ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-07-15 / 28. szám

lános tisztelet, mely személyét körülveszi, még a keresztény szociális eszmék esküdt ellenségét, a nemzetközieket is visszatartotta attól, hogy beszédje közben zavarogjanak, mint azt már a következő szónok beszédje alatt is többször megpróbálták. Szalánczy Andor, az »Igaz Szó« című keresztény szociális munkáslap szerkesztője kezdett beszélni, a posta sarkáról egy nemzetközi cucilista elkiáltotta magát: Beszéljen az olvasóról ! — Majd később magukra olvasok, csak várjanak — felelt vissza Szalánczy s aztán alapos beszédben kezdte fejtegetni a munkásság mai sanyarú helyzetét, annak okait, aztán a szervezkedés célját és hasznát. Megmagyarázta a népnek először is, hogy mi az a szocializmus. Ne gondolják tisztelt barátaim, hogy a szocializmust Bokányi vagy Izrael Jakab találta ki a magyarnak. A szocializmust a kereszténység hozta a világra. Első tanitó-mestere volt Jézus Krisztus. O hirdette először az elnyomott néposztályok jogait s ettől a mozgalomtól kezdve a szocializmus terjedt világszerte. Szociális tett volt, úgymond, a rabszolgaság eltörlése és szociális munka volt az is, midőn 1848-ban a jobbágyságot eltörölték. Veltner Jakabék kisajátitották maguknak a szocializmust és a szegény nép nyomorából tőkét kovácsolnak maguknak és annak a többi élhetetlen, hazátlan, Istentelen pajtásaiknak, kik úri módon élnek a szegény elbutított nép garasaiból. Szalánczy ezen kijelentésére nagy kiabálás hangzott a posta épület felől, mire a szónok a körmös banda tagjai felé fordult: — Ne ordítsanak úgy, mert nem akarunk még szelet! A nép neki akart menni az izetlenkedő pár vörös nyakkendősnek, de Szalánczy visszatartotta az embereket, mondván, hogy hagyják csak azokat, mert Jakaboktól úgysem hallják azok soha az igazságot és itt alkalmuk van önmagukat megismerni. A szociáldemokratákat alaposan megmosdatta a szónok s rátért arra, hogy ha az ember jogait követeli, nem kell elfordulnia sem az Istentől, sem a hazájától. A népszabadság hősei egyúttal a kereszténységnek hősei voltak Magyarországon. Ki ne ismerné el egy Rákóczy, egy Hunyady érdemeit. Ezek karddal küzdöttek a magyar jogokért és jó keresztények voltak. Hunyady János kardja markolatán az olvasó függött és ugyebár nagyobb ember volt mint Veltner Jakab, aki gyűlölködésre, istentelenségre és hazátlanságra tanit. »A magyar ember ősei vallását és hazaszeretetét nem dobja el magától a Jakabok kedvéért, hanem épen ezért és ezen jelszavak mellett küzd a jogaiért tovább a keresztény szocializmus zászlaja alatt.« x Majdnem másfél óráig fejtegette ezután a szónok a keresztény szociális tanok igazságait, közben-közben hatalmas igazságokat vágva a nemzetköziek felé, ugy, hogy azok szégyenkezve kotródtak el a nép nevetése között. Szalánczy Andor beszédét általános tetszéssel figyelte mindvégig a közönség s midőn bevégezte, zajosan megéljenezte. Guzsvenitz Vilmos képezdei igazgató beszélt ezután. A keresztény szocialisták törekvéseit szívvel-lélekkel támogatja, mert tudja, úgymond, hogy a tisztességes és becsületes munka ép oly hasznos és szükséges, mint bármely más foglalkozás. A munkától kérges tenyerek az államgépezet nagyfontosságú részei, ezt mindenkinek el kell ismerni, tehát ekkor a munkás jogait is respektálni kell. Rátér azután, hogy ő mint pap, mindig a polgársággal küzdött a nép jogaiért s a lefolyt képviselőválasztások alatt is Esztergom küzdelmeiből kivette részét. A nép ezért bizalmával ajándékozta meg, de fáradozásáért más fizetést is kapott. Itt.aztán elmondta, hogy midőn egyizben az utcán sétált, egy vörös nyakkendős nemzetközi demokrata mélységes gyűlöletének azzal adott kifejezést, hogy kiköpött előtte. Ebből látja, hogy a nemzetközi demokraták elveikkel már nem tudnak boldogulni, tehát elkeseredésükben igy fizetnek azoknak, kik hazafias munkálkodásukkal gyöngítik az ő üzletüket. A szónok végül kitartó küzdelemre buzdítja a keresztény szocialistákat. Bagyary Simon bencéstanár beszélt ezután. O is, úgymond, mint az előtte szóló, pap és a nép gyermeke s e jogcímen szól a néphez. Üdvözli a keresztény szocialistákat, kik jogaik hangos nyilvánítása mellett le nem térnek a hit és hazaszeretet útjáról. Bízva hiszi, hogy