ESZTERGOM XI. évfolyam 1906
1906-09-16 / 37. szám
XI. évfolyam. Esztergom, 1906. szeptember 16. 37. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A jászberényi beszéd „kritikája. 1 ' Esztergom, szeptember 15. (P) A letűnt kormány-rendszer »nagy« férfiai, akik egyebet sem mivelnek, mint csak folytonos kritika tárgyává teszik a nemzeti kormány intézményeit, rendeleteit, nyilatkozatait, legutóbb Apponyi jászberényi jubileumi beszédére vetették szemüket, ' azt akarták bonckés alá venni. S mit kifogásoltak benne? Gazdasági oldalával s a tanitók helyzetének javitására vonatkozó részével nem voltak megelégedve, de nem ám elvből, hanem csak ugy muszájból. Komoly észrevételt s kifogást nem tudtak eme igazán szivböl fakadó beszéd ellen emelni, de mivel támadni kell s »muszáj,« — mert bukásuk óta ez a jelszó, — hát mindenféle hamis érvelésen s hazug okokon alapuló frázisokat eresztettek meg a darabont honfiak. »A gazdasági megerősödést eszközölni fogjuk és a tanitók helyzetét folyton előbbre visszük . . . « mondotta Apponyi. Mit akar az eszközléssel, az elöbbrevitellel, mikor azt mondhatta volna: parcellázni fogjuk a nagybirtokokat s felemeljük a tanitók nyomorúságos fizetését. De nem, Apponyi nem nyilatkozhatott igy, mert gondolatai koaliciós gondolatok voltak, »mar pedig azok megállanak az első jelszónál és elégedetten térnek pihenőre az első éljenrivalgás után.« Eszközölni fogjuk... Ugyan mit fog eszközölni a nagy kormányférfiú, mikor a gazdasági megerősödés hiánya miatt százezrek vándorolnak ki Amerikába s ezt egy árva szóval sem emliti. Elöbbreviszi . . . Ugyan mit visz előbbre? Hiszen minden szava csalfa ámítás, nem egyéb igéretszegésnél, mert igért rengeteg sokat, de nem tett semmit sem a tanítókért, ugy hogy sokkal rosszabb a helyzetük a vasúti bakterekénél . . . Ne essenek tehát örömmámorba a tisztelt koaliciós urak, mert imádott Apponyijuknak eme két nyilatkozata sehogyan sem illett a jászberényi szószba. Nem is volt az beszéd, csak amolyan szósz, szintelen, görcsös erőlködés, hogy egyszerre hideg is legyen és meleg is. S miért épen ilyen? Mert annak a »rejtett lelki árulásnak« (óh, de milyen szép meghatározás, egészen méltó a mult héten emiitett mocsárfiakhoz!) következménye, amelyet a koalició nem a hatalomra lépésével, hanem a hatalomralépése után elkövetett. Apponyi jászberényi zavarodottsága, kapkodása és ügyetlen hebegése mi másra enged következtetni, ha nem arra a belső lelki árulásra? . . . Igy gondolkodnak a nagy kultuszminiszterről, a kiváló szónokról az abszolutizmus bálványozói, a koalició kiengesztelhetetlen ellenségei. Vakmerően, aljas merészséggel merik bírálgatni azt a jeles beszédet, melyről minden derék hazafi, minden alkotmányos Alapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. érzületű sajtó csak dicséröleg tudott nyilatkozni. Ilyen hazug, feje tetejére állított logikával akarják a koalició homlokára rásütni az igéretszegés bélyegét. Mennyire igaza volt a mult számunkban közölt vezércikkünk Írójának, mikor a politika patkányainak nevezte őket, akik csak azért terjesztik a mocsarak gőzét, hogy a levegőt megronthassák vele. Valóban ez már igazi mocsárbüz, sőt annál még undokabb, még kellemetlenebb, épen azért menekülni igyekszik tőle minden alkotmányosan gondolkodó magyar ember. Apponyit rágalmazni, vakmerően támadni, beszédjét holmi szószhoz, szintelen, görcsös erőlködéshez hasonlitani nem engedjük. Meg vagyunk róla győződve, hogy amit Jászberényben igért, azt tőle telhetőleg teljesíteni is fogja. A gazdasági kérdés, mely nem is az ö, hanem Darányi miniszter tárcájába tartozik, szintén megoldása felé halad s biztosítjuk az »aggódó s honmentö« nagy honfiakat, hogy Darányi is csak a magyar haza javát, a magyar gazda jólétét s boldogságát tartja mindenkor szeme előtt, amikor a magyar föld értékének megbecsüléséről van szó. Ami pedig a tanitók nyomorúságos helyzetének javítását illeti, ne dobálódzanak anynyira a hős darabontok azzal az Amerikával, mert ha szabad kérdeznünk, mi okozta, mi eredményezte hazánkban a nagymérvű kivándorlást? Semmi más, mint a korrupt, szabadelvű kormányzat