ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-02-18 / 7. szám

1906. február 18. ESZTERGOM 3 linger im Zweiten seiner berühmten Vortrage sich Offen zu den Grundsätzen der Freimaurerei bekennt.« Nos és ezzel be is fejezhetném megjegyzéseimet, mert napnál világosabb, hogy a »jövő egyház temploma« s igy a »Liebe« vallása alatt az »egyedül üdvözito« !? szabadkőmives tant és ábrándokat kell érteni. Nem teszem azonban, mert éppen e miatt akarok elmondani egyet-mást. Ma az emberi társadalomban a vallási felfogás terén nagy zűrzavar észlelhető. Zajong a protestantismus, hogy hivei elhagyják ; barátai pedig indifferensek ; igen kevés százalék hű a »nagy« reformátorok tradícióihoz. Zajong, hogy megfogyatkozott a reformált eklézsia, mert sokan már semmiben sem hisznek. Zajongnak a zsidó rabbik, mert látják, hogy soraikban nagyon terjed az atheismus. Ritka a hitéhez hű zsidó, sok a neológ ; még több az indifferens. Fáj már régtől fogva az Egyháznak is, hogy fiai hűtlenek kezdenek lenni ; parancsait nem tartják be; hogy nagy a »mű katholikusok« száma. Fáj neki, hogy fiai közül sokan csak anynyiban tartoznak hozzá, amennyiben megvannak keresztelve, de életmódjuk, gondolkozásukban pogányok. Flová tartoznak ezek ? A »Liebe« vallást követik, mely a páholyok sötétjében visszavonulva mindenkit felvesz kötélékébe, csak azt kívánja, hogy a positiv vallások romjain felépíteni segítse a »jövő egyház templom «-át. Ha ezekkel beszélgetésbe bocsátkozol t. olvasó, hallani fogod az üres, de puffogó frázisokat, hogy a kultúra jelen előhaladott korában a szeretetnek kell dominálni a helyzetet, mely minden vallást Boccaccio szerint egyaránt jónak vagy Lessing szerint egyaránt hamisnak tart s mely a szeretet jegyében akarja tömöríteni az embereket. Sokan vannak különösen az értelmesebbek sorában, kiknek szivét a Boccaccio és Lessingféle tanok már megmérgezték. Ezeknél isteni kegyelemre van szükség, hogy beismerhessék vastag tévedéseiket; mások még ingadoznak, még nem dobták oda magokat egészen a legfőbb tekintély elvét, a politikai, társadalmi és családi boldogságot összeroppantó modern humbug' ölelő karjaiba. Ezekhez van szavunk, mikor kimondjuk, hogy a »Liebe« vallása a titkos társulatok vallása. Akarsz t. olvasó a szabadkőművesek, felvilágosultak, karbonárik veszedelmes tanának a közéletben agent provocateurje lenni ? Ha nem, a Boccaccio és Lessing-féle tanok elől szivedet zárd el s ne ülj fel soha a »Liebe« vallás puffogó üres frázisainak. Ismerd be, hogy egyedül a keresztény vallás a szeretet vallása s hogy alapitója Jézus Krisztus a valódi szeretet legigazabb apostola ; ő hozta az égből az isteni szeretetet, mely valódi arany, a modern »Liebe« vallása azonban csak talmi lehet. Nincs tehát más szeretetre szükség, hanem csak arra, mit az isteni Mester magával hozott s mely kétezer év óta boldogítja az emberiséget. A Boccaccio, Lessing, Döllinger-féle »Liebe« vallása humbug, észbeli képtelenség, erkölcsi és physikai lehetetlenség. Sőt ma már több helyen kifeslett köpönyeg, mely alatt vallási jndifferentismust rejtegetnek a * felvilágosultak.« Ok a » minden világ épitőmesteré«-nek különös nevezete alatt az egy igaz Isten helyett Voltaire, Rousseau, a Convent és Robespierre, Proudhon, a theophilantropikusok, Renau és Garibaldi istenét imádják egy részről, mig más részről nyíltan hirdetik a pantheismust, különösen akkor, mikor az »isten-ihletett emberiség«-ről álmodoznak. De nem tovább. Csak annyit még, hogy Zichy ur »jeles« kirohanását meg kell fordítanunk és állítani azt, hogy a kereszténység a »Virgil«-féle arany és a :>

Liebe« vallása az »Ennius szemétdomb«-ja, melyen igen jól megférnek egymás mellett a hitetlenség (deismus), az istenihlettség (pantheismus), az istentagadás (atheismus), az anyagelvüség (materialism us). Hogyan fog ebből kiépülni az »istenihletett emberiség temploma ?« Megmondja Goffin tanár-testvér, ki igy ir: »Ha a zsidót, mohamedánt, katholikust, protestánst templomunkba bebocsájtjuk, ez csupán azon feltétel alatt történhetik, hogy uj emberré kell lennie, hogy előbbi »tevelyeit« megtagadja, hogy az ifjúságában beléje csepegtetett előítéleteket letegye.« (Hist, popul, de la Franc Maconnerie 517. 1.); megfejeli e felfogást Proudhon, ki szerint a »Liebe« vallás követőjének előbb hadat kell üzenni az Istennek, hogy kialakulhasson az »istenihletett emberiseg« (V. ö. Segur »Die Freimaurer 1870. 23. 1.) E harc hevében Fichte szerint »minden szabad: erőszak és csel, tűz és .vas, méreg és gyilok ; a cél — szerinte — szentesíti az eszközt.« (De la Maconnerie 45. 1. és Segur Die Fr. 76. 1.) 'A harc különösen kiélesedett a keresztény vallással szemben, melyet Lessing is az ő »Bölcs Náthán«-jában a leggyalázatosabb módon lerántott. A legközvetlenebb támadás azonban mégis a katholikus vallás kősziklája ellen folyik, mert a leány édes anyját: a protestantismust mégis valamelyes módon tűrni látszik. Az egyház nagy fájdalmában az »Enekek Eneké«-vel kiált fel : »Édes anyám fiai küzdenek ellenem.« Ne üljünk tehát fel a hamis jelszavaknak ; ne tartsunk minden vallást egyaránt jónak ; ne hirdessük a közéletben, hogy Lessing a mi evangélistánk, mert akkor Machiavellit sem rázhatjuk le a nyakunkról; ne küzdjünk édes anyánk ellen, hanem lássuk be, hogy egyedül ő az emberiség legnagyobb jótevője, csupán ő tud érdek nélkül és önzetlenül szeretni. Legyünk toleransok a polgári életben, de lássuk be, hogy a vallási tolerantia a tévelylyel szemben az igazság rovására történik és az ész öngyilkosságára vezet. Karkeez Lajos. Pesti levél. 1906. febr. 15. Kedves Szerkesztő Ür! A művészet itt most benn van a levegőben. Témák, kritikák, hosszuhaju és kopasz művészemberek, viharos crescendók és halk pianisszimók bujkálnak a Kossuth Lajos utcai korzó simára vasalt világa és a Muzeum-kert zörgő gallyu fái között. Tisztességben meghájasodott jámbor nyárspolgárok erősen hadonázva és nagyokat fújva kultúráról beszélnek, ami nincs és ami lesz, Kultur-bacillusoktól van inficiálva egész Budapest, nem is említve külön a Lipótvárost, hol a ragály szinte megdöbbentő nagyszerűséggel »érte el a tetejét.« Homályos családi összeköttetéseiket gúnyos mosollyal ignoráló, legújabban keltezett fő-le- és alispánokat gardírozó bankárok, akadémiai tagok, miniszteri tanácsosok masculin és feminin genre-ü egyedei csodálatosan érdekes megfigyelésekre adnak alkalmat a kis és nagy kiállitások szerény látogatóinak. Uj ruhák és paralitikus eszmék konvencionális találkozó helye pl. ugy a Műcsarnok, mint a Könyves Kálmánnál látható RipplRónai-féle képkiállítás. A városligeti »műintézet«ben mint tudvalevő Telepy Károly telepyorámája (á la Balzac) létezik kemény egy koronák lefizetésének szigorú terhe mellett. Telepy, aki természetesen bácsi és »jeles« veterán művész, levendula szagot áraszt körül a Műcsarnok ízléstelen, de annál inpraktikusabb termeiben, mint azt egyik jeles mű-kritikusunk nem minden malicia nélkül jegyezte meg az elmúlt héten. Oh, bár ha legalább levendula, vagy fodormenta, vagy akármi más illatot árasztanának ezek a képek, mert akkor lenne bennük élet! Igy csak fotográfiák, hideg halotti maszkjai a nyüzsgő természetnek, amik csupán Díváid Kornélban akadnak hivatásos kritikusra. És — itt van az a bizonyos kutya elásva, mely ma mindenkinek kicsúszik a száján. Ez a kiállítás, — melyre annyi szójáték van már, ahány képből áll, — művészetté fajult Budapest creme de la creme közönségének szemében. És műpártolás cime alatt követnek el különben nem menthető bűnöket pl. hogy ezekből a képekből egy-két-nyolc-tizer korona árut (nem értékűt akartam írni!) megvesznek. No, ha ez igy van, (és sajnos, igy van) mennyivel inkább veszik Rippl-Rónai József képeit, akit némelyek elég vakmerők művésznek tartani ?! Oh, nyájas olvasó, mily szörnyű a te csalódásod ! Rippl-Rónai, aki vérbeli művész és a szinek zseniális poétája, nem kell a budapesti »műértő« közönségnek. Ez az ember, aki kész nyugati kultúrával születik bele ebbe a sovány műérzékü világba, olyan nehéz falat, hogy nagyon-nagyon kevés embernek nem fekszi meg a gyomrát. Egy pár piktor, szobrász, iró s más efféle könynyelmü náció vett csak a képeiből; de hiszen komoly műbarátok s az akadémiai konvenciók megcsontosodott képviselői csak nem dobálnak ki 50—1000 koronákat egy kabinet nagyságú képért, ami holmi szines krétákkal kenődött föl közönséges papundeklire. Voilá! De mit tesz Isten! ? — mint ezt ujabban gyakrabban hallani Tóth Béla íródeák ur szálló igéinél is a recipiált honfitársak kellemes alt jargonjában. Dacára mindezeknek, a lapok legnagyobb- részének mégis súlyos kételyei nyilvánultak meg Telepy művész voltát illetőleg és — oh borzalom — nem átallották kimondani, hogy Rippl-Rónai egy kissé művész is. A kávéházi asztalok mellett pedig dühtől fuldokló filiszterek, elhűlt fekete-kávék és álmos pincérek füsttől körülkóválygott milieujében zavaros hanghullámok verődnek szét a művészetről, kultúráról és mindarról, ami nincs s amit nem értenek, de amiről a pesti ember legtöbbet beszél. De erről majd jövőre kedves Szerkesztő Ur szives engedelme v el,. Niels Lyhne. Ifjúsági táncmulatságok. Épen jókor jött Erdély nagy püspökének legújabb körlevele, melyben 600/1906. sz. alatt többi között szóvá teszi a tanuló ifjúság táncmulatságait. Ugy is minden évben síkra szállunk e neveléstani félszegség ellen, akár tetszik, akár nem. Ez idén azon' szerencsés helyzetben vagyunk tehát, hogy a katholikus nevelésnek egy egyéniségénél és méltóságánál fogva leghivatottabb tekintélyére hivatkozhatunk, ki valósággal »paedagogus in Christum !« Majláth püspök legújabb körlevelének ide vonatkozó része következőkép hangzik : »Szivem fájdalmában elpanaszoltam Szentséges Atyánknak, a mit ő is nagyon jól tud, hogy a kath. ifjúság is mind jobban sülyed, nem munkakedvelő, nem kötelességtudó, hanem elragadtatva a jelen idők pogány áramlatától, fék nélkül rohan az élet örömei után. Mi lesz belőlünk, ha majdan évek után ezen ifjak foglalják el a kidűlő öregebbek helyét ? Mit várhatunk az élvezetvágytól megmételyezett, elernyedt és tudományos kiképzésben visszamaradt nemzedéktől ? Szent Atyánk is meg van arról győződve, hogy ezen sülyedésnek csakis keresztény szellemű családok és iskolák vethetnének ismét gátat. Sokat segíthetnek a jól vezetett Mária-kongregációk, sokat menthetnek okos, lelkiismeretes és buzgó hitoktatók, de ha őket a szülők és tanítók nem támogatják, hanem rossz példát adó vagy szemet hunyó alvó őrei a gyermekeknek ; ha a vallásosságot sem példájukkal, sem tanításaikban nem sürgetik ; ha a gyermekek szabadság- és él vezet vágyát kisebb-nagyobb mértékben elősegítik ; ha művelődési, deák csiszoló-eszközül még a romlott érzékies színdarabok szemlélését, némely sikamlós irodalmi termékek olvasását, sőt még a táncmulatságokat is tartják és ajánlgatják ? Fontolják meg a szülők és nevelők, vájjon összefér-e 1 D Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. 99 Roche fi F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc).