ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-08-26 / 34. szám

benne a századok óta elmaradt isteni tiszteletet bemutatta sz. István öröksége: édes hazánkért, koronás fejedelmünkért és népeért. — Ezzel Esztergom ismét egy fölötte érdekes, diszes és történelmileg is igen becses emlékkel gyarapodott! * A nagyszombati Seminarium Marianum elöljárósága tudatja papnövendékeivel, hogy az építkezés miatt megérkezésüket csak szeptember hó 10-én várja. A konviktorok már 4-én vonulnak be. * A beirás a főgimnáziumban szeptember hó 1. 3. és 4. napján lesz az igazgatóság részéről a gimnázium épületében, az osztályfők részéről a bencések székházában délelőtt 8 órától 12-ig. Az I. osztályba a beirás első napján csak a helybeliek vétetnek föl valláskülönbség nélkül. Az I. osztályba csak oly tanuló vehető föl, ki a népiskola IV. osztályának sikeres elvégzéséről nyilvános népiskolától nyert bizonyítványt tud felmutatni ; ennek hiányában felvételi vizsgálatot kell tenni. A korra nézve a középiskolai rendtartás megkívánja, hogy az illető tanuló 9. évét már betöltötte, de a 12-iket még meg nem haladta. A 12 évesnél idősebb tanuló felvétele ügyében a tanári kar határoz. Minden tanuló, ki először lép az intézetbe, még pedig annak bármely osztályába, iskolai bizonyítványán kivül keresztelő levelét (születési bizonyítványát) is tartozik felmutatni, valamint orvosi bizonyítványt arról, hogy mikor oltatott be utoljára. Akik már az előző évben is jártak az intézetbe, azok részéről a beiratkozásnál csak az előző évről szóló iskolai bizonyítvány felmutatása szükséges. Felvételi dij 4 korpna, értesítő- és könyvtári dij 1— 1 korona, egész évi taudij 36 korona ; ezen tandíjnak egyik felét szeptemberben, a második felét februárban lehet fizetni. Szeptember 5-én reggel 8 órakor lesz az iskolaév ünnepi megnyitása Veni Sancte-val. Szeptember 6-án megkezdődnek az előadások. * Hamar Ilonka f. Az ember legyen bármily jeles tulajdonokkal felruházva, legyen bár a teremtőkéz remeke, mindhiába, a mulandóság törvénye alá esett. A legvirulóbb élet nyomában is ott settenkedik a kegyetlen kaszás. Nemcsak a munkáserőket zsibbasztja el, nemcsak az élet alkonyán reszkető öregeket szenderit el örömeivel s fájdalmaival a hosszabb életnek, hanem sokszor a félignyilt virágot is elhervasztja, sírkoszorút fűz az ifjúság reményzöldjéből is. Igy történt ez f. hó 24-én a köztiszteletben álló nemespani és gyöngyöshalászi Hamar családban is. Nem használt a leghőbb szeretet epedező buzgalma, nem segíthettek a bánatos édesanya könnyei sem; a szegény özvegy, kinek szeretett férjét még csak másfél év előtt kisértük el utolsó útjára, most kedves leányát, hőn szeretett Ilonkáját vesztette el. A Hamar család koszorújából tehát egy élő virágot kiszakított a halál angyala, egy kedves, jószívű, művelt, jámbor, vallásos lelkületű leányt, kit mindenki tisztelt, becsült, szeretett. Ifjú életének tavaszán váratlanul, rövid szenvedés után ragadta ki őt a halál kedveseinek köréből, épúgy, mint mikor a vihar gyümölcsével együtt a zöld ágat is letöri fájáról. Váratlan halála keserű fájdalommal töltötte el s mély gyászba borította az amúgy is megtört családot, de hogyisne, hisz még előtte való nap este édes anyjával a városban sétált vígan beszélgetve, társalogva — s másnap reggel már ott feküdt élettelenül az ágyban. Hogy mily drága kincset birtak benne, csak most foghatják fel egész értékében, amikor már elvesztették őt. Elköltözött körünkből a jobb, a boldogabb hazába, makacs szívbaján diadalmaskodott a halál s most már ott nyugszik a sírbolt rideg, nyirkos falai között. Ravatalánál mélyen megilletődve búcsúztak a jóismerősök, a jó barátok és barátnők, mindegyikük egy kedves virágcsokorral, koszorúval kedveskedett neki, de ez egyszer már utoljára. Megérdemelte a virágokat, hisz annyira szerette azokat életében s különben is egész élete a virágocskához hasonlított; virult, fejlődött a kedves virág, de jött a kaszás s lekaszálta azt irgalmatlanul. Temetésén, mely rendkívül megható volt, egy szem sem maradt szárazon, a bánatos özvegy s édes fia fájdalmában mindenki osztozott, de nem is csoda, hiszen aki a drága halott szép tulajdonságait ismerte, máskép nem is cselekedhetett. A temetési szertartást tegnap szombaton d. u. 5 órakor Csernoch János dr. prelátus-kanonok, főszékesegyházi plébános végezte sub Infula, nagy asszisztenciával. A koporsó mellett megyei tisztviselők fáklyát vittek, a megyei hajdúk pedig kivont karddal állották körül a koporsót. Ott láttuk városunk színe-javát, díszes hölgyközönségét, a papság számos tagját, továbbá a hivatalos polgári köröket s a család jó ismerősei, barátai közül is igen sokat. Az ifjú halott édes anyja, özv. Hamar Árpádné és fia Hamar Árpád dr. külön gyászjelentést is bocsátottak ki felejthetetlen jó Ilonkájuk váratlan halála alkalmából, mely igy szól: Özv. Hamar Árpádné és fia Hamar Árpád dr. fájdalomtól megtört szívvel jelentik egyetlen jó leánya, illetve nővére nemespani és gyöngyöshalászi Hamar Ilonkának a mai napon, hajnali l

k 1 órakor, ifjú életének tavaszán, hirtelen történt gyászos elhunytát. Drága halottunk hült tetemét a' róm. kath. egyház szertartása szerint f. évi augusztus hó 25-én délután 5 órakor kisérjük ki az uri-utcai gyászházból és helyezzük el örök nyugalomra a szentgyörgymezői családi sírboltba. Az engesztelő szent miseáldozatot a várbeli Bakács-kápolnában folyó hó 25-én délelőtt 9 órakor fogjuk az Úrnak bemutatni. — Esztergom, 1906. aug. 24-én. Az örök világosság fényeskedjék neki! — Vigasztalódjál te árva család ! Halottad élete igaz, hogy rövid volt, igen rövid. De ki tudja: vájjon, ha tovább él, több örömben, vagy szomorúságban lett volna-e osztályrésze ? Arcán, melyet viruló korban hervasztott el a halál, kevesebb örömkönny csillogott, de bánatkönny is kevesebb folyt le, mint azon, melyen az idő, a búbánat és gondok ráncokat barázdáltak. Nyugodjál meg tehát a jó Isten akaratában ! * A tüdővész gyógyitható (?) Kaposvárról irják az ottani körök, hogy dr. Ungár Lajos, odavaló orvos feltalálta a mai kor legrettenetesebb betegségének, a tuberkulózisnak biztos gyógyitószerét és ezzel az uj orvossággal már számtalan, a betegség legvégsőbb stádiumában álló embernek adta vissza a teljes egészségét. Szere, amelyet ptdmonin-i\2ik. nevezett el, vizszinüen átlátszó, íztelen és szagtalan folyadék, amelyet az ismeretes orvosi fecskendővel juttatnak be a beteg bőre alá. Félgrammos, nehezebb esetekben egy grammos adagokban használta Ungár doktor a szerét és eddig mindig szinte csodálatos sikereket ért el vele. A közönség megkeresésére s fölszólitására elő is sorolta az egyes érdekes eseteket és gyógyításokat s miután gyógyszere hatásáról ekképen meggyőződött, feljött Budapestre és ott arra kérte dr. Korányi Frigyes, dr. Kétly Károly, dr. Müller Kálmán és dr. Hochhalt Károly tanárokat, hogy engedjék meg, hogy az általuk kijelölt kórházakban kísérletezhessen a pulmoninnal. A nevezett professzorok azonban nem tehettek Ungár dr. kérésének mindaddig eleget, amig nem közli velük, hogy minő alkotórészekből van összeállítva a pulmonin. Mivel ezt Ungár dr., aki találmányára szabadalmat akar kieszközölni, természetesen nem tehette meg, a kórházi kísérletezések, sajnos, elmaradtak. Kíváncsiak vagyunk a dolgok további folyására s ha tényleg sikerül a pulmoninnal való gyógykezeléssel, amint ezt Ungár különben sorra bizonyítja, hogy igenis sikerült a gyógyítás, a tuberkulózis bacillusait megölni, akkor Ungár dr. találmánya hirdetni fogja a magyar orvosi tudomány dicsőségét és Ungár az egész emberi nem egyik legnagyobb jótevőjének, megmentőjének tekintheti magát. Adja Isten, hogy e borzalmas, az emberiség 50—60 %-át pusztitó tüdővész végre-valahára gyógyitható legyen ! * Pályázatok a reáliskolánál. A helybeli alreáliskolánál jövő héten két tanszéket tölt be a város. Az egyik a magyar francia, melyre mint értesülünk teljesen megfelelő tanerő még nem érkezett, a másik pedig azon tanári állás, melyet eddig Váraljay Sándor töltött be. Erre már mintegy 12 — 14 kérvény érkezett be. Ezen tanszék tárgya a földrajz, természetrajz, ezt helyettes tanári minőségben Váraljay földrajz—történelem szakképesítéssel látta el. Váraljayt a város nem véglegesíthette, mert nyugdíjas és ezen szaktanári székre nem képesített tanerő, ki viszonyainkból folyó tanerő-hiány következtében most már közel 9 éve működik itt azon kedvezménnyel, hogy mig a fiatal helyettes-tanároknak 1600 korona tiszteletdijat ad a város, addig ő 2000 koronát élvez. Mint halljuk, az országszerte hirdetett pályázati felhívás ezúttal is nevetségessé válik, mert a város ismét Váraljayt fogja megbízni a helyettesítéssel, mivelhogy az ifju tanerőkkel ő ismét pályázik. Ez igazán nevetséges és bosszantó lesz egyszerre. Miért irják ki hát akkor a pályázatot ? Miért csődítik ide megint, mint például az erdőmesteri pályázatnál a képesitett embereket és miért kérnek oklevelet, képesitett, személyes garanciát, meg holmit, ha nem a pályázó szakképzett emberekkel töltik be az állásokat, hanem I per komaság, barátság, azokkal, kiket már előre kiszemeltek s kiknek nincs meg a törvényszerű képesítésük sem. Talán mert a törvényt ki kell »értelmezni ?« Ezt az ügyet élénk figyelmébe ajánljuk azoknak, kiket megillet a paragrafusok magyarázata. * Eljegyzés. Néveri Cziglényi Gyula ecsédi kántor, városunk fia, eljegyezte Szecskay Irénkét Budapestről. * Űj ház a Széchényi-téren. A helybeli Kath. Legényegyesület házát újból kell építeni. Az épület aránylag még nem régi, sőt újnak is mondható, azonban az elhibázott építkezés, az épülethez adott rossz anyag következtében a ház már-már életveszélyessé vált s igy a legényegylet elnöksége elhatározta, hogy a hatósági beavatkozást is elkerülve, az egylet házát újra építteti. Az újraépítés tervét Sinka Ferenc jóhirü helybeli épitő-vállalkozó készítette el s ugyanő fogja az épitőmunkálatokat is vezetni. Az eddigi költségelőirányzat 13,000 korona. Erre fedezetül szolgál az épület régi építőjének visszatérítése, mely 2000 korona, az esztergomi fökáptalan részéről e célra adományozott 6000 korona, a hercegprímás által ugyancsak az építkezés céljaira adományozott 1000 korona, a Sujánszky-féle és más hasonló kisebb alapítványok. Az építkezést legközelebb megkezdik. * Zarándoklat Mária-Zellbe. Mint lapunk mult számában közöltük, szept. 3-án és 4-én este búcsújáró menet indul az esztergom-belvárosi templomból Nagy-Mária-Zellbe. —• Utazási költség oda és vissza III. osztály 6 forint, 10 éven aluli gyermekeknek 4 forint; II. osztály oda és vissza 9 forint 50 krajcár. Akik ez útat Tafernből Mária-Zellig és innen Kernhofig kocsin óhajtják megtenni, 4 frt 50 kr.-ral többet kell fizetni, előre kell jelentkezni a kocsirendelés végett. A gyalogutazás alatt, mely másfél napig tart, az utasokat málhakocsi kiséri. Jelentkezni lehet és egyúttal bővebb felvilágosítás kapható : Koltin János, bajóthi plébánosnál és Kaiser Józsefnél, a búcsújárómenet vezetőjénél Esztergomban. * A helybeli reáliskolában a javitó-vízsgálat f. hó 30-án és 31-én lesz az intézet kihirdető tábláján közzéteendő sorrend szerint. A beirás szeptember hó 1., 3,. 4. napjain lesz délelőttönként 8— 12-ig. * Világtalanság elől. a halálba. Sajnálatos szenzációként hatott Esztergomra mult szombaton este azon hir, hogy egy szép reményekre jogosító lelki tulajdonságokkal megáldott esztergomi ifjú öngyilkosságot követett el. Kemény Miklós okleveles tanitó, ki magánúton képezte tovább magát és a polgári iskolai tanszékre készült, vált meg életétől. Lelke ambícióját megtörte a vakságtól! félelme. Ugyanis évek óta rosszabbul látott s szemidegsorvadása az utóbbi időben már-már azzal fenyegette, hogy egy reggel világtalanul ébred fel. A különben rendkivüli tehetséggel biró fiatal embert ez úgy elkeserítette, hogy lemondott az életről. Fiatalon, 22 éves korában. Végzetes tette előtt még egy próbát tett, hogy háborgó lelkét a reménység sugarával az élethez kösse. Elment hírneves orvosokhoz. Ezek azonban nem biztatták, sőt határozottan megmondták neki, hogy rövid időn belül teljesen megvakul. Kemény Miklós ettől az időtől a halál gondolatával járt az élők között. Szüleit és testvéreit hathatósan támogatta nagykörű magántanitásaival szerzett jövedelméből s utolsó napon is elvégezte kötelességeit. Nem szólt senkinek, csak két levelet hagyott hátra, melyben testvéröccsének és egy jóbarátjának irja, hogy: meghal. Ciankálit vett be. Oly nagy adagot, hogy egy pillanat alatt megölte. Temetése hétfőn volt az izraelita sirkertben, hol nagyszámú gyászoló közönség jelent meg, hogy a szimpatikus, fiatal embernek megadja a végső tisztességet. A sir fölött dr. Weisz Izsák esztergomi rabbi mondott tanulságos gyászbeszédet, mig az ifjú jóbarátok nevében Dénes Aladár ügyvédjelölt baráti érzelmektől sugalt búcsúszavakat intézett a korán sirba menekült ifju holttestéhez. * A renovált jablonici templom felavatása. Szent István napján Jablonic község nemcsak temploma és a haza védőszentjének emlékét ülte, hanem lélekemelő ünnepélynek is volt tanuja. Ugyanis ekkor avatták föl a gyászos emlékű földrengéstől megrongált, de most gyönyörűen helyreállított róm. kath. templomot. Hajnalban a mozsarak dörgése hirdette az ünnep virradatát. Majd nemsokára jött a szomszéd községek hivő serege. Ezek nyomában a távolabbi falvak lakói kocsikon robogtak be*, hogy a jabloniciak örömében osztozzanak. Fél tiz órakor mozsárdörgés és