ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-12-16 / 50. szám

1906. december 16. ESZI ERGO 1 3 A különben szabadságszerető Mezőfi hon­atya teljes tüdejéből tiltakozik az izgató elnevezés ellen s kézzel-lábbal, no meg tele torokkal uta­sítja vissza azt a vádat, hogy ő ellensége volna a vallásnak. Ugyan kérdezze meg a Pázmány­egylet védőirodáját, hogy mit védelmez a meg­rágalmazott papságban és kik ellen ? Hja a sza­badság neve és örve alatt büntetlenül lehet rabolni becsületet s béklyót kovácsolni a vallás­erkölcsös élet számára! Tüske. * Ö Eminenciája Vaszary Kolos érsekké prekonizáltatásának 15-ik évfordulóján f. hó 13-án a helybeli főszékesegyházban ünnepi szentmise tartatott, melyet sub Infula Bogisich Mihály v. püspök, prelátus-kanonok mondott. * Csáky püspök papjaiért. Gróf Csáky Károly váci megyés püspök valóban atyailag gondoskodik megyéje papjairól. Ujabban az el­aggott s kiérdemült papjainak fentartására alakult » Borrom aeum« nevü nyugdija lapnak 50.000 koro­nát adományozott oly célból, hogy az összeg az alaptőkéhez csatoltassék és annak kamataiból a Borromaeum minden tagja eddigi nyugdiján kivül még 400 korona évi járadékban részesüljön. * Kinevezés. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter az »Országos közoktatási tanacs« tagjává legújabban Walter Gyula dr. prelátus-kanonokot, az Országos Kath. Tanitó Szövetség nagybuzgalmú elnökét nevezte ki. * Növendékpapjaink a Szent István-Tár­sulatban. Az esztergomi papnevelő intézet növen­dékei nem elégedtek meg azzal, hogy számos kath. lapot és folyóiratot járatnak (»Religio«. »Igaz Szó«, »Zaszlonk«, «Keresztény Magyar Ifjusag«, »Uj Lap« — az »Alkotmány«-t az inté­zet járatja nekik — stb.) hanem legújabban uj r tanújelét adták tudásvágyuknak és áldozatkész­ségüknek is. Ugyanis felhasználván a Szt. István­Társulat ama kedvezményét, mely szerint a növen­dékpapok féláron is lehetnek tagjai a társulatnak, azonnal vagy 80-an léptek be a társulat tagjai közé, ezzel is megmutatván azt, hogy ha szűken is mérik nekik a zsebpénzt, -— mert bizony leg­nagyobb részt szegény szülők fiai — ily fontos és hasznos célra szivesen áldoznak. De nem is lehet az máskép. Hiszen aki okos és minden tekintetben kifogástalan lelkipásztora akar lenni híveinek, annak már a papnevelő-intézetben is lelkesednie kell mindazért, ami őt e magasztos céljának elérésében némileg is segíti. S ha alka­lom kínálkozik rá, ki ne ragadná meg azt ? Növendékpapjaink nagy buzgalmát tehát csak dicsérni tudjuk. * B. Kaas Ivor köszönete. Publicisztikánk kimagasló bajnoka Báró Kaas Ivor tudvalevőleg a helybeli vizivárosi zárdában neveltette három húgát. Mig a bárókisasszonyok az intézet növen­dékei voltak, b. Kaas Ivor gyakran megfordult falai között. Midőn most negyven éves irói jubi­leumát ünnepelte, Bach Remigia volt főnöknő is kifejezte jó kivánatait. A nemes báró a követ­kező meleg hangú levélben köszönte meg a fi­gyelmet. »Budapest, 1906. dec. 11. Kedves tiszt. Főnöknő ! A munka tartja fenn az öreg munká­sokat. Évek hosszú'során keresztül teljesítette T. Főnöknő Isten szolgálata és mások javának elő­mozdítása körül odaadóan kötelességeit. Tudják ezt mindazok, akik T. Főnöknőt ismerik. Tudják, akiket tanított és nevelt. Epp azért mindnyájan tisztelik és