ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-12-30 / 52. szám

igoö. december 30. nek, de ; degen földről szállítanak hozzánk süte­ményeket, kétszersülteket. Hát a gyümölcsünk ? Befőttet, konzervet, aszaltgyümölcsöt roppant sokat fogyasztunk, ámde nem magyar gazdasszony, nem magyar házi foglalkozás és élelmesség lát el azokkal. Még háziszappannal sem tudjuk fedezni szükségletei n ket. Gazduram, meg a gazdasszony azt pana­szolja, kinek, minek fáradjon ? Nem veszik a munkáját, nem adják meg az árát. Nincs is piaca a háziiparnak. A hasznot a közvetítő akarja zsebre tenni. A Tulipánkert Szövetség most a készítőt és a vásárlót szemközt hozta a vásáron. Ezzel a mély értelmű akcióval lépett először a nyilvá­nosság elé ez az országos szövetség. Bemutatta és azt hiszszük, megszerettette a népies ipart a maga sokféleségében, hasznosságában, keresetlen ízlésében. Rámutatott, hogy ez a buzgó kereset­forrás szemlélhetővé tette, hogy gazdasági fejlő­désünknek ez az ága méltatlanul, indolenciából elhanyagolt, de mégsem egészen parlag. Száz és száz jóravaló kezet a munkájáért mikor ellátott, egyszersmind biztatóan meg is szorongatott. Ezerén és ezerén vallottak tanúságot az érdekes vásárról, hogy azokat a kezeket foglalkoztatni nagyon érdemes, a többi kezeket biztatni, serkenteni nemes feladat, s megérdemli, hogy cél legyen. A Tulipán Szövetség első gyakorati fellé­pésének tanulságait és osztott tapasztalatait jól tartsuk meg, elmosódni se engedjük. Országszerte készítsük elő a hasonló alkalmakat. Városaink társaséletébe is jótékony vérkeringést és hullám­zást hoz, ha ugyanezt a graciózus szeretetreméltó formát használják, a szép tarka sátrakkal, a sá­toros szépséges néppel; asszonyok, lányok deka­meron seregével. Közönségünket rászoktatni a háziiparcikkekre, ez leleményes mód és minden­esetre előkészítés és hozzájárulás a nagy szervez­kedéshez, mely Magyarország iparát, kereskedel­mét regenerálni készül, s mely összhangzó és vállvetett munkával birja nagy feladatát meg­alkotni. A reális gondolkodás és cselekvés szol­gálatában a Tulipánkert Szövetség energikusan és jó kiszámítással lépett föl a nép közt a nép javára. Kövessék országszerte hazafias vállalkozá­sában. Társadalmilag nagyon sokat el lehet érni s mi ép ezt az erőt nem igen vesszük igénybe. Az Orsz. Kath. Tanügyi Tanács a kath. tanítókért. F. hó 27-én tartotta Budapesten rendes karácsonyi ülését az Orsz. Kath. Tanügyi Tanács, amelyen városunkból Walter Gyula dr. prelátus­kanonok, Számord Ignác óvónőképző-intézeti igazgató, Guzsvenitz Vilmos érseki tanitóképző­intézeti igazgató, Keményfy Kálmán vizivárosi h. plébános és Bertala?i Vince tanár vettek részt. Az ülés kiemelkedő pontját Jordán Károly dr. apát, elnök tartalmas megnyitó beszéde képezte. Sikra szállt ugyanis a kath. tanitók fzetésemelé­Nesze, vedd el hamar. Nehogy fölébredjen, mert akkor meg nem eszi. Verebes furcsa érzéssel nézi a jelenetet. Kiáltani akar, hogy »nem kell.« De nem birja nyelvét mozgatni. Valami lenyűgözi. Mi ez ? Hát igy áll ez rajtam boszút. Az ő felesége táplál már hetek óta, gyermekeimmel együtt. És én még most is átkozom őket?! Az asszony folytatja a suttogást. — Ha fölébred édes apátok, szaladj csak át értem. Valamit akarok neki mondani. Azt, hogy jó volna papocskát hivatni, mert nagyon beteg. S aztán valami történhetik. Ne adja a jó Isten, de halandók vagyunk. Lehet, hogy meg­gyógyul. Adja Isten. No ne sirj kis lányom ! S megsimítja a gondozatlan gyermek fejét. A beteg szemeiből könyek törnek elő. Igaza van ennek a jó asszonynak. Papot kell hivatnom, mert sok a vétkem. Hogyan szereti szegény árváimat. Oh én szerencsétlen. Nagy változáson ment át pár pillanat alatt. — Zsófikám, •— szólt leányához, mikor a biróné elment — szeretnék meggyónni. Hivd el a plébános urat. Fél óra múlva sürü csoportokban állott a ESZTERGOM sének érdekében,, foglalkozott a tanitóságot is immár fenyegető demokráciával, mely karmai közé szeretné ragadni a sanyarú kelyzetben levő tanitóságot, hogy az azután Isten és haza ellen meg­indíthassa a kíméletlen harcot. Beszédében a kath. tanítóság vallásosságára s páratlan hazaszerete­tére utalt, mely nem engedi meg, hogy a vörösök­kel bármikor szövetkezzék. A tanítóság anyagi helyzetének javítására más és pedig hozzá méltó eszközökkel kell küzdeni. Beszédét nagy figyelemmel hallgatta meg a Tanács s elfogadta egyszersmind a fizetésren­dezés dolgában készült memorandumot is, melyet a Tanács testületileg fog átnyújtani O Eminen­ciájának. Vaszary Kolos hercegprímásnak, továbbá Wekerle Sándor miniszterelnöknek,^/^ewjyz Albert kultuszminiszternek és Justh Gyula képviselő­házi elnöknek. A memorandum legfontosabb részét a fize­tésemelés kérdése képezi. Az Orsz. Kath. Tan­ügyi Tanács ugyanis nagyon helyesen a felekezeti tanitók számára is ugyanazt a fizetést kéri, mint aminőt Apponyi az állami tanítóknak szánt. Ter­mészetes. Amilyen a munka, olyan legyen az érte járó bér is. A felekezeti tanitók ép oly kvalifikációval rendelkeznek, mint az államiak, semmivel sem állanak az államiakon alul, ép azért megérdemelnék, hogy a kultuszminiszter ő róluk is olyképen gondoskodjék, mint az államiakról. Hogy a kath. tanitók száma meghaladja majdnem a 22,000-et . . . Igen ám, de, ha a ki­sebb számú állami tanítóság magasabb fizetésben részesül, hová fognak tódulni kath. tanítóink ? Az állami iskolákba. S ha az illető felekezet ta­nítójának nagyobb fizetést adni nem képes, az állam pedig nem subvencionálja, bucsut mond a kath. iskolának és az állam szolgálatába áll. Addig tehát mig az államiak és a felekezetiek között fizetéskülönbség fog fennállani, béke sohasem lesz. Már most is fenyegetődznek so­kan : ha a felekezet nem emeli fel fizetésünket, megyünk az államhoz. Lám igy lassan lassan el­veszítjük kath. tanítóinkat s idővel összes kath. iskoláinkat is. Az Örsz. Kath. Tanügyi Tanács belátván az eddigi tervezetnek, főleg a felekezeti tanító­ságra vonatkozó részének nem igen kedvező vol­tát, elhatározta, hogy a 22,000 kath. tanitó nevé­ben kérelmet intéz az illetékes körökhöz, mely szerint ugyanazon fizetésben részesüljön a fele­kezeti tanitó is mint a minőben részesül majd az állami. Azonkívül a Tanács a kath. tanitók nevében tiltakozott ama intézkedés ellen is, mely szerint a kántori fizetéseket a tanitói fizetésbe beszámit­ják, valamint az ellen is, hogy a szolgálati éve­ket megcsonkítják s a kisebb összegű korpótlé­kok pegig megelőzik a nagyobb összegüeket. A 15 pontból álló memorandum azonkívül a szolgálati évek számát 35-re kívánja leszállit­tatni, ami szintén igen méltányos. Mert hiszen ha egy hivatalnoknak rövidebb szolgálati idő után megadhatják a teljes nyugdijat, miért kellene a szegény tanitónak 40 esztendeig szolgálnia, mi­nép az udvaron. A plébános bent volt. Sokáig tartott a gyónás. — Kedves hiveim! — mondta a pap, midőn kijött. •— Verebes felebarátunk elkészült az utolsó útra. De mielőtt itt hagyná e siralom völgyét, egy kötelességét akarja teljesíteni. Attól, akit ok nélkül annyiszor megbántott, bocsánatot akar kérni előttetek a biró úrtól. Tőkés meghatottan lépett be a haldoklóhoz. — Kedves szomszéd, az örökkévalóság küszöbén kérem, bocsásson meg. Sokat vétet­tem . . . Ne álljon boszút árván maradó gyer­mekeimen ! — Isten a tanúm, hogy megbocsájtok, legyen elfeledve minden. A gyermekeit meg ne féltse tőlem. Nyugodtan térhet az Úr elé: én örökbe fogadom az árvákat. Leszek én apjuk. Feleségem meg az anyjuk. Fölnevelem őket mint saját gyer­mekeimet. — Áldja