ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-02-25 / 8. szám

Ezen németországi cég kiváló érdeme, hogy hazánk történetéből is számos képet készített a skioptikon számára. Nem lesz ránk nézve érdektelen, ha ezen gyűjteménnyel bővebben foglalkozunk. A gyűjtemény 5 sorozatból és 165 képből áll. Az egyes képek vételi ára 1 márka, színezve 25 márka. Hazánk történelmi időszakának kezdetén látjuk itt a kimagaslóbb alakokat, a honfoglalás hőseit csatáikban és véres küzdelmeikben. Árpádot, a hős vezért pajzson emelik a többi vezérek s kikiáltják a magyar nemzet fejedelmének. (I. 1.) E szerződést verőkkel pecsételik meg a vezérek s törvényt alkotnak, amely az ország alkotmányának alapja. (II. 1.) Hét évig tartó küzdelem után meghódítják az országot. Árpád fogadja Szwatopluk szláv fejedelem követeit. (I. 2.) Árpád halála után a nyugati szomszédok közös védelemre szövetséget kötnek a magyarok ellen s Luitpold herceg vezérlete alatt erős haddal támadják meg őket. A döntő ütközet Pozsonynál történt 907. évben, melyben a magyarok harcedzett serege fényes győzelmet aratott Luitpold hadai fölött. (IV. 2.) De a legyőzött szomszédok nem hagytak fel a további küzdelemmel s elsajátítván a magyarok harcmodorát, több ízben győzedelmeskedtek is rajtuk. Géza fejedelem belátta, hogy a magyarok a keresztény Európában csakis a kereszténység által lehetnek hatalmas nemzetté, azért arról kezdett gondoskodni, hogy az ország határai a ker. hithirdetők előtt megnyíljanak. (IV. 3.) A kereszténység terjedésének első megnyilatkozása Géza fiának, Vajknak megkeresztelése (I. 3.) s később a pápától nyert koronával apostoli királlyá való megkoronáztatása. {I. 4.) A kereszténység terjedése nem maradt visszahatás nélkül. 1046-ban a Vatha által fellázított magyarok a templomokat és a kereszténység egyéb jelvényeit lerombolják, a papokat megölik és régi pogány módra áldoznak isteneiknek. (III. 4.) Még előbb Gyula, erdélyi vezér lázad fel szt. Istvánnak a kereszténység felvételét illető rendeletei ellen; azonban legyőzetve, egész családjával mint fogoly áll a király előtt. (IV. 4.) Ekkor egyesittetett Erdély Magyarországgal. A' III. 6. számú kép mutatja a keresztes hadjáratok idejéből ama jelenetet, midőn az európai fejedelmek követe I. László királynak ajánlja fel a különböző nemzetekből alkotott keresztény hadseregnek fővezérséget. Sz. László halála után fellázadnak a horvátok, Könyves Kálmán elnyomja a lázadást s Horvátországot Magyarországhoz csatolja. (II. 7.) A III. 7. számú kép ábrázolja az 1132-ben tartott aradi országgyűlést, melyen Ilona királyné, vak Béla felesége izgató beszédben bosszúra ingerli a rendeket azon főurak ellen, akik férje megvakittatására ösztönözték Könyves Kálmánt s 68 főurat nyomban felkoncolnak. IV. 10. sz. képen átadja II. Endre az egybegyűlt rendeknek az aranybullát. A tatárjárás iszonyú pusztitásait mutatja a I. 9. sz. kép — a tatárok elvonulása után visszatér IV. Béla Dalmáciából, s szemléli az ország teljes pusztulását. III. 10. sz. képen látni a magyarok vitéz seregét^ a Stillfried melletti ütközetben ; Habsburgi Rudolf csakis a magyarok segítségével képes legyőzni II. Ottokár cseh királyt 1278-ban. Ez a magyarok első érintkezése a Habsburg házzal. A török hódoltság idejéből látjuk IV. 12. sz. képen Galambóc elfoglalását; Zsigmond király vissza akarja hódítani, de a törökök győznek. Zsigmond élete is veszélyben forog, de egy hajón megmenti Rozgonyi Cicellét. I. 13. sz. kép ábrázolja a Hunyady-család győzelmi ünnepét; a nándor-fehérvári fényes győzelem után családja nagy diadallal fogadja Hunyady Jánost. I. 16. sz. képen Zrínyi Miklós, Szigetvár hős védelmezője élethalálra harcol a törökökkel. Budavár visszafoglalását Károly, lotharingiai herceg által a II. 18. sz. kép mutatja. Az uiabbkori magyar történetből szemlélteti az I. 26. sz. kép O Felsége I. Ferenc József király megkoronáztatását Budán 1867-ben, II. 27. sz. képen pedig látjuk az 1867. évi országgyűlés megnyitását O Felsége I. Ferenc József király által. A történeti nevezetességű helyek közül említendő a gyűjteményből Besztercebánya, a legrégibb bányavárosok egyike, alapították a Il-ik Endre alatt betelepülő thüringiai jövevények; Csejthe vár romjai, Báthory Erzsébet kegyetlenségeinek színhelye; a trencséni vár, Csák Máté székhelye; Beckó vára, ahol Stibor vajda lakott; a tordai hegyszakadék Erdélyben, mely a legenda szerint akkor keletkezett, midőn szt. László a kunok üldözése elől menekült, a sziklahegy közte és üldözői közt kettészakadt; a sárospataki vár, ahol II. Rákóczy Ferenc által szőtt összeesküvés kitört; II. Rákóczy Ferenc elfogatása a sárospataki várban ; Thököly várrom ; a Thurzó kastély; Kolozsvár, az erdélyi fejedelmek székhelye; a dévai várrom; a windschachti kastély bejárata Selmecbányán; a Selmecbányái városrészlet ; a Lietava-rom ; a zólyom-lipcsei vár ; Kossuth Lajos szülőháza Monokon, Zemplén megyében ; a Bememlék Marosvásárhelyen és sok más helyrajzi kép. Népképviseleti képek is vannak a gyűjteményben. Az elsoroltakböl látjuk, hogy a Liesegangcég szép emlékkel kedveskedett a milleniumi évben a magyaroknak, midőn »Das tausendjährige Reich« cimü photogrammgyüjteményét publikálta. Most, midőn minden tudományág a szemléleti képek előadásával népszerűvé tétetik s a széles néprétegek oktatása ezen az uton lehetővé van téve, nem mulaszthatjuk el, hogy az érdekeltek figyelmét az itt tárgyalt magyar történeti képgyűjteményre fel ne hivjuk. Ezen képek vetítése méltó helyet fog elfoglalni nem egy társas estély programmjában. A cég által kiadott jegyzék még bővebb bepillantást fog engedni a megrendelőnek a képek különféleségébe. Kákonyi János. Az ifjúsági táncmulatságokról. T. Szerkesztő Ur! Mindvégig élénk figyelemmel kisértem azt a mozgalmat, melyet b. lapja a tanuló-ifjúsági táncmtdatságok betiltása érdekében folytat. Korunk nyakig van elmerülve az erkölcstelenség posványába. Ha tehát a társadalmat eme nagy betegségtől meg akarjuk menteni, akkor előbb a nevelést kell megtisztítani hibáitól. Végre világosodik! Oly jól esik látnunk, hogy újságok és hatóságok veszik fel a harcot e bántó félszegség ellen,mely a szokás hátaim ával még a neveléssel foglalkozó iskolát is igája alatt tartja. Es e harc nem marad sikertelen, mert — mintáz erre vonatkozó legutóbbi rendeletek bizonyítják — a felsőbb hatóságok is belátják a küzdelem helyes voltát. A hercegprímás és Majláth püspök tekintélyét bizonyára senki sem kicsinyli ! Az eszme hivei a társadalomban is napról-napra szaporodnak. A művelt nyugaton már a felnőttek is rendesen csak két órán át táncolnak. .No ez mégf érthető; de hogy miért erőszakolják a táncot egy nevelés alatt álló ifjúra, azt már nem tudom megérteni. Jól emlékszem még arra, hogy tavaly az »E. L..«-ban egy magár pedagógusnak nevező cikkíró eszményi szerelemről beszélt. Eszményi szerelem alatt oly szerelmet értünk, mely nem ront, hanem ellenkezőleg küzdeni, tenni is tud, hogy a kitűzött célt mielőbb elérje. Ámde ki meri azt mondani, hogy 14—-17 éves diákember szerelme eszményi szerelem ? A mindennapi tapasztalatok nagyon is az ellenkezőt bizonyítják. Hiszen a serdülő diákember a hányat lát, annyit szeret. Tehát nem eszményi szerelem az, hanem fiörtölés, szórakoztató ábrándok, melyek elvonják az ifjút a komoly munkától. És hány tehetséges ifju esik a történetesen lángralobbant szalmalángszerelem áldozatává, ki, ha arra alkalma nem lett volna, talán lángészszé, zsenivé lesz. Eszményi szerelemre — uraim — csak egy szellemileg és erkölcsileg nagykorú ember képes, de ez egy 14—17 éves diákembernek még a legjobb nevelés és oktatás mellett sem lehet osztályrésze. És ha most nem tagadják le a valóságot, hogy a családi nevelés roppant félszeg, az iskolában pedig a túlhalmozott tananyag miatt a nevelés háttérbe szorul, akkor be kell látnunk, hogy a mai nevelés mellett az ifju erre egyáltalán képtelen. Hiszen a középiskolai ifjúság sokféle alanyból áll. Igy tehát az eszményi szerelem lefokozódik olcsó szeretkezéssé, mely az álomképek, de csakhamar az ösztönök rabjává teszik az ifjút; és igy a korai tánc a komoly családi élet megölő betűjévé lesz. És e bajon a szülők és tanárok jelenléte és ellenőrzése sem segit. Mert ha abban a fiatalságban a rosszravaló hajlandóságnak csak a csirája van meg, már is az emiitett ellenőrzés, felügyelet csak cimnek jó, de valójában semmit sem ér. Már pedig vak az, vagy szörnyű tapasztalatlannak kell lennie, ki a mai félszeg családi nevelés és az iskola csekély -mérvű nevelése mellett a fiatalságról feltételezni meri, hogy azok .angyali lelkülettel birnak, hogy azokban semminemű rosszra való hajlandóság sincs. » Tessék azt a diákembert akkor megfigyelni, mikor az nincs á tanárok és a szülők szeme előtt, hogy milyen gondolatokat és vágyakat fűz a táncmulatságokhoz /« És ha legkisebb hajlandóság is van benne a rosszra, akkor annak továbbfejlődését sem a tanár, sem pedig a szülő az ő jelenlétével meggátolni nem tudja, mert a vesékbe nem láthatni. A tanár és a szülő nem tudja az ifjak gondolatait és vágyait kiolvasni, mert az csak a belsőben él, mig e mellett az ifjak külsőleg igen illedelmesek, látszólag ártatlanok lehetnek. De meg aztán, ha az ifju akármilyen angyali lélek is, nemde fonák dolog annak amúgy is gyönge ellenállású erkölcsi erejét ily erős kísértéseknek kitenni?! Vagy talán azok a sokat emlegetett »társadalmi formák« oly értékesek, hogy ezért sutba vethetjük az erkölcsöket, a lelkek tisztaságát, üdeséget? Talán mégse ! A társadalmi formák más úton-módon is elsajátithatók. Láttam én már ügyes és értékes embert, de igazi embert, ki pedig nem is tudott táncolni. A korai tánc még nem teremtett jobb létet, de züllést igen. Az eszme tehát helyes és üdvös. Adja az ég, hogy a nemes küzdelmet még sok siker koronázza ! Egy apa és pedag*ógus. HIREK. Krónika a nemzeti gyászról. Nem kell már nagy dob, kis dob, csinnadratta, Keringő maszkok, tükrös bálterem . . . Lelkünket nem csömör, a mély bánat szaggatja. Mert sírni kellene a nemzeten . . . Kinek szeméből villámszikra hull. Zokogni, sírni, mint csak férfi tudhat, Kinek munkától izrnosult keze Síráskor — ökölbe szorul! . . . Mert sírni kellene 1 De hánynak áll vájjon sírásra a szeme? A honnak sorsán hány ember zokog ? Hiszen hejjehujjáz a magyar nép fele . . . Nem vonzza tán őt a kemény dolog ? Nem érte tán még a vihar szele ? Vagy életelve egy újmódi van : — Ha vesznünk kell, hát vesszünk el vigan 1 ? Nem ! Nem ! Az életelve más, Nem is újmódi! Régi, ó-szokás ..*'. . Kár szinte szólnunk a'miatt: Mert a magyar »sirva vigad« ... De ily időben hogy' vigadhat ? Hogyan bálozhat ? Hogy

1 mulathat ? Hogyan kacaghat — temetéskor? Sötét időben . . . mennydörgéskor ? Midőn a végitélet harsonája Zúg felriasztó éneket Az alkotmány felett! Magyar természet! Nagy probléma vagy, Titokzatos, mély, mint a lánymosoly . . . . Nem mondhatom, hogy szégyeneid magad ! Lehet, hogy víg külsőd belül komor, Lehet, hogy a közöny forró szivet takar . . . Magyar természet ! Légy mindig magyar, Ha nem is látszol mindig szín-magyarnak ! . . . De hisz tévedhet a világ, Habár csak a látszatra ád! . . . Reménylem, hogy téved a hír: — A magyar most inkább — vigadva sír! * Bízik, hogy van elég, aki a honra vigyáz, Vigan tart hát a nemzeti gyász! — Sírjunk, hisz természetünk ez ! Egyszer csak úgy is víg, szép ünnepünk lesz . . . Kitárul karja a büszke magyarnak És érzi magát nagynak, hősnek, szabadnak . . , Feláll, mint királyi oroszlán, Sújtó erejével halálokat osztván . , . Hogy ne legyen több irigye már, A síkra kiáll S ha dőlve, meggyőzve szemléli vak ellene sáncát, Eljárja apáinak táncát . . . »Hajrá ! . . . vigadozzon a tábor I . . . Hajrá ! . . . tenger a mámor! Merüljünk mélyibe, hozzuk fel gyöngyét, — Őseink csorranó, csorduló könnyét, Amely nemesen mulatozva szemünkből Mindig előtör t« Hajrá! . . . Sírjunk vigadva! ... De csitt ... — Kedvünk már távolodik . . . " Harangszó kondul a fátyolos légben . . . Nem szomorú honunknak siratója-e épen? . . . E szóra a kedv tova illan . . . ... Bimm-bamm . . . bimm-bamm . . . bimm-bamm . . . Hans Sachs. * Díszpolgárok. A városban, miként hall-", juk, ívet köröztetnek a városi képviselőtestület tagjai között aláirás végett, a melyben kérik, hogy a város Kossuth Ferenc és Apponyi Albert ) grófot a város díszpolgárainak válaszsza meg.