ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-01-28 / 4. szám

támaszd fel azt az elesett erkölcsi érzéket, hogy Magyarországnak ne legyen dekadens, hanem harcra edzett boldoguló népe! Azután Kedves Keresztények! könyörülni akarok. Mert a próféta, az apostol, a martyr, mind föl van kenve a könyörület olajával. Krisztus magyarul annyi, mint a fölkent. A krisztusi kenet nyomában az én könyörületem, kedves székesfehérváriák! az én evangéliumom a szeretet és irgalom utján jön hozzátok ! Egy beteget sem hanyagolok el; egy házát sem nézek kunyhónak, hanem fényes palotának, mert mindenütt felém sugárzik egy csodálatos arc, a Krisztus arca, ha elhomályosodva, ha szenvedőleg is néz felém, egy szomorú, Krisztus arc az nekem. Az intelligencia arcából is néz felém egy lefátyolozott Krisztus arc. Könyörülj rajta! És az élet csábjaiba állított ifjúság tétovázó tekintetén is ott látom a Krisztus arcát. Könyörülj rajta ! Itt vagyok Uram ! Könyörülni, szeretni akarok ! Azt a szivet, Kedves Hivek! aki ilyen szeretettel jövök, azt fogadjátok Ti is szivetekbe! Még valamit. En azt látom, hogy a mai világ egy vulkánikus világ. Nemcsak a Kárpátok vidékén és Kalabriában reng a föld. Minden talpalatnyi föld alatt zugnak, dörögnek, a társadalom világában is a vulkánikus erők. Azaz anyaszentegyház, melyet Isten jósága állított bele, azon van, hogy szilárdságot adjon és mentsen az omlástól. Nem engedheti a szocialistáknak és mindenféle irányzatnak a kormányrudat megfogni Európa sajkáján. A lux Christi, a Krisztus világossága nála van. De hol van a krisztusi vezetés? Hol a krisztusi hivatás? A Krisztus világosságának kell Európa szine előtt lobognia, a Krisztus erejének nemzeteket újjáélesztő erőnek kell lennie a XX, században is! Megvan az erő, de nincsenek apostolai. Megvan a kormány, de nincs erős kar, mely megfogja! Keresztények, adjatok jó papokat! Imádkozzatok a püspökkel, hogy legyenek papok, akik nem urak, akik Krisztus küldetésében mennek a nyomorgó néphez. Nézzétek, mit tett Krisztus! hogy járt és fáradt a nép között, hogy szánta a népet és tárta ki lelkét, áldozta életét ! Minden plébános a nép embere legyen. Plebs szóból, mely népet jelent, van a plébános hivatásának neve, hogy vezetője, apostola, tanitója legyen a népnek. Mert én nem Ítélem el a szocializmust azért, hogy ők szenvednek, tehát gyógyulást keresnek, de azért, hogy azt a hitet, Krisztust és kegyelmét, azt is megvetik ; hogy törekvéseikben elkeseredett, világduló elemekké lesznek gyűlölettel. Azt olvasom egy újságjukban, hogy egy püspök, egy gróf se vándorolt ki Magyarországból, de 150000 ember kivándorolt. Ám hisz az a cikkiró se vándorolt ki! Nem kell-e itt dolgozni, cselekedni ?. Szabad-e továbbá is tétlenül maradni ? De szivünk legyen hozzá és értelem, hit, mely*világosítson. Ne félj te szegény, ettől az aranyos miseruhától. Szeretnék én ásóval, kapával dolgozni, nehogy kétségben legyél, hogy veled vagyok, melletted állok. De csak az a munka, mely tenyeret kérgesit? Hidd el, van munka olyan is, melytől a szivek sorvadnak el. Nem beszél senki ugy mint én, aki egy beszédet betanul, én a Krisztus szellemével töltekezem, hogy az én testvéreimnek drága, értékes legyek. »Speciosi pedes evangelisantium.« Ékes annak az útja, szép annak a lelke, mert szeret, szive, mert áldozatról beszél és áldozatot hoz, szép egész egyénisége, mert a szeretetből él. Tehát fogadjatok engem ugy, mint ahogy én jövök. Istentől követségben jövök, hittel lelkemben, szeretettől sugalmazva cselekedeteimben. Munka, verejték, igyekezet, gond, szenvedés, minden arra van, hogy felszántsa szivetek barázdáit és termékenyítse lelketeket. Mindezt odaadom nektek és magamat hegyibe Krisztusért! Igy tekintsetek rám és akkor a ti püspökötök az ő népének szivéhez fért. Akkor a szegény ember is testvért lát bennem, az Isten szellemével telt vezetőt. Akkor a Krisztus világossága a világ világossága lesz ; a Krisztus ereje a nemzeteket élesztő, boldogító hatalom lesz! A székesfejérváriakat egyszerre meghódította s mikor a mise végével palotájába tért a püspök, már ugy néztek rá, mint aki az ő atyjuk, testvérük, szerető munkatársuk. Mise után fogadta a főpásztor a tisztelgő küldöttségeket. Rendkívül kedves volt az első. Harminc apró gyermeklányka várta a lépcsőkön egy nagy csokorral, melynek szalagjára az volt irva : »Áldott, ki az Ur nevében jön.« A megyehatóság Fiáth Pál báró főispán vezetésével tisztelgett. A küldöttségben volt Cziráky Antal gróf v. b. t. t., Zichy János, Aladár és Rafael grófok, Széchényi Viktor gróf, Eszterhdzy Móritz gróf. Huszár Ágost alispán, verebi Végh István, Fiáth István cs. és k. kamarás, Szüts Arthur főjegyző, Hattytlffy Dezső árvaszéki elnök, Fiáth György stb. A főispán lelkes szavakban 'üdvözölte a püspököt, mire az szintén meleg szívvel válaszolt, mondván, hogy az ő segítségére és munkálkodására bizton számithatnak, s reméli, hogy amint elmondották hogy »Veni Sancte« úgy egykor elrebegik a Tedeum-ot is közösen. Veszprém és Vasvármegye törvényhatósága nevében Udvary Ferenc országgy. képviselő és Gotthard Sándor, az ottani ker. szociális mozgalmak vezére tisztelegtek. Festetich Bennó gróf a kir. tanfelügyelőség nevében, mig Székely István és Breznay Béla egyetemi tanárok az egyetem részéről üdvözölték a püspököt. Az országos Pázmány egyesület küldöttségét Cziklay Lajos alelnök vezette. A kath. irók és hírlapírók küldöttségében résztvettek: Sziklay János, Bonitz Ferenc, Auer István, Pelikán Krizsó, Bilkey Ferenc és Dvihally Géza. A lazarista atyák nevében Lollok József üdvözölte a főpásztort. A külső papságot Krizsán János c. kanonok, a pesti kath. kör küldöttségét Förster Aurél, Nyitra városét Faschier polgármester vezette a püspök elé. Nyitra város polgármestere talpraesett beszédét a püspök meghatottan köszönte meg. A szülőföld emlitésénél nem hivatkozunk jogra, formákra, mert — úgymond — mindnél hűvösebb, varázslóbb kapocs a szülőföld szeretete Legnaivabb és legérzelmesebb momentum ez rá nézve is, aki a nyitrai tájat, a várt, a réteket, a Zoborhegyet mindig a legkedvesebb örömmel idézi vissza lelkébe. Másik büszkesége a nyitrai papság, mely egyházias szellemével dísze hazánknak. Bárhol lenne, de ezeket az érzelmeket mindig hiven ápolná. Jeszenszky Alajos kanonok a nyitrai káptalan nevében mondott üdvözlő szavakat a főpásztornak A budapesti Regnum Marianum nevében Kryvald Ottó üdvözölte dr. Prohászkát, a pesti Mária-kongregáció hódolatát pedig Gábler Lajos tolmácsolta. A küldöttségek fogadása után Prohászka Ottokár püspök vendégül látta a nála tisztelgőket. A fent felsorolt küldöttségek vezetőin és tagjain kivül a diszebéden résztvettek még: Nyíri Sándor altábornagy, Károly János nagyprépost, Mayer Károly, Szuborics Jenő, Krener Ignác, Gremsperger István apátkanonokok, Koncz Frigyes és Jámborffy Kálmán tábornokok, Szibenlitz Béla honvédezredes, Szelestey Károly csendőrezredes, Liechtenstein herceg, Ujházy Sándor főügyészhelyettes, Kálmán János királyi járásbiró, Gánóczy Flóris királyi közjegyző, Plossek Ferenc miniszteri tanácsos, Várady Károly főigazgató, Zalay Mihály tiszteletbeli főgimnáziumi igazgató, Báthora piliscsabai házfőnök, Zsembery István, Hindy Zoltán, Kudelka Gellért szent Ferenc-rendi hőzfőnök, Faludi Miksa kereskedelmi iskolai igazgató, Horváth István kereskedelmi tanácsos, Hausner Oszkár zászlóaljparancsnok, Kubinyi Endre püspöki pénztáros, Tóth János dr., Ötvös József dr., Metzker József, Horváth István belvárosi plébános, Zlinszky János dr., Piláty Nándor, Klauser Zoltán, Filberger Gyula dr. és Filberger Vilmos. A vidéki papság a szemináriumba volt hivatalos. Az első felköszöntőt a püspök mondta a pápára és királyra ily képen: Január 21-én megilletődve gondolok december 21-ére, mikor a Capella sixtinában térdeltem. A padozatról a próféták és sybillák néztek rám, az oldalfalakról a praerafaeli művészet néma harmóniái csengtek felém, velem szemben a michelangelói világitélet képe, de én csak azt éreztem, hogy három apostoli férfiú tette fejemre kezét, azzal a kézföltétellel, mely a hatalomközlés, a küldetés átszármaztatásának kézföltétele. A legfiatalabb Majláth püspök, kihez a testvéri szeretet és rokonérzés fűz. A másik Várossy Gyula érsek, kinek távolléte szintén fájdalmaim közé tartozik, a harmadik pedig a pápa, kihez mindnyájan közel állunk, ha nem is ismerjük, mert a pápához ezredéves emlékek fűznek bennünket, még ha tegnap lépett is sz. Péter székére. Tudom, hogy ez az ős koronázó város egy ezredéves élet idegszálaival fűződik a világtörténelem e kincsesházához, de azt is tudom, hogy különösen a modern vallásos bensőségnek szimpathiájával ragaszkodunk az ő fenkölt személyéhez. X. Pius pápa a nép gyermeke, szülői háza nem esik távol az apostolok halászkunyhójától, de apostoli lelke még közelebb van az apostolok lelkéhez. Nem uralkodó ő, hanem a lelkek atyja, nem csatáz, mint II. Gyula pápa, hanem szeretettel hóditó, nem leheli' a Borgia appartimentók renaissance művészetét falakra, de a krisztusi renaissance-ot a lelkekre; nem birná megfizetni a sala dei paramenti gobelinjeit, sem Michel Angello freskóit, de gobelinek és freskók szétfoszlanak az ő egyéni nagysága mellett. A pápaság egy fölséges keret, de üres, ha nem tölti ki apostoli nagy egyéniség, fölséges és magas piedestál, de kietlen oromzat, ha törpe áll ki rá; Pius pápa mint hivatott apostoli lélek áll helyén. De mikor a sacerdotium képe elvonul előttem, egy más kép is tükrözik lelkemen. Az impérium képe a tiara világraszóló szimbóluma a koronát idézi elém. A magyar koronát, ezt a szent abroncsot, mely bérceket, rónákat, erdőket és virányokat, lelkeket és sziveket fűz egybe, melynek ékkövei könnyeinkben jegecesedtek ki ; melynek lapjait szenvedések tüzében zománcoztuk ; melynek keresztje századok terhétől görbül, és a melynek tartalma egy nemzet élete, átka pedig egy nemzet szenvedése lehet. Tisztelettel nézünk e szent jelvényre : dicsőségünk szent ereklyéje ez, jövőnk biztató simboluma, mely nem száraz csont, nem haló por, hanem varázshatalom. Tisztelettel nézünk a magyar koronát viselő fölkent fejre, kivált innen e palotából, mely királyi sírok fölött épült. Mély megilletődéssel említem mindezt, mélyebb érzéssel mintha lángolnék, mert egy nemzet imáját rebegem, midőn az Istent kérem, hogy áldja meg a királyt, hogy értse meg nemzetét és áldja meg a nemzetet, hogy szeresse a királyt, hogy a királyhűség és hazaszeretet mindig karonfogva járjanak, s hogy a korona tekintélye és fajszeretet dicsőséget nyerjen. Éljen a pápa, éljen a király ! Leírhatatlan hatást keltett e beszéd, a nagyterem csak ugy zúgott az éljenektől. A pohárköszöntőt a társaság állva hallgatta meg. A püspök után Károly János nagyprépost a püspökre mondott köszöntőt s ezután állt fel ismét a püspök és a közönségre emelt szót: A szellemek országának - nincsenek imperátorai, csak vezérei, ez az a világ, mely nincs körvonalazva formák által, hanem az ész és sziv, az energikus tevékenység és eszélyesség jellemzi. Örvendek, hogy ezen világ képviselői engem itt megtiszteltek. Ebben a szellemi világban sok munkást látok egyesülni. Látom a papságot, melynek programmjául Krisztus arcát lehelte lelkembe. Látom a véderőnek engem rendkívül megtisztelő előkelő képviselőit, látom a megyei és városi élet vezetőit, kikről megvagyok győződve, hogy gyütt dolgozunk, mert a nemzeti élet fájának, mely napsugár felé akarja bontani ágait a tövét ápolnunk kell ; látom a .keresztény szocializmus nemes úttörőit, a sajtó képviselőit, a politikai köröket, a kik a keresztény alapokon nyugvó társadalom megszilárdításán fáradoznak. Látom szülővárosom képviselőit, kik szeretettel kisértek munkálkodásom jelen szinterére. Mélyen tisztelt uraim, én mindnyájukkal kezet fogok és érzem, hogy ez a nagy kulturális és szociális értelmű világ még sok munkát és több munkást kivan. Szívvellélekkel állok bele ebbe a munkába, melyhez nemcsak régi szervekre, hanem egy uj életre van szükségünk. Oly emberekre, akiket a német iró jellemez: »Aki nem tud morzsákból élni s kardért, harcért mindent nélkülözni, annak nincs hivatása az igaz eszmények szolgálatára.« Az ecclesia militans, a harcoló egyház, nekem nem rokonszenves gondolat, ez egy középkori jelző, nekem ecclesia-laborans et orans kell, nekem tekintély kell, tekintély, mely nem nyom el, hanem tekintély, mely az életre kihat és szeret. Nekem lelkek kellenek, akik ha maguk élnek, másokat is éltessenek, teremteni és alkotni tudnak. (Általános éljenzés.) Mélyen tisztelt uraim, azt hiszem ebben nincs köztünk nézeteltérés, mert egy gondolat, egy érzés hevít bennünket a közös munkára. (Éljenzés.) Ismerjék meg, ez az én program mom, melyre viszhangot a szivekben keresek. A nagy munkából kiveszem a részem, mint az egyház és nemzet előmunkása. (Éljenzés.) Egységes érzés hevítsen bennünket, egységes gondolat tömöritsen bennünket a magyar keresztény nép szellemi és anyagi jólétének emelésére. Erre a nagy munkára, a jobb korszak reményére, e munka napszámosaira, e reménységek részeseire emelem poharam. Lelkes tapssal és éljenzéssel fogadta ezt is a közönség. Pohárköszöntőket mondottak még: Udvary Ferenc orsz. képviselő; Jeszenszky Alajos kanonok a nyitrai káptalan és Nyitra város nevé-