politikája. Ez tette tönkre országunkat anyagilag s erkölcsileg egyaránt, ez szipolyozta ki szegény népünk zsebét, ez kényszeritette a boldogabb hazába való vándorlásra. Jobb lett volna tehát mea cülpát kiáltani már akkor s nem Apponyit s a mostani kormányt egészen ártatlanul felelősségre vonni s okolni a magyar kivándorlók nagy számáért. Még eddig egyetlen egy kultuszminiszter sem hangsúlyozta a nemzeti kultúrának vallás-erkölcsös alapon való fejlesztését, egyetlen egy miniszternek sem feküdt annyira szivén főleg a szegény tanitók sorsának javítása, mint Apponyinak. Mi azért reméljük s bízunk is benne, hogy ebbéli igéretét be is váltja. Azután sokkal előzékenyebbek, sokkal türelmesebbek, sokkal loyálisabbak vagyunk az »aggódók((-nái, amennyiben mérlegelni tudjuk a felmerült nehézségeket s alkalmazkodni tudunk a helyzet körülményeihez is. Május óta kormányozzák hazánkat a nemzeti férfiak, tehát alig négy hónapja, épen azért nem várhatunk azonnal változást, javulást, intézkedést minden téren, minden vonalon. Idővel bizonyára mindenre rá kerül a sor. A gazdasági megerősödés is eszközöltetni fog s a tanitók helyzete is előbbre vitetik. Amint a magyar gazda mindig csak jó Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. barátját, anyagi helyzetének javítóját látta és látja mai napig is Darányiban, ép ugy a magyar tanitó is, legyen az állami vagy felekezeti, csak lelkesedni tud Apponyiért. Hogy egy idő óta tervbe van véve több katholikus iskola államosítása s főleg a nemzetiségi vidékek vannak kiszemelve a prédára, ezt is értjük, bár elvből semmiképen sem helyeselhetjük. S épen azért hisszük s alapos reményünk is van arra, hogy ott, ahol a felekezet fenn fogja tudni tartani iskoláját, az állam nem fog akadályt gördíteni a felekezeti iskola felállítása elé. Apponyi ideális, a katholicizmusért lelkesedő lelke már csak nem fogja tűrni a katholikus iskolák szándékos elrablását s az államiaknak ok nélkül való felállítását. De a felekezetek se legyenek restek, az iskolaszék elnökei teljesítsék kötelességüket. Világosítsák fel az illető tagokat és érdekelt köröket, hogy e téren körömszakadtáig meg kell védeni a katholicizmus ügyét és pedig ugy erkölcsileg, mint anyagilag," mert a kath. iskolák elvesztésével elveszti a nép idővel hitét s vallását is s a franciák sorsára kerül. De elég legyen ebből. Apponyiról mi erőszakos államosítást nem is akarunk föltételezni. 0, aki minden tekintetben birja a katkolikusok rokonszenvét s maga is hitbuzgó katholikus férfiú, bizonyára nem válik e téren szégyenére egyházának, hanem ellenkezőleg csak díszére s javára! Mi tehát nem esünk kétségbe, nem kritizálunk »muszajbol« senkit sem, hanem bizunk ugy Apponyiban, mint egyáltalában az egész kormányban. S mindaddig, mig hasznos, szükséges dolgokat produkál a kormány, feltétlenül számithat támogatásunkra. Remélhetőleg igy gondolkodik manapság minden jóravaló, derék magyar ember. Ez a mi feleletünk a mocsárfiak kritikájára ! — Tótositó káplán. A »Honti Lapok« cimű lap utolsó számában Gulyás István mária-nostrai körjegyző erős cikkben kikelt az ottani káplán, Adamcsa Viktor tót üzelmei ellen, és különösen az ellen, hogy ő MáriaNostra szépen induló magyarosodását visszatótositani törekszik, sőt működési terét még Kóspallagra is kiterjeszti. Jó. De ha tényleg igy áll a dolog, akkor is egy kissé szelídebb hangon kellett volna figyelmeztetni a káplán urat mindama helytelenségekre, amelyeket tótositásával előidéz, mert senki sem tagadja, hogy a támadást megérdemli, ha helytelenül járt el. Megjegyzem azonban, ha a káplán úr a magyarul nem értő, — tehát tisztán tótajkú néppel tótul társalog, ez nem nevezhető tótositásnak. Az a mi bajunk, hogy mindenkit pánszlávnak nevezünk, aki tótul beszél a magyarul nem értő néppel, pedig a pánszláv fogalom egészen más értelmet rejt magában. De ha tényleg a már meglehetősen magyarul beszélő, — sőt tán a magyar nyelvet inkább kedvelő — nép között terjeszti a szlávizmust, akkor igen is megérdemli a támadást, mert valóban tótosit. De nézzünk egy kissé a dolog mélyére. A nostrai káplán urat hamar rendbe fogja hozni
