ESZTERGOM XI. évfolyam 1906
1906-01-21 / 3. szám
nyernél s azért a német nép, amely vallásához is ragaszkodik, cserben hagyta őket. Nálunk pedig sok vámpolitikai elmélet mint valami kártyavár fog összeomlani, mert az angol védvámos politika alapjára épitette föl okoskodásainak légvárát. Ez a politika pedig alaposan megbukott. Gazdasági és ipari hitelszövetkezetek. 1. Ezen szövetkezetek a kereskedelmi (1875. XXXVII. t.-c.) és a szövetkezeti (1898. XXIII. t.-c.) törvény alapján létesülnek. Céljuk szervezni a gazdákat és az iparosokat, vagy külön-külön, t. i. gazdasági és külön ipari hitelszövetkezetekbe ; vagy pedig, ahol vagy a gazdák, vagy az iparosok száma kisebb, hogy külön-külön hitelszövetkezet megalakítására volnának képesek, e két osztályt egy hitelszövetkezetbe csoportosítani. A gazda- és iparos-osztály e szervezése az életben ugy külföldön, mint nálunk nagy eredményeket mutat fel. A gazdák gazdasági hitelszövetkezetekkel jönnek 1. olcsó személyes vagy jelzáloghitelhez, amellyel eddigi adósságaikat könnyen kifizetik, 2. illetve földbérlő és földvásárló szövetkezetek utján birtokukba jött földek bérét, valamint ezen földek felszerelésére szükséges gazdasági eszközök árát a hitelszövetkezetektől megszerezhetik; 3. terményeiket a hitelszövetkezetektől felállított és állami segéllyel támogatott gabonaraktárak által értékesíthetik legelőnyösebben; 4. a fogyasztási és borértékesitő szövetkezetekhez szükséges árupénzt e hitelszövetkezetnél mindig megtalálhatják, amelyek a tagok és a szövetkezeti bolt adósságát kifizetik és a szőlőgazdáknak a közös szövetkezeti pincébe helyezett borára akármilyen előleget kiutalványoznak ; 5. egyszóval a hitelszövetkezetek a jövő társadalom egyetlen talpkövét és támaszát: a szövetkezeti mozgalmat a szükséges pénzzel ellátják. Az iparos-osztály az ipari hitelszövetkezetekkel hasonlókat ér el. Az ipari hitelszövetkezet 1. az iparosok hiteligényét kielégíti; 2. leszámítolja tagjainak váltó követeléseit és tagjaitól behajtás végett elfogad mindenféle követeléseket; 3. előleget és kölcsönöket ad tagjainak szakma1 béli ipari készitményeikre, számlaköveteléseikre, értéktárgyaikra, állami vagy más biztos értékpapírjaikra és sorsjegyeikre; 4. nyersanyagraktárt létesíthet, melyben a tagoknak iparüzletükhöz szükséges nyersanyagokat, félgyártmányokat, hozzávalókat és szerszámokat előnyösen elad vagy közvetít; 5. közös termelés céljából műhelyt állithat fel, melyben a szakmabeli anyagokat feldolgoztatja vagy azokat feldolgozásra tagjainak vagy a tagok egyes csoportjainak kiadja; 6. közös árucsarnokot tarthat a tagok szakbeli készítményeinek darusítása és értékesítése céljából; 7. a szövetkezet vagy maga vállalkozik ipari szakmunkálatokra, vagy tagjait ily vállalkozásaikban akár egyenkint, akár pedig mint a szövetkezetben alakult alkalmi egyesülések, consortiumok Fényt nyujtál a keresztény tudománynak, Amely oly lánggal eddig még nem égeU. A hallgatók éretted lángolának, Ha fejtegettél üdvhozó igéket! Dicső elődök trónusára lépve. Istent dicsérve Rád tekint a nyájad. Egyházmegyéd hivő és buzgó népe Jobb Pásztort nem kivan s nem is találhat! Korunk beteg! A lelki vakság éje Hány lángelmére vonta gyászos fátylát I Szavad balzsam lesz a meggyötrött szívre. Melynek redőin lelked mélyen átlát! Trónod jótétemények trónja légyen, Hisz a nyomor manap segélyért áhít. Ki nem segítne szenvedőn, szegényen? Ragyogtasd rájuk jó szived sugárit! Az özvegy, árva nem marad feledve; Az elhagyott s beteg örvendve lássa: Hogy van olaj még a nyitott sebekre S hogy szived irgalom gazdag forrása! Ó Isten! Ég és Föld dicső Királya! Halld meg imánk, mely trónusodhoz szárnyalt Sikerrel áldd Atyánk, ha szembeszállna, A szent kereszt hitét ostromló árral! Mig küzdve földről ég körébe jut át, Engedd, hogy köztünk boldogságát lelje! S mig mi virággal hintjük érdes útját, Fejére szálljon áldásodnak telje. Schmidt Géza. tagjait támogatja és munkavállalataiknál a biztosíték letételét közvetíti. Aki tudja, hogy a gazda- és iparos-osztály az az országnak, ami a két kéz az embernek, hogy t. i. az ország kenyérhez nem tudna jutni, ha az ország két keze: a gazda- és iparos-osztály nem léteznék, az a hitelszövetkezeteket, amelyek pusztuló gazda- és iparos-osztályunkat védik, mentik, fejlesztik, a társadalom legszerencsésebb, legörvendetesebb intézményének tekinti s azért támogatja és terjeszti azokat. A gazda- és iparososztályt a kapitalizmus istentelensége annyira elkeserítette, akár Góliáth egykor a választott népet. De van a gazda- és iparos-osztálynak is »David« védő-hőse: és ez a gazdasági és ipari hitelszövetkezetek intézménye. Ahol ezen intézmény talált pártolókat, ahol létesülése után talált helyes irányú működésre vezetőket, ott a kapitalizmus árnya: a gazda- és iparos-osztály nyomora, rabszolgasága, kivándorlása, romlottsága oly szépen tünedezik, mint az éj sötétsége, ha a hajnal és a reggeli napsugarak beköszönnek. Bárcsak ne hiányoznának egyetlen egy községben sem oly önzetlen hazafiak, akik hajlandók lennének a gazda- és iparos-osztállyal a gazdasági és ipari hitelszövetkezetek rendeltetését, célját, hivatását megismertetni, hogy igy ez intézmény szélesebb körökben népszerűvé tétetvén, az ország minden községe élvezze a hitelszövetkezetek áldásait. Bárcsak azok, akik a gazda- és iparos-osztálynak állásuknál és foglalkozásuknál vezetői és elöljárói, igazán e két osztállyal együtt éreznének, bajaik iránt részvéttel lennének, a hitelszövetkezeti önsegély fegyverét kezükbe adnák, szövetkezéssel erejük tudatára ébresztenék! Bárcsak találkoznának minél többen a papok, tanítók, jegyzők stb. között olyanok, akik a hitelszövetkezetek intézményének vezetésével járó teendők elvállalására és teljesítésére képesek és kitartók volnának ! Akkor bizony hazánk polgársága, amelyet a kétlábú pókok: a kapitalisták a nyomor és rabszolgaság hálójába befonogattak, e hálóból könnyen szabadulna, újra szabad lenne. Az ország csak akkor lesz független, ha gazdaés iparos-osztálya független lesz : ez pedig csak akkor lesz független, ha az ország minden gazdáját és iparosát a hitelszövetkezetek élősdi hitelezőiktől függetlenítik. Hermann József, junior. — Falliéres győzelme. Folyó hó 17-ikén dőlt el Versaillesban, a régi francia király városban az elnökválasztás, mely hetek óta lázas izgatottságban tartotta egész Franciaországot. Falliéres Armand, a szenátus elnöke választatott meg a köztársaság uj elnökévé; 44g szavazattal győzött, mig ellenfele, Doumer csak 371 szavazatot kapott. Az a kérdés azonban, hogy az üldözőbe vett francia kath. egyház mily szemmel nézi Falliéres győzelmét? Bizonyára még jobban aggódik szomorú sorsán, mert Falliéres annak a radikális köztársasági irányzatnak a hive, melynek gyalázatos módon sikerült keresztül vinni az egyház és az állam elválasztását. A konzervativek és nacionalisták minden igyekezete hiábavalónak bizonyult, Doumer 78 szavazattal maradt kisebbségben. Nekünk katholikusoknak tehát nincs okunk örvendezni Falliéres győzelmén, ellenkezőleg sajnáljuk a szerencsétlen országot és kath. népét, hogy az uj elnök személyében ismét egy Combesféle kormányzót nyert. A szabadelvű zsidó és szabadkőműves izű sajtó természetesen ujjong örömében, tapsol az uj egyházüldöző elnöknek, mert szerinte Falliéres, »ki eddig mindenben méltó munkatársa és követője volt Combesnak és a mérsékeltebb irányú Loubetnek, legméltóbb vezérfér'fia lesz hazájának. Mint a nép fia, a nép vállain emelkedvén hatalmas polcára, mindenkor ellensége volt a kalandor politikának (értsd a konkordátum felbontását ellenző higgadt és józanul gondolkodó egyének törekvését!); éles harcokat vivott az ál-köztársaságiakkal, a klerikálisokkal s jelentős része volt abban, hogy az egyház és állam küzdelmében nem az egyház maradt a gyoztes« . . . Fel tudjuk fogni, meg tudjuk érteni a szabadelvű zsidósajtó örömét, szerette volna mindjárt a választás előtt egy kanál vizbe fojtani Doumert, »mert Doumer a konzervativek, a nacionalisták és a klerikálisok támogatását kereste s különben egész politikai múltja is nagyon kétszínű« . . . Nem csodálkozunk a »felvilágosultak« eme »bölcs* nyilatkozatain, sem az ő »objektiv« kritikájukon, hanem egy dolog bánt minket s ez az, hogy a függetlenségi párt sajtója is egy gyékényen árul a* zsidó liberalizmussal! Magyarország függetlenségeért manapság minden jóravaló derék magyar ember lelkesedik, ámde tudja azt is, hogy szeretett hazánkat a kereszténység tartotta fenn immár több, mint ezer éven keresztül; a kereszténység volt az a hatalmas tényező, mely a sokat szenvedett hazánk népét anyagilag és szellemileg erőssé, boldoggá s főleg türelmessé tette. Franciaországnak, a kath. egyház leányának is legdrágább kincsét, legbecsesebb ajándékát képezi a kath. hit, a kath. vallás. Boldog volt, amig e kincset nem bántották, fájdalmában, bánatában a vallásban keresett vigaszt, megnyugvást. — De ime, az istentelen szabadelvű s szabadkőműves- kormány lábbal tapossa mindazt, ami szent,- ami isteni; megakarja törni az egyházat s hatalmát egészen, pedig tudhatná, hogy még »a pokol kapui sem vesznek erőt rajta.« S ennek az egyházüldöző kormánynak, illetve uj elnökének, Falliéresnek tömjénez a függetlenségi párt sajtója s ahelyett, hogy sajnálkozását fejezné ki a franciák gálád s botrányos eljárása fölött, inkább örvend Falliéres győzelmének s égy táborban tapsol neki a kereszténység ellenségeivel, a zsidókkal, a szabadkőművesekkel ! Vagy talán a függetlenségi párton is a zsidók uralkodnak már? Tudtunkkal legnagyobb részét a pártnak katholikusok és protestánsok képezik, tehát keresztény férfiak. Mindenesetre csúnya dolog, hogy amikor a legutóbbi januári választások alkalmával épen a katholikus papságnak köszönhette a függetlenségi párt mandátumainak legnagyobb részét, — amint ezt Kossuth Ferenc, a párt elnöke és Apponyi Albert gróf, a párt vezére is itteni tartózkodása alkalmával nyíltan kijelentette — most a kath. egyház üldözőjét dicsőíti! Nagyon szép ! . . . A függetlenségi pártnak eme eljárását a mostani viszonyok között bátran megróhatjuk s azon joggal megütközhetünk. Mit szól majd ehhez Apponyi s a többi kath. vallású és érzelmű elv— Ave Caesar. Ez alatt a cim alatt Szemere Miklós, a köbölkúti kerület országgyűlési képviselője, röpiratot adott ki, melyben hazafiúi aggodalmainak ad kifejezést afölött, hogy az 'ujoncmegtagadás gyöngíti a haderőt, mely pedig egyedüli óvszer a reánk leső hatalmak titkos tervei ellen. Az érdekes és gondolatdús röpiratból közöljük Szemere álláspontját a hadsereg nyelvkérdésére vonatkozólag és magvas megjegyzéseit a válságot illetőleg: »Még a kormánypárt padjaiból emeltem szót Széli Kálmán idejében és idéztem Savoyai Eugent, aki Károly császárnak hatalma növelésére — egyebek között magyar hadsereg felállítását is ajánlotta. Adja az Ég, hogy seregünk magyar legyen, magyar érdeket védjen és hogy hazánkat oltalmazza. Nyelve természetesen magyar legyen, de ez nem a legfőbb kelléke, mert hiszen a katona tudvalevőleg nem a nyelvével harcol, a csata sem nyelvháború. Eskessék fel a vitéz hadsereget az alkotmányra, szerintem ez is fontosabb, habár eddig helyet nem foglal a hivatalos nemzeti követehnények között. Hadilag legyen seregünk képzett, nehogy az a szégyen érje, hogy megverjék, ez a legfontosabb. Nem politikát akarok én bevinni a magyar hadseregbe, de hadi' erényeket. Nem feszítő, de cselekvő magyarokat akarok nevelni a jövendő számára. Organisaini kell népünket, magunkat, nevelni a nemzetet munkaszeretetre és a hadierényekre. Nem meghalni kell a hazáért, de élni, az ellent eltalálni és győzni, ehhez kell a katonai organizáció. Amit a kormány nálunk a szocialistákkal csinált, csak egy politikai fogás akart lenni. Legjobban jellemezte egy őszinte úr, aki ma is a kormányon van, »ha nem jött volna Kristóffynak ez az eszméje a szocialistákkal, akkor ma Budapesten az utcára sem mernénk menni.« Az általános választói jog kötve ehhez és ahhoz, teszem az irás-olvasáshoz, nem többé általános, de inkább kivételes választói jog, afféle humbug, vakulj magyar. Ha már kötjük valamihez, »az szerintem csak az érett ész és a tiszta jellem volna, meg a hazafiúi munkai. Ma már annyiféle dynamometer, erőmérő létezik, hogy ezt is mind meglehet mérni. Csalás, lopás, sikkasztás, rágalmazásban elitélteket örökre kizárnék minden jog gyakorlásából. Sehol annyira be nem bizonyosodott, mint nálunk most, hogy nem a törvények adják meg a nemzetnek az erőt, de a helyes intézmé-