szeretik. Ezek közé tartozom én is és kedves Húgaim, akik szivünk mélyében őrzik hálájukat a T. Főnöknő iránt. Különösen hálás vagyok én, mert tudom, mennyit köszönök jósá­gának. Nagyon le vagyok kötelezve azért is, hogy nem feledkezett meg rólam és oly kedves levél­lel örvendeztetett most meg. Nem érdemlem a dicséreteket, de meg vagyok róla győződve, hogy szavai őszinték és nemes sziv érzelmeinek tol­mácsai. Fogadja szivesen köszönetemet és legyen meggyőződve őszinte tiszteletemről. Áldja meg a jó Isten! Kívánva, hogy jó egészségben és nyu­godt megelégedésben még sokáig éljen, mély tisztelettel maradok a. szolgája Kaas Ivor.« * Készek a díszoklevelek. Esztergom szab. kir. város képviselete, mint annak idején megírtuk, Wekerle Sándor miniszterelnököt, Andrássy Gyula, Apponyi Albert és Kossuth Ferenc minisztereket diszpolgárjainak választotta meg. A város disz­polgári okleveleket csináltatott, melyek a napok­ban érkeztek meg Budapestről. A díszoklevelek egész világos barna disznó-bőrbe vannak kötve. A város email címerével és aranyozott ezüst csat­tokkal van ellátva, a pergamen oklevelet pedig a város színeiből (vörös és fehér) font selyem zsinór tartja a diszes tokban. Az okleveleket Kossuth felépülése után egy küldöttség fogja átadni a minisztereknek. * Tanügyi hirek. Az Esztergom, Bajóth és Párkány kerületi róm. kath. tanitói körök vá­lasztmánya f. hó 13-án közös értekezletet tartott Bertalan Vince elnöklete alatt. Az értekezlet be­ható tanácskozás után kimondotta, hogy a már 12 év óta szünetelő esztergomvidéki népnevelők egyesületét újból megalakítja és e végből jövő év május hó 4-én alakuló-közgyűlést hív össze. A főegyházmegyei központi bizottság szervezése és megalakulása iránt hozzászólásra hivja fel a főegyházmegyei társegyesületeket s kérvénynyel fog járulni a főegyházmegye főpásztorához, hogy a főegyházmegyei tanitói egyesületek munkássá­gának egységes irányítása céljából a központi bizottság felállítását engedélyezze. Harmadik ha­tározata értelmében a közoktatásügyi miniszter­hez a következő sürgönyt menesztette: »A ba­jóthi, esztergomi és párkányi róm. kath. tanitó­körök választmánya tagjainak nevében a legna­gyobb bizalommal járul Nagyméltóságodhoz és kéri, hogy a tanitók jogos kívánalmait érvényre juttatni méltóztassék.« A táviratra az elnökség­hez Esztergomba a következő válasz érkezett : »A bajóthi, esztergomi és párkányi körök biza­lomnyilvánitását köszöni, hazafias üdvözlettel Apponyi. — A harmadik határozatból kifolyólag a vármegye három országgyűlési képviselőjét Kmety Károly dr., Szemere Miklós és Zlinszky István képviselőket a közoktatásügyi tárca költ­ségvetésének tárgyalása alkalmával a következő távirattal kereste meg egyenkint: A bajóthi, esz­tergomi és párkányi rk. tanitói körök választ­mánya tagjainak nevében felkéri Nagyságodat, hogy a tanitók érdekeit leghathatósabb pártfo­gásban részesíteni méltóztassék.« * A népkonyha költségeire Frey Ferencné 20 koronát, Kecskés Ilona 10 koronát, Fekete Irma, Honig K. és Róth E. 1—1 koronát ado­mányoztak. * Ki a kegyúr ? Ez a kérdés foglalkoz­tatta a szerdai közigazgatási ülést. Egy templom kegyurát keresték. A régi kegyúr megunta a dolgot, vagyis inkább a terheket és uj patronust szeretne fogni. A mogyorósi templomról van szó, mely most renoválásra szorult és a vallásalap igazgatósága megtagadta a patronátusi kötele­lezettséget és az esztergomi érsekség nyakába akarta ezt tolni. Igy került az ügy a közigazga­tás elé, hol az előadó arra kérte a bizottságot, hogy mondja ki az érsekség patronátusságát. Ezen javaslatot azzal indokolja, hogy Mogyorós Bajóthnak filiája, Bajóthnak pedig az érsek a patrónusa, következetesen a Mogyorósi temp­lomnak is. Fehér Gyula dr. Az előadói javaslat ellen szól. Nem áll az, úgymond, hogy a leányegyház­nak mindig az a patrónusa, aki az anyaegyházé. Aki ezt mint szabályt állítja fel és erre támasz­kodva mondja ki a jogi következményeket, a pat­ronusi terheket az érsekségre, az az egyházjog terén nagyon idegen. Felemlíti, hogy p. o. Muzsla fiókegyháza Béla, de Bélának más a patrónusa és más Muzslának. Nem principium, nem egyház­jogi következtetés, hogy egy patrónusa van min­den anya és fiókegyháznak. Dr. Helc Antal szerint a mogyorósi temp­lomnak az a kegyura, akire a régi földesúri jog átszármazott. Mogyorós a Clarissák birtoka volt. Ezt, a nevezett női szerzetrendnek, még Nagy Lajos magyar király adományozta. Ezt a rendet József császár eltörülte és vagyonukat a vallás­alapba utalta. Csak természetes, hogy a földes­úri jogokkal a kötelességek is átháramlottak a Clarissákról a vallásalapra s igy a templom fentartási terhek is a vallásalapot és nem a már birtokokkíd nem biró Clarissákat, vagy az ott birtokkal soha sem birt érsekséget. Hogy a val­lásalap a templom patrónusa, mutatja az is, hogy már több izben teljesíttetett rajta nagyobb reno­válást, sőt 1700-ban teljesen újból restauráltatta. A vallásalap tisztjei, mint a templom számadások jegyzőkönyveiből látszik, mindig közreműködtek, ellenőrzést gyakoroltak az ilyen számadásoknál. Ez pedig egyházjogi szempontból is elfogadható bizonyítéknak, mert aki az egyházjog legelemibb fogalmaival tisztában van, az tudja, hogy a patro­nátus képviselőjét meg kell hivni az ilyen szá­madásokra. Miért voltak tehát ott a vallásalap tisztjei ? Milyen jogon voltak ott ? Tudvalevőleg, aki a templomnak kegyura, az kegyura az isko­lának is, ha az hozzá tartozik. A mogyorósi iskola tanítójának fizetéséhez pedig a vallásalap ember­emlékezet óta hozzájárul. Mindezekből látszik, hogy a mogyorósi templom kegyura a vallásalap és ő köteles a templomot renováltatni. Hulényi Győző dr. az előadó állításához csatlakozik, hogy aki a maternek patronája, az a filiálisnak is. Mattyasóvszky Lajos: Hol van az megírva? Hulényi dr. megmarad állítása mellett és azt mondja, hogy ha a vallásalap renoválta a templomot és hozzájárult a tanitó fizetéséhez, ezt tette' talán a saját jószántából, mint jótékonyságot. Mattyasóvszky Lajos: Nem kell ettől a val­lásalapot félteni, patronusi terheket sohasem vett le a primacia válláról jótékonyságból. Fehér Gyula dr. újból magyarázza, hogy a patronusi jogok és kötelezettségek nem követ­keznek abból, hogy az anyaegyház kegyura az érsekség. Vannak patrónus nélküli egyházak és kegyuras fiókegyházak. Bemutatja egy régi canonica vizitáció kivonatát, mely szerint a val­lásalap a templomot egész újból, az iskolát pedig részben renováltatta. Hulényi dr. a latin ok irat-ki vonatból azt akarja bizonyítani, hogy abban azért nincs benne, hogy az egyház patrónusa a vallásalap. A pat­rónus nem más, mint az érsekség. Helc dr. erőltetett okoskodásnak tartja, amellyel a patronátusi terhet az érsekség nyakába akarják varrni. A Clarissáké volt a birtok, övék a templom is és annak minden terhe. Ez átszál­lott a vallásalapra s mint látható, viselte is a patronátus terheit is. Erról sok hiteles adat van, mig arról, hogy az érsekség viselte volna ezeket, sehol semmi feljegyzés vagy adat nincs. Dr. Seyler Emil : Hulényi és az előadó állás­pontját iparkodik védeni. Hogy vájjon meg-e volt a templom a Clarissák idejében, nem-e később készült? Hogy a canonica visitatio-ban a vallás­alapból renovált templom azonos-e a szóban forgó mogyorósi templommal? Voltak-e ott tény­leg Clarissák ? S hol erre a bizonyíték. Helc dr. megnyugtatja, hogy a Clarissák mogyorósi birtokairól régi adománylevelek szól­nak s a templomot sokkal biztosabban a Claris­sák vagy azoknak más épitette, mint utóbb a vallásalap . . . Különben megjegyzi, hogy a val­lásalap most azért szeretne szabadulni a patro­nátustól, mert eladásban van ez a birtok. Ezen terhek nélkül könnyebb volna vevőt találni. Gyapay Pál főispán elnök, miután szólásra már senki nem jelentkezett, szavazás alá bocsátja a kérdést: Aki az érsekséget marasztalja a patro­nátusi terhekben, az álljön fel. Hulényi dr. egyedül állott fel. Gyapay Pál elnök kihirdeti a közigazgatási bizottság határozatát, mely szerint a vallásalapot kötelezi a mogyorósi te?nplom kegyúri terheinek viselésére. * Az Esztergomi Kath. Kör második ad­venti estélye f. hó 13-án ment végbe. Az estély első pontját Brenner Juliska kiváló zongora­játéka képezte, ki a tőle megszokott művészettel kotta nélkül, kívülről Chopin, Cis-moll Polonaise­jet játszotta el, melyhez a közönség nagy taps­vihara után még egy szép darabot fűzött. Utána Brenner Ferencné szép énekében gyönyörköd­tünk. Először Müsset Adieu-ját énekelte el és pedig franciául, majd Schubert »A kiváncsi«-ját magyarul s a végén a sok taps után egy kedves, de bánatos német dalt énekelt. Lágyan zsongó, kellemes hangjáért a közönség zajosan megtap­solta és zajosan megéljenezte. Az estély harma­dik pontját Csárszky István dr. hercegprimási titkár érdekes s tanulságos előadása képezte, aki a földgömb s egy táblán mutatott rajzok segít­ségével a népszerű csillagászatot ismertette a hallgatósággal. * Zlinszky István és a tanitók. Fentebb emiitettük, hogy megyei tanítóink sürgős távirat­ban kérték meg megyebeli országos képviselőin­ket, hogy ügyüket a leghathatósabban karolják fel. A .doroghiak népszerű képviselője, ki a tani­tók mozgalmával kezdettől fogva rokonszenvezett és teljes befolyását vitte már harcba sokszor egy­egy tanitó ügyéért, kézhez véve a sürgönyt, táv­iratilag küldte feleletét lapunkhoz, hogy azt az illető tanitókörök együtt is, de a tanítóság külön­külön is minél előbb tudomásul vehesse. Zlinszky a következőket távirja a tanitók sürgős kérelmére : Magam részéről is nagy várakozással néz­tem a közoktatásügyi költségvetés ismertetése és indokolása elé, mert határozott, eltökélt szán­dékom volt minden eremmel a magyar tanitói kar jogos érdekeinek kielégítését követelni. A miniszter expozéja után őszinte örömmel mond­hatom, hogy teljesen feleslegesnek tartom a rög-

Next

/
Oldalképek
Tartalom