ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-01-21 / 3. szám

XI. évfolyam. Esztergom, 1906. január 21. 3. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám, ára 16 fillér. Meghívó. Esztergom vármegye szövetkezett ellenzékének központi bizottsága folyó hó 21-én. vasárnap délután 5 órakor a »Magyar Kirá]y«-hoz címzett vendéglőben értekezletet tart. A megyei szövetkezett ellenzéknek megyebizottsági tagjai pedig a vármegyei közgyűlés előtt, folyó hó 25-én reggel 9 órakor ugyancsak a »Magyar Király«-ban jönnek össze értekezletre. Fölkéretnek a bizottság tagjai, hogy mindkét alkalommal minél nagyobb számban megjelenni szíveskedjenek. A szövetkezett ellenzék elnöksége. A falu sorsa. Irta: Dr. Körösi László. Budapest, január 20. II. A mai falusi ember már újságot olvas, könyvet forgat és szeret a világ forgásába belenézni. Összehasonlitásokat tesz. Tudja, hogy hol okul, művelődik, szórakozik és nemesedik a nép. És látja, hogy odahaza nincs öröme, társasága, szórakozása, alkalma a fejlődésre. Érzi az urak lenéző megvetését; érzi, hogy elméjével és szivével épen nem törődnek azok, akik izmaikat és veritékes munkájukat olyan mohó érdekkel értékesitik. Olvasott a külföldről és Amerikáról. Megmarad emlékezetében az idegenben élő falusiak boldogulásának néhány története. Jönnek azután az állam által szabadalmazott kivándorlási ügynökök és megkezdik mézes madzagon a munkát. A külföldre csábitás munkája már nem követel apostoli fáradalmat és tehetséget. Közönséges kalandorok végzik ezt a jövedelmező munkát. A falujától elidegenített, nazájában meg nem ótalmazott nép könnyen búcsúzik. Nem hágy hátra visszahívó emléket. Apai házában idegenek élnek, a régi diófák alatt már csak sirni tudna, ha eszébe jutnának még gyerekévei, az elharácsolt szántókon' és szöllökön okvetlenül megvagyonosodott utódok gyarapodnak. Mi keresnivalója van még? Elpusztulni inkább másutt szeretne, mint odahaza, ahol megbecstelenítő a jólét után következett nyomorúság. Elmélkedésünk szomorú igazságát még inkább bizonyítják Majláth gróf következő sorai: »A falu ki van szolgáltatva az ellene törő káros áramlatnak. Az év minden szakában százával árasztják el a népet a mindenfajta házaló ügynökök, akik mesés Ígéretekkel, erejét meghaladó vásárlásokba viszik bele a parasztot. Az egyik biztosittat vele életre-halálra, a másik gépet ád neki, a harmadik olajat, bútort (egész szalonberenAlapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. dezéseket lehet találni ma már a parasztoknál], a negyedik könyvet vagy képet sóz reá. Persze mindent váltóra. Paraszt a váltóval együtt! Kell-e magyarázni, hogy ez a pusztulás utja ? Azután jön a pör. ítélnek a kereskedelmi jog, a váltójog alapján a paraszt dolgában, oly jog szerint tehát, a melyben még a furfangos kalmár is csak nehezen tud eligazodni. És megjelenik a végrehajó és az állam, az agrár-állam végrehajtója lefoglalja a mezőgazda fundus instruktusát, lábon álló vetését, szóval keresete és jövedelme alapjait. Ugyanaz a végrehajtó, aki az iparos szerszámait nem foglalhatja le, mert az kenyérkeresete alapja.« A jobbadán merkantil érdeket szolgáló magyar büntetötörvénykönyv a csalást, sikkasztást, hamis bukást s más efajta deliktumot, melyekben a városi elem leledzik, nevetségesen enyhén büntet, mig például a testi sértéseket, amelyek népünknél rendesen csak virtusszámba mennek, drákói szigorral torol meg. Társadalmilag, törvényileg igy kezelvén a népet, csak természetes, hogy a lenézett, elkülönített és .elhanyagolt falu egykori vonzó erejét mindinkább elveszti s belőle az első lökésre gyakran a legnagyobb könnyelműséggel cserél tűzhelyet akár az operencián túl is az erejét és kedvét vesztette paraszt. A városi lakos a haladás és művelődés sokféle vívmányában részesül. A falusi lakos még mindig a régi világ elhagyatottságában kénytelen megvonulni. Legkevesebb társadalmi élvezete van. Boldog az a falu, melyben fogyasztó szövetkezet működik becsületes vezetéssel, mert legalább nem zsarolják annyira a népet a lelketlen szatócsok, akik még a főváros közelében is drágább árakat szabnak, mint Budapesten és mégis rosszul mért selejtes holmival szolgálnak. Még • boldogabb az a falu, melynek olvasóköre van s ahol legalább összekerül jó embereivel és elbeszélhet nemcsak a maga bajáról, hanem országvilág dolgáról is. Ha ügyes kántor vagy mester van a faluban, akkor a templomban is szebben hangzik az ének s a faluban is különb a nóta. A falusi muzsika jó vezetéssel nemcsak vidító elem, de egyúttal művelő és szelídítő eszköz a néplélek számára. A jó iskolában egész nemzedéket nevelnek színielőadások bemutatására. Ha ezt módjával és helyes irányban müvelik, akkor az egész falunak van haszna benne, mert gyönyörködnek azok, akik látják és müvelödnek, finomodnak azok', akik előadják. Sok félszegség, durvaság és nehézkesség tűnik el az ilyen színjátszó paraszt társaság közreműködő tagjai közül és sok jóizü, népies jellemvonás erősödik és érvényesül előadások közben. A fa és virág szeretete és ápolása még mindig nem tartozik a népiskola tantárgyai Szerkesztőség: Szentgyörgymezö 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. közé. Necsak a jól tanitó mestereket tüntesse ki a hatóság, hanem azokat a falusi családokat is, melyek a legszebb gyümölcsfát és a legszebb virágot nevelik a faluban. A falu gazdasszonyait tanítsuk meg a szerb- és bolgárkertészek mesterségére, hogy odahaza maradjon az a sok pénz, amit konyhakertészetünk elhanyagolása miatt idegenek visznek el külföldre. Szövés, fonás, faragás, himzés a régi faluban még mindig jobban megvolt, mint a maiban, ahol a házalók hitvány portékáit vásárolják, rossz vásznat, cseh és morva kézimunkát, osztrák és egyéb idegen szállítmányt csempésznek be, amelyek a népies magyar ízlést és stílust teljesen kiszorítják. Kézimunka-tanitó minden magyar faluban nélkülözhetetlen jótékonyság volna, a téli hónapok renyheségének hasznos tevékenységre való változtatásában. Az iskoláztatás a faluban az elemi tanítás után jórészt megszűnik. A fogékony ifjúság alig jut ujabb ismeretekhez s az iskolában tanultakat is felejti. Lehetetlen tovább tűrni ezt az elhanyagoltatást. A téli hónapokban alakítson a község "a felnőttek számára rendes tanfolyamot, ahol a gazdasági és háztartási gyakorlati ismereteken kivül természettudományi és történeti alapismereteket is szereznének. Az ilyen tanfolyamokban résztvevő legények, lányok és fiatal házasok szorgalmasabbjait serkentő kitüntetésben kellene részesíteni. Ezt a nemesítő hivatást pedig első sorban is maga a falu teljesítse. A hazafias szellem ápolására s a néplélek megnyilatkozására a falu bucsúünnepén vagy Szent-István napján népünnepeket rendezzünk, ahol a népies viselet, tánc, dal, játék,, verseny és egyéb lelemény fejlődnék és szórakoztatna. A jó pap óvja a falu erkölcsi életét, járjon elő jó példával, példás erkölcsökkel, iparkodásával és munkásságával serkentse a nép tevékenységét, vezessen atyai jósággal, intsen jóindulattal és tanítson szívesen. A jó tanitó áldozza egész életét a falu kertészetének, hajlítsa a fiatal fát, nyesse a fattyúhajtást, tanuljon maga is folytonosan, hogy taníthasson mindig a haladás szellemében, legyen neki a legszebb kertje, a legrendesebb házigazdasága és a legdusabban termő földje, hogy necsak elméletben, hanem a gyakorlati életben is példát nyújtson. A jó jegyző óvja a falut minden hatalmaskodással és visszaéléssel szemben. Intézze a nép anyagi érdekét, adjon jó tanácsot a bajban és gondban. A nép jogainak védelmét pedig teljesítse odaadással és szeretettel. A kegyúr vagy földesúr, a gyáros vagy munkaadó pedig ajándékozza meg a falut több jóindulattal, több támogatással. A nép ragaszkodása és szeretete gyümölcsözőbb munkát biztosit, mint a rideg elbánás, vagy durva szigor alkalmazása. Népszerű csak az lehet,