ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-01-14 / 2. szám

Avagy mit nyert Franciaország vele, hogy vallása divatos vallástalansággá fajult? Sirva nézik, azok, kik embertársukban az örök célra hivatott lényt látják, mint kényszeritik rá egy egész országra helytelen nézetüket, hogy a vallás magánügy, melyet az államtól, a köztől el kell választani, mintha a nemzet nem egyesekből állana s mintha a nemzetnek Isten elismerésével s méltó tiszteletével nem ugyanaz volna a végcélja, mint a nemzetalkotó egyeseknek. Ez a végső veszedelemmel fenyegető áramlat nag)- léptekkel közeleg felénk. Az évezredeken át kipróbált igazság, az éltető s Isten igaz szaván alapuló ker. tanítás helyébe nemzeti s társadalmi alapnak hamis jelszavakat akarnak vetni, melyek nem a nemes érzelmekre, hanem a pusztító szenvedélyekre kivannak hatni, melyek kiölik a hazának s fentartójának, a vallásnak szeretetét, felforgatják az erkölcsi s társadalmi rendet. Torlaszok kellenek e szörnyű áramlatok ellen, torlaszok nem •— orosz módra — fából és ércből, hanem a vallás és hazaszeretettől dobogó tettre kész keblekből. Igaz katholikus hit szerint gondolkodó és élő meggyőződést a szivekbe s nem lesz erő, ha a sátánnal szövetkezik is, mely vallásosán nemzeti alapunkról leszoríthasson. Elég már a nagyhangú szóözönből, tetteket vár tőlünk minden szent ügyünk, tetteket, melyek áldozatra is készek, nemcsak ígéretre. Ám hol edződhetnek a tettek készségére alkalmasabban a keblek, mint az iskolában, a társas körök jótékonyan ható érintkezései s az irodalom által. Manap kétségkívül vezérszerepet játszik az eszmék plántálásában a hírlapirodalom. Kinövéseivel, túlzásaival, kereszténytelen irányával roppant elterjedtsége mellett kétségkívül nagyon

1 előmozdította népünk erkölcsi romlását. Szeget szeggel! Állítsunk velük szembe torlaszul jó irányú lapokat. Most folyik az »Uj Lap« részvényeinek gyűjtése, mint elnökünk előadta. Nemcsak anyagi hasznot hajthat a részvényeseknek, hanem megerősödve s terjeszkedve felveheti a harcot a vallástalan irányú lapokkal. Nép- és középiskoláink igyekeznek, — ha csak lehet a családdal vállvetve — uj, erős ivadékot nevelni. De a megszilárdulást az egyetemi élet ellenőrizetlen szabadossága meghiusítja. A sz. Imre-kollégium nemes hivatásának, az egyetemi ifjak ker. nevelésének betöltésére terjeszkedni óhajt, hogy minél több ifjút foghasson szárnyai alá. Itt is alkalom nyilik a ker. tevékenységre. A jegyzett hitelrészvények kettősen, sőt sokszorosan meghozzák kamatjukat. Körünk tagjai e jelzett két irányú nemes tetteikkel, e jó s a megújítást szolgáló irányzatok anyagi támogatásával nemes és messzeható feladat támogatóivá szegődnének, melynek áldásos eredményeit áldozatos jó lelkük örömmel szemlélhetné. Kétségtelenül előmozdítanák e tényezők az ifjak és nagyok helyes irányú szellemi s erkölcsi fejlesztését s talán elérnők egykor, hogy nem akadna még evangélikus theológiai tanár sem, aki — bár tudósnak vallja szerényen magát — nem érti a Szentírást s nem átalja a Szentírást elferdíteni, csakhogy rögeszméjét — hogy t. i. szerinte Jézusnak édes testvérei is voltak — bizonyítsa. Gonosz tudatlansága torkára forrott. Vajha elérhetnők igy, hogy egytől-egyig minden művelt katholikus hitében is oly jártas, oly művelt s oly szilárd s tetterős volna, mint voltak magasztalt őseink. — A M. T. K.-nek belém helyezett bizalmáért hálás köszönetet mondok. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette s dr. Prohászka Ottokár püspöknek az indítványozott üdvözlő-táviratot elküldte. A számvizsgáló bizottság jelentését, mely a pénztár helyes kezeléséről adott számot, a közgyűlés tudomásul vette. Ezen előterjesztés szerint a kör mult évi bevétele 7049 kor. 33 fill., kiadása pedig 6562 kor. 22 fill. A jövő költségirányzat 6142 kor. 41 fill, kiadást enged meg. A könyvtári jelentés szerint a könyvállomány 547 művet 1166 kötetben tartalmaz, melyből a tagok az év leforgása alatt 402 kötetet olvastak. A közgyűlés ugy a főtitkárnak, mint a pénztárnoknak, valamint a könyvtárnoknak és a számvizsgáló bizottságnak fáradságukért és a kör javáért való buzgólkodásukért köszönetet mondott. A beszámolás után Mattyasóvszky Lajos elnök a tisztikar nevében lemondott s miután a kör diszelnöke Sujánszky Antal prelátus-kanonok gyengélkedése miatt nem jelenhetett meg a közgyűlésen, az elnökválasztás idejére Kovács József választmányi tagot kérte fel korelnöknek. Kovács József elnöklésével aztán tizenkettedszer választotta meg elnökének a kör lovag Mattyasóvszky Lajost egyhangúlag és nagy éljenzések között. Meleg köszönetet mondva a közgyűlés bizalmáért, elfoglalva újra az elnöki széket, ajánlotta, hogy most már a kör többi tisztviselőit is válasszák meg. Kovács József korelnöknek dr. Fehér Gyula mondott köszönetet működéseért. A tisztikart a közgyűlés tovább igy alakította meg: Alelnök: dr. Walter Gyula, titkár: Bárdos Rémig, jegyző: Vitái István, ügyész: Magurányi József, pénztárnok : Perényi Árpád, háznagy: Oberth Ágoston, könyvtárnok : Klinda Károly. A 30 tagu választmányt igy alakította meg" a tagok szavazata: dr. Csernoch János, dr. Fehér Gyula, Magos Sándor, Grósz Ferenc, dr. Janits Imre*Guzsvenitz Vilmos, Brutsy Gyula, Szecskay Kornél, Hollósi Ruppert, Kersch Ferenc, Sinka Ferenc, Marosi József, Rózsa Vitái, Brühl József, Miklósi József, dr. Csárszky István, dr. Perényi Kálmán, Kovács József, Koksa Kálmán, Kollár Károly, Bogisich Mihály, Mattyasóvszky Kálmán, Reviczky Gábor, Vimmer Imre, Fekete Árpád, Frey Ferenc, dr. Andor György, Számord Ignác, Walter Mihály, Schwetz Vilmos. Póttagok: Maszlaghy Ferenc, dr. (Tedeon Kálmán, Brutsy János, dr. Horváth Perenc és dr. Feichtinger Sándor. Az elnök ezután köszönetet mondott a tagok megjelenéseért és a közgyűlést bezárta. Este 8 órakor a jelenvolt tagok nagy része társas vacsorához ült s ott a fehérasztalnál is ünnepelték a kör elnökét, a tisztikart és a választmány jelenlevő tagjait. Egy jelenvolt. — Dr. Fiseher-Colbrie Ágost a kormánykeréknél. Még nem mult el egy éve és dr. FischerColbrie koadjutor-püspökre a kassai egyházmegye teljhatalmú kormányzata, sőt a püspöki javak kezelési joga már is átment, bár a megyés-püspöki cim és előjogok megmaradt Bubics püspök személyén. Ez alkalommal a három zsidó kassai napilap s ezek visszhangjaképen a fővárosi »Polgar« nagy gezéreszt csap. Megkapja a maga részét persze az erélyes X. Pius pápa mindenekelőtt, mert Bubics visszavonulását siettette. Kikap a szabadkőműves-kormány is, mert a »zila.lt anyagi viszonyok« és az »előrehaladott kor« miatt a lemondásba belement. De a javarész a pompás zsidó-zsurnalisztikus rabulisztikából persze az uj főpapnak cimére van adresszálva, »ki a legsötétebb klerikálizmus hírében all.« Mint volt udvari pap és Ferenc Ferdinánd gyóntatója pedig épen nem vádolható túlságos magyar érzelemmel. Egyrészt Róma, másrészt Bécs az ő vezércsillaga. Mig Bubics mindvégig türelmes, a más vallásuakkal szemben elnéző volt s a felekezeti viszályt kerülve, Rákóczy kultuszainak szentelte tudós működését. A változás tehát hazafias és liberális szempontból fölötte sajnálatraméltó ! Bizony jajveszékelhettek kassai tintakazárok ! mert a régi jó időknek s a püspökfalatoknak vége ! A liberalizmus korszaka a kassai egyházmegyében — hova tulajdonképen semmi köze — ezennel lezárul. Kezdetét veszi ott az intenzív katholikus hitélet az egész vonalon, a falusi vityillótól kezdve egész a főiskolák csarnokáig. Ennek pedig nyomába szokott lépni — óh, szörnyűség — a katholikus társadalmi, sőt politikai zervezkedés. Minden egészséges hitéletnek ez a természetes virága. Azért az uj kassai főpásztor nem bántja a más vallásuakat, csak azt vindikálja, ami az övé, a saját nyáját akarja jó legelőre vezetni s a ragadozó farkasok ellen megvédeni. De hát a liberális újságírás 68 frázisa szerint a keresztény hitélet szervezése »türelmetlenség,« »felekezeti villongás,« ellenben nem törődni a hitélettel, az »hazafias és liberális.« — Püspök a munkásokról. István Vilmos szombathelyi püspök egy körlevelében felhívja az egyház tagjait és hi veit a szociális és népmentő munkálkodásra. Hangsúlyozza, hogy az igazságra kell megtanítani az embereket s dolgozni kell az üdvösség munkáján. Annál is inkább, — mondja a püspök — mert ezen munkásságunk eszközli ama lelki megújítást, amely alapja, egyedüli alapja a hivek ideiglenes boldogulásának is: mivel igazi földi jólét és boldogság nem fejlődhetik más alapon, mint amely teljes összhangzásban van Krisztusnak, a világ megváltójának munkája által létesített hiterkölcsi alappal. Ezt hangsúlyozni annál is inkább óhajtom, mert ma lehetetlen észre nem vennünk azon törekvéseket, melyek egy általános földi jólét biztosítása érdekében lépten-nyomon fölmerülnek. Értem itt különösen a népjólét biztosítása érdekében megindult nagyobb arányú mozgalmakat, melyek elől elzárkózni nem lehet; sőt minden erőnkből arra kell törekednünk, hogy az isteni és emberi törvények határai között ezen mozgalmak irányításában a lehetőséghez képest — soha sem feledkezve meg a papi hivatás méltósága parancsolta magatartásról — a magunk részét kivegyük. Hivatkozik ezután X. Pius pápa intelmeire is. Fejtegeti, hogy egyesülésben van az erő. Ez jogos és törvényes törekvés mindaddig, mig az isteni és emberi törvények keretein belül marad. De sajnos, a munkásnép egy jó része jogos követeléseinek ki vi vására irányuló munkájában letér a helyes és igazságos útról akkor, midőn az isteni vallás és az emberi törvények kiszabta irányt elhagyva és egyes izgatók csábító szavainak hitelt adva, vagy rossz szellemű újságok olvasása által magát félrevezettetni engedve, a lelkieket elhanyagolja és a társadalmi rend felforgatásával, a társadalmi osztályok megsemmisítésével, minden egyházi és világi tekintély lábbal tiprásával véli elérhetni jólétének előmozdítását, kereseti forrásának biztosítását. Ily törekvések mellett nem csodálkozhatunk azon, ha a munkásnép egyrészének kebléből kihal a hit, szivében meglazul az erkölcsi érzés és gyűlölet szállja meg lelkét minden ellen, ami az Isten és felebarátja iránt való kötelességére emlékezteti; ha gyűlölettől lángoló szemekkel tekint az egyházra és szolgáira, kikben törekvéseinek akadályait látja. Ezért újból felhívja papságát, hogy minél nagyobb mérvben vegye ki részét a szociális munkából s mentse ki a népet a megtévesztők kezei közül. HÍREK. Krónika. Karnevál herceg ő fensége Megérkezni méltóztatott végre. Egy kissé náthás, de hát ismerem S állítom én is, hogy a nátha Nincs semmiféle gátló befolyással Egy jó farsangi bálra ! Sőt. . . ami való, adjuk meg neki: >Az érdekességet nagyon is emeli< . . . És érdekesség nélkül van-e bál? — Örvendjünk hát: »Náthás a Karnevál! .. . Náthás a herceg! Honfiak! egy ok, Hogy nagy vígabban mulatozzatok ! Búsulni mért ? . . . A nemzeten talán ? Minek búsulni a hon száz baján ? Hisz bút és bajt az ember Ezret is talál . . . Mulatni! Rajta! Elég hogyha búsul A náthás Karnevál! . . . »Mitől lett náthás?* kérdve-kérditek, — »Hol árthatott meg neki a hideg?* Hol hempereghetett ? Jégen ? Havon ? Nem!. . . Jelen volt egypár installáción ! Most náthás . . . ámde mit törődik azzal ? Telve vagyon bőven tapasztalattal. . . Többek között állítja hévvel : Nagyobb rekordot ő sem ért el . . . Ránézve szerencse pedig, Hogy mindez — farsangra esik,. . Nem fájdul legalább feje, Hogy a magyar világot Kacagással miként töltse tele ? 1 •. . . Behozta hát az uj szokást, Hogy megnevettessen most aggot és szopóst: A jelmez-bálokon nem látni mást. — Mint játszani az — »installációs«-t. . . . . .Ez uj játék! — Csak főispán kell hozzá . . . Tojás, szamár, váltó. . . stb. kerül. . . — Azon ne törje már fejét sok. Hogy honnan jönnek — kormánybiztosok? Ha nem is Wien-ből, — Pestről legalább, — Ha máskép nincs, — Kristóffy úr majd ád A táborszernagy úrral egyetértve. . . Egypáran ugy is törik maguk' érte ! Hát nem jó játék?. . . Herceg Karnevál! Ugy-e ilyet csak minálunk csinál? Mert csak minálunk van ilyen, biz' a, Hogy az egész közügy — komédia! Kitüntetés, bók, szíves kézszorítás — Aztán rá záptojás, bot, gyászkocsi hamar. . . Ilyen ellentétes farsangod van magyar ! S ki Scilla s Charibdisnál szépen ellejt, (Farsangban ezt »tojástánc*-nak hívják !) Miként a Hiv. lapok is irják: Az ily jó táncos, s aki jól kotolt . . . Kaphat > Jakab* vagy más cotilliont! . . . Nos' aztán vigan megy a bál, Akárminő náthás is Karnevál! . . . Hana Sachs.