ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-02-25 / 8. szám

XI. évfolyam. Esztergom, 1906, február 25. 8. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Alapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­kereskedésében. Mi lesz? Esztergom, február 24. O Ez a kérdés foglalkoztat jelenleg minden magyar politikust. De nemcsak ma­gyart, hanem a külföldit is, mert hallatlan dolog, hogy katonai hatalommal oszlassa­nak szét egy nemzeti képviseletet, a mely a törvény alapján állott és a melynek esze ágában sem volt forradalmat csinálni. Hal­latlan dolog, hogy akkor, a mikor Oroszor­szágban behozzák az alkotmányt, magában Ausztriában nyújtanak be törvényjavasla­tot az általános választói jogról, nálunk, Európa közepén, csupa müveit nemzetek között, a huszadik században katonasággal szállják meg az országházát. Készek puska­tussal szétverni azokat, akiket a nemzet, hogy képviseljék, oda küldött. A kik ily rendkívüli dolgot cselekedtek, azoknak bizonyára rendkívüli céljaik vannak ; mert azt, amit eddig a folytonos elnapolással tehetetlenségre kárhoztatott országgyűlés mel­lett tettek, ezentúl is tehették volna. Semmi szükség nem volt reá, az amugyis összebo­nyolódott-helyzetet még jobban összekuszálni. Választani akarnak? Lehet, hogy valamikor igen, de most a törvényes határidőn belül, bizonyára nem. Ennek ellentmond maga a Fabriczius ez­redes által, szuronyok között, üres ház előtt, fölolvasott királyi kézirat. Ez nem azt mondja, hogy a választások a törvényes határidőn belül el fognak rendeltetni, hanem fentartja a választásoknak »lehetöleg« »mielöbbi«. ki­írását, az uj országgyűlés összehívását. Ezek a kifejezések »lehetöleg« »mielöbbi« pedig olya­nok, mint a gnmmi lepedő, a melyet össze­vissza lehet húzni és tágítani. Lehet e szerint az időt kihúzni egészen jövő évi júniusig, a mikor a kúriai bíráskodásról szóló törvény lejár. Akkor pedig pénzzel, katonákkal, BánfTy-féle választási elnökökkel s egyéb is­mert eszközökkel lehet oly választásokat csi­nálni, a melyek túltesznek Bánffy-választásain. Lehet különben, hogy Bánffy maga szá­mit reá, hogy ö fogja a választásokat csi­nálni; mert különben, mit memorandumozott volna annyit s miért késett volna el annyi­szor, a legkritikusabb pillanatokban, mint a feloszlatás napján is, csak akkor jött, a vezé­rek ülésén, a mikor azok már megállapí­tották az az napi taktikát. De mit is akarnának a választásokkal elérni? Talán megváltoztatják a pártoknak számbeli arányát? Igen meg, de nem ugy, amint azt ők gondolják és megváltoztatni szeretnék. Tisza István gróf már a mult évi választások után, mikor pártjából egyesek biztatták, hogy legjobb volna az országgyű­lés feloszlatni és uj választásokat rendelni el, azt mondotta, hogy föl kellene kötni azt, a ki most választani akarna. Annyira meg volt győződve róla, hogy pártja a választá­soknál teljesen megsemmisülne. És azóta megváltozott a helyzet? Igenis meg, de csak a vak nem látja, hogy most még erösebb az ellenzéki szellem, mint volt az 1905. évi választások alatt és után. Hiszen maguk az időközi választások is megmutatták, minő az országnak hangulata. S ugyanaz a Tisza István gróf a pártjá­hoz intézett utolsó beszédjében egyenesen kimondja, hogy nem tudja mi nagyobb bün, a törvényes határidőn belül ki nem irni a választásokat, vagy egyhamar és azon belül ujakat elrendelni? Ez utóbbit valóságos me­rényletnek és bűnténynek nevezi, mert sze­rinte ez • csak megerősítené a szélsők ha­talmát. S igy van. Ezt nagyon jól tudja a kormány is. Nem választani akar, hanem absolutizmussal akarja az országot kormá­nyozni. Eddig is azzal kormányzott, ámbár eljárását a meglevő törvények elcsavarásával födni iparkodott. Most azonban teljesen leve­tette az álarcot. Már magának a közjo­gunkban teljesen ismeretlen királyi biztosnak kiküldetése, az a bizonyos »teljhatalom«, a minőt törvényeink szintén nem ismernek, vilá­gos jelei a nyilt absolutizmusnak. Ilyenek: a németországi kereskedelmi szerződésnek meg­kötése és életbeléptetése, a kormánybiztosok kiküldetése, a gyülekezési jog korlátozása s hasonlók, mind jelei a nyilt absolutizmusnak. De váljon mindezekkel a kormány eléri-e célját? A fő, a miután leginkább áhítoznak, az adó meg az újonc. Annyi bizonyos s ed­dig maguk sem tagadták, hogy exlexben adót senki sem köteles fizetni, újoncnak senki sem köteles menni. , Az önként befizetett adókat lefoglalhat­ják, az önként jelentkező újoncokat soroz­hatják, de ennél többet nem tehetnek. Lehet, sőt valószínű, hogy ezt is meg fogják erőszakkal kisérni, de eredmény nél­kül. Hiszen, hogy katonai hatalommal szed­jék országszerte az adót és az újoncokat, AZ „ESZTERGOM " TÁRCÁJA. Nefelejts-szálak — szűz Anyánknak. »Örök díszében A Szűz ragyog, Körötte lengnek Az angyalok, Bűnös, remélve Kérd Máriát S beteljesíti Forró imád. Midőn fejünkre A vész lecsap, Ki volt Fiánál Irgalmasabb ? S Ő Máriára Mindég figyel, Ahányszor értünk Hőn esdekel.* (Suján'szky A) A költő szavai Máriáról mennyire igazak, tanuja e megtörtént két esemény, melyeket ne­felejts-szálakként ajánlok fel a szent Szűznek. Egy család otthonába vezetem mélyen tisztelt hallgatóimat, hol a szülői és gyermeki szeretet meg­aranyozta e földi életet. Boldogan, nyugodtan és csendesen folytak napjaik, mert az igazi mély vallásosság honolt e kis család otthonában. A szerető szülők ily szellemben nevelték gyermekei­ket is és a szűz Anya tiszteletét már a legelső években belecsepegtették gyermekeik szivébe. Számtalanszor ismételték előttük, hogy az egek királynéja, az Ur Jézus anyja — az ő édes any­juk is ! De mi lehet e mulandó világban változatlan, örökké tartó ? Itt, hol nincs egy nap, de egy óra sem, amely teljesen egyforma lenne ; ahol a viru­lást nemsokára hervadás, a derült napot borús idő váltja fel, — senki se számítson zavartalan bol­dogságra. Akkor jön a fájdalom, a különféle szomorú­ság és csapás, amikor legkevésbé gondolja az ember. És bölcsen intézte igy az Isten, mert máskép az emberi természet kicsapongó lenne s elfelejtené, hogy mi csak vándorok vagyunk e világon, hogy most a siralom völgyében élünk, örökös hazánk a túlvilágon van. Ezen boldog család derűs egére is felhők tornyosultak. Az lett beteg, akit mindnyájan leg­jobban szerettek, — a gondos, önfeláldozó, szerető édes anya. Oly súlyossá fejlődött a baj, hogy a nehéz, életveszélyes orvosi műtét elkerülhetetlen volt. Csak az édes anya tudja azt az érzést fel­fogni, amelyet az orvos szavai felébresztettek az anya szivében. Bucsut venni férjétől, gyermekeitől; mert ki tudja, viszontlátja-e őket! Az Istenben való erős hit fentartotta ugyan, de azért a könnyek árja borította szeretetet sugárzó szemét, midőn férje kíséretében gyermekeitől elvált. Ezek, miután édes anyjuk eltávozott, sírva mentek a közel fekvő kápolnába ; nefelejts-csokrot vittek a szent Szűz képéhez emlékeztetőül, hogy el ne feledkezzék hozzá buzgón könyörgő gyer­mekeiről. Leborulva az oltár lépcsőjére, nagy biza­lommal imádkoztak, segítse meg jó anyjukat s könyörögjön az Ur Jézusnál, adja vissza minél előbb nekik egészségben azt, kit annyira szeret­nek. Aggodalmas, de bizó szívvel rebegték a szent éneket: ^»Bús kebelből száll Te hozzád Isten, hő imánk, Tartsd életben betegséggel Küzködő anyánk !< (Sujánszky A) Azt mondják, a gyermekek ártatlan imája égbe tör; ez most ís beteljesedett. Mintha a szent Szűz vezette volna gyer­mekei buzgó kérésére a műtő-orvos kezét, min­den a legjobban sikerült, a minden pillanatban fenyegető veszély elhárult s a jó anya nemsokára visszanyerte egészségét. A segitő Mária nem hagyta el, megsegítette. Hazatérve, első utja férjével és gyermekei­vel együtt a szent Szűz kápolnájába vezetett s ott a csodálatos kegy-kép előtt hálát rebegtek túláradó szivük bőségéből szűz Máriának, — a mi jó anyánknak. # * * Az idő gyorsröptü szárnyán évek multak el az előbb emiitett gyógyulás óta. A kis gyer­mekek felnőttek. A kis madár is kiröpül fészkéből, ha szárnya megnő, a. féltve és gondosan nevelt ifjút is a nagy világba szólította hivatása. Szerető édes anyja fájó és aggódó szívvel vett tőle bucsut, de belenyugodott az Isten ren­delésébe. Tudta, hogy az Ur és a szűz Anya mindenhol vigyáz gyermekeire. Nem is csalódott bizalmában. Felsőbb tanul­mányait fényes sikerrel végezte szeretett fia s a

Next

/
Oldalképek
Tartalom