munkájukat siker fogja koronázni. Adorján helybeli épitő munkás beszélt ezután. Azzal kezdte, hogy a mai társadalmi bajok legjobban nyomják a munkás embert, tehát itt az ideje, hogy a munkásosztály szervezkedjen és jogait erélyesen követelje. A keresztény szocializmus hívének vallja magát, mert, úgymond, sem Istenét, sem hazáját megtagadni nem fogja soha. Csak az állat él hit nélkül, az ember vallás nélkül nem lehet meg, s kivált a szegény munkásembernek van sokszor szüksége a vallásra, mert a nyomor imádkozni tanítja és a lelki nyugalmat nem a borcsarnokban találja meg, hanem a templomban és odahaza a családja körében, midőn gyermekeit imádkozni látja. A keresztény szocializmus főbb követeléseit ajánlja a nép figyelmébe és felhívja, hogy aki az igaz eszméket diadalra akarja segíteni, az álljon a keresztény szocialisták közé. Most azután egy vérbeli szociáldemokrata kért szót az elnökségtől. Nehogy a nemzetköziek azt mondják, hogy nem hagytak a védelemnek helyet, az elnökség egynek megengedte a beszédet s bemutatván a közönségnek, ajánlotta, hogy hallgassák meg. A kis szoci tehát beszélt. O is hazafi, ő is magyar, a nemzetköziekkel nem tart s a vallást magány ügynek tartja. Nem keresztény szocialista, hanem ő már újjá van szervezve. Természetesen, hogy felzúdult a nép a kis szónok láttára és sokan vicceket faragtak rá, ugy hogy a szónok dühbe jött és azt mondta, mikép lehet a magyar ember keresztény szocialista, mikor Lueger, a magyarok legnagyobb ellensége, a bécsi ker. szocialisták vezére. Mit szól a tisztelt népgyűlés ehhez ? Kérdezte a szónok s még tovább is beszélt volna, de a folyton felé irányzott csípős megjegyzések elől le menekült az asztalról. Szalánczy Andor felelt meg a Vanyó nevü szociáldemokratának. Ha ilyenek volnának mind a szociáldemokraták, úgymond, nagyon könnyen lerázhatná a magyar ember a nyakáról. Ha Jakabék hallották volna most a szónokukat, bizonynyal kizárták volna a pártból, mert olyan kérdést adott fel neki, mire a legkisebb gyermek is megfelelhet. A magyar keresztény szocialisták semmi közösséget nem tartanak a bécsiekkel s hogy Lueger magyarfaló, azt mindenki tudja. Lueger becsületes osztrák és akkor volna gazember, ha cserben hagyná hazáját, ugy mint ahogy nemrégen a szociáldemokraták hagyták cserben a küzdő magyarokat. Ha minden ember itt olyan jó magyar volna és megtenné kötelességét hazája érdekében, ugy mint Lueger megtesz mindent Ausztriáért, akkor a nemzetközi csőcselék nem tiporhatná sárba a nemzeti lobogót s nem akaszthatná meg az országot a fejlődésben. A közönség riadó éljenzéssel vette tudomásul a választ s aztán a népgyűlés kimondotta, hogy a munkások szervezkedését szükségesnek tartja a keresztény szociális alapon és tömegesen be fog lépni az egyletbe. A népgyűlés 1 óra felé teljes rendben szétoszlott s a rendőrségnek csak a gyűlés folyamán adott dolgot néhány vöröselvü, kiket sokszor ugy kellett a közönség kezei közül kimenteniök. Sen. Vasárnapi levél. — Bej sidov! — Oroszországban állítólag ütik a zsidókat és ez nagyon fáj a magyar »közvélemény«-nek. Lapjaink telve vannak jajgatással. A »magyar közvélemény« nem hagyhatja tiltakozás nélkül azt, hogy Európában a zsidót üldözzék és pláne kiüldözzék egy olyan országból, hol a nép a vutkit ugy szereti, hogy a lelki üdvösségét is a pálinkamérésben hagyja egy jó kortyért. Keljetek fel, nemzeti hőseink ! Te Hunyadi, te Vázsonyi, te Zrinyi, te Szemere, te Szunyoghi, te Szabolcsi, te Mezőfi és Vészi! Fel! védelmére az orosznak, — már t. i. az orosz zsidóknak. Hisz ezért vagytok a hangulatgyártás főmesterei, azért vagytok a zsidó taktika főrendezői, azért tolt fel benneteket a parlamentbe is a zsidó érdek, azért »khojebalnak ki« nagy magyaroknak a zsidó lapok, hogy most mutassátok meg, miszerint igazi zsidók vagytok s ki tudtok vinni egy parlamenti tiltakozást a »szabadsag, egyenlőség és testvériesség« megsértése ellen. • És lőn nagy gezéresz! A parlamentben Magyarország tiltakozott, sőt még a preszpurk-i Kraxelhubelék is csináltak egy kis »kutjafikkom deremtette« tiltakozást az orosz zsidóüldözés miatt. De tiltakoztak más országokban is és ez hibának nem hiba, csak megpecsételése a zsidóság nemzetköziségének. Mert nekem hiába mondja a zsidó, hogy magyar, — nem hiszem ! A zsidó nem is lehet más, mint zsidó. Hogy magyar állampolgár, azt hiszem, mert látom, hogy adót fizet és már kisajátítja lassan a hazafiságot. De látom ám azt is, hogyha Ausztráliában egy zsidónak tyúkszemére lépnek, az a világ- összes zsidójának fáj! Milyen Markoni-féle áram üti meg a magyarországi zsidót ilyenkor, hogy jajgat ? Megmondom : a faji nemzetköziség, mely összeköti őket. Mert kérem, ugy-e : én magyar ember vagyok, tehát nem érint az, ha az osztrákok, vagy főleg muszkák nyúzzák egymást. A muszka más faj, más nemzet, sőt már egy izben otromba csizmáival rátiport a m agyar szabadság nyiladozó virágára, tehát hogy is szánnám őt? Sőt ellenkezőleg, nemzeti és faji érzelmeim jótékonyan bizseregnek annak tudatában, hogy helyettem a »sorsharag« rágja meg az erejét. Az igaz magyar embernek nem szabad sajnálkozni azon, ha a reánk agyarkodó népek egymást emésztik, de a zsidó az más! — tisztelet a kivételnek, — az mindég zsidó. A magyar keresztény az orosz keresztényben is oroszt lát, a Magyarországon lakó zsidó pedig ime az oroszér t remeg. Azaz, hogy, dehogy az oroszért! — az ottani zsidókért. Vagy talán magyarok azok az orosz zsidók ? hogy Magyarország parlamentje és »közvelemenye« tiltakozik értük? Talán nemzeti sérelem az Magyarországra, hogy két orosz: az egyik keresztény, a másik zsidó, — egymást üti ? Vagy talán Magyarország nem magyar, hanem zsidó ország ? és Oroszországban élő fiait védi . . . A keresztények 95 percentjét teszik Magyarország lakosságának és lám, a francia szerzetes üldözésért és templom fosztogatásért nem emelte fel szavát a parlament. Ugy-e kérem, — keresztényi türelemmel — ez már: felekezeti akció lett volna, ez a klerikálizmus, az antiszemitizmus, a középkori sötétség feltámadása, mit a sajtó bizony nem pártolt volna ugy, mint az i°/o-ot kitevő zsidóság legutóbbi mozgalmát. Pedig Szent István országa vagyunk, vagy mi . . . Lehetett volna rá cimünk is, mert tisztán a kereszténység államfentartó erejének köszönhetjük, hogy most idegen elemeket s ezek között a tisztelt zsidókat is vendégül láthatjuk hazánkban . . . Az oroszországi zsidókért megindított gezéresz tehát egy erősen felekezeti, vagy ha ugy tetszik, faji mozgalom. A zsidóság reklámja. Beajánlása ez a zsidóságnak a magyarság rokonszenvébe, ugyan akkor, midőn a szabadkőmives és zsidó ^felfogás a parlamenti támadást intéz gróf Barkóczy által jogosan hangoztatott keresztény irányzat ellen. A zsidó faj-politika megerősítésére irányuló ezen felekezeti mozgalom nem indokolt. Ezt tudja minden ember, aki más újságot is olvas mint magyart sőt a legszínesebb zsidóüldözést közlő magyar újság szerkesztője is tudja, hogy az orosz forradalomban elesetteknek 10%-át sem teszik ki a zsidók. Bej sidov! Üsd a zsidót! Ezzel kezdődik a zavargás Oroszország oly részében is, hol nincs zsidó s az ilyen mozgalom ép oly kev éssé antiszemita, mint amily kevéssé volt hazafi as nemrég Kristóffy bérenceinek garázdálkodása. Kolozenkő orosz iró, aki a legutóbbi vérengzés alkalmával Bialisztokban tartózkodott, egy előkelő német folyóiratban cikket irt az oroszországi forrongásokról, melyet ugy tüntet fel, mint az elkeseredett, ..rabigába görnyedő nép fékevesztettségét. Leirja: ha elhallatszik a »bej sidov!« kiáltás, a nép mint a zuhogó áradat megindul az utcákon és tör, zúz, rabol és gyilkol. Nem nézi zsidó vagy nem zsidó, leüti. Hogy a kereskedések földszinten vannak s hogy ezek tulajdonosai rendszerint zsidók, következik, hogy bizony zsidót is leütnek vagy*megsebesítenek. És csodálatos! Egy orosz városban a zendülés alkalmából a csőcselék 96 embert mészárolt le, kik között volt három jómódú zsidó. A világsajtó »Zsidó üldözes« cimen igy irta meg: » Hallatlan mészárlást követtek el . . . a jelszó: üsd a zs idót! és egy óra múlva 96 holttest fentrengett az utcán. N. B. zsidó bankárt szobájában gyilkolták meg, K. S. zsidó szatócsot borzasztó kinzással végezték ki, H. I. zsidó korcsmárost pedig megkötözték és ugy ütötték le, mint az ebet. Az izgalom tetőpontra hágott, 150 zsidó család külföldre menekül . . .« Az olvasó itt azt hiszi, hogy tényleg zsidóüldözésről van szó, dehogy! — zsfdómenekülés ez Magyarországba! Sok helyütt azonban érthető a zsidók elleni