meg az Isten érte. Könnyebben halok meg . . . A meghatott tömeg könyezve engedett utat birájának, mikor kilépett és kézenfogva vezette az árvákat saját házába. Walter György. • 3 kor 35 év is hosszú idő. Exempla monstrant. Végül sok más hasznos és üdvös megpendités után a memorandumban a Tanács a felekezeti tanitók számára is kéri azokat a vasúti kedvez­ményeket, melyeket az államiak már régóta él­veznek. Reméljük, hogy Apponyi gróf, a jeles kul­tuszminiszter teljesiteni fogja az Orsz. Kath. Ta­nács kérelmét és rendezni fogja az ügyet úgy, hogy se az egyik, se a másik fél rövidséget ne szenvedjen, azok az örökös irigykedések és ve­szekedések pedig már végre valahára megszűn­jenek. Justus. HIREK. Előfizetési felhívás az „ESZTERGOM" 1907. évfolyamára. A legszebb auspiciumokkal indulunk neki XII. évfolyamunknak. Ez évben fog megnyílni az Esztergom és Párkány-Nána közötti összekötő vasút; az ősrégi primási város belekapcsolódik a világforgalomba, ereibe uj vér fog ömleni. Ez nemcsak a város iparára és kereskedelmére jelent uj korszakot, hanem mint reméljük, az »Eszter­gom «-ra is, mely nemcsak helyi lap, hanem a hét vármegyére terjedő primási egyházmegye lapja. Miután az összeköttetés a jövőben olcsóbb és gyorsabb lesz, reméljük, hogy nem lesz az óriási egyházmegyének egy községe sem, hová a központi híradó el ne jutna. Különösen a nagy­számú katholikus olvasókörök vezetőségét kér­jük, hogy a lapot, melyet tagjaik eddig is — ugyan másodkézből — olvastak, egyenesen meg­rendelni szíveskedjenek, mert a kath. körök egyik — nem is utolsó — feladata a keresztény sajtót is pártolni, hogy az függetlenül s anyagi gon­doktól menten élhessen hivatásának. A koaliciós kormány korszakalkotó reformjai közt a megyék kikerekitésének reformjáról is re­besgetnek. E szerint a magas északig nyúló Hontnak vámosmikolai járása és az amerikai méretű Pestmegyének pilisi járása Esztergom vármegyéhez lesznek csatolva. Ez is uj kort je­lentene Esztergom közéletére és sajtójára nézve. Lapunk irányát olvasó-közönségünk sokkal jobban ismeri, semhogy azt újra ismertetni kel­lene. Iparkodunk megmaradni azon irányban, melyben az alapitó — kinek neve maga egy programm — a lapot megindította. Azért szere­tett előfizetőinknek boldog újévet kívánva s munka­társak és tudósítók fokozottabb közreműködését kérve, maradtunk testvéries üdvözlettel a szerkesztőség és kiadóhivatal. * Ünnepélyes istentiszteletek. Az ezideí Szilveszter-esti évzáró ájtatosságot a helybeli fő­székesegyházban este 5 órakor Rajner Lajos dr. püspök és ált. érseki helynök tartja. A szentbeszé­det pedig ez alkalommal Csernoch János dr. pre­látus-kanonok, főszékesegyházi plébános mondja. Újév napján d. e. 9 órakor ugyancsak Csernoch János dr. pontifikál. * Szentségimádás. Újév napján a helybeli főszékesegyházban nyilvános szentségimádás tar­tatik. Az oltáriszentség reggel 6 órakor tétetik ki a Bakács-kápolnában, onnét pedig a nagy szent mise végén a főoltárhoz vitetik, ahol esti 5 óráig látogathatják azt a hivek. * Az esztergomi szent Erzsébet egylet az oly áldásosnak bizonyult népkonyha javára január hó 26-án a Fürdő vendéglő nagytermében tánccal egybekötött zeneestélyt rendez. Az estélyt rendező bizottság Csupor Istvánné elnöksége alatt e napokban állapította meg a műsort, mely válto­zatosságával és városunkban még alig élvezett különlegességeivel felette érdekesnek és értékes­nek bizonyul. Az estélyen a helybeli katona­zenekar is közre fog működni. A rendezőbizott­ságnak sikerült-Zsakovetz Nándort, az ifju hegedű­tf*Í 7 T¥ Templomberendezö és oltárepitő vállalat. VOI*3^ GS JtL9jlJL3>Il.GX* E gyk azi szerelvények es zászlók gyártása. Budapest, IV. ker., Váci-utca 41. szam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom