ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-12-08 / 49. szám

XI. évfolyam. Esztergom, 1906. december 8. 49. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szánt ára 16 fillér. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Advent közéletünkben. Esztergom,"december 7. »Elmult az éj, pirkad már a hajnal!* Az 1906.-Í advent igazi advent a magyar közéletben is. A liberalizmus, e modern pogányság éjjele elmúlt s mig a természetben minden megdermed, téli álomba merül, addig a lelkek világában, a politikai- és a közéletben tavaszodik. Mintha Magyarország félszázados bénultságának és hátramaradottságának mulasztásait egyszerre akarná pótolni : több korszakalkotó reform egyszerre készül életbe lépni. Egyesek már annyira beleélték magukat e nagy reformok gondolatába, hogy nem is hajlandók észrevenni a nagy különbséget, mely még csak a tavaly szomorú adventtől elválaszt bennünket. Igazi Advent, vagyis »Urjövet« számba megy a keresztény politikai párt érvényesülése az ország kormányzásában. Wekerle, Kossuth, Apponyi és a többi miniszterek sorban megjelennek a néppárt értekezletein és a párttal együtt tárgyalják le a költségvetést irányító eszméket és javaslatokat. Soh'sem hallott eszmék kerülnek szőnyegre: ker. bölcseleti kalhedra az egyetemen, a posta és a putikok vasárnapi »munkaszünetje« stb. S az üde keresztény levegő fuvallat máris elhatott az Urániákig és Bioszkópokig s a fővárosi mulatók görbeorru, kopasz törzsvendégei mérgesen felszisszennek: »leghuzat van! csukják be az ablakokat!« A protestánsok kultusz-ügyeire meg fogják szavazni a 3,000.000 évi segélyt, de junktimban egyidöben megszavazzák a katholikus klérus kongruájára kívántató 2,000.000-t, (melynek tele az egyházi vagyon megadóztatásából fog kikerülni) és törvénybe iktatják a kath. autonómiát. Ennek részleteit ugyan maga az autonómiai kongresszus fogja a püspöki karral és a íökegyurral egyetértöleg megállapítani. De konstatálhatjuk, hogy az autonómia lényegére nézve — mit mi évek óta az autonómia sarkpontjának hirdettünk — már kialakult a közvélemény és közmegegyezés. Mindig hirdettük, hogy a püspöki kinevezés autonómiája nélkül az autonómia nem életképes. Fontosabb ez a millióknál. A történelem tanúsága szerint a kath. egyház beléletére csak egy igazi veszedelem létezik, s ez az, ha hierarchiája a politika változó esélyeinek van kitéve és nem autonom. A francia egyházat egy százados ily miniszteri gyámkodás vitte a pusztulás szélére ! Minden egyetemi testületnek meg van a joga, hogy önmaga proponálhassa jelöltjeit a miniszter elé kinevezésre. Mert hiába, senki sem disputálhatja le azt, hogy az egyetemi karnak van egyedül illetékes érzéke az iránt: ki való közéjük. Annyira erősbödött manapság ez autonomikus szellem, hogy már a középiskolai tanári karok is lassankint kezükbe vették az iniliativát a kebelükben történő tanári kinevezésekre nézve. De hatványozott értelemben áll az, amit az érzékhiányról mondottunk a legnemesebb testületre, a hierarchiára nézve ; itt igazán illetéktelen mindenki, kivéve a testület maga. A közvéleményben tehát már megérett a meggyőződés, hogy a püspöki kandidáció initiativáját — bár a minisztérium közvetítése és a kiraly főkegyúri joga érintetlenül hagyatnak is — a püspöki kar kezébe kell letenni. E meggyőződés fog megszólalni nemsokára az autonómiai kongresszuson és e meggyőződés erejének ellent nem állhat már senki. Csak azt legyen szabad fölém léteni, hogy e téren kétféle praxis van külföldön. Az egyik az osztrák példa a másik az amerikai. Ausztriában minden püspök külön terjeszti be lisztáját, mig Amerikában konklávszerüen megállapodik a püspöki kar a legjobb jelöltekben. Az előbbi praxis tökéletlenebb és helyet enged a felülről jövő nyomásnak, minek következtében könnyen keresztülhajthatja a kormány saját jelöltjeit. Az utóbbi praxis az egyedül ideális. 1907. elejétől folyósítják hitvallásos tanítóink számára (ez évre visszamenőleg is) az »európai szinvonalon álló alapfizetést.« Egyelőre tehát csillapulni fog az államosítási láz, az erös gravitáció kifelé, mely a tanítóság lelkületében is lábrakapott, mert tényleg az eszményi lelkesedés nem képes végletekig kitartani a kenyérgondokkal szemben. Meg fog szűnni a tanitóság lelkületében az örökös nyughatatatlanság szelleme és a vándorlási kedv, és kiki nyugodtan szentelheti ezentúl erejét ambícióját és egész életét egy-egy község kultúrája müvelésének és társadalmi felvirágoztatásának. Mert a fizetés most körülbelül egyforma lesz mindenütt; csak Budapest és némely város fog némi vonzerőt gyakorolni a vállalkozási kedvben bövelkedökre. Mindenkor őszinte barátai voltunk a tanitóság anyagi és erkölcsi érdekeinek egyaránt, s azért a tanitói fizetés rendezését közéleti Adventünk egyik legörvendetesebb eseményekép üdvözöljük. A megoldás ugy történt, AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Nem profán, — hanem tudós. Hét perc, huszonhét másodperc s éjfél . . . Három éjszakát átvirrasztani ... és semmi jel, . . . mormogá Chambreaux, miközben a néhány szál hamvas bajsza mind idegesebben mozgott pisze orra körül, mintha bizony ép az Encke üstökös volna s a földdel való rögtöni összeütközést akarná produkálni. Még öt perc és . . . no és — dörmögte később, megdörzsölvén szemét, mielőtt azt Cassegrain reflektorára irányítaná, — igen, öt perc s jön ... és rohan ... és fut — egy köriv jobbról a Sirius felől — s punktum: a Jupiter harmadik bolygódja pályát vesztve a földbe ütközik . . . Négy perc, harmincegy másodperc ; minden rendben! A fiakkeros lent vár, hogy az összeütközés után a »tenyleges hely«-re, vagy mint a profán ember mondja, a »dráma szinhelyé«-re hajtassak . . . Igen — fűzé tovább gondolatait, újra átvizsgálván elviendő műszereit: »a vízözön előtti« okulárétól kezdve legújabb mikroszkópjáig, — nem mozdulnék ki innen, de tudom, hogy a »tenyleges ütközes,« »in .actu« a 48. sz. foknál lesz, vagy kezdődik s nekem ezt a o"8—9 fokot öt frankkal kell megfizetnem . . . Hah! Mit 5 (ejtsd: öt) frank mellékes! . . . De az, az megöl, amit a reflektorom megdrótozott lábához hasonló (hanem, hogy is lehet ily értékes hasonlattal élnem!) nyurga kocsis mondott, mikor a vitelbérben (no és hogy idő előtt ki ne kotyogja a kíváncsi »profan« párisi népnek utazásom célját) néhány — persze majd hasznavehetetlen — holdelemet ígértem . . . Nekem, egy Chambreauxnak azt mondani: s

>Ms. Chambreaux, hold-elemet nem eszi meg a lovam.« Hm . . . Igen, a .»profan« ember! . . . Igy morfondírozott Chambreaux, Paris egyik legkülönösebb alakja, ócska berendezésű csillagvizsgálójában. Hogy kenyere alig van, — mellékes. Hogy ruhája itt-ott kiszakadt, nem érdekli ; legalább léghuzatos . . . M dern ember. S ami fő, »amire legbüszkébb, nem »profan«, hanem tudós, csillagász . . . Hogy tudása Schoppenhauer sötét pesszimizmusában, avagy csillagászati bölcsesége Kant ködös homályában tévelyeg-e, — mellékes. Tudása közhírré is tétetett. Ott fityeg ajtaján a mindenmondó névjegy : »Ms. V. Chambreaux, tudós: csillagász — és poéta.« Mert tetszik tudni a mi derék Chambreauxunk francia létére — nagy huszár. Drótozottlábú reflektorán u. i, nemcsak a Pegazust, illetve a Venust keresi az azúrkék égbolton, hanem olykor Venus-ihlette jókedvében megüli a Pegazust is és végig utazza a megdrótozott reflektor ékességeit: magyarán a poézis szolgálatába áll, zengvén pediglen imigyen: »Oda a megdrótozott reflektorhoz.« Hogy az ilyetén való »költöieskedes« »in actu« affért idéz elő »a költői alkotás szinaranyának dicspompájában tündöklő óda« nem közléséért Chambreaux s a kiadók közt, — mellékes. Ezalatt az idő egyre haladt. Éjfél előtt nyolc másodperccel a tudós a mult viszontagságait magán viselő bőröndjét és az afférekben kiedzett kalapját az ajtó közvetlen közelébe tette . . . aztán lázasan illesztette szemét a reflektorhoz. (Ami lázasságát illette, valószínűleg nem attól való félelemből eredt, hogy számítása ellenére Paris is beleeshetik a két égi test »ütközési« területébe, mint inkább attól, hogy a 47. sz. foknál lehet a 48. sz. fok helyett az »ütközes« —s igy a »mellékes« öt frankot megkétszerezheti). Várt . . . két . . . egy másodperc ... és sorba ütötték a 12-őt Paris toronyórái . . . S im' a reflektoron vizsgálódó Chambreaux mintha valami világosságot venne észre, . . . lélekzete elakadt, a feszült figyelem s az örömokozta lelkesülés halovány arcára lopódzott, . . . szeme kidüledt, néhány szál bajsza még idegesebben rezgett, mialatt inkább hörögte, mint suttogta vezénylő szavait ... és jön ... és rohan ... és fut . . . s egy köriv I jobbról a Sirius felől . . . s punk . . : Többet