ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-09-02 / 35. szám

De hát hogy battyú-tfaZ legyen; Én magamtól, (amint elképzelem,) — Hogy halljon egy hattyúdalt völgy, hegy, árok, Hattyúdalt komponálok: — SZONETT. — Délután van. 3 óra 50 perc. Midőn a végem szörnyen érezem. Előjön mostan minden érzelem — S egy vizió: A Kontra, Vannak és Herz. Megjelennek, kiket megénekeltem — S mindnyája én rám szitokzáport ont: Sok főispán, vörös, meg darabont . . . Sikoltanak, ha tollam egyszer sercenl Csupán a Korzó nem mereszt még kővé! — Kiről pedig, ha témában hiány volt. Mindig daloltam egypár kurta kis sort Adieu Korzóm! Nem dallok rólad többé! 4 óra . . . Juj! Ha nincs, aki sirat, Van, aki szid . . . »Tessék a kézirat /« Itt van hát! Igy dalol a hattyú! Kár, hogy a végét elhamarkodám, De sürgettek a nyomdából is ám . . . — A szonett vége azért olyan furcsa. Most pedig: Tudatok mindenkit, akit illet, Hogy engemet már elhagyott az ihlet ; Ennélfogva majd jön egy más poéta menten Ki dalol nálam s még a hattyúnál is szebben! Én meg megyek . . . Tyű! Már fél ötre jár ez az idő! . . . És a nánai omnibusz Rögtön rohanva jő . . . . . . Adieu! Hans Sachs, a búcsúzó krónikás. * Személyi hir. Pór Antal prelátus-kano­nok Ragazból (Svájc), a hol két hónapot töltött, mult hó 31-én érkezett vissza Esztergomba. — Walter Gyula dr. prelátus-kanonok egészségének helyreállítása céljából a budapesti Margitszigeten üdül. — Bogisich Mihály v. püspök, prelátus-ka­nonok, továbbá Klinda Teofil dr.és Vezinger Károly prelátus-kanonokok több heti üdülés céljából e hét folyamán utaznak el városunkból. * Ünnepélyes istentisztelet. Ma, Őrangyalok ünnepén a helybeli főszékesegyházban d. e. 9 órakor ünnepélyes szent mise lesz, melyet Bogisich Mihály v. püspök, prelátus-kanonok celebrál. * Uj főtanfelügyelő. Ő Eminenciája a her­cegprímás az Esztergom főegyházmegyei főtanfel­ügyelői állást végleg betöltötte. Ugyanis Andor György dr. hercegprimási irodaigazgatót, — ki eddig e fontos állást ideiglenesen viselte, — hiva­talos elfoglaltságára való tekintettel, felmentette és helyébe végleg Schiffer Ferenc praelátus­kanonokot, az esztergomi fökáptalan legújabb tag­ját nevezte ki. * A szerkesztőségből. Az »Esztergom« szerkesztőségét, melyet dr. Prohászka Ottokár távozása óta ideiglenesen vezettem, a jelen szám­mal Patier Károly karkáplán urnák átadom. A kiadóhivatal vezetését továbbra is megtartom s iparkodom a keresztény sajtó névtelen napszámosa maradni. Dr. Pécsi Gusztáv. * Esztergomi tanférflaink szereplése a kath. tanitók III. nagygyűlésén. A kath. tanitók mult hó 27. és 28. napjain Budapesten tartott III. nagygyűlésén városunk tanférfiai is részt vettek, sőt aktiv szerepet is játszottak, amennyiben sok mindenféle, a tanügybe vágó hasznos és üdvös dologra figyelmeztették a kongresszus vezető köreit. Igy Walter Gyula dr., prelátus-kanonok, aki utóbb a II. szakosztályban elnökölt, a haza­fias nevelés szempontjából kívánatosnak tartotta a kath. tanítóknak is megadni azt a vasúti ked­vezményt, amelyet az állami tanitók élveznek a magyar állam vasutain. Továbbá a városunkban emelendő kath. tanitók árvaháza ügyében is emelt szót a prelátus, felszólitotta a kongresszus tagjait, hogy lépjenek be a segélyalapba, támogassák azt filléreikkel, majd a püspöki karhoz is fordult egy kéréssel, t. i. hogy a püspöki kar intézkedjék, miszerint Magyarország összes kath. tanitói köte­lességüknek ismerjék az országos kath. tanitói segélyalap kötelékébe belépni. Guzsvenitz Vilmos tanitóképzŐintézeti igazgató a tanítóképzők szem­pontjából világította meg a nemzeti öntudat és fajszeretet ápolásának a módját, megjelölvén egy­szersmind azt az alapot is, amelyen ez a nemzeti öntudat és fajszeretet ápolható, t. i. a keresztény­séget, a keresztény szellemet. Több javaslatot is terjesztett elő az internátusi elhelyezésre, az anya­intézetbe való rendszeres visszatérésre nézve stb. Javaslatait nagy lelkesedéssel magáévá tette a nagygyűlés. Keményfy K. Dániel tanár az egy­házmegyei iskolatanács szervezését sürgette. Ber­talan Vince tanár arra kérte a kongresszust, hasson oda, hogy a kultuszminiszter az 1868. évi XXXVIII. t.-c. tervbe vett revíziója alkalmával az előkészítő bizottságba a kath. tanügy szolgá­latában álló tanférfiakat is hb/ja meg. Javaslatát egyhangúlag elfogadták, beszédje is nagy tetszést aratott. Miklóssy József igazgató-tanító pedig azt óhajtotta, hogy mivel a népiskola legfelsőbb osz­tályait csak kevés tanuló járja végig, már a középső fokon tárgyalják a nemzet történelmét, továbbá kívánta a hazafias ünnepek rendezését. * Főegyházmegyei hir. Schiffer Ferenc pozsonyi kanonok s a sz. Orsolyához címzett tanitónőképző-intézeti igazgató esztergomi kano­nokká kineveztetvén, helyébe Végh Ferenc, pozso­nyi papnevelő-intézeti (Emericanum) alkormányzó neveztetett ki, ugyanazon intézet igazgatójává. * Az uj esztergom-vizivárosi plébános. A NémetJiy Lajos, eddigi esztergom-vizivárosi plebáj nos lemondása folytán megüresedett plébániára O Eminenciája, a bibornok hercegprímás Keményfy K. Dániel tanitóképző-intézeti tanárt nevezte ki helyettes plébánosnak. Keményfy, aki mindvégig lelkiismeretes, buzgó tanára volt a tanítóképző­intézetnek, mint plébános is bizonyára díszére válik híveinek. i: Az esztergom-vizivárosi zárdában az elemi és polgári iskolákban a beiratások szep­tember i-től 5-ig délelőtt 8—11-ig, délután 2—5-ig eszközöltetnek. A javító és felvételi vizsgálatok délután 5—6-ig lesznek. Az Elöljáróság. * Papi lelkigyakorlatok, ő Eminenciája, Vaszary Kolos kegyelmes főpásztorunk körleve­lében buzdította papságát a mult hó 27-én tar­tott lelkigyakorlatokon való minél tömegesebb megjelenésre és ime, óhaja beteljesedett: papsága igen szép számmal jelent meg azokon. Kanonokok, prépostok, esperesek, plébánosok, káplánok siettek a helybeli papnevelő-intézet falai közé, hogy félre­vonulva a világ zajától, itt e csendes magányban elmélkedjenek az örök igazságokról. A meg­jelenteket Rajner Lajos püspök és általános ér­seki helynök üdvözölte, akinek személyes jelen­létében folytak le a lelkigyakorlatok. Üdvözlő beszédében főleg a lelkigyakorlatok fontosságát hangsúlyozta, majd a csendes magány hasznos voltát magyarázva, sok lelkihasznot, gazdag gyü­mölcsöket kívánt a jelenlevőknek. A lelkigyakor­latok vezetésével a kalocsai Jézus-társaság két kitűnő tagja, P. Schlick János és P. Bányik Ignác bízatott meg. Előadásaik közvetlenségével, egy­szerű s mégis fenséges voltával oly kiválóan tud­tak az értelemre és szívre hatni, hogy a paptársak nem győzték eléggé dicsérni, magasztalni őket. Naponta felváltva 2 — 2 elmélkedés anyagát ad­ták elő, ugy amint ezt az egyházi hatóság által kiadott sorrend (ordo diurnus) előírta. Közösen végezték a zsolozsmát, a reggeli és esti imát, csütörtökön elvégezték a szent gyónást, pénteken reggel pedig valamennyien járultak az Ur aszta­lához. A lelkigyakorlatok alatt két teljes búcsú­ban is részesülhettek. Az egyik a lelkigyakorlatok buzgó végzéséhez volt kötve, a másikat a pápai áldáson való jelenlét tételezte fel. A pápai, áldást a kellő imákkal ellátva P. Schlick János S. J. adta a jelenlevőkre. Azután Rajner Lajos dr. püs­pök és általános érseki helynök szép szavakban megköszönte a jézustársasági atyák fáradtságát, majd a paptársakhoz fordulván, különösen az Isten szeretetét kötötte szivükre, hogy annak tü-" zét vigyék magukkal haza híveik közé, hadd lángoljon az a községben, a faluban, a városban egyaránt; hadd melegedjék cőle az Istennel vajmi keveset törődő társadalom is. A végén elhangzott a »Te Deum« s a társak a püspöki áldás után egymástól elbúcsúzván, a lelkigyakorlatok gazdag gyümölcseivel megrakottan eltávoztak a szemi­náriumból. Bizonyára felejthetetlen emlékekkel tá­voztak haza lelkipásztori székhelyeikre, mert az ilyen lelki jótéteményt, mint aminő a lelkigyakor­latok végzése, feledni bizony nem lehet. A mult számunkban már közöltük a lelkigyakorlatokra je­lentkezők névsorát, utólagosan még a következők neveit iktatjuk ide: Bogisich Mihály, Bozóky Géza, Eitner Elemér, Fehér Gyula dr., Gond Ig­nác, Graeffel János, Hermann József dr., Horváth Ferenc dr., Jakubéczy Ernő, Kaveggia Kálmán, Kiss Károly dr., Klinda Teofil dr., Majer Imre, Mátéffy Viktor, Metzker József dr„ Niedermannn József, Pa thy Gyula, Perger Lajos, Török Mi­hály dr. és Zubriczky Aladár dr. Az előbbi szá­munkban megnevezettekkel együtt tehát összesen 104-en vettek részt az idei szent lelkigyakorlatokon. * Reusz József f. Az Esztergomi Takarék­pénztár igazgatója, Reusz József mult hó 26-án aggkorával járó hosszas betegsége után meghalt. Reusz József életét a munka jellemzi. Esztergom város legtekintélyesebb pénzintézetének 33 évig volt tisztviselője s ebből 18 évig titkár, 14 évig pedig igazgató. A pénzintézet fejlődése és felvirá­goztatása határozottan az ő nevéhez fűződik. Ezenkívül élénk szerepet vitt a megyei és városi közéletben. A vármegyének tb. főjegyzője és törvényhatósági bizottságának tagja volt és városi képviselő, ki minden adandó alkalmat felhahasz­nált, hogy Esztergom érdekeit előmozdítsa. A politikában a szabadelvű irányzatot elvből támo­gatta. A társadalmi életben mint a helybeli kaszinó elnöke s előbb, mint tagja szintén tiszteletre­méltó helyet foglalt el. Az elhunyt ezenkívül több fővárosi pénzintézetnek igazgatósági tagja volt. Az utóbbi években többször betegeskedett, de kötelességét még ez év elején is hiven telje­sítette. A pénzintézet vezetésében páratlan, tapin­tatos és körültekintő szellem vezette, úgy hogy az Esztergomi Takarékpénztár az ő vezetése alatt az ország egyik első pénzintézetévé vált. Tiszta becsületessége és az intézett ügyeiben való nagy buzgalma, tisztviselőtársaival való ritka barátsá­gos modora az intézetben mint követendő példa lebegett és ez kölcsönözte azt a tekintélyt is, mely személyét vagy véleményét haláláig kisérte. A hetvenéves öreg úr szelleme az utolsó percig élénk és fáradhatatlan volt. Utolsó betegségének kezdetén a pénzintézet ügyeiről naponta jelen­tést kért s még a betegágyból is praktikus és fontos irányitást adott a nagy kezelő szervezetnek, s csak utolsó időben, mikor már testi gyöngesége végkép az ágyhoz kötötte, vált meg az intézet gondjaitól, melyet oly szeretettel viselt a szivén. Igazgatói működésének idejére esett az intézet 50 éves jubileuma is, mely alkalommal az ő tol­lából került az a. diszes kiállítású album, mely a takarékpénztár 50 éves történetét tárgyalja. Halálát özvegyén és egyetlen fián Reusz Ferenc takarékpénztázi tisztviselőn kivül nagy rokonság gyászolja. A szomorú esetről a család a követ­kező gyászjelentést adta ki: Özv. Reusz Józsefné ugy a saját, valamint fia, Reusz Ferenc és az összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy az imádott férj, a hőn szeretett apa és a legjobb rokon, Reusz József, az Esztergomi Takarékpénz­tár igazgatója, Esztergom vármegye tb. főjegyzője, a Kaszinó elnöke, a város és megye törvény­hatósági bizottságának és több fővárosi pénzinté­zet tagja stb. életének 70-ik évében, hosszas és kinos szenvedés után f. hó 26-án d. e. 8 órakor munkás életét befejezve, fáradt lelkét Teremtőjé­nek visszaadta. A megboldogult hült teteme f. oltárepitő és templomberendezési műintézete, egyházi szerek és zászlók gyára, elvállal templomok teljes berendezését, felszerelését, kifestését és kikövezését. BUDAPEST, IV., VÁCI-UTCA 59. SZÁM. Dm

Next

/
Oldalképek
Tartalom