ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-09-02 / 35. szám

hó 28-án d. u. 4 órakor fog a Ferenc József uton levő gyászházból a szentgyörgymezei sír­kertben örök nyugalomra elhelyeztetni. Az en­gesztelő szent mise-áldozat a megboldogult lelki üdveért ugyanazon nap d. e. g órakor fog a vízi­városi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom, 1906. augusztus hó 26. Legyen áldott az emléke! Ezenkívül gyászjelentést adott ki az Esz­tergomi Takarékpénztár Részvénytársaság Igaz­gatósága, felügyelő bizottsága, és tisztikara, valamint az Esztergomi Széchenyi-kaszinó is, melynek mint említettük az elhunyt elnöke volt. A halálozás hirére úgy a takarék, a kaszinó, a megyeház és városházán kitűzték a gyászlobogót. Temetése a város közönségének nagy részvéte mellett ment végbe. A koporsó körül a család és rokonság tagjain kivül ott láttuk Gyapay Pál főispánt is, ki megjelenésével az elhunyt köztevé­kenységét ismerte el. Megjelentek még dr. Perényi Kálmán alispán, Vimmer Imre polgármester, Magos Sándor kir. táblai bíró, a helybeli járás­bíróság vezetője, Hess Rezső ezredes, a helybeli, valamint a párkányi pénzintézet igazgatósága és tisztikara testületileg. Úgyszintén a helybeli tan­intézetek tanári kara, a bíróságok és hivatalok és a helyőrség tisztikarának több tagja. Az egy­házi szertartást dr. Csernoch János prelátus­kanonok végezte. Az elhunyt sirját a szentgyörgy­mezei temetőben a koszorúk nagy száma borítja. * A Bakácskápolnai Boldogságos Szűz tisztelőinek figyelmébe! Megjelent immár a Bakácskápolnaj szent Szűz tiszteletére irt ima­könyv harmadik bővített kiadása. A csinosan kiállított, szép tartalmú s több uj imával ékes­kedő imakönyv ára 1 korona 20 fillér. Kapható a bazilikái sekrestyében. * Kiknek minden kellene. Emiitettük nemrég, hogy az igazságügy miniszter Zlinszky István képviselő közbenjárására megígérte, hogy a muzslai kir. járásbíróságot legközelebb alkal­masabb helyre, Párkányba helyezi át. Ha ez meg­történik, a párkányiaknak egy régi kedves álma teljesül, mert ezzel aztán eldől a szolgabiróság székhely kérdése, vagyis a szolgabiróság is Pár­kányba kerül. Párkánynak azonban ez még mindig nem elég, mert mint lapunkat az ottani vezető körökből értesitik, most már azon mozgolódnak, hogy adóhivatalt is szerezzenek maguknak. Ez azonban nem egyhamar fog teljesülni, mert ebbeli kérvényüket a pénzügyminiszteri kormány bár fontolóra vette, de a pénzügyigazgatóság vélemé­nye, valamint a helybeli adóhivatal statisztikai adatai nagyon ellene szólnak azon lehetőségnek, hogy a helybeli adóhivatalt ketté szakítsák. Elé­gedjen meg Párkány azzal, ha a járásbíróságot és főbiróságot megkapja, mert ez is nagy vivmány már. Ezt is ha kész lesz, képviselőjük fáradha­tatlan utánjárásának fogják" köszönhetni, de ne akarják Párkányt végképen a világ közepévé tenni a község polgárai, akiktől — csak ugy mellékesen mondjuk, — városfejlesztési buzgalmat az esztergomiak is tanulhatnának. * A földmivelésügyi miniszter leirata. A földmivelésügyi magyar királyi miniszter le­iratot intézett Esztergom sz. kir. város tanácsá­hoz, hogy a város tulajdonát képező és művelet­lenül hagyott »Öreg tó« nevü területet rétté ala­kítsa át és szénatermelésre használja ki. A leirat előzménye az, hogy a kerületi állattenyésztési fel­ügyelő az említett területet. megvizsgálta és e célra kiválóan alkalmasnak találta s hogy a vá­ros tanácsa e fontos gazdasági berendezkedést el ne mulassza, jelentést tett a földmivelésügyi miniszternek, hogy Esztergom város ezen haszon­hajtó területe parlagként kezeltetik. * A vármegyeház átalakítása. A vár­megyeház átalakítási munkálatainak keresztülvite­lére kiküldött megyei bizottság tegnap, szombaton dr. Perényi Kálmán alispán elnökletével ülést tartott. A bizottság az átalakítás tervezetét és az általános költségvetést tárgyalta. A terveket, me­lyeket az alispán felhívására Pfalcz József építő­vállalkozó készített, elfogadta a bizottság, vala­mint a további tárgyalások irányításául