a diszmagyaros urak gyalogoson a templomba vonultak. A főispán a mise alatt meghatottan imádkozott, bizonynyal erőt kért és áldást ahhoz a munkához, melynek most áll kezdetén. Mise után a főispán úgy mint jött, ismét gyalog ment kíséretével a vármegye székházába, hol azalatt a törvényhatóság tagjai és a meghívott vendégek már majdnem megtöltötték a különben is szük tanácstermet. A földszinti és emeleti karzatot csupán a hölgyközönségnek tartotta fent a rendezöbizottság. A nagy zöld asztal mellett sorra helyet foglaltak a szomszédos vármegyék és más hatóságok képviselői, a törvényhatóság tagjai pedig szerényen átengedvén helyeiket a vendégeknek, az állóhelyeket foglalták el. Perényi Kálmán dr. alispánhelyettes üdvözölvén a díszközgyűlést, ajánlotta, hogy az installáló közgyűlés ősi szokás szerint egy küldöttség útján hivja meg az új főispánt. Megalakittatván a küldöttség, ennek vezetésével feltűnt az új főispán alakja az ajtóban. Viharos, szűnni nem akaró éljenzés kisérte végig a termen. Gyapay Pál nemes tartással lépte át a küszöböt. Rokonszenves külseje, szivből-lélekből magyar embert mutató szavai után már többen ismerték e megyében, de mégis a sok kíváncsi szem rátapadt. Hogy nézhet ki az uj 48-as főispán? A nemzeti küzdelmekben elsők éljene összeforrott a nemrég még gúnyosan mosolygó elemek élj éneivel és mind, mind azt kívánták, hogy Gyapay Pál, az uj főispán sokáig éljen. Éljen! A kik nem tudták mit hozott, a kik nem tudták mivel jött az uj vezér, azok egy-két perc múlva már tudták. Erős, igazságos lelket, szerető szivét és törhetetlen ragaszkodást a nemzeti ideálokhoz. De vegyük sorjába az eseményeket. A riadó éljenzés elhangzása után Gyapay Pál bejelentette a közgyűlésnek, hogy 0 Felsége a király őt nevezte ki Esztergom vármegye főispánjának. Kéri tehát a közgyűlést, hogy tőle a hivatalos esküt vegye ki, előbb azonban a kinevezésére vonatkozó kormányakta felolvastassák. A főispáni kinevezésről szóló okiratot dr. Perényi Kálmán olvasta fel, úgyszintén az esküformát is. Az eskünek minden szavát erős nyomatékkal ejtette ki a főispán. Mikor elhangzott az ,,Isten engem ugy segéljen", a közgyűlés valóságos riadalommal köszöntötte Gyapay Pált. Ugy legyen! Isten éltesse! Áldás legyen a munkáján! Ilyen és hasonló kiáltások tarkították a viharos éljenzést. Az uj főispán pedig a következő beszéddel foglalta el a főispáni széket: Ez ünnepélyes pillanatban, midőn O cs. és apostoli kir. felségének kitüntető kegyelme s a nemzet alkotmányos kormányának bizalmából ez ősi vármegyének szine" előtt mint kinevezett főispán megjelenek, arra kérem önöket, hogy a törvényes esküt tőlem kivenni s főispáni állásomba beiktatni méltóztassanak. Tekintetes Vármegyei Közönség! Lelkem sugallatát és hazafiúi érzelmeimet követve, meghatott szívvel mondok hálát a magyarok Istenének, hogy magához emelte a király szivét s oltalmába fogadta nemzetünk igaz ügyét. De alattvalói hűséges hálámat ki kell fejeznem O Felsége a király iránt is, hogy elűzte a trón zsámolyától a rossz tanácsadókat s visszaadá nemzetünk sorsának intézését, mert csak ugy vált lehetővé az alkotmányos jogrend visszaállítása s ez tette lehetővé, hogy az ország kormányzatát oly férfiak vették kezükbe, kik a nemzet bizalmának igaz letéteményesei s annak szeretettől és bizalomtól körülvett vezérei voltak. A mély tisztelet hangján kell megemlékeznem a magyar kath. Egyház bíboros fejéről, Esztergom vármegyének örökös főispánjáról, O Eminentiájáról a Hercegprímásról is, ki a békének már-már fonnyadásnak indult olajágát hazaszeretetének melegével védte-oltalmazta, mig az meghozá gyümölcsét a mindnyájunk által annyira várt: alkotmányosságot. Történelmi nagy időket éltünk át tekintetes vármegyei közönség. Mindnyájan éreztük és láttuk, hogy 400 év óta szemben álló nagy erők mérkőztek újra. Egyfelől a nemzeti akarat viaskodott történelmi jogainak visszaszerzéseért, másfelől Ausztria anyagi érdekeit védelmező összbirodalmi politika küzdött kisajátított jogaiért. Eme nagy nemzeti küzdelem a nagy véderő vita óta állandóan izgalomban tartja az országot. Áthatotta az egész nemzetet azon mindenható érzés és gyökeret vert mindnyájunk szivében azon meggyőződés, hogy a nemzet és király iránti elválaszthatlan hűségnek csakis akkor teszünk szolgálatot, ha a katonai kérdésnek a nemzeti szellem által megjelelt irányban keressük a megoldását: mert ezzel nemcsak a nemzet áldozatkészségét láttuk biztositva a véderő fokozottabb igényeinek teljesítésére, hanem a nemzeti szellemtől áthatott hadseregben láttuk a trónnak ép ugy mint állami érdekeinknek legbiztosabb támaszát. Nem volt a küzdelemben egy parányi része sem koronás királyunk szent és sérthetetlen személye iránti hűtlenségnek. S mi, akik e küzdelemben tehetségünkhöz képest különböző értékű eredménynyel, de mindannyian lángoló hazafisággal a magunk helyét megalkottuk, sohasem téveszthettük szemünk elől ama hagyományos hűséget, amely minden magyar ember szivében koronás királyunk iránt él. A katonai kérdésekkel együttesen lépett előtérbe közgazdasági helyzetünknek a magyar állam érdekeinek megfelelő berendezése és Ausztriától való függetlenítése is. Nem tartottuk továbbra is megengedhetőnek, hogy ki legyünk szolgáltatva az osztrák érdekek üzérkedésének, mely az egykori tisztes magyar ipart máris koldusbotra juttatta. Szemeink előtt lebegett, hogy mig más államok nemzeti aspirációi és állami .érdekei kielégítést nyertek, egységes, független szabad államok lettek, s mint ilyenek óriási léptekkel haladnak az anyagi és szellemi fejlődés utján, addig mi »pusztultunk, veszünk s mint oldott kéve hull szét nemzetünk.« Nem politikai kérdések ezek ma már tekintetes vármegyei közönség, hanem az ország létkérdései. Mert az állam életében ép ugy, mint a családi életben is a vagyon biztosítja a megélhetést. Ez adja az erőt, az önállóság és függetlenség érzetét ez önti az emberek cselekményeibe, ez acélozza meg az akaratot, buzdit, felemel s haladásra késztet. Egy vagyonos, gazdag nép nem türi a szolgaságot. Mig egy szegény népet a legkisebb rázkódtatás is szétszór, mint az őszi szél a hulló falevelet. Eddig csak érzelmi politikát folytattunk. S eszménk igazságát hirdettük, legfőbb ideje most már, hogy áttérjünk a reális