ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-09-09 / 36. szám

nem kapja meg kellő jutalmát. Mikor én azt irtam, hogy egy korona napszámért dolgozik a munkás, különösen a zsidó bérlőknél, akkor sok és nagy összeget mondtam. Hivatkozom az »Igaz Szó«-nak egyik májusvégi, vagy júniusi számára, melyben egy uradalomhoz — nem zsidó — keresnek 90 fillérért akármennyi munkást. Az »Igaz Szó« azután megfelelt a nagylelkű földbirtokosnak. Egy alkalommal találkoztam egy csallóközi emberrel, Nagymagyar vidékéről volt és azt mondta: mégis jó ez a ker. szocializmus, mióta összeálltunk,azóta 1 kor. napszámot mindig kapunk. Vagy nem olvassa cikkiró úr az »Igaz Szó«-ban, hogy a ker. szocialisták is sztrájkolnak gyárakban, szántóföldeken és egyebütt, hogy méltó bért kapjanak. Nem azt mondjuk mi, hogy nem kell a tőke, sőt én legalább részemről föltétlen hive vagyok különösen a nagybirtoknak, mert a világ nem olyan nagy, hogy minden ember önálló birtokos Jegyen rajta, azért szükséges, hogy a nagybirtok és tőke jövedelméből éljenek a szegény munkások. Legjobb az evangeliummal tartani, hogy »méltó a munkás az ő bérére», méltó bérből meg is lehet élni emberi módon. Gondolja meg polemizáló úr, mit is jelent ez: »emberi módon«. Emberi mód-e az, hogy a zsidó béresek nem mehetnek még templomba sem, hogy csak a legnyomorultabb ételekre kerül nekik, hogy 3—4 család lakik egy szobában. A szegénység a legnagyobb bűnszerző; aki nem akarja a bűnt, annak dolgoznia kell a szegény ember sorsának javításán. Végül az 1 koronás napszámra egy közvetlen tapasztalati tényt vagyok bátor felhozni. A mi X. községünkben a napszám eddig ősztől áprilisig volt a bérlőnél 60 fillér, nyáron 90 fillér és 1 korona. A bölcsnek elég! Ehhez hozzájárult a vasárnapi mise alatti fizetés már éveken át. Nagyon rossz aratási szerződés, 13 és 12 rész a gabonából, cukorrépa szedés meg nem mért holdanként 16 korona. Pedig ez Magyarország kanaánjában történt. Sajnálom, hogy ezen égbekiáltó igazságtalanság ellen felvett harcot be nem fejezhettem, mert megkezdtem, a jó Isten máskép határozott. De mégis sikerült a napszámot 1 koronára, sőt 1 korona 40 fillérre emelni. Hanem már most elég lesz ! Béke velünk ! Ne veszekedjünk, hanem dolgozzunk! M. J. Munkásbiztositás az európai államokban. Az iparilag fejlődöttebb európai államok már régebben gondoskodtak munkásvédelmi és az ezzel kapcsolatos munkásbiztositási törvényekről. A mult század elején Angolország tette meg az első lépéseket a munkásvédtörvények létesitése érdekében. Azóta a legtöbb iparállamban törvényesen szabályozva is van a női és gyermekmunka, az éjjeli és vasárnapi niunka, az iparhatósági ellenőrzés gyakorlása egészségtelen és életveszélyes foglalkozásoknál stb. A munkásvédő törvények életbeléptetése után, melyeknek tulajdonképeni célja az egészséges munkás egyedüli kincsét: munkaerejét, előrelátó intézkedésekkel megóvni, következett a munkásbiztositási törvények megalkotása, melyek a munkás megélhetését arra az időre is biztosítják, ha munkaerejét betegség vagy baleset következtében rövidebb vagy hosszabb időre elveszti és ha rokkantság vagy aggkor folytán tökéletesen munkaképtelenné válik. Szolgálatot vélünk tenni, ha a külföldi rokkant- és aggkori biztositás módjait röviden ismertetjük a következőkben: Angolországban az összes állampolgárok önkéntesen biztosithatják magukat rokkantság és aggkor esetére. A segélyezések és adminisztracionális költségek fedezésére a tagok által befizetett biztosítási dijak szolgálnak. Az állam semmivel sem járul a járadékokhoz. 1865—1869-ig körülbelül 21,000 járadékot fizettek ki, átlag évi 420 koronával. Az utóbbi időben reformtörekvések észlelhetők a kényszerbiztositás, illetve az aggkori járadék behozatalára a 65. életévtől kezdve. Ausztriában a rokkant- és aggkori ellátásról szóló, kényszerbiztositáson alapuló törvényjavaslat régóta a parlament előtt fekszik. Itt megjegyezzük, hogy a javaslat teljesen a németországi törvény mintájára készült. A bányászok 1889. óta rokkant- és aggkori kényszerbiztositásnak vannak alávetve. Az illetékek felét a munkások, felét a munkaadók fizetik. Férfiak évi 200 korona, nők 100 korona segélyt kapnak. Özvegyek és árvák a járadék háromnegyed részét kapják. Belgiumban 1850. év óta van önkéntes biztositás az összes állampolgárok részére. Az állami biztositó intézet- 1897-ben 3000 járadékot, átlag 350 koronával fizetett ki. 1868. óta a bányászok részére kényszerbiztositás áll fenn, a biztositottak, a munkaadók és az állam hozzájárulásával; 30—35 szolgálati év után aggkori járadékot élveznek. Özvegy és árvasegélyt is nyújtanak. 1885. év óta törekednek a kényszerbiztositást az összes munkásokra kiterjeszteni. Finnországban 1897. óta a bérmunkások részére önkéntes biztositás áll fenn. Az ügykezelést a munkás nyugdíjpénztárak végzik, különféle alapszabályok szerint, állami ellenőrzés mellett. A költségek fedezésére a biztositottak által befizetett illetékek szolgálnak. Franciaországban 1850. óta minden állampolgár önkéntesen biztosithatja magát az e célra fölállított állami intézetnél. Rokkant- vagy aggkori járadékot nyújt évi 1200 koronáig a biztositottak évi 1—480 kor. biztosítási dijai ellenében. Haláleseti segélyt is nyújt a járadék igénybevétele előtt. Az állam minden járadékhoz annak 1

/5-ével járul. A tengerészek 1881. óta, a bányászok 1894. óta a kényszerbiztosításnak vannak alávetve. A kényszerbiztositást a kormány minden valószínűség szerint 1907. január i-én lépteti életbe. Németország eddig az egyedüli állam, mely a rokkant- és aggkori biztosítást kényszer utján szabályozta. 1889. óta a bérmunkások és alkalmazottak 2000 márka évi keresetig, valamint részben a kisiparosok és a háziipart űzők kötelesek magukat biztositani. A 31 biztositó intézetet, melyek egymással összeköttetésben állanak, az érdekeltek igazgatják és a birodalmi biztositó hivatal fennhatósága alá tartoznak. A biztositó dijak felét a munkások, felét a munkaadók fizetik. Az állam minden járadékhoz évi 50 márkával járul. A biztositottak kereset szerint öt osztályba soroztainak. 200 heti befizetés után már jogosult a biztosított rokkantsegélyre; aggkori járadékot 70 évesek kapnak. A rokkantjáradék mindenkor 500 heti, az aggkori járadék 1200 heti befietés alapján lesz megáll apitva. Németországban azonkívül az önkéntes biztositás is meg van engedve biztositásra nem köteles munkásoknak és egyéb alkalmazottaknak, kik a 40. éven alul vannak és évi 3000 márkán fölül nem keresnek. Miután Németország e törvény megalkotásával az úttörő szerepét • vállalta és 1889. óta ki is próbálta azt a gyakorlatban, 1899-ben pedig módosította, a többi állam rokkant- és aggkori biztosítási törvényeinek mintául szolgál. Olaszországban 1898. óta önkéntes biztositás áll fenn a bérmunkások részére. A kezelés állami. Az állam minden járadékhoz évi 12 koronával járul. Munkaképtelenek öt évi befizetés után rokkantsegélyt, 25 évi befizetés után, a 60. életév betöltése után aggkori járadékot kapnak. Halálesetnél (a járadékok igénybevétele előtt) segély jár. Megemlítjük még, hogy Norvég- és Svédországokban, bár ott semmiféle rokkant- és aggkori biztositás nincsen, erős törekvések észlelhetők a kényszerbiztositás életbeléptetésére. Mint láthatjuk, a legtöbb államban a rokkantság és aggkor elleni biztositás az egyén szabad akaratára van bízva és csak egyes szakmák, legtöbbnyire, a bányászok és tengerészek vannak kényszerbiztositásnak alávetve. Azokban az államokban, hol az egyén szabad elhatározására van bizva magát biztositani, azt látjuk, hogy a létesített intézmények a munkások közömbössége folytán aránylag csekély létszámot érnek el. Igy pl. Franciaországban, hol 10 millió bérmunkásnak alig 74 része tagja az államilag szubvencionált aggkori járadék intézetnek és egyéb törvényesen elismert egyesületeknek. Viszont Németországban 14 millió bérmunkás közül közel 13 millió van a rokkantság és aggkori kényszerbiztositásnak alávetve. Ujabban Franciaországban is belátták . azt, hogy az önkéntes biztositás nem felel meg a munkások érdekeinek, mert éppen a munkások nagyobb része nem törődik jövőjével, ha erre a törvény nem kényszeríti őket. Mindezekből tehát csak az állapitható meg teljes biztossággal, hogy a rokkant- és aggkori ellátás kérdését csakis kényszerbiztositás utján lehet tökéletesen megoldani. Hazánkban az önkéntes nyugdij-biztositás terén a »Magyarországi munkások rokkant- és nyugdij-egylete« ért el szép eredményeket, amenynyiben 14 évi fennállása óta 50 ezer tagja és közel három millió korona vagyona van. Az ezidő szerint segélyezett rokkantak száma pedig 120-at tesz ki, akik hetenként 10—14 korona segélyt élveznek. HIREK. Krónika. Ejnye no. hát hogyan kezdjem! . . . — Pestet én most elhagyom, Hogy az ember olt megéljen. Kéne ahhoz egy vagyon . . . ! S nem picinyke, hanem jó nagy, Mert ott minden drága ám. Kezdődvén ez a lakáson. Végződvén a rossz gyufán . . . Én is ottan >partájkodtam« S mivel nem vagyok követ Persze, — drága volt a lakbér, — Kitették a szűrömet! Fogtam magam, jöttem ide. Mert itt minden olcsó s jó, Lévén itt a vágóhídon Ismeretlen még a ló . . . Nohát gyerünk Esztergomba! Ott az élet jobb talán. Ott kevesebb még bizonnyal A poéta-átalány! És óh végtelen szerencse! Jó Fortuna rám inosolyg! Éppen Hans Sachs barátomtól Kaptam egynéhányka sort! Irja az én Hans barátom: ő mostan nyugdíjba megy S hogy őt rögtön kipótoljam, — Reám szállott ez a kegy. Nosza rajta! Ide holmim! De most aztán gyerünk ám! A nánai pályaházban — Hans barátom vár reám! . . . Sebbel-lobbal, szörnyű gyorsan Megérkezteni idején S egy-ket'őre ott csüngöttem Jóbarátom kebelén. Ö megfogott: »Nosza gyere Tulipántos jóbarát, — Ezentúl te énekeld az Esztergomi* krónikát « Rágom is a tollat rögtön ... 1 Mit is irjak egyhamar? Mert a tisztelt szerkesztő úr >

Patent« krónikát akar! De ni! — Majd hogy elfeledtem S most is trüszkölök bele. Tüdőm, ruhám, orrom, — minden Úti porral van tele! Mgrt a köztisztaság itten Utol alig érhető . . . De sebaj, a szemétbucka Csak — bacillus éltető! Ezek pedig repülhetnek, Hely is van számukra még . . . S ha éppen szük a hazájuk. Mellünkbe is fér elég! Footbalozni szintén lehet Délelőtt, vagy délután, Mert akármely minutumban Akad labdacs az utcán! . . . Most meg a por még nagyobb lesz! Ki felverje van elég, Megérkezett valahára * Az iskola-töltelék, Diák hemzseg diák hátán. Lótnak-futnak szaporán, >Könyvért mennek könyvesboltba«, Csakhogy a cukrászhoz ám! Mert a »habos« — bárki mit mond Mégis csak jó csemege S erre inkább költi pénzét Mint könyvre — a csemete ! Juci, Panna, Margit. Mici Már többet nem kesereg. Vége a sok busongásnak, — Itt az udvarló-sereg! * Szóval egész város örvend . . . Csak a papa néz nagyot, ... Beiratás, könyvek ára. Zsebében pénzt nem hagyott. De már tovább nem izgatok! Egy adagnak ez elég, Máskor többet karattyolok, — Hisz találkozunk mi még! Tulipánfi, az uj krónikás.