ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-03-04 / 9. szám

szorosan voltak beékelve a polgárok között. Szerencsére Kmety gyorsan felfogta a helyzetet amint csak ereje engedte harsogta : -— Mérsékeljék magukat tisztelt polgártársaim. Ezzel leszámoltunk már, hogy ez alkotmányos- országban csak szuronyok között lehet beszélni. Én azonban nem zavartatom magam addig, mig a fegyveres hatalom rám nem teszi kezét. Ha bejöttek, hát most ők is hallgassák meg a nemzet sérelmeit, ők is magyarok s abban semmiféle felsőbb utasítás nem gátolja őket, hogy engem meghallgassanak. A legválságosabb pillanatban túlhangzott ez a tömeg haragos lármáján s a tapintatlanul felkorbácsolt szenvedélyek lecsillapulván kissé, a volt képviselő tovább folytatta : A szocialisták gyászos szerepet vittek a nemzet küzdelmében, nyilt ellenségekként álltak velünk szemben ; megbocsájthatatlan ez a bűnük, mert a mint a költő mondja, a mit az Isten sem bocsájt meg, az : a hazaárulás. Büntetésük már is elkövetkezett, mert az ő kormányuk részéről nem a jog kiterjesztést, de a meglevő szabadság megsemmisítését megérték. Legfőbb vágyuk pedig, az általános szavazati jog, előrelátható időre eltemettetik. De ez eredmény, bármily kevéssé hozott sikert és bármily megdöbbenéssel szemléljük az alkotmányrombolást, ez még se ejtsen kétségbe. A helyzet tisztul, s a mérleg most azok részén van, kik küzdenek. Kötelességünk volt, a mint tettünk s ha most kellene kezdenünk s ha látnánk a beállott eredményt, akkor sem tehetnénk máskép, mint a hogy tettünk : a magyar nemzet jogait védelmezvén. Az alkotmányhiányt első sorban.és legelső sorban a hatalom fogja megérezni; azt mondhatjuk neki erőfeszítések, nyers erők kellenek alkotmány nélkül mindenhez, a mihez máskép eljut a nemzet akaratából. Mai államban ily állapot nem lehet tartós. Mindezeknél fogva nincs okunk gyászra, tiszta helyzetet kellett teremteni, meg kellett bizonyosodni, hogy van-e magyar államiság, vagy a mint eddig kevesen sejték, osztrák katonai uralom alatt van szent István országa. Ha az országgyűlés egybehivatik, a választáson együtt fognak továbbra is küzdeni a szövetkezett pártok. De választási programmul mindenik saját programmját vallja. A mienk ez : a 67-es törvénynek alkotmányos és törvényes megváltoztatásával a közösügyek megszüntetése és a pragmatica sanctióra mint erős jogalapra visszahelyezése az osztrákmagyar viszonynak. O Felsége ellenére persze ez nem történhetik, mert ő a magyar törvényhozás egyenrangú factora. De van remény, hogy az ily irányú törvényhez O Felsége hozzá járul, ha azt látja, hogy ez immár magyar népe kiirthatatlan általános vágya. Végzem beszédemet azzal a reménnyel, sőt tudattal, hogy Esztergom népe nem lesz hűtelen a magyar függetlenség elvéhez, szent zászlójához. Hogy kire bizza jövőben e zászló lobogtatását, ezt csakis szive és hite szerint állapítsa meg. De tegye bár erősebb kézbe és bizza a legméltóbbra a saját meggyőződése szerint, azonban becsületesebben nem fogja azt senki sem lobogtatni, mint azt én tettem. A beszédet kisérő tüntető éljenzés elmultával Guzsvenitz Vilmos állott az emelvényre. Unger r.-kapitány ideges buzgóságában az emelvény felé ment s megkérdezte, hogy mit fog beszélni. Guzsvenitz helyett Vimmer polgármester adta meg a feleletet : — Megköszöni Kmetynek a beszámolót... És Guzsvenitz rövid, de tartalmas beszédben köszönte meg Kmetynek a megjelenését és biztosította Esztergom város polgárságának bizalmáról és arról, hogy képviselője a jövőben sem lehet más, mint Kmety Károly dr. A közönség lelkesen igérte, hogy ugy lesz, majd Brutsy János felszólítására a Kossuth nótát* énekelve, csendben és rendben szétoszlott. Az utcán. A Fürdő szálloda előtt ezalatt szintén izzó volt a hangulat. A kiszorult rengeteg nép hullámzott az utcán, mint egy haragos tenger s a katonaságnak és rendőröknek ugyancsak dolguk akadt. A diákság előző napi taktikáját ismét elővette. Majd itt, majd ott tünt fel egy tüntető csoport s a katonaság elől egyszerre eltűnve, ismét más utcában kezdte. A beszámolóról jövő néppel oly nagy sokaságra szaporodott a tömeg, hogy a hatalom árnyai felakarták oszlatni. Pedig hát amúgy is ment mindenki haza, de mivel léghajók nem álltak rendelkezésre, az utcákon mentek. Közben az ifjúság tüntetését nézték és azon mulattak, hogy a derék ifjak mint csalogatják maguk után a haderőt és mint tisztítják meg a békés polgárok útját. Azonban majdnem komolyabb eseménye is lett a napnak. „Itt a kormányspicli I" Ez a kiáltás hangzott el a Széchenyi-téren, mikor a kormány selmeei installáló tanácsosa és ismert vérebe feltűnt a téren. Bártfay, ki többek szerint a honvédtemetői gyűlés nyakára küldte a fegyveres erőt, vérengző kutyáját pórázon vezetve, épen a postára tartott, hogy megsürgönyözze jelentését, midőn hirtelen egy nagy tömeg között találta magát. — Üssétek agyon! Gaz áruló! Kormányspicli ! Haj-haj! stb. kiáltások csak ugy zuhogtak feléje s többen leköpködték és utcai szeméttel dobálták meg. A szerencsétlen ember igy ért a postára, honnan telefonált, hogy tüntetés van ellene. Azt hitte, most nyugodtan haza mehet, de csalódott, a nép várta és a kirukkolt katonaság dacára folyton köpködte, mi elől ismét a takarék épületébe menekült. A tömegből kivált néhány ifjú s ide is követte. Bártfay itt vérebét üldözőire szabadította, de a felbőszült állat elől elmenekültek az emberek. Bártfay ügyesen megfogta a kutyát s a Kispiac felé vette útját, hol már nagyobb fegyveres erő volt összegyűjtve. Útjában azonban folyton piszkolták szóval és egyébbel. A csendőrség neki ment a népnek szuronnyal is, Bártfay azonban mégsem szabadult meg a gyerekhad elől, mely követte, sőt egyik állítólag meg is ütötte. A meggyalázott ember az üldözés elől Bruckner Albert kereskedő házába menekült, hol a házigazda családja körében szívesen látva pihente ki viszontagságos útjának izgalmait. Lent azalatt a csendőrség Lóránt százados vezetése alatt szétszórta a tömeget. Kissé nehezen ment, mire a százados úr tüzet vezényelt. A csendőrök vállhoz kapták a fegyvert és a zajongó gyermek hadra céloztak, a puskák azonban okosan cselekedtek: nem sültek el, sőt a gyerekek is okosan tették, hogy szépen elvonultak. Ebéd alatt. Kmety Károly dr. tiszteletére bankett is volt a Fürdőben, de azon kísérete és azokon kivül kik a beszámoló után is vele maradtak, kevesen vettek részt, mert nem tudták az idejét. Az egész nem is ment bankettszámba, de az ott elhangzott beszédek méltán sorakoztak a beszámolóhoz. Az első felköszöntőt Brutsy János mondta Kmetyre. A volt képviselő kiváló erényeit hangoztatta és biztosította, hogy a polgárság, kitart mellette és elvei mellett. Utária Zlinszky István mondott hatásos beszédet. Azzal kezdte, hogy a fegyveres hatalom nem engedte meg neki, hogy a beszámolón beszéljen, de most itt a fehérasztal fölött elmondja véleményét a kormányról. Eljön talán a jogoknak még nagyobb megszorítása is, ug-ymond. Lehet, hogy csak magánházakban és éjjel fognak összejönni a jó hazafiak s ugy mint régen a kereszténység apostolai, katakombákban terjesztik azt a hitet, hogy Magyarország alkotmányosságának napja egyszer teljes függetlenségében felderül. Mert győzni fog ezen eszme, mint győzött a sokat gyötört és üldözött kereszténység, melyet nem tudott megtörni semmi hatalom, dicsőségesen ragyog a világ felett. Igy fog győzni a hazaszeretet is, ez is ki fogja vivni a nemzet jogait, csak kitartás. Tűrjük a megalázást, de nem nyugszunk meg benne. Arra, hogy a Manlicherekkel szemben erőszakot alkalmazzunk, nincs itt az idő. Most összes erőnket a gazdasági önállóság megteremtésére fordítsuk, mert mint ebből a harcból is látszik, Ausztriának nem is annyira a nyelvi kérdés, mint inkább a gazdasági kérdések fájtak s ezért kellett az abszolutizmus is, hogy a vámszerződéseket hirünk és tudtunk nélkül megköthessék. Gazdasági önállóság ! Ez legyen a jövőbeli jelszó. A katonai uralmat- említve megjegyzi, hogy ezt nagyon meg kell köszönni az osztrák irányzatnak, mert most végre lehullott a lepel. Elhúzták a spanyol-falat, s most látjuk igazán, hogy törvényeinket nem respektálják és minden parlamentarizmus csak por volt a magyar szemébe. Most látjuk, hogy amit mi 400 éve alkotmányosságnak hittünk, az nem egyéb leplezett abszolutizmusnál. Magyar vezényszót követeltünk, s ime magyar vezényszóval verték szét az országgyűlést. Ezért kell gazdasági érdekeink biztonsága és függetlenségére törekedni, hogy erre aztán felépíthessük Magyarország teljes függetlenségét. Kmety Károly dr. Esztergom vármegye jelenlegi első tisztviselőjére dr. Perényi Kálmánra és Vimmer Imre polgármesterre emelte poharát. Perényi válaszolva Kmety szavaira, mondja, hogy a törvénytelen hatalmi törekvések mulandók, olyan az — mondja, — mint a szappanbuborék, de a magyar hazaszeretet élni fog mindég s addig bizhatik is a nemzet ügyének felvirradásában, mig tántorithatlan férfiak vezetik a népet. Ilyen hazafiakat üdvözöl Kmety és Zlinszky személyében. Vimmer Imre polgármester könnyekig megható beszédet mondott. Szónoki erejével aposztrofálta a haza véreit, akik alkotmányosdit játszanak s igy törnek a nemzet jogai és szabadsága ellen. Ilyen állapotok mellett'megnyugtató, hogy vannak még nagy és derék vezéreink. Ilyen Kmety is, kit Esztergom népe büszkeséggel választhat meg újra követének. Pohárköszöntőt mondtak még Bagyary Simon bencés tanár Guzsvenitz Vilmosra, utóbbi pedig Kmety Károlyra. A hatalom urai. Február 25-én, mint már emiitettük, Esztergom fölött a szuronyok uralkodtak s a szuronyok fölött pedig Zólyomy 26. gy. ezredbeli kapitány és Lóránt csendőrszázados. No és hogy érdemekhez juttassuk : Unger Hugó rendőrkapitány. A fegyveres hatalom szereplése eléggé komikus volt és Esztergomban még nem igen látott mulatságot szerzett, kivált az utca népének. Ez kétségtelen nyilvános szereplés volt, s igy azt hisszük, nem lesz az ügyészségnek kifogása ellene, ha nyilvánosan méltatjuk a főszereplőket. Az első Zólyomi kapitány, kitűnő modorú úriember és nagyon derék katona, aki teljes komolysággal teljesíté tisztét: kirukkolt, de egyéb semmit nem tett. O katonáival volt elfoglalva, nem a közönséggel. A sivitó és lármázó gyermekhadat figyelembe sem vette s igy a gyerekek látván, hogy a nemes kapitány flegmájából nem jön ki, — s legfeljebb megjártatja egy kissé a szuronyos legényeket, hogy el ne zsibbadjon a lábuk, — megéljenezték és ott hagyták. Elmentek a csendőrökhöz, kik már komolyabbak voltak a gyerekekkel szemben. A gyereknek az kell, hogy foglalkozzanak vele, s a csendőrök megtették. Lóránt százados szintén kifogástalan úriember, de a tüntetők folytonos fütyülése kétszer igazán kihozta a sodrából. Lövetni akart. Egyszer a Bruckner előtt, midőn Bártfay miatt hullott volna rakásra a közönség a kropacsek golyóktól, egyszer meg a Széchényi-téren, mikor a jövő Jurísics Miklósaitól a rendőrség nem tudott elvenni három nemzeti zászlót. Szigorú lépésű és tekintetű úr és oly határozottan hangzott a »tüzelje«, hogy a csendőrpuskák előtt álló nép, már is meg volt lőve. Lóránt százados pedig a nagy ijedelemre, lejebb kuszálta a bajuszát, és alatta jóizüet mosolyogva, mintha mondta volna : — Hm-hm-hm-hm . . . azt a mindenét, hogy oszolnak egy kis tréfára. No mert a százados ur tudta: hogy vezényel. Ijesztés volt az egész, tréfa csak, de megvolt a hatása, mert a tömeg szétugrott. Mások voltak azután a csendőrök. Ezek némelyike azt hitte, hogy tényleg lázadás van, vagy hogy az országúti betörőkkel van dolga. A békésen járókelőket meglökdösték, mert a sípoló gyerekhad a közönség közé menekült, sőt megtörtént az, hogy Einczinger fiatal péküzlettulajdonost, mert az a boltajtóból nézte a tüntetést, saját üzletébe durván belökték. Hiába erősítette, hogy az saját üzlete s annak ajtójában áll, a csendőr belökte. Erre pedig, mint tudjuk, nem kapott utasítást. A rendőrség uj feje Unger Hugó pedig legbuzgóbb volt a tüntetés rendezésében. Mindenütt ott volt s mintha a rendőrségnek ép ugy, mint a polgári hatóságoknak valami hivatása lett volna, mindég oszlatott. Nagy munka volt ez. Folyton oszlatott a rendőreivel, lármázó gyerekeket s igy azután megesett, hogy többször meg is abcugolták. Különben pedig ő is derék úriember, de szörnyen ideges és fontoskodó volt ezen a napon. Igy pl. mikor a Szenttamás hegyén egy csomó gyerek a Hymnuszt énekelte, jelentette Zólyomy kapitánynak, hogy oda kell a katonaságot rendelni. Zólyomy kapitány, ki nagy magas ember, s hozzá még nagy lovon is ült, felnézett a hegyre s lenézett a kapitányra: — Az nekem magas. En azt teszem, amit jónak látok. Azon a púpon a rendőrségnek kell rendet csinálni. A rendőrség pedig nem ment fel, tehát a gyerekek unták meg a dolgot s lejöttek. Unger kapitánytól azonban, mig a városban oszlatott, a teljesen védtelenül álló külvárosokban akár a házakat is ellophatták volna a betörők.