ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-12-08 / 49. szám

annyi, mint egy kisebbszerü külügyminiszter.« Andrássynak szobrot emeltek s Kossuth Lajosnak még most sincs szobfa az ország fővárosában s miért ? mert »Budapest előző polgármestere meg is mondotta nekem négy szem közt, hogy annak nem is szabad meglenni — felséged életében !« ... »Ezért van az, felséges uram, hogy atyai intelmeit szives jóindulattal meghallgatjuk, de nem követjük. A várból való leriiccanást (!) is köszönettel nyugtázzuk, de — el nem kabulunk.« Ez Lengyel Zoltán gondolata a királyról. Mit szól majd ehhez Kossuth? Semmiképen sem tudjuk helyeselni ezt a hangot, mely királyunk személyét egy közönséges emberéhez hasonlítja s mely kifejezéseinek megválogatásában inkább az érdesebbek, a gúnyosabbak után kapkod, sem hogy lojálisán, a magyar emberhez méltó módon fejezné ki panaszát, megtenné észrevételeit. Tiszteljük Kossuthot, Apponyit s a függetlenségi párt mindazon képviselőit, kik beszédeikben, nyilatkozataikban avagy politikai cikkeik megírásában soh'sem vetik el a sulykot, a király személyéről pedig sohasem nyilatkoznak alacsony nivón álló, avagy pláne illojális írás- vagy hangmodorban, hanem megadják királyuknak mindenkor a kellő tiszteletet s hódolatot. Csak Nagy György és Lengyel Zoltán urak képeznek kivételt. Nyugtalankodnak, berzenkednek, elégedetlenkednek. Nyiltan ugy szerepelnek, mint a kormány barátai, de szivük mélyén ugy látszik már éretté vált a szándék arra, hogy a látszólag egységes sorokat meg fogják bontani és ki fognak lépni a függetlenségi pártból. Pedig hiába fondorkodnak, a függetlenségi párt higgadtabb gondolkodású elemei nem fogják őket követni, akár hogy adják a legkurucabb férfiakat és akár hogy fitymálják a pártvezérnek összetartásra, békességre, lojalitásra figyelmeztető szózatát. Lengyel és Nagy urak maradjanak tehát már egyszer nyugton. Helyesebben tennék, ha a pikantériákkal s hazugságokkal telitett »A Nap« helyett, — mely százszoros cáfolat dacára még most is egyre hirdeti szenzációképen, hogy a gyermekrontó Barabás pap volt, pedig voltaképen csak két elemi iskolát végzett haszontalan siheder, — inkább a tisztességes keresztény irányú lapoknak küldenék meg a nagyobb lojalitással s tisztelettel fogalmazott cikkeiket. Mert bizony mi katholikusok rossz néven vesszük azt Lengyel Zoltán részéről, hogy oly férfiú, aki nem is oly nagyon régen még a budapesti sz. Imre kollégiumnak jeles növendéke volt, kint az életben nem egy keresztény irányú, hanem inkább a magát »függetlenséginek« valló, de jobban mondva papgyalázó és egyházellenes lapot tünteti ki sorban cikkeivel. Másik társát nem ismerjük annyira, de mindenesetre ő is sokkal helyesebben cselekednék, ha különben talpraesett és szép stilusban előadott gondolatait fegyelmezettebb tollal inkább valamely keresztény lap hasábjain örökítené meg s nem az érzékcsiklandozó »A Nap«-ban. A »bárdolatlan kirohanások nak« tehát — mint az »Alkotmany« igen helyesen irja — már egyszer vége legyen. Elégedetlenkedni, sőt dühöngeni is szabad, de mindig csak a kellő korlátok között, megadva mindenkinek a kellő tiszteletet, tehát a királynak is. A magyar ember lojalitását királya iránt ne kompromittálják többé holmi bárdolatlan kirohanásokkal a Zoltánok. — Inkvizieió az Urániában. Az Uránia uj darabjában, melynek cime: »Rendnek muszáj lenni«, eddig egymásután bemutatták az állítólagos inkvizíció borzalmas képeit. Az »Alkotmany« értesülvén arról a durva támadásról, melyet a történelmileg ugy is megcáfolt inkvizíció előadásával a katholicizmus ellen intéztek, nyilt levelet intézett Molnár Viktor államtitkárhoz, mi nt az Uránia-társaság elnökéhez, hogy ezt, a ka tholicizmust mélyen sértő programmot vétesse le a napirendről. Molnár eleinte csak egyes rémületesebb részletek előadását tiltotta meg, de mivel az odium ezentúl is megmarad, a néppárt nem nyugodott meg és a folyó hó 5-iki parlamenti ülésben Hentz Károly néppárti képviselő egyenesen meginterpellálta a vallás- s közoktatásügyi minisztert, vájjon "van-e tudomása arról, hogy az Urániában ilyen régen megcáfolt, rosszakaratú s rettenetesen kiszínezett eseményeket tálalnak föl a nézőközönségnek, s vájjon kész-e azok előadását megszüntetni. No, de volt is ám gezéresz. A bouleward lapok neki indultak a »klerikalis« Hentznek, durván megtámadván őt, micsoda jogon merészeli az inkvizíciót, »mely az akkori kormányzati rend terrorista fegyvere volt s igy a kereszténység, illetőleg a papság köpenyével takarodzott« a napirendről levétetni ? Csodálkozásuknak adtak kifejezést, s legjobban »ANap« ütötte a vasat, hogy hát ez gyalázat, hogy Molnár államtitkár mindjárt megijedt »egy helytelen és logikátlan vádtól« s tömítette a képet. Hát igenis Molnár helyesen járt el. Csak a keresztényellenes, szabadkőműves eszmékkel telitett alakok, no meg a zsidók jajdultak fel ; a tisztességes ember ugyancsak nem sajnálja a darab előadásának megszüntetését, sőt örül annak, hogy vallását a kereszténységet gyűlölő »felvilagosult« alakok többé nem fogják támadni. Mert nem is emberek az ilyenek, hanem csak — mint nemrég egy jeles képviselő mondotta a Fejérváryékról — olyan alakok. Lám mily jó s üdvös dolog, hogy van egy keresztény pártunk a parlamentben, mely nem engedi, hogy ezt az országot, melyet immár egy ezred éven át a kereszténység tartott fenn, szentségtörő pogány kezek feldúlják, annak erkölcsét megmételyezzék. A „Nagyszombati Hírlap" dr, Jandáról. Nagyszombat város hivatalos zsidólapja, a »Nagyszombati Hirlap,« vmely csak ugy bűzlik a papság elleni sok támadástól, november 24-iki számában »Agyondicsért fércmű« cimü kis cikkében erős támadást intéz Janda Napoleon dr. csermendi esperes-plébános ellen, azt állítván a bérmálásról irt tót munkájáról, hogy az nem eredeti mű, hanem — hogy a zsidó firkoncok szavaival éljünk — »csak amolyan német és tót szerzők hason munkáiból rosszul összeszedett tákolmány, melyet a nagyérdemű! fiatal tanfelügyelő jónak látott az esztergomi hatóságnak bemutatni, mely azután a körlevelekben nagy dicséretekkel elhalmozta ezen fércmunkát s oly jelzőkkel állította oda az olvasó-közönségnek, mely valódi hiányt pótol.« Hivatkozik azután a fentnevezett zsidólap a hasonló szellemben szerkesztett »Nyitramegyei Ellenor« 45. számára is, mely per longum et latum bizonyítja, hogy Janda dr. műve nem is tákolmány, hanem plagium. No ezt az aljas rágalmat, valamint az előbbi hazugságot egyenesen visszautasítjuk. Janda dr. művét nem hiába dicsérte meg az esztergomfőegyházmegyei hatóság. A mű eredeti,' a dicséretet megérdemelte. S azután micsoda vakmerőség és szemtelenség kell ahhoz, hogy valaki épen az akkori tanfelügyelő fiatalságának tulajdonítja a »dicséretekkel való elhalmozast« ! A »Nyitramegyei Ellenor« még tovább megy és azt mondja Jandáról, hogy az alsó-récsényi őszi papi gyűlésen nyilvánosan foglalkoztak fércművével s »a kerület egyik dr. tagja palám et publice kimondotta az irodalom terén orzóknak a nevét, miután bebizonyult, hogy Janda munkája a Regensburgban német nyelven megjelent bérmálási művecskének rossz utánzata, de semmikép sem eredeti.« Hogy mi van e dologban, nem tudjuk, azért nagyon szeretnők, ha az ottani kerület valamelyik papja a dolgot megcáfolná. Mert elismerni semmiképen sem tudjuk. Amint nem érdemel hitelt az a ráfogás sem, hogy Janda a »pongyola« számadásaira jött főesperesi kritikát a kerületben nem köröztette, hanem szégyenkezve asztalfiókjában felejtette. Érdekes, hát a főesperesi kritikát a kerületben is kellett köröztetni ? No ez már igazán hihetetlenül hangzik. De különben mi a zsidók által szerkesztett »Nagyszombati Hirlap« jól értesült forrásaival vajmi keveset törődünk. Nekünk azok nem imponálnak. Éretlen, a dolgokhoz .mit sem értő firkoncok nem fogják a józan gondolkodású emberek eszét badarságukkal irányítani, bármennyire is oda biggyesztik a lap cime után zárójel közé ezt a szót, hogy * Közvélemény.« A közvélemény és egyáltalában a jól értesült lapok, aminők egyikének a »Nagyszombati Hirlap« az »Esztergom«-ot is tartja, de idéző jelek közé teszi a jól értesült szót (nohát biztosítjuk t. laptársunkat, hogy sokkal jobban értesült lap az »Esztergom,« mint a zsidó N. H., vagy N. E. (Szerk.J, nem szokták a szeptemberi hireket és tudósításokat november végén hozni. Már pedig csak egyszer került kezembe lap s máris tisztában voltam vele. Ugyanis a köztiszteletben álló Graejfel prelátusunk aranymiséjét emiitvén, azt irja róla november hó 24-én, hogy a prelátus Nagy MáriaZellben tartotta arany miséjét és pedig szeptember 21-én csendes visszaVonultságban. Köszönöm azt a jól értesültséget, mikor több mint két hónap múlva böngészi ki valahonnan, mi is történt voltaképen Esztergomban, illetve Mária-Zellben ! ? Ilyen jól értesült forrásból merítette bizonyára a »Nagyszombati Hirlap« a Janda dr. ellen intézett merész, szemtelen hazudozásait és rágalmait is. Nem stikliről van itt szó, tisztelt tintakazárok, sem stréberségről meg hipotkritaságról; nem ugrasztotta be Janda dr. a »cirkulárék tótul nem tudó szerkesztőjét egy plagizált fércmunka kidicsérésébe,« — hanem egyesegyedül az az ok, hogy Janda dr. derék néppárti érzelmű férfiú, aki ugy a társadalom, mint a politika terén hiven meg tudta őrizni jellemének tisztaságát s nem áldozta fel elveit soha semmiféle előnyért vagy haszonért. Ez nem tetszik nemde önöknek. Ime a teljes kép. A tintakazárok aljas rágalom és hazugság utján akarták tönkre tenni Janda dr. tekintélyét és jellemét, ez azonban nem sikerült nekik. Nagyon helyesen tenné Janda, ha sajtópört indítana ellenük, hadd tegyenek már egyszer lakatot piszkos 'szájukra. HIREK. Krónika. A Mikulás eljött, A puttonya tömve, . . . Van bent mindenféle . . . Alma, dió, körte. Jó gyereknek játék, Rossznak virgács, nádbot, . . . Jó lánykáknak hozott Fó'zőedényt, bábot. Esztergom is kapott Vizvezeték tervet, . . . Mitől a közönség — Jó nagyokat nyelhet. Hozott villanycsengőt Leendő vasúthoz, . . . ?! Hozzá való kocsit — ha fagy, . . . Akkor majd hoz. S azt, amiért szivünk Már oly régen mozog, Törvényszéket nekünk Selatinból hozott . . . A tanitó kapott Kétszer annyi gázsit . . . S igy legalább foga Csirkecombon vásik! . . . ? Juriga, mert minket Olyannyira védett, . . . Kapott üdülésre Két rövidke évet . . . Fedák Sári pedig, Ki múltkor ugy föltűnt, . . . Kapott záptojás helyt Otkolónt és parfümtl . . . S a Kristóffy-banda Örök emlékképen, . . . Kapott egy »kiáltvány<-t . . . Megszerkesztve szépen. S az egész listában Hogy ne legyen hiány, Ólomhadat kapott Voigt. — a kapitány . . . ! Tulipánfi. A hét. Hol van most a súlypont ? Bizonyára nálunk. Hisz itthon a király. A helyzet kissé megváltozott. A vasúti kalauzok jelenleg nem a magyar miniszterek és államférfiaknak bókolnak Budapest és Wien között. Eléggé sűrűen és hosszú időn át járnak-kelnek azok különösen akkor, ha a látóhatáron egy kis felhőcske, egy-két vihartjósló villám tűnik fel. Most fordítva áll a dolog. Most a bécsi kormány tagjai s osztrák delegátusok zónáznak Wien és Budapest között részint azért, hogy közvetlen jelentést tegyenek a legutóbbi reichsrati marakodásról és kiont sék szivük keservét az uralkodó előtt, részint pedig azért, hogy előadhassák érveiket a közösügyes költségvetés mellett. Jönnek-mennek félelem nélkül, mert mi vagyunk olyan vendégszeretők és műveltek, hogy meg nem dobáljuk őket bicskával, miként ők tették júniusban. Bátran gyönyörködhetnek tehát a magyar rezidencia szépségeiben.