ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-10-28 / 43. szám

XI. évfolyam. Esztergom, 1906. október 28. 43. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A visszatérő Rákóczyhoz. Nem zúg már többé a Márványtenger habja Néked bús meséket szép Magyarországról. Visszajöttéf, vissza édes közibénk, Ki Erre oly rég vágyói. Szabad földben nyughatsz. Szabad népnek közte Szállhat, lelkesíthet imádságos Lelked. — Várt, epedőn várt már apraja-öregje . . . S örvend is, hogy Néked immár himnuszt zenghet. Más ám az országunk! Rá ismersz-e ? Rája? . . . Más itthon már egész Duna-Tisza tája. Boldogság felé tor kitartóan küzdve •— Magyarok hazája! Más a völgyi rózsa, hegyormok fényűje, Másként illatozik a rét tarka fűje. A szabad madár is, — bár őt mi sem tartja, — Léghasitó szárnyát szebben bontogatja. Sőt még jó magunk is, — hogy multak az évek, — Megváltoztunk lassan. Kihalt már belőlünk A kuructermészet. Hej, pedig beh sokszor jó volna, ha volna . . . Hogyha derekunkon vén fringia lógna! De hát sohse volna vége igy a harcnak, Mégse veszne magja a cudar labancnak ! Itt maradsz hát köztünk. Itt a küzdő honba', Mely a nyűgöt, jármot — úgy, ahogy — válláról Már mégis levonta. Jóváteszi most már azon súlyos vétkét, Hogy roboton érte meg szent ezredévét! Eleget bűnhődtünk. És Te is miattunk, — Mert sok gondunk között idegenben hagytunk ; Zúgó tenger mellett, — idegenben voltál Nagy Törökországban, — Nem is nyugodhattunk, •— tehettünk oly bátran! AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Halottak napján. Nyugodjatok. — Ne verje fel A sírok csendjét a mi jajszavunk, Minek tudnátok lenn a föd alatt, Hogy mi idefönn fáradtak vagyunk? . — Alig járunk az élet utain, A végzet sújtó karja ránk talál . . . Nyugodjatok; — hisz pihenés csupán A bús halál. Pihenjetek békében, csendesen . . . — Küzdés nélkül pihenni volna jó, De feszül a kötél, pattog a lánc, A bősz vihar ellen küzd a hajó. Mi vándorok úgy elmerengenénk, A part, amerre járunk, oly kies ... — S riasztón ránk üvölt a durva Sors: Siess, siess 1 . . . Álmodjatok hát a nagy csend felől, Mikor majd ajkunkról egy hang se száll, Mikor a földnek szívverése is A szörnyű rettegés miatt eláll . . . Mikor eljő a nagy leszámolás, Hol véget ér örömünk, bánatunk S mi majd, pihent, ujjálett emberek Feltámadunk . . . Alapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Most újra Vezérünk, Fejedelmünk leszel . . . Most már szembeszállunk bármi súlyos vésszel. Tudjuk, hogy az Élet a legnagyobb ellen, Ha nincs velünk őrként egy magasztos Szellem, — Egy nagy, minta Szellem fénylő Ideálul, Melyhez az elernyedt, hétköznapi lélek Lelkesedni járul! — Üdvözlégy miköztünk ! Ime, ezen napra koszorút kötöztünk ! Dunának két partján halmok, rónaságok Termettek sokszínű, illatos virágot. Ezekből fontunk mi koronát Fejedre, Nagy-nagy ünnepedre. Eljöveteledre. .. . Beh másként hagytad el hű Magyarországod ! Gondoltad-e akkor, hogy haló porodban Újra viszontlátod ? Mennyi remény, ábránd, — jövőd törött össze, Hogy búcsúzni hulltál a hazai földre . . . Midőn megtudtad, hogy kiátkoztak Téged A vitéz bajtársak, rokonok, testvérek! . . . — Hagyjuk el a multat. Régen volt az, — régen. Uj vér pezsdül, ég, forr a honnak szivében, — Ha nem is a hősök forró, tüzes vére; De mégis eléltet egy uj ezredévre; . . . Hogyha méltók leszünk Tehozzád, egy szentebb, — Szabad ezredévre! Homor Imre. Rákóczy Ferenc szelleme. Esztergom, október 27. (n) Kétszáz év után tér vissza a nagy száműzött, a magyar szabadság legideálisabb hitvallója, földi maradványaiban a hazai földre. Kassán helyezik nyugalomra, hol atyja, I. II. Rákóczi Ferenc vallásos élete. II. Rákóczi Ferenc tetemeit nemsokára befogadja a magyar föld, melynek szabadságáért elszánt akarattal és önzetlen lelkesedéssel küzdött. A magyar szabadság hitvallójának emléke fölött felragyog a glória, melyet a történelem, ez a nagy biró, készített; a hálás utókor jóváteszi azt, amit az eltévelyedett kortársak vétettek. A kassai kripta ezentúl zarándokló helye lesz a magyar hazafiságnak, onnan fogunk buzdulást meríteni a haza szolgálatára; mert az a sir, mely halottat fogad be, az élet forrásává lesz országunkra nézve. Semmi sincs II. Rákóczi Ferenc alakjában, ami zavarná iránta való hódolatunkat. A nagyok hibái nem tódulnak nála előtérbe; nincs szükség, hogy a történelem igazságát szép legendák szavával pótoljuk az ő alakjánál. Nincs szükség eszményesitésre, mivel személye maga is eszményi. Az igazi magyarnak eszményképe ő, kit méltóan állithatunk föl követendő példaképen. A magyar ember, aki nemcsak hazafi, hanem aki az ő hazafiságát bele tudja helyezni abba a fenséges világfelfogásba, melyet a kereszténység nyújt. A nagy magyaroknak abba az osztályába tartozik ő, kik közé szent István, szent László, Hunyady János tartoznak, kiknek hazafisága a legnemesebb volt, mivel megszentelte azt keresztény gondolkodásuk. A fényes ünnepségek közt, melyekkel II. Rákóczi Ferenc emlékének hódolunk, ne feledjük el azt, hogy II. Rákóczi Ferenc nagyságának talpazatát az ő vallásossága alkotja. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Rákóczy Ferenc fényes templomot emelt, családjának temetkezési helyül szánva azt. Vájjon visszatér-e hozzánk II. Rákóczy Ferenc szelleme is ? Az az édes. szűzies tisztaságú, férfias és mégis gyermekdedül ártatlan, Istenért lángoló és embertársaiért önfeláldozó, vitéz és mégis vallásos lélek szelleme, melyből költőink és drámaíróink, szónokaink és történetíróink nem győznek meríteni 200 év óta? Thaly Kálmán, »Rákóczy Íródeákja« a magyar képviselőháznak 1904. május 13-iki nevezetes ülésén II. Rákóczy Ferencet »a legideálisabb, legnagyobb magyar szabadsághösnek nevezte, akinél többet ezért a nemzetért, mióta Magyarország áll. senki sem áldozott.« Feláldozta 1,200.000 holdnyi birtokát s ami ennél drágább : családját (egyik gyermekét csak bölcsőjében látta, a másikat soha); feláldozta egészségét, szabadságát s végül mint száműzött bujdosó halt meg idegen földön. Normális viszonyok közt a hazaszeretetet könnyű mulatni merő érzelmekkel, melyekkel némelyek önmagukat is megcsalják, sok esetben puszta szavakkal, melyekkel megfér a legvastagabb önzés. Kész hazafiak voltak a Tisza és BánfTy alatt megbárósitott uj magyarok, a kegydijas Keglevicsek, Vésziek, Dénes Mártonok is, mert ez erény hangoztatása mellett a pénzeszsákhoz, cimhez és ranghoz lehetett jutni. Rákóczy szelleme a legnehezebb viszonyok közt gyakorolt praktikus hazaszeretet szelleme, mely keveset beszél, keveset szentimentáliskodik, de annál többet cselekszik a haza javára. Rákóczy szelleme főkép az ideálisan önMélyen vallásos volt ő ifjúságában. Azután, mikor a Gondviselés a magyar szabadságharc élére állította, folytonos imák közt teljesítette szerepét. Mielőtt a válságos harcot megindította, I Istent szünet nélkül ostromolta esdekléseivel; imádságot szerkesztett a maga és katonái használatára ; seregében a vallásosság szellemét terjesztette ; minden ezred élére lelkészt állított, miben őt illeti az úttörő dicsősége. De a vallásos élet magaslatát a szabadságharc leküzdése után érte el. XIV. Lajos francia király udvarának léha környezetében szive Istenhez fordult és ő egészen a maga erkölcsi tökéletesítésének kivánt élni. A kamalduli szerzetesek Párizs melletti, grosbois-i kolostorában az aszkézisnek és az áhítatnak élt. Mielőtt otthagyta Franciaországot, hogy a szultán pénzén keresztény sereget szervezzen, ismét imádságban kér tanácsot Istentől s mikor terve meghiúsul és török földön kell maradnia, még inkább átadja magát a vallásosság gyakorlatainak. E jámbor lelkülete azonban nemcsak abban nyilvánult, hogy Isten akaratához hozzásimult az ő szivének minden vágyakozása s hogy az egész gondolkodását, minden törekvését és indulatát a legmagasabb erkölcsi tökéletesség ösvényére igyekezett terelni, hanem nyilvánult az ő irodalmi működésében is. II. Rákóczi Ferenc igen jeles aszketikus iró volt. Legszámottevőbb munkája az ő Vallomásai, melyek szent Ágoston Confessiójának mintájára, de nagy önállósággal készültek s melyekben élete folyását beszéli el Isten szine előtt. Ezenkívül irt még elmélkedéseket; egy imádságos könyvet