szolgáló és szintén Pfalcz József által készített általános költségvetést is. A tervek szerint alispáni lakás nem lesz a megyeházán, hanem a Bottyán utcai első emeleten egy nagy termet építenek a hom­lokzatra. Ugyancsak a homlokzatra fog kerülni a főispáni lakás, valamint az alispáni hivatal egy szobája. A nagy tanácsterem a modern tanács­kozó helyek minden figyelmen kívül nem hagy­ható jellegét kapja, de ezenkívül a Deák utcai homlokzat felén is lesz egy kisebb tanácsterem, mely a kisebb bízottsági ülések színhelyéül van szánva. A tervek a hivatali helyiségek beosztását a lehető legpraktikusabb módon oldja meg s igy a megyei hivatalok kényelmesen és célszerűen el­férnek majd az uj helyiségekben. A megyeház mos­tani főhomlokzata azon formában marad, mint most van. A díszesen faragott kapu, ablak és erkély-kö­vek meg lesznek tisztítva a rájuk mázolt festéktől és úgy mint a belvárosi templom portaleján is szem­csezve lesznek, hogy a kő eredeti szine és fara­gása érvényesüljön. Azonban a homlokzat tető­zete a nagyterem fölött emelve lesz, mert külön­ben nem lehetne abban a közönség tartózkodási helyéül kijelölt karzatokat elhelyezni, sem pedig nem volna elég magas a terem. A nagyterem udvar felőli részén egy nagy és tágas üvegfo­lyosó lesz, melynek közepére helyezik a lépcső­házat. A költségvetés szerint az összes építkezés és berendezés 100,000 koronába kerül. Erre fe­dezetül szolgál a már meglevő 52,000-nyi összeg, mely részben készpénzben, részben adóslevelek­ben és földtehermentesitési kötvényekben a megye rendelkezésére áll. A hiányzó rész pótlására mint értesülünk legközelebb a kormányhoz fordul s ez ügyben egyik legközelebbi közgyűlésen Gya­pay Pál főispán hathatós támogatását is kérni fogják. Ha a kormány nagyobb összeggel, ha nem is a teljes 48,000 koronával járulna az épít­kezéshez, a megye 30—35,000 koronás segélylyel is.minden nagyobb pótadó kivetés nélkül is ke­resztül tudja vinni a tervet. A bizottság kimon­dotta, hogy a terveket és költségvetést felter­jeszti a belügyminiszterhez, hol ha ez ellen kifo­gás nem tétetik, ezek alapján árlejtést fog tar­tani. Kívánatos, hogy ez mielőbb megtörténjék, s hogy a jövő év tavaszán már megkezdjék az építkezést. * Hőslelkü pap az olasz „Sirio"-n. Aug. első napjaiban történt az az ismeretes szerencsét­lenség, hogy az olasz kivándorlókkal megtelt »Sirio«-hajó zátonyra jutván, elsülyedt. Mély meg­ütközést, nagy botrányt szült a tengerészeti legény­ség, valamint a tisztek viselkedése is az utazó közönség között, mert a helyett, hogy az utasokat mentő csolnakon kiszabadították volna a vesze­delemből s a közel lévő két mentőhajóhoz szállí­tották volna őket is, inkább ott hagyták őket a sülyedő hajón, maguk pedig mentő övekkel fel­fegyverkezve a tengerbe ugrottak s igy úsztak ki a partra, avagy metőcsónakokra szálltak s igy kerülték ki a nagy katasztrófát. Rettenetes lát­vány tárult a nézők elé. A sülyedő hajó utasai jajveszékelve segítségért folyamodtak, mások han­gosan sirtak, az anyák gyermekeiket a vízbe dobták, majd pedig utánuk ugrottak ők is; egy ember pedig elkeseredésében inkább a pisztoly­hoz folyamodott, sem hogy a tenger hullámaiban lelje halálát. Ily szomorú, hajmeresztő látvány közepette találkozott egy Vonier Oszkár nevű hőslelkü, kötelességtudó buzgó bencés pap, a ki nem törődve a halál veszedelmével, vigasztalta a kétségbeesett utasokat, feloldozta őket bűneiktől, a mint ez a sürgős vagy veszélyes esetekben történni szokott, mikor pedig főnökét Naster Bonifác apátot is elnyelték a hullám Dk s a víz az utasok térdéig ért, akkor is még bűnbánatra, Istenben való bizalomra buzdította a halál torká­ban levő utasokat, majd mikor már csak a feje látszott ki a tenger vizéből a hőslelkü papnak, akkor is még az Üdvözítő keresztjét mutatta fel magasan feje fölé s azzal áldotta meg a még életben lévő s nagyobrészt a hajó magasabb részeire, árbocaira stb., kapaszkodó utasokat. Azonban már őt is elragadták a bősz hullámok, de a legutolsó pillanatban — ime az isteni gond­viselés különös kegyelme — mégis sikerült őt megmentenie a későn érkező mentőhajósoknak. Ezt a gyönyörű szép epizódot sorba megírták az olasz, de más külföldi lapok is, egy szemtanú pedig, valami Politzer nevű gráci zsidó kereskedő még most sem tudja eléggé csodálni a buzgó 1 bencés hősiességét s hivatásának fenségét. A hol megfordul: mindenütt csak a Páter Oszkár hős­tettéről mesél. De mi lett a hanyag, kötelességükkel nem törődő tisztséggel s a tengerészeti legény­séggel ? Feljelentették őket s most várják az ítélet hozatalát. Megérdemlik bizony, hogy súlyosan lakoljanak hanyagságukért, nembánomságukért. * A takarékpénztár új igazgatója. A hely­beli takarékpénztár igazgatói állása mint tudva van, Reusz József halálával üresedésbe jutott. Erre az állásra, mint bizonyosra vehető a rész­vénytársaság egyik legközelebbi közgyűlésén egyhangúlag Bleszl Ferencet, a pénzintézet eddigi vezértitkárát választják meg. Bleszl Ferencet kiváló képességei és az intézetnél szerzett bő tapasztalatai ajánlják e fontos állásra. A részvé­nyesek között, mint halljuk hangulatot akartak csinálni egyesek, az igazgatóság egyik agilis tagja mellett, de az határozottan kijelentette, hogy Bleszl Ferenccel szemben nem pályázik az igaz­gatói állásra, mert a méltányosság is Bleszl mellett emel szót. * Küldöttség a főispánnál. A napokban tisztelgett Gyapay Pál főispánnál a helybeli izr. hitközség. A küldöttség szónoka és vezetője dr. Berényi Gyula, hitközségi elnök volt, ki a hely­beli zsidóiskola ügyét adta elő s e részben kérte a főispán támogatását. A küldöttséget a főispán szívélyesen fogadta és megígérte, hogy a kérel­met támogatja majd illetékes helyeken. * Karcolatok. A napokban egy esztergomi ur a fővárosban volt s más szórakozás hiján el­ment a vígszínházba. Kényelmesen elhelyezkedve várta, hogy az előadást megkezdjék s ekkor a szomszédja bizalmasan hozzáhajolt, a kezét nyúj­totta és barátságos német nyelven igy szólt: — Üdvözlöm ! most már hárman vagyunk. A mi emberünk csak nézett, aztán meg­kérdezte : — Hogy-hogy, hárman vagyunk ? — Hogy! ? hát kérem, hárman vagyunk a nézőtéren keresztények, a többi mind budapesti... A mi emberünk körülnézett és igazat bó­lintott. * A Ugyanott történt. A három ur össze­ismerkedett. Az egyiket ismerjük, a másik kettő bécsi volt. Valóságos kis szigetet képeztek a Vörös-tengerben s igy együvé kapcsolódtak. A bécsiek folyton viccelték a magyart s mikor a vasredőny hirdetésein meglátták a gyomorerősítő szerek reklámját, igy szólt az egyik: — Nagyon rossz gyomrú emberek vannak Magyarországon. De már erre a mi emberünk felfortyant: — No már azt kikérem magamnak. Ellen­kezőleg a magyarok legjobb gyomrú emberek. Nem látja, hogy a legnagyobb fokhagymaszagot birja el Európában . . . Erre meg a német sógor nézett körül s az orrát fintorgatva igent biccentett. __ ^_ JL^^ TT mm Templomberendező és oltárepitő vállalat. UrB/VOr&í C/S Jn.3jllSll©l/ Egyházi szerelvények és zászlók gyártása. = Budapest, IV. ker., Váci-utca 41. szám. === •n Á TITTTTVr ^ íár a ré 8 iek sejtettek némely ritka ásványvízben oly titkos gyógyeröt, melyet mágneses jelenségekkel magyaráztak. ^ — Az igazi okot azonban csak a legújabb korban ismerték meg ; amidőn néhány gyógyforrásban rádiumot fedeztek fel. Hazánkban ezen csodás elem ed- ip|\/|ÁMni LQQnpŰxiiihan talaltatott s érthető a vele elérhető meglepő gyógyerepmény. Már dig egyedül a Schmidthauer-féle lulVInlMUI Kuoul UVIZUcíl félpohárral használva eltávolítja a gyomorban és belekben fészkelő sokféle komoly betegség csiráját, s ezzel elejét veszi a baj kifejlődésének. Mint ivó kúra gyomor- és bélbajokban, továbbá elkövéredés sziveihájasodás s az azzal járó fulladásnál, sárgaság, máj- és (épdaganat, cukorbetegség, aranyér, csúz és köszvénynél, vérbőségnél stb. kitűnő eredménnyel használható. Kapható Esztergomban minden jobb füszerkereskedönél. Nagy üveg 50 fillér, kis üveg 30 fillér. Föszét­küidés a forrástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom