ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-08-26 / 34. szám

fontos társadalmi kérdést akar megoldani, annak nem kell ily aprólékosságokkal is bibelődni. Azonban ne vitatkozzunk, legyen ugy, hogy a zsidóbérlő százezreket tett félre, téréseit pedig éhezni hagyta, ezzel már meg van indokolva a szociális forrongás jogosultsága ? Hiszen hála Istennek, nem zsidóbérlőkből áll egész Magyarország. Tapasztalatainak során hivatkozik arra is, hogy látott grófot, aki ezreket költött színésznőkre. Ezt is elhiszem, sőt itt már inkább hajlandó vagyok megengedni a százezreket, mint az ezreket. En is láttam bolond grófot, de azután azt is láttam, hogy tönkre is ment lelkileg és testileg, erkölcsileg és anyagilag, vagyonának roncsai is más ágra szállottak át s még neve is törültetett az élők könyvéből. Sőt a történelem arról tanúskodik, hogy Isten még a trónokat sem habozik fölforgatni, ha birtoklóik visszaélnek a rábizottakkal; hiába sopánkodnak azután és hivatkoznak legitimitásukra. Ennek a kérdésnek a megoldását tehát bátran az Úristenre bizhatjuk. Azt mondja: »Én vagyok az Úr, enyém a boszúállás! < és be is váltja. De én láttam mást is. Tudok olyan grófnét, aki összeiratta összes cselédeinek az uzsorás szatócsnál fennálló adósságát és utolsó krajcárig kifizette. Ezek valóságos ezrek voltak és nem képzelt százezrek. Es mi lett az eredmény ? Egy hó múlva az összes kiváltott cselédek újra az uzsorás hálójában voltak. Es ne tessék ám gondolni, hogy talán liszt-, zsiradék-, krumpli, bab-, tej-, vajért, tehát szükséges élelmi cikkekért tartoztak. Nem. Ez mind megvolt nékik, még tehénkéjük, malackájuk és baromfiaik is. A legtöbb esetben pálinka és pántlika, pipere és nyalánkság voltak a hitelre vásárolt cikkek. Természetesen többé ki nem váltotta őket a nemes grófné, mert ez annyi lett volna, mint a könnyelműeket, pazarlókat, rendetleneket jutalmazni és kitüntetni, a takarékosokat pedig és józan, mértékletes életüeket, kik nem csinálnak adósságot, mellőzni és igy büntetni. Tehát van a képnek másik' oldala is. Azért egyoldalú diagnózis, oda állítani az uzsorás földbérlőt, bolond grófot és koldus bérest és azt mondani: ime ez az oka a szociáldemokráciának ! Az igaz és egyedül helyes diagnózis: vannak hibák egyik oldalon is, másikon is. Peccatur intra muros et extra. Nem elég, hogy helytelen az adatok csoportosítása, de még felkiált: »Hol van itt az egyenlőség!« Mi akar ez lenni? Izgatás? Legalább is a tőke és munkás, a birtokos és cseléd szembeállítása. Ez pedig nem a szociális kérdés megoldása, de annak elmérgesitése. Gondolkozott már arról a cikkíró, lehetséges-e munka tőke nélkül ? Ha nincs tőke, melyből a gyárat felépitik, felszerelik, gépekkel és anyaggal ellátják és a munkások bérét fizetik, mielőtt még munkájok értékesíthető volt volna, .gyümölcsöztethetné munkáját a munkás ? És ez áll viszont is. Tőke csak a munka által gyümölcsözik. Szóval tőke és a munka egymásra vannak utalva, egymást feltételezik, egymás nélkül nem élhetnek. Ugyanezt kell mondani a birtok és a gazdasági cselédről. E kettőt tehát nem egymással szembe állítani, nem egymásra uszítani kell, hanem érdekeiket összhangzásba hozni, megértetni egymásra utaltságukat és egymással kibékíteni őket. Es ez a választóvonal a szociáldemokrácia és a ker. szocializmus között. Ezt volnék bátor mindenkinek szives figyelmébe ajánlani, aki a szociális kérdéssel foglalkozni óhajt. Az is megfontolatlan beszéd, hogy milliók dolgoznak és a munkátlan herék élvezik a munka értékét. Azt tetszik képzelni, egy gyár, vagy gazdaság megalapítása, vezetése, az üzem lebonyolítása, annyi sok munkás és sokféle munka céltudatos vezetése a vele összefüggő jogi, pénzügyi, állami, társadalmi érdekek kielégítése, a termékek értékesítésének lebonyolítása stb. stb. nem munka? Cikkező szerint . csak az munka, amit a béres, meg a kalapács végez. Tehát az a gróf, aki nem maga keni a szekeret, nem maga szánt és hordja a trágyát, az nem dolgozik. Akkor a cikkezőnek fáradsága sem volt munka. És ha mindenki a maga saját ügyeivel lesz elfoglalva, ki fog foglalkozni az emberiség magasabb érdekeivel, a közügyekkel, a közéleti, közerkölcsi, közművelődési, közgazdasági kérdésekkel? Mennyi izgató van abban csak ugy könynyedén odadobva, hogy a munkások aranyokat szállítanak munkaadóiknak, ők pedig koronákat kapnak ! Pedig teljesen igazságtalan ! Tessék betekinteni a bpesti malmok könyveibe. Arányban állanak-e a munkások követelései a vállalat által előállított értékkel s az azokkal járó kötelezettségekkel ? Sőt ezen földmivelő országban, az első iparág, a munkások tulcsigázott követelései miatt a válság szélén áll; s amelyik tőkében erősebb, csak azzal tartja fenn magát, hogy a spekuláció terére kalandoz és mesterséges áremelések és árcsökkentések által iparkodik helyrehozni a normális kereset útján el nem érhető eredményeket. Mi által másfelé okoz károkat. Épen ezen tulcsigázott követelések teszik lehetetlenné, hogy Magyarország ipara fellendüljön. Hasonlókat láthat, ha látni akar a mezei gazdaság terén. Akármelyik falusi mester, ki 20 — 30 holdon gazdálkodik, meg fogja mondani, hogy a gazdaságnak egy egész évi fáradtságos munka és tömérdek gond árán előállítót eredményéből Vb részt oda kell adni az aratónak és cséplőnek ; a másik 1

/s részt előlegezni kell a cselédbérre és eltartásra; a harmadik Vs részből jó ha kikerül az élő és holt felszerelésnek, tehát állatok és eszközök évi ellátása, illetve gondozása és a szükséges vetőmag; a negyedik Vs részt felemésztik az állami, községi és társadalmi terhek ; megmarad tehát egy egész évi fáradtság és gond, a földben, épületekben és felszerelésben fekvő nagy tőkének eredményeképen az előállított termés V5 része. De ez is csak akkor, ha a gazdaság kellően van felszereive, gondosan vezetve és normális termés van. Egy kis aszály, vagy árviz, elemi csapás vagy dögvész, vagyont változtathatnak a kalkuluson ; és akárhányszor megtörténik, hogy a gazdának marad az üres szalma és a gazdasági állatok hulladéka. Nagy gazdaságokban még roszszabbak az arányok, mert nagyobbak a terhek. — Az 53. német katholikus nagygyűlés. Németország lelkes katholikusai immár az 53-ik nagygyűlésre jöttek össze a Ruhr melletti Essenbe. Éőpapok, világi urak, középosztályok, munkások kezetfogva egymással haladnak a közös cél felé. Németország katholicizmusának öntudatos kifejlése, a keresztény szocializmus diadalra juttatása képezi legfőbb törekvésüket; s mind ezt krisztusi alapon, a kereszt szent tana szerint kívánják elérni. Nagyon helyes, hisz más út nincs. Tudják a derék kath. németek nagyon jól, hogy a kath. hitéletnek virágoznia kell, ha azt akarjuk, hogy a katholicizmus erkölcsi befolyását oly mérvben és oly módon gyakorolja az állami életre, a mily' mérvben és módon azt gyakorolnia kell, hogy az állam erkölcsi alapját tovább is megőrizhesse. A német nagygyűlés minden tagja azzal az elhatározással tért haza, hogy mindazt, amit a nagygyűlésen megbeszéltek és elhatároztak, a saját körében terjeszti, annak ujabb lelkes híveket szerez és a körülményekhez képest annyit, amenynyit csak lehetséges, abból meg is fog valósítani. Ez a helyes eljárási mód. Egyesült erővel készülnek a munkára, a krisztusi socializmus egyesitette valamennyiöket rangkülönbség nélkül s az eredmény nem maradt el, annak az 53 nagygyűlésnek már meg van a maga áldásos következménye. Ott van a centrum, továbbá a sok karitatív intézmény, a kath. egyesületi élet, munkás-otthon stb. Büszkék lehetnek a császárjukra is, a ki, protestáns létére, oly szívélyesen üdvözölte a német katholikusokat s oly őszintén örült annak a kijelentésnek, hogy a nagygyűlés a felekezeti és szociális ellentétek kiegyenlítésén fog fáradozni. Lám a németek már Vilmos császárnak a rokonszenvét is megnyerték, mire vall az? Egyedül arra, hogy igen jó^l munkálkodnak s a haza javát, boldogságát, a nép jólétét kivánják gyűléseikkel előmozdítani. Mi magyarok is készülünk egy nagygyűlésre és pedig a VI-ikra már. Szükségünk van nekünk is rá, és pedig igen nagy ^zükségünk, hisz a katholicizmust mi is társadalmilag akarjuk szervezni, mint a németek. A magyar állam fogalmából — sajnos — kiküszölböltetett a katholicizmus fogalma, nem tud egyebet már az állam, mint iskolákat államosítani, a katholikus erkölcsi erők működését megbénítani stb. Nagyjaink a politikát kijátszták a vallás ellen és a vallást a politika ellen, csak azért, hogy a kath. irányzat az állami életben megbénittassék s minden kath. társadalmi akció mindjárt keletkezésének első stádiumában életképtelenné tétessék. Fájdalom, hogy szent István szellemétől oly messzire tértünk, de félre most e gondolatokkal ! Nem akarunk az elharapódzott korrupció szomorú képének festésével foglalkozni, hisz mindenki tudja mi fáj, s mi kell nekünk legjobban. Erős, öntudatos katholicizmusra van szükségünk, mely meg tud küzdeni minden akadálylyal, mely nem ismer csüggedést, gyávaságot. Szociális eszmék lég'körében élünk mi is. Szervezni kell az alsóbb osztályokat, a szociáldemokratához csatlakozó munkásokat, iparosokat ki kell ragadnunk a vörösök karmaiból. Sok a teendő, nagy a munka, nem szabad aludnunk, ébren kell lennünk. A németek igen szép példával jártak elő, kövessük mi is mindnyájan a katholicizmus s a keresztény szocializmus eme fáradhatatlan bátor harcosait. Minden kezdet nehéz, azonban csak rajta, nem szabad meghátrálnunk a nehézségek előtt. Bátran előre a krisztusi elvekkel! A keresztény Magyarország megteremtése a cél, ezt el kell érnünk ! ' Hungarus. Szociológia. — A szocialisták ellenfelei velük szemben egyszer s mindenkorra jognélküliek. — VI. A Hegel-féle phylosophia » Államtan «-ában ezt találom : »A világtörténelem a magában létező objektiv szellem kifejlődése világszellemmé. Az oltárepitő és templomberendezési müintézete, egyházi szerek és zászlók gyára, elvállal templomok teljes berendezését, felszerelését, kifestését és kikövezését. BUDAPEST, IV., VÁCI-UTCA 59. SZÁM. Siroiin Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. 99 Roehe" F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc)