ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-02-11 / 6. szám

igoő. február 11. ESZTERGOM 3 ben a szövetkezett ellenzék folytatja a szervezkedést. A vezérlőbizottság, amely a békekisérletek idején elment az engedékenység legvégső határáig, manifesztumot intézett a nemzethez, amelyben megindokolta a szövetkezett pártok eddigi harcmodorát és most, hogy keményebb megpróbáltatások előtt áll a nemzet, a harcban való SZÍVÓS kitartásra hívta fel. A jó Isten segítségével remélhetőleg kiáltjuk valamennyien a tűzpróbát s győzünk, a Judások pedig keményen meg fognak lakolni bűneikért! Justus. Hogyan lettem én antialkoholistává ? A mértékletlenségi mozgalmakban két irány küzd az elsőség pálmájáért: a tisztán mértékletességi és a teljesen abstinenciális irány. Az első többé-kevésbé mindenkinek megengedi a szeszes italok élvezetét s csak a mértékletességet hangoztatja ezen élvezetben, a másik (ha nem is mindenkinek, de legalább igen sokaknak) a szeszes italoktól való teljes megtartóztatdst ajánlja. Még három év előtt inkább az első iránynak voltam hive s a másodikban némi túlzást véltem láthatni. Bécsnek főleg ifjúsági egyleteiben többször találtam alkalmat a mértékletesség ajánlására; számos ifjú-gyónómnak mindig lelkére kötöttem ezen erény gyakorlatát. Magam pedig az étkezésnél vizes bort, vagy talán inkább boros vizet szoktam volt inni; az étkezés idején kivül pedig semmit. Március 7-én lesz három éve, hogy gyakorlatilag és saját személyemet illetőleg áttértem az abstinensek táborába. A vasárnap délutánt, ha más hivatalos elfoglaltság nem gátolt, rendesen Bécs XIV-ik kerületének egyik ifjúsági egyletében töltöttem, hol 40—50 nagyobbrészt inasfiúnak tartottam hittani vagy egyéb előadást s felügyeltem a fiúk szórakozására. Változatosság kedveért néha egyikmásik ismerősömöt is meghívtam az egyletbe egy kis előadás tartására, hogy a fiúk más arcot is lássanak, más hangot is halljanak. Igy tettem 1903. március 7-én is. Egy más termeszem értekezleten találkoztam volt V. Frigyes vasúti hivatalnokkal, a bécsi kath. mértékletességi egyesület titkárjával s meghívtam március 7-ére egyletembe, hogy tartson ott előadást az antialkoholizmusról. Meg is tette; de nem ajánlotta a mértékletességet, sőt ezt meglehetősen leszólta, mint a »bűnre vezető alkalmatosságot« s a teljes megtartóztatást ajánlotta igen határozottan a fiúknak. Az előadás végén kijelentettem, hogy bár volt; pedig a jelmez egyik legjelentékenyebb része a színpadi hatásnak, melyet azonban ügyes játékával is kiérdemelt. A csüggedt Viola Brutsy Ilonka játékában nyert meglepően ügyes alakítást. Bajczár Margitka szintén intézeti növendék még, a Bazsarózsa szerepében szerzett kellemes pillanatokat. Az ő szerepe nem kivánt csekélyebb dolgot, minthogy a színésznő, egyben elsőrangú táncosnő, a táncosnő pedig kitűnő színésznő legyen. El kell ismernünk, hogy Margit kisasszony dupla talentum, mert mindkét szerepét sikerrel oldotta meg. Megérdemelte a tapsvihart! A drámai részben méltó párja volt Szávoszt Ilma belnövendék. Főszereplése a második felvonásba esett, hol a királyválasztásnál remekül játszotta az »Onjelölt«-et, Humoros szerepe sikeréhez találó játékán kivül hozzájárult jelmeze is. Szegedy Jolánka szintén növendék még; »a mezők szépe,« a Pipacs / szerepét játszotta. Elragadóan édes játékával egy olyan elnyomhatatlan taps kitöréséhez szuggerálta hallgatóit, mely még a fővárosban is szokatlan. Háromszor kellett nyilt szinen megjelennie. Gyöngyvirág' szerepében Szalkay Félike ügyeskedett. Loyalis voks-gyűjtője volt a Rózsának. A legjobbak közé sorozzuk játékát, melyben a simaság, kedvesség és naivság a főjellemvonás. Schurmann Margit az Ibolyát játszotta. Az ibolya szerénysége, kedvessége, illata — az ő szerénysége, kedvessége s lelkének illata volt. soha sem tartoztam azon kategóriába, melynek a teljes abstinencia mint egyetlen óvószer okvetlenül szükséges, két hétre megpróbálom azt; s reménylem, hogy két hét múlva örömmel jelenthetem fiatal barátaimnak, hogy a »Hochquellenleitung« vize egészen tisztán élvezve is nagyon egészséges. Két hét múlva megtettem a jelentést . . . s azóta is meglehetős pontossággal sikerült a tiszta viz (illetőleg »Szántói« vagy »Szultán«) régiméje mellett megmaradnom s Isten segítségével talán a jövőben is sikerülend. Annyi bizonyos, hogy az az ezernyi szegény ember, ki az iszákosság daemonjának rabja, »mértékletes« soha sem lesz. Abstinens, teljesen vizivő lehet; ha ezt erősen megígéri, ha igéretét a vallás motívumaival is megerősíti, akkor azt képes megtartani. De ha csak mértékletességet fogad, a mértéket be nem tartja. Az első pohár bor meggyengiti akaratát s lehajt egy másodikat, s ettől érett a harmadikra s igy tovább. Még biztosabb ez a pálinkánál. Már pedig, ha szegény híveim nagy számától meg kell követelnem a teljes abstinenciát, igen szívesen magam is gyakorlom azt. Manning Henry Edward bíboros egy munkásgyűlésen a mértékletességről szónokolt. Ekkor egy munkás tiszteletteljesen megkérdezte őt: »Eminenciad mit szokott inni?« A bíboros azt felte, hogy naponkint egy kis pohár bort s azonkívül vizet. S midőn a munkás arcáról azt vélte leolvashatni, hogy ő is inkább inna egy kis Madeirát, mint törkölypálinkát, mindjárt hozzá tette: »De az ön kedvéért ezentúl csak vizet fogok inni.« A jó szó és a jó példa hat. Mult márciusban Sárosmegye egyik községében missió volt. Két lángbuzgalmu jezsuita atya, kiket ismét három missióra sikerült megnyernem a kedves Sárosmegyének, apostoli lelkesedéssel ajánlotta a híveknek a mértékletességet, illetőleg az abstinenciát. S az eredmény? Júniusban arra jártam bérmálni. E. F. főszolgabíró kedves barátomtól e szavakat hallottam: »X. község eddig a leggonoszabb község volt járásomban. Legtöbb kihágás benne volt. Minden vasárnap nagy ivás és verekedés, hétfőn reggel panaszok nálam és betört fejek a kórházban. Március óta minden megváltozott. Semmi rendetlenség, semmi panasz, X. községről azóta nem is hallottam, mintha csak kikapcsolták volna a járásomból.« Legvégül maradt a magányt kereső, szelid Nefelejts, melynek szerepét Ecsy Irénke alakította oly kedvesen, hogy alig leljük párját. A közbeeső énekszámokat a következő tagokból álló leány-kórus énekelte : Beke Tusika, Adolf Juliska, Erdélyi Olga, Glock Katica, Karácsonyi Aranka, Kovács Rózsika, Parsch Aranka, Strobentz Józsa, Schottert Gizella, Szalay Aranka és Szegedy Ilonka. Ezek bájosan melodikus, ragyogóan tiszta énekek voltak, melyek az éneklő madárkák zengzetes csevegéséről tanúskodnak. Az első és második felvonás között sem nélkülöztük a jóleső szórakozást. Vajda Ilonka gyönyörködtetett kedves zongora-játékával. Eilenberg »Cavalleria Rusticana«-jávai bravurozott. Előadásából mély zenei érzés, kitűnő talentum és nagy gyakorlat világolt ki. A műsor 6. száma élőkép volt. A sz. Szűz virágos kertjét mutatták be a fennemlitett virágok. Hogy a misztikus fényben mily lélekemelő volt a virágsereg, midőn Écsy Irénke, mint szent Szűz Kisdedét kezében tartotta, nem is kísérlem meg leírni, mert úgysem tudnám. A kedves programm utolsó száma egy trió volt: Rienzi, Wagnertől. Harmóniumon a nagy zenei műveltséggel rendelkező Sr. Frank Philotea játszott; zongorán a kitűnő technikával bíró Schumer Poldina kisasszony ügyeskedett; a hegedűt az ismert virtuóz muzsikus, Borovicska Adolf professzor kezelte. Wagner ragyogóan tiszta formalizmusa, méltó kifejezést nyert ez előadásban. Októberben ismét a közelben jártam bérmálni. Első kérdésem az volt: »Tart még az x-i javulás ?« — s kimondhatatlan örömmel hallottam, »a javulás tartós.« Ezt a tartós javulást Abauj, Sáros és Zemplén megye minden községének megszerezni lesz főpásztori munkaprogrammomnak egyik kiváló pontja. Mi sem természetesebb, minthogy lelkem minden örömével és rokonszenvével üdvözlök minden hasonló törekvést a három vármegye területén, főleg dr. Chudovszky Móric főorvos urnák lelkes fáradozásait a zemplénmegyei mértékletességi mozgalom érdekében. Fiseher-Colbrie Ág*ost dr., püspök. Gazdasági és ipari hitelszövetkezetek. IV. A nagy idők nagy férfiakat szülnek. Ugyanez áll az intézményekre: minden válsággal szemben gondoskodik az Isten mentő intézményekről. A jelen gazdasági válság ellensúlyozására is rendelkezésünkre áll egy mentő intézmény: a hitelszövetkezetek intézménye. Az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe 6V2 év alatt 1800 hitelszövetkezet lépett. Ezek működése 5760 községre kiterjed és 7200 község még ki van vonva a hitelszövetkezeti mozgalom köréből. Itt még a zavarosban halászó uzsora udvarképes. Ezen kirekedt községekben a pénzintézetek nem képesek többé a hitel igényeit a hitelkeresők előnyére kielégíteni. Idegen pénzzel dolgozván, pénzüket mostani gazdasági viszonyoknak meg nem felelő magas kamatra helyezik el, aminek természetes következménye népünk fokozatos elszegényedése. Ezen állításomat igazolja azon tény, hogy olcsóbb kamatláb mellett nem találván népünk hitelt, örömest támogatja a hitelszövetkezeti mozgalmat és azokat, kik hirdetik, hogy egy humánus alapon szervezendő szövetkezeti hitelintézet megvalósításának ideje minden községre, minden kerületre, minden megyére, minden országra megérkezett. Aki nem uzsorás, az a hitelszövetkezeteknek ellensége nem lehet; hisz ha van pénze, beteheti a hitelszövetkezetekbe is vagyonát, kap kamatot, osztalékot. Ha ennél többet akar, akkor már gyanus-ember: azok közé tartozik, kik a régi káoszt fentartani akarják, kik a társadalom evolúcióját akadályozni akarják, pedig azt tenni annyi, mint Isten ellen harcolni. Amint az Isten a teremtés alkalmával a káoszból a mai szép világot kialkotta: ugy fog a mai szociális káoszból uj, szép társadalmat alakitaní. Krisztus misztikus testében: a társadalomban a teremtő Isten hatalma van, mely világosságot gyújt a szövetkezetek által s elválasztja az élősdieket az elnyomottaktól szociális szakszervezetek által, fogyasztási és értékesítő-szövetkezetekkel. Uj éltető szárazföldet Rendezők: Mattyasóvszky Olga, Niedermann Elza, Ecsy Gizella, Jedlicska Mariska, Nagy Mariska és Fray Anna kisasszonyok voltak. A siker és az érdem — az ő sikerük és érdemük, mert ők együtt működtek a szereplőkkel. Ahol ilyen a rendezői kar, ott még oly szűk helyen is pompásan érzi magát a közönség. A legnagyobb érdem azonban mégis a kezdeményezőé, Sr. Alfonzáé és Sr. Amáliáé, aki művészi ízléssel csakn#n egyedül festette meg a színpad díszleteit, fáradságot nem ismerő buzgalommal tanított, igazgatott, rendezett; nemkülönben Siposs Antal hittanáré, ki egyszersmind a kongregáció vezetője is. O a nála megszokott ambícióval buzgólkodott a siker érdekében. Elmondhatjuk róla mi is a lévaiakkal: szeretjük őt! Legyen rajta, hogy városunkat többször érje az ehhez hasonló szerencse. . . . Szinte lehetetlennek látszott a ritka élvezetes este hangulatában az a gondolat, hogy közeledik az utolsó szám s nemsokára visszaszökkenünk e tündérvilágból a köznapiság szürkeségébe. Az egyik hazamegy vacsorázni, a másik klubjába tér, a többi is elszéled gyalog, vagy kocsin: s nem marad egyéb, mint a varázsló emotionak el nem mosódó emléke . . . Hesperus.